Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910
1910-10-02
8 1 követendő eljárásra nézve adjon ; kellő útbaigazítást. Hogy ez a vizsgálat bizonyos tekintetben hiányokat észlelt, azt mondanunk sem kell, mert hiszen a mi közegészségügyi felszereléseink olyan hiányosak, , hogy igazán nem volna csoda, ha egy járványos betegség elterjedését nem tudnánk meggátolni. AZ egészségügy elsőrendű kérdés. E fölött csak ugy könnyedén napirendre térni nem szabad, mert ahol maga a közegészségügy beteg, ott beteges minden egyéb alkotás és társadalmi felfogás is. I Néhány szó a „párducos" cikkhez mely a Papa és Vidéke mult heti számában látott napvüágot. Igazán nem számítottam arra a nagy meg- | -tiszteltetekre, amelyben a „Pápa és Vidéke" mult, "heti számában az Bsterházy-uton lakó Varga, Rezső dohánygyári osztályvezető ur engem részesített. Fölfogásában azonban nagy OD tévedett, amikor azt hitte rólam, hogy egyet-niást nagy hangon íogok a világűrbe belekiáltani. Sőt személyeskedő kirohanását ia teljesen fig\elmen kivül hagytam volna, ha magán ügyeimet elég Ízléstelenül nem érinti. Talán nem tbg rám, igen tisztelt Varga ur, megneheztelni, ha azt mondom, hogy privát ügyeimhez talán még sincsen több köze, mint Hári Janisnak a dróttalan távíróhoz, vagy a repülőgéphez. Ezeknek pedig semmi közük sincs egymáshoz. Lássa, igen tisztelt Varga ur, én nem törődöm azzal, ha On, mint állami tisztviselő, a vasúti árveréseken ellicitálja az eladásra kerülő árukat az ószeresek orra elöl, csupán antisemita érzelmeiből kifolyólag, azt sem bánom, ha gabonavásárlásokkal toglaikoz.k, mert ez kizárólag az OB privát dolga és ehez nekem semmi közöm. 1 Müveit uri ember létére annyi udvariasságot velem szembon is tanúsíthatott volna. Ha ellenem való k : rohanásán fölháborodtam volna, hasonló tónusban telelnék Önnek, de mivel irántam tanúsított megtisztelő figyelme csutokat. £ pillanatban a dombou egy szakasz ellen-' séges huszár ügetett keresztül. Elől villogó szemű hadnagy, aki kivont karddal mutatta az irányt Pál- i halmának. Mikor a dombtetőn észrevette az asszonynépet, arccal feléjük fordult. Katinka grófnő elsáppadt és halkan, kimondott egy nevet: — Szent Isten ! Burián ! A főhadnagynak is mintha megbotlott volna a paripája, lehajolt, azután :i porlepte csákójához kapott. Oh nz a másik a dombtetőn nyomban megértette ezt. A szeméhez emelte a messzelátót, azután megint hirtelen másfelé fordult, de már akkor egy 6jv6—ég volt a szivében. A főhadnagy csákóján a kék viaszkosvászon fedőre kicsi immortel volt szegezve, parányi bársonylevelü virág, amilyet azok adnak egymásnak, akik kimondják már ezt a szót: Örökre. II. A kas/.inó földszinti termében már vagy a hetedik keringőt húzta a Heikes bandája. Az idősebb urak felgyűrt gallérral siettek át a szellős kapualján, fel az emeleti játéktermekbe, az aranyifjúság pedig, mikor n kristályos tükrökben szemlélte magát, önkéntelenül konstatálta, hogy oly fess bál disz-ben, hogy szinte ostobaság volna el nem menni az orfeumba. A keringőző fiatalok lassan ciszéledtek, anélkül, hogy különösebb feltűnést okozott volna, hogy itt-ott egy meghitt pár hirtelen félrevonult a déli növények alá. Katinka grófnő is igy került bizalmas kettősbe Hnrián főhadnaggyal, aki igen szelíd, án édes mosolyra derített, higgadt é» A lehető gndvarissabb hangon fogok cikkére válaszolni. Az „úgynevezett" Pápai Lapok lejáratása liatt az Ön feje sohse fájjon, tisztelt Varcaur! Innék a „papirosának még mindig több értéke sn, mint az Önéhez hasonló személyes támadóiknak és ezt az értékét akkor fogja elveszíteni, a olyan revolverezést Ur., aminőt ön most niegezdett. Nagyon rosszul tudja, hogy a Pápai Lapoat a kath. körökből és családokból már kitiltot-j ik. Hacsak a Bencés-rendházat nem ruházta fel j zzel A családi jelleggel, ami szintén egyéni dóig, mert mindenki olyan lapot járat, amilyen eki tetszik. Hogy a rendház nem járatja, az égésen természetes dolog, mert hiszen, ön szerint'; ntiklerikálisok vagyunk. A kath körbe pedig, [ -amint erről még kath. köri titkárságom idején j lkalmam volt meggyőződni' — amúgy sern járt, > tért a lapot, a kiadó, recte „nyomdász* megonta, miután „ingyen" akarták, a Pápa és Viéke ellenében. Ugy látszik azonban, hogy fáj önnek a lierálizmus, mert különben nem irta volna, hogy zzel fogunk védekezni. Téved. Nem védjük májunkat, mert hiszen Ön vádol bennünket. Köpönyegforgatássnl is vádol az igen tiszelt. Varga ur Nem háborodom fel miatta, mert zinte vártam és számítottam erre is. Csak azt lem értem, hogyan tud valaki a más há/.a előtt öpörni, mikor a saját háza előtt bokáig ér a szenét, amit szintén söprögetni kellene. De ez mind nem elég a tisztelt Varga úriak, elég merészen belemarkol még a legpriváabb ügyembe is és megállapítja, hogy én talál-, am fel azt az Írógépet, aimlyre T amerikai és ingol pénzcsoportok" alkudoztak. Tisztelt uram, )n hallott harangozni, de nem tudja, hogy kire larangoznak. Az én gépemre nem alkudoztak .amerikai" és „angol" pénzcsoportok s így az tlku nem is „sülhetett, nyélbe". Az Ön által emitett 70-80 ezer koronás ígéretet ugyan miért agadnám igen tisztelt Varga ur? Most azonban iz Ön kirohanása teljesen fölment az alól a kö;elezettség alól, hogy ezt az Ígéretet valaha be s váltsam. A szabadalom nem fuccs, kedves Varga ir, sőt most kezd csak igazán értékes lenni, a nit természetesen nem kötöttem A Varga ur orrára s ezért beszél hasból és ezért szállta meg a tárörvendezés. Ha már annyira érdeklődik Ön a dolgom ránt, hát leszek olyan udvarias és fölvilágosítom, rogy írógép ügyem 3738. szám alatt van a szaigeu csinos legény volt és bár buzavirágkék útilapui még csak egy kis aranyos kamarási zsinór sem csillogott, mégis nemes tűzzel vallotta meg a kotntesznek, hogy mennyire imádja. — Burián én a maga felesége leszek, ígérem. Katinka grófné elszántan beszélt: odanyújtotta fehérkeztyüs jobbját és mikor a főhadnagy a tenyeréből kivillogó rózsás bőrre forró esókot nyomott, ac atillára tette a balkezét is. Valósággal átölelte ezt a szép barna tini, akit oly sokszor nézett már titkolt örömmel, emésztő vágyakozással, szinte bolondos szerelemmel és becsilléssel. Oh meunyit meséltek már neki erről az emberről, aki szegény és köznemes, de büszke és gavallér, akár egy kasztiliai főúr, vad, dacos és tartózkodó az asszonynéppel, amely bolondul titánná. És ez az ember szerelmes ő belé, nem nézi, hogy ő grófkisasszony és mégsem gazdag, tehát nem BariáaBak való. Mily gyönyörűség az ilyen embertől hallani: Imádom grófnő! Es milyen gyönyörűség nek ; mondani: En a felesége leszek Burián. Suttogva isinélelte e<t a szót és szorosan oda simult a szerelmeséhez. Kbben a kisté kényes helyzetben találta őket az 8ng Deményi grófné és Csiklendvai, aki hat hónap óta pályázott Katinka komtesz kezére Burián i •-,/<• -apta a sarkát és zavartalanul szólt : — Biztosítom méltóságos asszonyom . . . Katinka közbevágott, meg se várta hogy a főhadnagy nyilatkozzék : Igen mama, feleségül vese. Az igen szép volna tőle, rázta gúnyosan a hajlióhitáját az öreg grófné és Csiklendvay hasonló hangon jelentette ki: — Valóbau szép volna, én is ugy véadalini hivatalban bejegyezve s HA jövőben erői szándékozik csevegni, legalább szerezzen előbb íagának információt, Mencer Árpád szabadalmi iiró ur talán fölvilágosítja Önt s A jövőben nem og valótlanságokat imi. Azt mondja erről az ügyről a Varga ur, lOgy „milyen dicsőség háramlott volna hazánkra s városun'.ra ebből az irógép-szabadalmazásból s hogyan ünnepeltük volna egy szívvel, egy lóekkel ezt az irógépes magyart!" Erre nézve csak a megjegyzésem, hogy nem vagyok annyira IÍU, hogy az ilyen ünnepléseket elrogadjam, küönösen ha olyanoktól jön, akikben ma is sokkal öbb a/, őszinte sárga irigység, mint a talmi öröm. ..ehet, hogy Önök ünnepeltek volna — pénzért, riert. hiszen, amint irja, 70-80 ezer koronát Ígérem a kath. főgimnázium céljaira. Szóval megvásároltam volna a lelkesedésüket. Ilyen hóboros gondolataim pedig még nem támadtak. Most még csak az hiányzik, hogy Varga Rezső ur a Pápa és Vidéke legközelebbi számaián azt irja. hogy ö nem személyeskedett velem, íogy nem turkált a magán ügyeimben és hogy imit rólam irt előzőleg, az nem volt ízléstelenség. • Azt. a komoly ügyet és eszmecserét, mely i kath. főgimnázium körül megindult, az Önéhez msonló cikkek igazán elposványositják, mert azok gen krakéler izüek, bár nem teszem fel, hogy »zt ezzel a célzattal irta volna meg. Vagy talán négis ? No ebben az esetben kár volna a tin:áért, mert igen terméketlen talajra talál, ami az jn szótárai' in. igen tisztelt Varga ur, akár gyávaság néven is szerepelhet. Igen korlátolt gonlolkodásinódra vall az olyan eljárás, amikor az sllen véleményüeket doronggal akarjuk magunknak meghódítani. A névtelen cikkekre is van néhány szavam. Azt. kell föltételeznem, hogy az igen tisztelt Varga nr a Pápa és Vidékén kivül (bár ez esetben nem a lappal van dolgom, mégis kénytelen voltam megemlíteni) más újságot nem olvas, mert ha olvasna, azt is tapasztalni kellett volna, hogy a hírlapi cikkek a redakciókban majdnem kivétel nélkül névtelenül Íródnak és aláírás nélkül jelennek ineg, Sőt a vidéki lapokban megjelenő cikkek alá is csak azok szokták a nevüket aláírni, akik az aláírással nagyobb nyomatékot akarnak adni annak az ügynek, amiről imák, vag}- pedig a nevükkel kérkedni szeretnek. A sajtó nem tartozik megnevezni valamely cikk Íróját még a bíróság előtt sem, annál kevésbé a Varga ur előtt. Ami pedig szerkesztői minőségemre tett megjegyzéseit illeti, csak az a megjegyzésem, em — amit ön vél gróf, heveskedett a főhadnagy, iz nekem semmi! — Kérem . . . értem, szólt Csiklendvay s az íjtóig hátrált, azután felosapta a monokliját és az isszonyokat kösszöntve elsietett. Katinka majd felilvadt könnyeiben a sz •••ua hatása alatt. Csipkés '.sehkendöjét a vállához szorítva egyet tépett könnyű lelyeinruháján azután odanyujtotta a kezét a főluduagyuak és lázaBsan suttogta: — Örökre . . . Uurián a tenyerébe nézett, kicsi fehér ismertei tapadt az ujai közé nedvesen, összeázottau a frissen uullott leány könnyektől.. Harmadnap ti/, öltésre valót vágott Csiklendvay jobb karján és egy hét múlva már a csernovici gMBÍSQMMMl gondolkozott arról, hogy milyen veszedelmes dolog egy szegény legénynek kusziuó-pikuiken szerelmet váltani. III. . . . Sötétedett már ac asszonyok szükujju selyemblúzban suhanlak végig a Tavassy kastély folyosóin a nagy ebédlő felé. Lassankint valamennyi együtt volt már egy kis csoportokban verődve beszélgettek a mai katonai játékról, a győztes ellenségről, amely olyau gyöngén védelmezte hadi állását. Az uruk a főtiszteket lógtak korul és konyaknzva ölték az időt, inig ketté nem csapódtak az ebédlő ajtói és az inasok a füszereslével leöntött főtt hallal meg nem küzdtek a vacsora föltalálását. A szomszédos parkban az uralkodók szállása előtt kigyúltak a hirtelen berendezett villamos világítás apró napjai - az egyik vert ezred katonazenéje rázendítet t a német hymuiiszra. Mindenki a hallal
