Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-02-06

1010. február fi. rápai Lapok Nem folytam be a műsor összeállításába nem vagyok már vezetője a dalárdának, nem szerepeltem (az a kis kisérés, az unni szereplés) ez három ok arra, hogy elvárhatják őszinte bírálatomat. Ám vádoljanak elfogultsággal, kritikámnak szabad folyást engedek. Végül, hogy a sértetteket megmentsem attól a gondtól, hogy kitől kérjenek elégtételt, e sorok végén ott találják a nevemet. A dalárda énekszáma, a mely a hangversenyt, bevezette, nagyon tetszett, ugy, hogy ráadást is kellett adnia, annyira tapsolták a jelenvoltak. Hat ez igen szép dolog. De mennyire jobb lett volna mindez, ha pl. • taktusban nem lett volna három ízben is hiba, vagy a karmester az ütemvonalak után eső első zenei éltékre nem fel-, hanem /c-üti a vezény'pálcát, ha legalább egy félhanggal mélyebben intonálja a kardalt, ha a „Tihanyi visszhang- c. ráadás helyesen lett volna összhangositvaés R gárdadalnak első pianiszszius előadását mellőzi'/ A zougoratrio viszont, mely második műsorszám volt és melyet Kertész Gizi, Gyémánt Miklós és Holler Konrád mutattak be, nem tetszett. T. i. nem tetszett a közönség nagy részének. Pedig hát ez igazán művészi produkció volt. Bevallom, hogy az előadott Mozart hármas második tételét elengedtem volna, inert ezt már ugyanaz a közönség a kath. kör egyik idei felolvasóestélyóu hallotta. De, hogy a zeneszám I teljefl legyen, helyes volt annak az eljátszása is. I Az a félóra, a mibe előadása került, nem olv I 1 tulhosszu idő, melyet egy művésziesen előadott •enetzáoi meghallgatására ne áldozhasson mindenki, a ki már egyszer hangversenyre megy. Találjanak az előadó miivészek elégtételt abban hogy a kiknek nem tetszett is. elismerően nyilatkoztak a csak egyszer, a Fiindében kissé megbilleni remek összjátékról és arról a jártasságról, mellyel minden szereplő a maga hangszerén bir. j Tóth Anna éneke következett ezután. Vig. humoros monológot adott elő énekszámokban (kevés prózával. Nagyszerű hatást ért, el vele, annyi bizonyos. Az amúgy is közkedvelt, népvz'rii énekesnőnek jóformán már nem is kell i-i gerőltetnie magát Könnyedán, a fellépés ]•;-•/.•.i tényével, M első szájnyílásra már meg vau hódítva a hallgatóság Mily őszintén kérte • közönség a ráadást, melyet néhány magvar dalban meg is kapott? Pedig hasadnék, lm azt a bizonyos zenésmonologot valami sikerült kompozíciónak mondanám. Se szövege, se dallama nem kelhet versenyre sok száz meg száz értékesebb énekszámmal. Ks mégis: de hányan mondták, ez ért legtöbbet I Kertész Gizi játszott ezután zongorán egy Meiidelssohn-rondót. A miierto közönség előtt előadása most is oly csodaszerüen hatott, mint mar oly sokszor az utolsó években. Játékáról, elöadóinodoráról, szédítő ujjgyorsaságáról sokszor esett szo a lapokban, nem szükséges újra részletezni a zongoraművészet e kiváló művelőjének zsenialitását. Ráadásul egy magyar ábrándot játszott páratlan hatással. Végül egy angol vígjáték, Cox és Box lett előadva. Kár volt ezzel u színdarabba] a hangverseny műsorát kivetkőztetni zenei jellegéből. .Mindamellett, hogy ugy Besch Margit, mint két férfi partnere igyekeztek a lehető legjobban játszani, — bátran elmaradhatott volna legalább erről az alkalomról. No. de hát itt legalább azoknak is kijutott a szórakozásból, kik a zenében nem tudnak élvezhetőt felfedezni. Meg vagyok győződve, hogy a „mult" hiányait és mulasztásait kárpótolni fogja a .jövő" és hogy legközelebbi alkalommal már oly bírálatot adhatok e lapokba, mely a mellett, hogy mint ez, elsősorban őszinte, — minden szereplő és műsorszám sikerét és dicséretét tartalmazhatja. Szentgyörgyi Sándor. Irodalom. Katona Iván Versek. Kiadták az elhunyt költő barátai. Korán, életének tavaszán elhunyt poéta-embér irodalmi hagyatékát adták ki nemrég a versirodalom és az ifjan elhunyt Katona Iván barátai. A kiadás folytán köztulaj Ionná vált versesfüzetben újra magunk előtt latjuka ínélaluts itjut. akit, mindenha nemes értések bevitettek s bár a könvvet végiglapozva a \ érsek istajmeggyőződést váltják ki belőlünk, hogy Katona Iván poézise a kiforrás korát éhe csak. ínég seni vitatható el, hogy itt-ott felcsillog belőle as egyéniság, amelynek teije-; kialakulásában i könyörtelen hálál öt megakadályozta. Így. egy füzetben, eglf verskoszoittban olvasva ezeket a költeményeket, ugy élezzük, hogy Katona Iván a lelkének egy kis darabját hagyta nekünk örökül, melyet nemcsak azok fognak emlékül megőrizni, akik ismerték öt, hanem azok is, akik ennek az irodalmi hagyatéknak a birtokába jutnak. Nekünk pedig annál is inkább kedves ez az emlék mert Katona Iván nemcsak ismerősünk, hanem poéta muukatársuuk is volt. Költeményei ugyanis a Pápai Lapokban láttak első ízben napvilágot, itt jelentek meg a Gardatavi történet, a Vámos uram . . ., A bajor hegyek között, Prológ. Tavasz van. Belenéztem, Ha bántja a lelkem, Egyedül bolyongani, A Tapolca vize mellett és a Kék égről eimü kedves, és hangulatos költemények s ki hitte volna, hogy ezek a poétalélekhöl fakadt szép versek nemsokára anélkül fognak újból megjelenni, hogy szerzőjük tudna róla, vagy látta volna őket. A poéta iránt érzett kegyeletünk nem engedi, hogy verseiről kritikát írjunk, mert hiszen ö már nem javíthatná ki azokat a hibákat, amelyekre rámutatnunk kellene, amelyektől egyetlen kezdő poéta munkái sem mentesek. A poétával szemben -- sajnos — csak a kegyeletünk adóját rójjuk le, amidőn irodalmi hagyatékát nem a kritikus szemével olvassuk és épen ezért nem is fogunk annak részletezésébe bocsátkozni. Jobban esik a lelkünknek, ha finom lelkének, nemesen érző szivének reánk hagyott kincseit a maga egészében tartjuk meg magunknak, hadd legyen velünk elosztatlanul mindaz, amit nekünk csupán igéretképen hagyott, de amely ígéretet már nem állott módjában beváltani. Az ízlésesen kiállitott verseskönyvhöz dr. Körös Endre irt előszót, mely nem csak a sablonos előszó, hanem Katona Iván verseinek s igy a szerző lelkivilágának is igen szép megisniertetöje. Lapunk mai számában bemutatjuk olvasóinknak Katona Iván legszebb versét, amelyet akkor itt. amikor „kezéből kiesett a toll és szelid szemére ráborult az ötök éjszakának komor sötétség,.-. M. K. Balatoni Szövetség közgyűlése. .\ Balatoni Szövetség dr. Öváry Ferenc orsz. képv, ügyvezető alelnök elnöklete alatt Budapesten vasárnap tartotta meg nagy érdeklődés mellett közgyűlését. A többek kösőtt ott voltak; Dr. Boiny Béla, Kassav Jenő min. tanácsosok. gát, miközben olyasféle; hebegett, hogy rendkívül örül a szerencsének. A leánv észrevette zavarát és bi/tatóan rámosolygott. Kttol a mosoly 1(11 aztán egészen BMgsnvar aktit. — Mikor táncra vitte a leányt, (bigott körülötte az egész viliig. Nemcsak a táncoló pa'rok, hanem a tükrök s a terein inenyezete is A katoiiabiiiiila valami dallamos keringőt ja'tszott. Olyanléiét, amit egy hónap alatt az ország széltébcu-hoszs/áhau mindenütt dalolnak a szerelmesek. — ismeri ezt a dalt, Ollós ur? — kérdezte tőle Lujza ki*a*szonv. Dehogy ismerte. Es ha ismerte volna is. akkor se tudná mont. Nem hall. nem lát ö most semmit. Azt se hallotta, mikor a zene elhallgatott. I gyrthnül forgott tovább, mint valami megbomlott gépezet. Lujza kisasszony alig tudta megállítani. A tiíni! után séta következett s Ollós lassankint magához tárt, zsebkendőjével letörölte verejtéktől nedves arcát s beszélgetni kezdett. Eleinte bátortalanul, később mikor lattá, hogy a leányka érdekkel hallgatja, egyre bátrabban. Eliuondoila, I hogy ha megszabadul a katonaélettől, tanár lesz egy •IfÖldi gimnáziumban Sokat kell még szenvednie addig, mert nagyon rossz ember a kapitánya. — Hiszen nem olyan tossz ember a kapitány ur, — mondotta a leányka. — Ne kivánja ismerni se a kisasszony — válnsza.lt sóhajtva az. önkéntes | még a keresztvizet i- leszedte Komorovesák kapitányról. Elmondotta mindennek, esak becsű letennék nem A táncterem nagy ablakain keresztül lassankint átszűrődött a hajnal világossága. A mulatók lassankint hazsszálingóztak. Ollós Géza még folyton Lujza kisasszonnyal besaálgetett, eszébe se jutott, hogy jó volna mar hazamenni. Nagvmi koiimlv dolgokat emlegethetett, mert észre sem vette, mikor Komorovesák kapitány megállott előttük. Csak mikor a hangját hallotta, akkor tekintett föl rémülten . — Készülj LttjláeakáflS. ! Megyünk haza, — mondotta. Ollós kétségbeesett pillantást vetett a leányra. Komorovesák kapitány ur leányára. Minden benne volt tekintetében, a rémület és a könyörgés, hogy ne árulja el. Katonásan meghajtotta magát és gyorsan menekülni akart. A kapitány ur visszatartotta : — Professzor ur, ha már egész, éjjel volt szíves a leányomat mulattatni, most kisérjen haza bennünket. Hallgatva, megtörve ment az utcán, mint valami halálraszánt. Lujza kisasszony hiába igyekezett lelket önteni belé, a professzor vigasztalhatatlan volt. Lgyik gondolat a másikat kergette agyában. Mi törteink mostan vele? Egész éjjel a kapitány ur leányáiiaiv udvarolt s még kegyetlenül össze is szidta leánya előtt az apát. Átkozta önmagát, sorsát, mely ilyen veszedelmet hozott rá. — Ne féljen Olló* ur. b> szelni fogok a papával. Az kell csak neki meg épen, hogy Komorovesák kapitány megtudja, mit beszélt a leánynak I Kigondolni is rettenetes, mi történik vele akkor. Lába alatt csikorgott a megfagyott hó, arcát pirosra festelte a hajnali szél. E*zre se vette, hogy a járdáról a kocsiulra tévedt, ahol térdig gázolt a hóban. Csak az járt folyton az. eszébe, mi lesz vele, hogy tűnjék el örökre a kapitány ur elől? Mikor a kaszárnyába ert, talpon Volt mar az egész szazad. A katonák kíváncsian tekingetlek ki jaz ablakon. Várták a kapitányt. Tudni akartak, milyen dolguk lesz aznap, jó-e vagy rossz. Haragszik-e az ezred réme, vagy rosszkedvű? Ennek biztos ismertető jele a sapkája állana. Ha mélyen lehúzza szemére, tudja mindenki, hogy keserves lesz. a nap, ha felcsapja fején, ugy megkönnyebbülten lélegzik fel mindenki. Ez annak a jele voll, hogy nem haragszik a kapitány. — Fiuk, nincs semmi baj — kiáltotta egy öreg katona, aki azt jelentette, hogy jön a kapitány s felre van csapva fején a sapkája Csakhogy ezt a kiáltást Ollós Géza nem hallotta. Izgatottan járt-kelt szobájában, mint aki várja a végítéletet A legjobb aiu't remélt az volt, hogy Komorovesák félórai szidás után rögtön vasra vereti, leküldi az áristomba s ott felejti ítéletnapig. A kapitány ur azonban rá sem nézett. Ks ha ránézett, ugy tünt föl neki, mintha a szeme I ar.itságosan mosolyogna rá. Nem szólt hozzá másnap se, harmadnap se. Negyednap aztán behívatta magához az. irodába. Sapkáját mélyen a szemérc húzta. Nagyon rossz kedvűnek látszott. — Most következik a hadd-el-hadd I — Gondolta az önkéntes. Megállott peckesen az ezred réme előtt, még a lélegzetét is visszatartotta. Kotn.rovcsák kapitány elébe állott s fűrkészöieg a megrémült professzor szemébe nézett. — Becsületes ember ön. tanár ur ? — kérdezte tőle. Ollós nem értette egészen a kérdés célját, de azért sietett a válasszal: