Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-09-25

nem csupán a város érdekéről, hanem egy 50.000 koronás felekezeti segély megszavazásáról volt szó, az előző ülésen részt vett 30 képviselő száma már 74-re szökött föl és csak 100 maradt távol ; a következő napon, augusztus 30-án, vagyis akkor, amikor már nem az iskolasegélyről, hanem ennél gazdasági szempontból ezerszer fontosabb ügyről, a város jövő évi költségvetéséről kellett gondoskodni, 26, mond és ird huszonhat városi képviselő tolongott a közgyűlési teremben, 148 pedig babérain pihent; végül szeptember 19-én, tehát a legutóbbi közgyűlésen ez az előző szám (26) 27-re szaporodott, mert csak 147 képviselő volt távol. Ezekből a csalhatatlan adatokból tehát városatyáinknak a közügyek iránt tanúsított nemtörődömsége napnál világosabban konstatálható. Már most azt kérdezzük illő tisztelettel, mire való a 174 tagból álló képviselőtestület, ha a város közgyűlésein átlag csak 54-nek méltóztatik megjelenni ? A képviselői mandátum nem arra t való — mint ahog3

r azt a tapasztalt nem- , törődömség folytán joggal föltesszük - ] hogy azzal egyesek csak díszelegjenek, ; nevüknek nimbuszt adjanak, hanem igen is arra való, hogy a közbizalom által reájok ruházott mandátummal járó polgári kötelességeiknek mindenkor hűen és lelkiismeretesen eleget tegyenek. Aki pedig ezeket a kötelezettségeket teljesíteni nem akarja, az tegye le a mandátumát, akár szerzett érdemek, akár pedig hosszas, fáradtságos kapacitálások árán jutott hozzá. Lehet, hogy ez nem csak nálunk van igy. Lehet, hogy ez a nemtörődömség más városok képviselőtestületében is 'i ii ikat csinálnánk a többi nemzetiségekkel szemben. Mit szólnának a szászok, a románok, a tótok és a rácok. Ilyen a horvát paraszt helyzete s gondolkodása, de igy gondolkodnak a jobhmóduak is. Ha tehetné, se ad élelmet a magyar katonának, nem ad még uagy pénzért sem. Valahol Belovár környékén, kis faluban töltöttünk egy napot. Mi a neve, hogy k'vják, bizony már elfeledtem. Taláu neve sincsen, mert se térképen, se lexikonban nem találtam. Komisz kenyerünk elfogyott, a konzervához pedig nem volt szabad hozzáuyulni. Ezt csak akkor szabad feltörni, ha a koplalás hetedik napján az ájulás környékez. Az élelmezést szállító kocsikat hiába vártuk. Azok egy része eltévedt, más részét elvette az ellenség. Ép ugy, mint háború esetén szokott törtéuni. Egy falat kenyér, egy falat hus nélkül álltunk, pedig huszonnégy órai éhséget hordoztunk magunkkal. Útnak indultunk a faluban, hogy valabni élelmiszert keressünk. Csirkét, kacsát láttunk bőven, akartunk is venni, de a horvt*. paraszt öt forintért sc adta párját. Már belenyugodtam a változhatatlanba, mikor előkerült legéuyem, a század dobosa. — Lesz már jó vacsoránk önkéutcs ur. — Miesoda te? kérdeztem tőle. Felelet helyett a dobba nyúlt s két csirkét hu sott ki belőle. Fejét már mindkettőnek leütötte — Hol vetted? — Hát ugy szépszerivel szereztem. P« n/ért uem kapott a jó legény, hát ugy ütötte le mind a kettőt valamelyik udvuron. észlelhető, sőt tudjuk is, hogy e tekintetben nem mi vagyunk az egyedüliek az ország városai között. És éppen azért, mert ez a betegség úgyszólván általános, nagyon helyesen cselekednének a városok, ha a kormánynál lépéseket tennének, hogy a községi törvényt vegyék revízió alá, amelynek a községi képviselőkre vonatkozó részében kimondandó volna, hogy amelyik képviselő 3 közgyűlésen nem jelenik meg, vagy távolmaradását nem igazolja, a képviselők sorából hivatalból töröltetik. Ha ezt a törvény igy kimondaná, a képviselő urak bizonyára jobban sietnének a közgyűlésekre, nemtörődömségükről pedig nem emlékeznének meg a fővárosi lapok, mint ahogy ezt nemrég a költségvetés tárgyalásából kifolyólag néhány napilap tette, a mi szégyenünkre. * * A városok törvénye. Illetékes tényezők, a városok egyesületében és a belügyminisztériumban egyaránt, régóta fáradoznak már azon, hogy a törvényhatóság joggal felruházott és rendezett tanácsú városok háztartásának, valamint a városi tisztviselők illetményeinek rendezéséről megfelelő törvényt alkossanak. A fáradozásnak, ugy látszik, nemi sokára meg lesz a kellő eredménye. A törvény tervezetével mint értesülünk, már elkészültek s a magyar városoknak folyó évi október hó 9-éu Szombathelyen megtartandó országos kongresszusán leendő végleges elfogadás után a tervezet az illetékes fórum, a törvényhozás elé fog terjesztetni. A törvénytervezet, melyet a „Városok Lapja" mult heti számában szószerint leközölt, négy fejezetből: A városok háztartásának rendezése, a városi tisztviselők illetményeinek rendezése, a vegyes és átmeneti intézkedések és a záróhatározatokból áll, melyet külön a törvényhatósági joggal felruházott és külön a rendezett tanácsú városok részére készített fizetési táblázat egészít ki. A városok törvénytervezetének első második fejezetét, bárha kissé terjedelmesek is, általános és nagy fontosságuknál fogva mi is közreadjuk. L FEJEZET. A városok háztartásának rendezése. 1. §. Az állama törvényhatósáei joggal felruházott és rendezett tanácsú magyarországi városok tendöri-, adó-, katona-, közegészségügyi-, gyámügyi- és községi bíráskodási évi rendes kiadásait a 2 §. rendelkezése szerint évenként megtériti. 2. §. A megtérítés a következő módozatok szerint történik : az minden az 1-sö §-ban megjelölt város rendőri-, adó-, katona-, közegészségügyi-, gyámügyi- és községi bíráskodási személyi és dologi rendes kiadásai lgutolsó három évi átlagának C0 százalékát az illető város pénztára javára évenként megtéríti. Ezenfelül az állam a városok házipénztárának 20 —40 községi pótadó kivetési százalók átlag mellett az előbbi bekezdésben említett kiadásai három évi átlagának további 10 százalékát, 41- 60 pótadó százalék átlag mellett további 20 százalékát, 61-80 pótadó százalék átlag mellett további 30 százalékát és 80 százalékon felül eső községi pótadó kivetési százalék átlag mellett, további 40 százalékát téri ti meg évenként. Ugy a községi pótadó kiveteäi százalékának, mint a rendőri-, adó-, katona-, közegészségügyi-, gyámügyi- és községi bíráskodási kiadásoknak átlaga a legutolsó három év eredménye alapján számítandó ki. 3. §. A községi pótadó évenkénti százalék magasságának megállapításánál számításba veendők és összesitendök: a) törvényhatósági joggal felruházott városoknál az 1886. évi XXI. t.-c. 14. §-a alapjáu előirt házi adónak, továbbá a községi iskolai, kisdedóvodai és ipariskolai, valamint lakbérfilléreknek (lakrész-adó, házbérkrajcár) úgyszintén a pótadóhoz vagy lakbórfillérhez hasonló módon szeEsle nagy tüzet rakott a gézengúz a kert aljában és bográcsban főzte a osirkepaprikást. Mi a tüz körül ültünk s epedve vártuk, hogy a dobos elkészüljön a vacsorával. Hirtelen elkiáltotta magát valamelyik: — Jön a kapitány ur! Ijedten kapkodttiuk. de el nem tüntethettünk semmit, mert akkorra a tűshöz lépett az .ezred réme" Komorovcsák kapitány. — Ni történik itt? kérdezte s fél szemével a bogrács felé pislogott. — Vacsorát főzünk kapitány ur, jelentette hüledezve n dobos. — No hát csak csináld ! Szólott a kapitány s ő is odatelepedett a tüz mellé. Megvárta, mig elkészül, akkor kiválogatta a legjobb falutokat s megvacsorázott. Farkas étvágya volt a kapitány urnák, ugy látszik neki se a.bak enni a horvátok. — Ehez valami ital is kellene, moudotta a katonáknak. — As is akad kapitány ur, felelt a dobos és odaállította a vászonból készült vedret a kapitány ur ele. Komorovcsák nagyot húzott belőle, megtörölte hosszú fekete bajuszát, szivarra gyújtott és s/ó nélkül odább állott. Egy szóval sc kérdezte, hogy honnan került mindez elő. Hogy a bort houuaii vették, azt én is csak azután tudtam meg, amikor a negyedik-ötödik veder járt körül. — II• >TIuaii vettétek a bort? — Hát art is csak ugy szépszerivel szereztük. Ugy jött a házhoz. — Hogynn, te akasztóf'avirág ? — Hát kérem itt a harmadik szomszédban lakik a pap. Lementünk a pincéjébe és megfúrtuk a hordóját. Jó az Isten, majd ad neki jövőre megint! Másnap reggel elindulás előtt Komorovcsák kapitány szigorú beszédet intézett a legénységhez. Beszédjének az volt a veleje, hogy tudomására jutott, hogy többen hozzáférkőztek a lakosság élelmi cikkeihez s elfogyasztották azokat, miáltal érzékeny károkat okoztak. Aki ellen tehát ezentui ilyen dolog miatt panaszt emelnek, azt a legszigorúbban meg fogja büntetni. Harmadnap újra valami rongyos fészekben táboroztunk. Kincsekért se lehetett egy falat kenyeret kapni. Komorovcsák kapitány maga elé hivatta a dobost: — Estére főzz paprikás-csirkét. Megértetted ? — Igenis kapitány ur, de hol van a csirke' — Az a te dolgod. Annyit azonban mondok, hogy ügyesen végezd a dolgot, mert külömbeu irgalmatlanul becsuklak. A dobos megértette a beszédet. Ügyesen végezte a dolgát, a kapitány ur meg lehetett vele elégedve. Jártunk azonban olyan helyen is, ahol volt bőven minden. Vendéglő, kávéház, sőt még cukrászda is. Csakhogy ott meg az a fátum ért bennünket, hogy elfogyott a pénzünk, anélkül pedig nem lehet korcsmába, kávéházba menni. Összedugtuk a fe, inket, hogyan kellene pénzt szerezni. A szaktanácskozásban részt vett a két kadét is, ez a