Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-02-20

111. Késő délután volt, und,in a Le Nid felé vezető kanyargó hegyi utón koiinyü hintó tartott felfelé. A hintóban Félix irróf, Julitte grófné és iniss Hobs, a társalkodónő iiltek. A grófuö unit tan n.ill.'aita férje üres fecsegését, aki kötelességének tartotta a hölgyeket mulattatni. A hosszú vasúti utazás és az immár harmadfél óráig tarló kocsizá* kifárasztotta a grófnőt. A szemközti ülésen niiss Hobs jóízűen falatozott — az in tartama alatt talán tizedszer — a inagá val hozott sonkeszrletekb II. Egy kanyarulatnál véletlenül kitekintett és ijedten felsikoltott: — Jaj! llabló! A gróf és a grófnő elmosolyodtak. A bokor árnyában fiatal, lángoló tekintetű férfiú állt, a hegyi lakosság festői öltözékében. Fején zöld vadászkalap, hetyke kakastollal, vállán csillogó vadászpuska, mellette gyönyörű, nagy vadászkutya, okos, csaknem emberi szemekkel. A férfi sötéten nézett a hintőra. majd mikor észrevette, hogy figyelik, megfordult és eltűnt az erdőben. Félórával később a kocsi bekanyarodott a le uidi kastélyba. A lépcsőház előtt levett kalappal, mélyen meghajolva, Thihennt apó logadsa a vendégeket. A gróf kiugrott a kocsiból és udvariasan lesegítette a hölgyeket Majd kezet csókolt a gróf feleségének és miután barátságosan megszorította Thibeuut apó kezét, visszaült a knesiba, hogy nyoiuhau visszainduljon. A grólné gúnyosan mosolygott, aztán követte 1 h beaut apót. aki megmutatta lakosztályát. A hölgyek megvacsoráztak, azután pedig még olvastuk. Miss llobsiiak gondja volt rá, hogy Julielte grófné ne maradjon kedvenc olvasmányai nélkül és hozott luagavnl néhány kötetet l'áris irodalmának legújabb termekéiből. E mellett magáról nem feledkezett meg és most karosszékében kényelmesen elnyújtózkodva nagy gyönyörűséggel olvasta Walter Seat ját. A hölgyek hálószobai egymásba nyíltak. Csakhamar lefeküdtek, de Juliette szemeire nem jött alom. Eszelte jutottuk a kisértetek, amelyek ily ősi kastélyokban körüljárnak s lelkén bizonyos nvugtalanság vett erőt. | Éjfél fele miss Hubs szobájában pokoli lárma keletkezett, lieesegés, ropogás, düliörgés hallatszott és közben miss Hobs rémült sikoltozása : — Segítség! Zsiványok! Rablók! Jnliette nem mert mozdulni. Vacogva fejtfft húzta a takaróját é« akkor is igy maradt, mikor a lárma megszűnt. Végre elnyomta a fáradtság és mély alomba merült. IV Másnap reggel kiderült, hogy nem történt semmi katasztrófa. Csak az ágynak volt nehéz miss Hohs édes terhe és összeroppant alatta. A miss nem mert mozdulni és tovább almit az ágy romjai és párnái közt a parketten. lleggeli illan Juliét te társalkodónőjével kiült as erkélyre. Szemük előtt csodálatos szép hegyi pa1M liap SU norauia terült el, megaranyozva a május guruitól. Miss Hobs halkati felsikoltott. — A rabló! — szóit és leiiiutaiott apáikba. Vállán fegyverevei egy hatalmas törzshöz táinaszki dva ott állt Andre. Mellette állt a szép vadászeb. — Hm, elég csinos rabló, — szólt Juliette — Kedvem volna lerajzolni Drnga miss, hozd csak ki a vázlatkönyvemet. André látható megdöbbenéssel bámul Julielte arcára. Mikor észrevette, hogy a hölgy öt nézi, távozni készült. — Megálljon! — kiáltott le Jnliette. Amire abozott. — Me.-alljonl ismételte Juliette ellentmondást nem túró hangon. Ambe megállt s u proliié gyorsan papírra vetette u vadász es a kutya ii'akjat. - Most várjon! — szólt paruncsolólag, azután pongyolában, hajadonfővel lesietett a parkba. — Kiesoda im ? — kérdezte. André ineginoudtu. — Tehál ar én MKolg-ihitoinh-iti áll? Audré igent intett. - On ii. si körül fog vezetni e parkban, az épületekben, az. erdőben és megmutat mindent. André késznek nyilatkozott és lürelmenen, tiszteletteljesen Idolt n ginloö száz csacska kérdé-ére. Mikor a imgv halastóhoz értek, melynek partján csinos e-onai. Miit kikoive, a grófnéuak kedve kerekeden e-ónaka'iii Indré a csónak hátsó nie terházy Pál őméltóságát, ne zárkózzé el a városi tanácsnak e tárgyban hozz intézendő kérelme elől: engedje át me< felelő vételárért a kérdéses területe mely elhatározásával a közép-, mond ha juk uriosztályát nemcsak hálára kötelez hanem egyenesen ulját vágja annak szomorú következménynek, hogy a tiszi viselői kai', mely ezt az áldozatot meg érdemelné, egy-két év múlva - hog; ugy móndjtlk — hajléktalan legyen. Ha én születtem volna gróf Estet házy Tálnak, én örömmel teljesitenén a városnak ezt a szerény kérelmét, csal egyet kötnék ki magamnak föltétlenül hogy t. i. azon a területen csupán tiszt viselői telep létesíthető. De mivel sorsom csak ide. az ólom katonák táborába sodort, adni neu ad hatok, hanem csak kérhetek, ép ugy amint a többi sok száz hasonló ember társam kér. Adná az Eg, hogy ne hiába kér jünk. rún. A takarékbetétek biztonsága. Irta: Dencz Ákos dr. A közelmúltban iezajlott külpolitikai W>B>j nyék után egy szomorú jelenség maradt, meg mely gazdasági és pénzügyi kérdéssel foglalkozókat, • ikv-tlenül kell. hogy gondolkodóba ejtsen Arról van szó ugyanis, hogy mi idézhette elő azt a bizalmat latiságot, sőt itt-ott pánikszerű félelmet, amely némely >idókeken a takarékpénztárakkal széniben a bet.-tekert remegő közönségei megszállotta. Hogy lehet az. hogy manapság, amikor a pénzintézményeink története kfttel négy évtizedes mnltra lekinrhet vissza, még mindig bizonyos esetekben Megtaláljuk azt a biza'in.i' lanaágot, a mely sem nem helyes, még kevésbe indokolt. Ha a teit-ukkniió esemény ek s/.inlielyét nézzük, valóban rögtön tisztába jövünk a valódi helyzettel. Exponált helyek, nemzetiségiektől körülvett vidékek voltak azok, ahol ily jelöltségek magukat előadták. Kétségkívül, amint az illetékes tényezők akkor jól meg is jegyezték, csakis politikai túlzók izgatásai verhették léire annyira a harangot, hogy annak következtében egyrészt megrendítve a magyar bankok, a magyar takarékpénztárak létalapját, a közönséget onnan eltereljék, másrészt ezáltal saját pénzintézetüknek használjanak. A nemzetiségi kérdés ezen sarkpontjára igen ügyesen mutatott reá az elmúlt hetekben Scotus Viator ellenfele, amidőn bevilágított abba a munkakörbe, amelyet nemzetiségünk vezetői folytatnak a cél felé. A másik kérdés, amely előtérbe tolul, az, hogy lehet-e egyáltalán bizalmatlanság pénzintézeteinkkel szemben? A dolog historikumát tekintve takarékpénztáraink, bankjaink fennállása óta szerencsére csak ritkán tapasztaltuk azt. Bűnös visszaélés vagy túlhajtott spekuláció volt mindig az ok, amely valamely pénzintézetet bukásba sodort. Mindig tehát csakis önmaguk voltak okai vesztüknek és sohasem a kormány, még kevésbé az állam, amely a magántulajdon szentségét min-1 dig megvédte Botorság tehát azt, hinni, hogy az állam < akármily körülmények között reá tenné kezét aj betevők betétjeire. Ily vakmerőséget. még a ke-, leti deszpota államokban sem tapasztaltunk, még; kevésbé tehető fel az egy kulturáliamról. A kor-' Hiány, ha már a végszükség esete állana be, ugy aláírás utján önmaga szólítaná fel a kflaCl»eget| negitségre, do a magántulajdont semmi körűimé-, nyuk között érinteni nem fogná, ennek az ellen-. ke/.őjét. még csak feltételezni is kész leh-tet,lon- . •ég. Jól tudjuk, hogy pénzintézeteink fö ös be-! tétállományukat, nemcsak jelzálog, váltó és egyéb kölcsöuökbe, hanem InlSnbdSO, 1'öh-g állampapírokba is be sz'kták fektetni. Ezek után, ha nézzük, hogy egy ]iénzii"é7et megrohan:' sa mily ha- j fással lehet az intézet többi ügyfeleire s magéra ^ az intézményre is. óva kell intenünk a betevő- j ket, hogy puszta híreszteléseknek soha fal ne ül- I jenek I rendkiviili állapotokat ne keljenek bt ' Minden takarékpénztár ily esetben hitelét veszi igénybe addig, amig a szükség azt kivánja, de ha az a rendes kereteket tul haladja, ngy kénytelen lesz saiát érdekében azon rendkívüli eszközökhöz is nyúlni, amelyeknek a szegény adósok fogják kárát látni. A kölcsönök felmon! dása, a felmondottak ós beperesitett.ek behajtása, «.\ei|iiálása mind oly dolgok, amelyekkel a takarékpénztárak nem szívesen élnek, de a kényszerhelyzet erre is rá kell, hogy vigye őket. Azok a pénzek, amelyek állampapírokba vannak befektetve, talán még biztosabbak is, mint a többi kölcsöntőkék, mert itt legfeljebb csak árfolyamveszteségtől lehet ugyan szó, de az is elkerülhető, ha a kedvező konjunktúrák kihasználtatnak. Azoknak a.< intézkedéseknek, nevezetesen: jó alapszabályoknak és kellő ügyvitele ellenőrzésnek, kell, hogy a garanciáját adják minden takarékpénztár biztonságának és ha ez megvan, nincs mitől tartani. Az állam soha nem avatkozott bele a takarékpénztárak biztosított autonoinikus életébe, azoknak működését teljesen önmagukra bizta s timiut nem érintette tehát s nem folyt be azoknak semmiféle ügyvitelébe, épugy nem is fogja létalapját oly tényével esetleg megrendíteni, ímelyhez semmi néven nevezendő törvényes ilapja nincs; a kultúra, a jogállam fogalma mind íllenmondanáiiak ily esetleges elhatározásnak. A francia-porosz bábom idején Németország jéiizintézeteinél szórványosan ugyan, de mégis fordultak elő egyes megrohanások: ez esetekben Jiaga a német kormány hatalmazta fel az államjankot, hogy a megszorult pénzintézeteknek hitelt ny issoii. Az állam tehát segít és nem rabol. Hazai pénzintézeteink szerencsére oly helyzetben voltak, hogy ak idálvtalánul eleget tudtak emu kötelezel iségüknek. De ha épen meg is mondtak volna, meg vagyunk győződve, hogy 4z államnak beavatkozó jótékony segítsége it i-m maradt volna el. Kétszeresen áll ez oly inézményre, mely mint a pustaiakaiékpénztai telesen az állam szavatossága mellett működik, .ugy azon többi pénzintézetekre, amelyeknek lét— klapját állami törvények garantálják. Sohasem szabad tehát elfeledni, hogy az l'.lampnlgárok jóléte és biztonsága ié:alapja 111,1gánsk az államnak is s amely állam a'.zid vissza-ii -, önmagát sebezné nieg. A pápai járás népmozgalma az 1909 évben. A pápai járás foszoigabiraja a mult hetekjen állította össze a járás mult avi népmozgalmi iiniuUtását, melyet érdekes és pontos voltánál ogva egész terjedelmében közre adunk. E gou-