Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-10-16

a falusi nép közt, hogy mikor „itásí vesznek föl a parasztról," mindig valami uri huncutság jár a nyomában. Azért aztán valami nagyon pedáns népszámlálást, uem is igen lehet Magyarországon még ma sem keresztülvinni. Jól emlékszünk rá, mikor a földmivelési kormány a baromfitenyésztés emelése, céljából statisztikával akart magának tájékozódást szerezni, nem volt olyan módos magyar gazda, aki le ne tagadott volna egypár csirkét. Mert senki sem tudta meggyőzni arról, hogy az irás után jön a — csirke adó. De a kormánynak szüksége vnn a népszámlálásra. Amint a jelekből sejthető, főleg azért, bogy

r az általános választójogról szóló törvényjavaslatot előterjeszthesse. E fontos reform megalkotásának pedig nélkülözhetetlen előfeltétele a népviszonyok felöl való kellő és pontos tájékozódás. Akármilyen fontos legyen ;

s annak a népszámlálásnak az eredménye, a választói jog fontot reformját agyon nem ütheti, azt minden melléktől,intet nélkül ineg kell alkotni. Mikor a népszámlálás valószínű eredményeit latolgatjuk, önként, is fölelevenedik elménkben a régi jó zamatos adoma, mely minden vonatkozásban, mindig és ina, is találó. Az öreg magyar földesúrnak jelesre vizsgáz le latinból a tia. Első dolga tehát, lefordítani magy.tr nyelvre a latin szövegű nemesi oklevelet. De az öreg nem adja oda neki a féltve őrzött kutynbört. Megrázza a fejét és igy érvel: — Sohse fordítgasd le azt fiam. Igy legalább nem értjük. De .magyarul tudja Isten, milyen huncutság sül ki belőle. Meri azt az oklevelet osztrák uralkodó, labanc érdekekből adta, Rákóczi árulásáért, elkobzott kuruc dominóimmal, annak a bizonyos első ősnek. A népszámlálással is igy járhatunk. Először is nagyon szomorú dolgokat fog föltárni a kormánvnak. Ha másból nem. hát a népszámlálásból majd megtudja a kormány, hogy milyen rombo lást végzett, itt nz önös osztályp 'litika, mely kétféle elemet teremte t : néhány ezer kiváltságos mágnást, főurat, nagytőkést, és sok-sok millió éhező, nyomorgó koldust. Ez a népszámlálás fel fogja tárni azt, az ijesztő valóságot, melyet mu is csak a vak nem lát, hogy mennyire megcsappant számbelileg a magyar faj. A magyar laj. melynek HÍM, virága, java ereje is odaát van Amerikában, munkaerejét idegen világ gazdagolására áldozni. Az ujoncozásoknál láttuk az ijesztő íredményt már, hogy alig akad száz közt öt-hat egyverforgatásra alkalmas legény. Az izmos, •gészséges karok idegenben keresnek boldogulást. V népszámlálás száraz adatokkal fogja bizonyiani, hogy mekkora pusztítást vitt véghez a beisületes szociáli

s p

olitika hiánya Magyarország íépén egy rövid emberöltő alatt. Azért szinte fájó beletekinteni. De ha már neg kell lenni, hát vonjon is le belö'e méltó >kulást és inéi tó tanulságot, a kormány és a törvényhozás: bölcs szociális politikával egy viráglóbb, szebb jövendő korszak megteremétsére. SZÍNHÁZ. Szalkay Lajos színtársulata e hó R-án kezdte meg előadásai sorozatát. A színtársulattal általában meg lohet közönségünk elégedve, amennyiben az elmnlt sziniszezon szereplői közölt talán csak egyetlen egy van. akit eddig ínég nem tudtunk elfeledni és ez: Déry Béla. Az ő szerepkörét ínég nem tudta a mai napig ellátni senki, ngy, mintő. Lehet, hogy a jövő héten már más lesz a véleményünk, de ma még ugy áll a dolog, hogy Déry, az egyébként jeles tagokkal rendelkező társulatból hiányzik nekünk. Amit a régi társulatból már az első nap elfeledtünk, az a polgári zenekar, az ő össze-vissza muzsikájával. Határozottan élvezet most a színházban lenni, mert amit a mostani zenekar nynjt. az kifogástalan, az művészi. Általában az egész társulat együttműködése jó benyomást tett reánk, hogy azonban az egyes szereplők iriikáot oldották meg vállalt feladatukat, arról részletes tudósításaink fognak majd beszámolni. Azl azonban már most megállapíthatjuk, hogy az eddigi előadások majdnem kivétel nélkül telt ház előtt folytak le. Az >lsö előadás alkalmával Bakonyi Károly és Kálmán Imre operettjében, Az obsitosban mutatkozott be a táisuat. operett-személyzete, meh nem a gyakran előfordult- félsikerü, hogy ug} . íondjuk : „első" előadást produkálta, hanem keek egészet adott. Tömbömé utódja: Sárközi l'anka kedves szeretetreméltó nemzetes asszonya oraoly, átértett és átérzett tanulmányra vallott játékát nem a legelemibb szereptudás jellemezte, lanera az; hogy amit megtanult, azt értette is. Covács Hanna (Málcsö játékából szintén tehetség ugárzott elő, csak . . . cssk ... no igen, csak te volna olyan örökké mosolygós arca ott is, a 10I arcának bánatot, fájdalmat kellene elárulni, rátéka egyébként tetszett nekünk is, a közünségíek is. Lónyay Piroska (Piroska) temperamentunos játéka nem egyszer viharos tapsot váltott ii a közönségből, mely tetszésének rendszerint i tenyerével szokott kifejezést adni, ami nem jeent, mást, mint a megtapsolt egyén sikerét. A érliszereplök közül mint ujat, Erezkövv Károlyt Obsitos vitéz) kell első sorban említenünk, akiiek erőteljes szép baritonja valóban meglepett lentiünket, amely mellett, játéka els'i rendű s »enne a társulat egyik erősségét látjuk. Bátori Bélát, Kovács Lajost és Ivánfy Je^iöt már nem •cell külön bemutatnunk, mert ha az ö nevüket i szinlapon látjuk, nz már fél sikert jelent, amiből aztán nem is engednek egy atomnyit sem. Ezúttal mégis ki kell emelnünk Bátori és Ivánfi játékát, mely a közönséget állandó derültségben tartotta. A darab és azok szereplői általános sikert arattak. Vasárnap este másodszor adták az Obsitost, hasonló sikerrel, délután pedig Farkas Imre : Iglói diákok cimü darabját, fél helyárakkal. A hét szenzációs darabja mindenesetre Reichelibach Hermann 4 felvonásos iránydrámája A bilincsek volt, mely Doktor János forditásában hétfőn került bemutatásra. Szerencsésen megválasztott téma körül forog a darab cselekménye. Két szélsőség kerül egy mással szembe ebben a darabban : az orthodoksz zsidó vallás és a katonaságban uralkodó előítéletek és ferde felfogások. Lehmann Sender Ábrahám rajong a vallásáén s megboesátbat.lati bűnnek tartja a hitehagyási. Ebben a vallási rajongásában annyira megy, hogy képes megátkozni a fiát, Simont, aki, hogy a katonatiszti pályán előre mehessen, kereszténnyé lett. Simon tényleg szép karrier előtt áll. Feljebbvalói, a katonai méltóságok fölismervén éies eszét, a katonai pályára való rátermettségét, tolják, segítik mindig magasabbra. Nem így van a bajtaraak között. Az ezret! tisztikarát bántja a Lehmann hadnagy származása, foltot lát a tiszti tekintélyen és becsületen, mert bajtársuk zsidó a fékhez, a keze megreszketett egy pillanatra mikor rátette, azta'n erős fogaiul megindította a villanyost. A villamos elindult. András most ugy érezte magát, mint valami lábadozó beleg, aki nehéz, hosszít kórság után most először jön ki a levegőre, aki IMMSSM betegsége alatt észre s-m vette, hogv eltnult mar az ősz a tél éfc hogy tavas/, van njr.i. Friss, szeles tavas/, és a nap még esak bágyadtan tor elő, még csuk sejteti a fázó emberekkel nz erejét. A villnnyoH robogott, hangosan csörömpölve, EH mikor András messzitől meglátta, hogy valaki van a sitién, hogv nem siet eléggé, akkor izmos öklével belecsapott a esengőhe, a esengő zúgott, dübörgött, sikoltozott, mint vnlairi vészharang és az emberek ijedt arccal, sietve tériek ki előle. Es akkor U András melle büszkén kifeszült, a szeméből kisugárzott a biztosság, az. erő tudata. Este pedig mikor lefeküdt, az izmai büszkén, boldogan, öntelten les; ültek meg. Az nap este gondolkodott András pesti tartózkodása óta először haza, Hz.ilvastanyára. Es/.éb'* jutott az, Úrzsi. Vaijon mit is csinálhat unni ? Tán as uj juhászhoz jár ki, tán még mindig ő utámui búsul. Hej ha most láthatnák a falubeliek, hogy mi lett belőle ! Aztán átszöktek n gondolatai sz Orzsiröl egy más lányra. Kicsi, puha, finom fehér volt az, a lány akire András gondolt, a szomszéd házba volt szobalány. Nagy fehér, fekete bársonyszalagosszalmakalapja volt ennek a lánynak, fehér csipke bltt/a, sötétkék liis/.icrnij i és sárga; magas sarkú félcipője. Ugv lóvták ezt a lányt, hogy Juci. Ha látta András a lányt, köszönt neki, a lány fogadta a i.öszöuést, azta'n uem törődött többet vele. l)e nii'-l. ino-L bizonyosan szívesen fogja őt látni a lány. Hiszen már most nem napszámos többé nem iiord többé piszkos téglákat, most ő nagy, erős és hatalmas. Hi«/.cii az ő kezében emberéletek vannak Ha 5 egyszer tnegharagadea az emberekre . . II.i >"< egysger akarna . . . Egyszer este mikor András hazajött, a nzohassscoui v ••( adott át neki. A nagy, olcsó, fehér |, ím -. ...I Ini itékra vekouy, hos.s/.tt, bt'ttiki.ei \.« i is o va hogy „Csárdás Andrásnak." A falu öreg i is. i iltndője irt. Azt itta, hogy az. Örzsinek gviTekn születeti, hogy vuiják haza Andrást és bogyhs van Andrásnak s/ive, hát Ben fogja • szegény l tiv.ot. sságyeubo Ii igy ni. hanem In/a fog jönni. A/.táu még irt s ii-z.telendő az Istenről, a ttilviláglöi es az. űdvö/.ü

:

"*i'"l. E/.zei mindig szokott foglalkozni ha paraszt legényeknek ír. András figyelmesen olvasta el a levelet, aztán még egvszer elolva-ta. Elkomolyodott. Egv pillanatra es/ebc jutóit hogy ha/.a megy, de aztán rögtön dühösen lökte el uinguini az írást. Most hagyja <? itt Peilet, m. st V Iv. e-n.iljon az Oizsi azt, amit akar. S aztán uyugodiaii vette a sapkáját és kiment az utcára. Mir mm is gond >lt a levélre. Megállt a szomszéd hál előtt és várt. Málha kijön a szalmakalapos .Juci. A lány jött is. Egy eh-g ól öltözött sVtalesabérbe karolt s az. András köizönését nem fogadta. És akkor András szomorúan ment haza. IV. Másnap roszkedvii volt, mikor a végállomáson izolgáhittételre jeh'titke/.ett. dc a mikor meglátta a ,'illainoHt. kissé felvidult. Olyan volt a hangulata, íiint in kor a hosszú, lassan hulló eső uta'n végre tisüt a nnp. Reggel öt óra volt, nr. utcákon még nem jártak emberek, olyan volt a varos, mint egy nagy nellii üde lány nki álmáhm mosolyog. A sárga lis/kos hasak, mind rózsaszínűek voltak, mikor rajok sülölt a nap és a levegőben pedig benne rez|att a tavasz. András egyhangúan ne/te, a mess/.ibe szaladó síteket, aztán elindította a villamost. Mikor a kanyarodó elé ért, látta hogy egy kerékpáros hajt a sínen. Egy fiatal gyerek. András üsöngetett. A gyerek hátra nézett, aztán nyugodtan hajtott tovább n sitién. Megint csöngetett, most már idegesen, erősen. A gyerek lement a sitiről, lassított, n villamos utolérte. Egymás mellett haladtak egy kis ideig, azta'n a bicikli megint a sínekre hn|tott. András most dühösen kezdte verni t csengőt, ti gyerek hatra nevetett és most már esak azért is u sim-k közt hajtott, majd a villanyos mellé jött, aztán megint eleje vágott és mikor Andris ar. öklévé! verte a csengőt, nevetve kiáltotta oda neki, hogy „üsd, nem apád." EH András verte a csengőt, mind n két k vével Ütötte, csépelte. Kétségbeesett doh vett rajta