Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-09-18

I'ápai Lapok ltfiO. szeptember 18. odesszai polgármester rugaszkodását a korszellemmel való haladás ellenében, de véletlenül a huszadik század kellős közepében vagyunk, a villamosság, a drótnélküli táviró, a repülés korszakában, abban a korban, amikor a nil adrairári, a semmin sem való csodálkozás tényleg elérkezett, akkor merjen valaki a porondra kiállani s szellemidézöképen a mult idők sötétségét visszavarázsolni óhajtani azzal, hogy a felekezeti elvakultsággal méri azt a világrengető s nagyfontosságú találmányt, melyet mindet) lélekzö ember visszafojtott lélekzettel szemlél s várja annak minden ujabb fázisát. Az odesszai polgármester pedig nem egyedül álló ember abban a felfogásában, hogy mind az, ami zsidótól ered, nem lehet valódi értékű, hogy az csalás, becsapás s nélkülözi a realitást. Az elvakult vallási meggyőződés, a másvallásu, de különösen zsidók elleni gyűlölet, ha lappangva is, épen ugy dühöng még sok európai államban, mintha még mindig a keresztes háborúk és a ghettek korát elnök. Természetesen Angliában, Amerikában, sőt Olaszországban is az antiszemitizmusnak még csak nyomára sem bukkanuuk, a többi kontinentális országokban azonban vigan burjánzik e sötét középkorból ránk szakadt nyavalya, mely szégyenére válik a haladásnak, kultúrának, műveltségnek. Nálunk is meglehetős melegágyat szereztek egyes bujtogatok és izgatók s a legkisebb haragra szolgáltató ok elegendő arra nézve, hogy szemére vessük polgártársunknak, hogy nem az ur Jézus Krisztus üdvözítő tanait követi. Nálunk is még a nácionálók felvételénél, a bíróságnál, az iskolákban, az anyaköny vvezetönél és minden hivatalos fórumnál megkérdezik az embert, hogy mi a vallása, mintha az nem az ő belső, intern dolga lenne. Megkérdezik s épen ilyen joggal megkérdezhetik, hogy mi a kedvenc étele, nótája s kit szeiet a lányok, vagy asszonyok közül. De a belső vallásos meggyőződés, amely sokszor nem is meggyőződés, hanem legtöbbnyire születési hiba, ha ugyan hiba, ez a közhivatalokat, a nyilvános fórumokat ugylátszik még mindig nagyon érdekli. Ha majd mi is olyan magas intelligenciára jutunk, mint az angolok, amerikaiak, franciák s a nacionáló felvételénél egészen elhagyjuk a vallásra vonatkozó kérdést, akkor talán majd nálunk is nagyobb megrökönyödést és elszörnyüködést fog maga után vonni az az eset, hogy az odeszszai polgármester az Erlich-IIata GOfi-os szert, mint zsidó gyógyszert eltilt annak alkalmazásától. A világ gabonatermése. A földmivelésügyi miniszter, mint minden esztendőben, most adta ki jelentését a világ gabonaterméséről. A kötetben külön vaunak fölsorolja a gabonát exportáló és bevitelre szoruló államok és bár a számadatok tömege nem a tényleges eredményt tünteti föl, de a becslés körültekintő ó%'afossággal törtónt ós a jelentós összeállításánál csak a megbízhatónak látszó adatokat használták föl. Ez adatok alapján a jelentés konstatálja, hogy a búzatermés eredménye a tavalyinál kedvezőbb. Általában minden gabonanemű a tavalyinál jobb hozamot adott, d« a termés minősége hatáaozottan gyöngébb. Végső eredményben az összes gabonanemü termése 33.99 millió métermázsávál több, mint 1989-ben volt. Ezt a többletet a buza és a ten£;afi tsrmése adja, mert a búzából 22.29, a tengeriből 98.71 millió métermázsával volt több a termés, filmben a rozs termése 1121, az árpáé 16.43, a>aM59.40 millió métermázsával kevesebb, mint tavaly volt. A világ összes btizateruiése 992.36 (tavaly 969 07), a rozsé 407.19 (4(8.40), az árpáé 355.25 (371-68), a zabé 628.28 (687.68;, a tengerié 1,070.55 (971.71), összesen 3,512.63 (3,477.54) millió métermázsa volt. Az előrelátható gabonaszükséglet az 1910/11, esztendőben lesz: 970.40, rozs 465.46, árpa355-37, zab 532.67, tengeri 1,025.42, összeséé 3,44932 millió métermázsa. Minthogy ezek szerint még mindig körülbelül 70 millió métermázsa fölösleg mutatkozik, megállapítható, hogy a fogyasztószükséglet könnyen lesz kielégíthető. A jelentés számszerű adatai a következők : Magyarország (Horvát és Szlavonországgal) Magyarország 1909/10. évi időjárása a gabonanemü fejlődésére általában kedvezőnek volt mondható és csupán közvetlenül aratás előtt néhány héttel romlott meg annyira, hogy ennek folytán a nagyon jó termés jelentékeny mértékben csökkent. Mennyiségileg mégis búzából jó közép és részben a rozsból is jó középszerű termés volt, bár a rozs nagyobbára, a mint ez a cséplósnél utólag kitűnt, csak középszerű eredményt adott. Az árpatermés is lényegesen csökkent és a kora tavasztól sok megpróbáltatáson keresztül ment zabvetés is éppen csak hogy gyenge középszerű terméssel fizetett. Közvetlenül aratás előtt országszerte viharos és túlságosan esős volt az időjárás, minek következtében a vetés igen sok helyen megdőlt s a termés uemcsak minőségben, de mennyiségben is jelentékenyen kevesbedett. De romlott a termés még aratás után is, inert a vihar többször szótszórta a kereszteket, minek következtében sok szem kipergeti, az igy szétszórt kévék azután sok helyen beáztak s a gabonaszem sok helyen fakó szinü lett. 2. Ez ügyben a holnap ülésező kép viselőtestülethez fordulunk és kérjük, utasítsa szigorúan az illetékes közegeit, hogy a város különböző részein található kolera-fészkek megszüntetéséről haladéktalanul gondoskodjanak, hogy miképen, az nem a mi dolgunk. Az életünk, az egészségünk van veszedetemben.'ez pedig mindennél előbbre való! A zsidó gyógyszer. Az egész világ közönsége visszafojtott lélekzettel lesi azokat a híreket, melyeket a Msjna melletti Frankfurtból hoz a táviró. Mindenki az Ehrich-Hata 606-ról beszél s a napi társalgás főtémáját, ime már az első siker kipattanásának kire óta, kizárólag a vérbaj ellenes eme korszakalkotó gyógyszer alkotja. Mindenki dicsőiti az agg tudóst és még senkinek sem jutott eszébe kisebbíteni genialitását azért, mert vallásos meggyőződése csak az ótestamentumban foglalt tanoknak hisz. senkinek sem jutott még eszébe, hogy Erlichben a zsidót lássa, mert mindenki •csak a tudóst tekintette, mint ahogyan józan gondolkodású embereknél nem is történhetik másképen. S ime Odesszából, az oroszországi Odesszából különös hirt hoz a táviró E jeles és sok mindenről, csak épen kultúrájáról nem nevezetes város érdemes polgármestere, — neve még nem ismeretes, noha érdemes lenne a feljegyzésre, — megtiltotta, hogy a városi kórházakban az Errich-Hata 606-os gyógyszer alkalmazásba vétessék, mert az zsidó gyógyszer, zsidó ember találmánya, ki csak sarlatáu, svindler lehet, igazi tudós nem. Ez az odesszai polgármester meggyözödése s miután jelenleg Odesszában ö a legnaxyobb ur, kívánsága parancs és a sok ezer meg ezer luetikus beteg, ki mint egy uj Messiást üdvözölte a •bajuk orvoslását felfedező majnai tudóst, ime elvonatnak attól a jótéteménytől, hogy végre orvoslást nyerjenek kínszenvedéseikre. S mindez miért? Mert egy vallási fanatizmusban elvakult, buta embernek eszébe jut különbséget tenni az elmebeli kiválóságok megbízhatóságáról vallások szerint, mert egy tébolyult agyvelő kimondja, hogy az Erlich-Hata 606 zsidó gyógyszer, melynek alkalmazása épen ezen okból nem észszerű s szerinte nem is alkalmazható. Ha a tizedik század sötét korában, avagy a spanyol inpuizició nevezetes éveiben élnénk, talán még felemlitésre sem tartanok méltónak az — A .Pápai Lapok" e r e ii e t i tárcája.— Irta: Kiss Menyhért. Gondolkozom, elmondjam-e a I'étörke történetét? Olyan rövid és igénytelen, hogy lesznek, a kik megmosolyogják. De mégis esak elmondom, hogy ezzel a pár jelentéktelen szóval tartozom a I'étörke emlékezetének A / tan mikor róla beszélek, felvonul emlékezetemben életemnek egy ragyogó korszaka, mikoron hittem a halhatatlanságban s kivágtam az újságokból a szépen csendülő verseket. Ott laktam a Gyár-utcában egy rengeteg bérház negyedik emeletén. S szobám keskeny volt és hosszú, mintha egy másik nagy és elegáns teremnek ezolgált volna előszobául. Aztán gyakran goudoltam arra, hogy hogyan is férhetem én ott meg, abban a kis sötét és elhanyagolt zugban, hova a nap fénye sem látogathatott s esak falak, a szomszéd köhalmaz vakolatos, szürke oldalát láttam. Csodálatos, hogy mégis gyakran visszavágytam oda a szoros, sáros, füstös Gyár-utcába s fei oda a fecskefészkes negyedeineleti legénytanyáha. Akkor is, mikor Stnyrna szőnyegét taposta lakk topánom .- hivatalosan megkívánt bókokat súgtam a félmilliós házikisasszony fülébe Hanem akkor minden messze volt még. 8 tudj' Isten nem izgatott. Lehet, azért következett be idők multával. Mert rendesen az jön, amit nem várunk s amiért bolondulunk, lenge ködképpé foszlik. Egyetlen nagy és őszinte gyönyörűségem Pétörke, kiről lám, hogy szó tétessék, mennyi fátylot kell meglihbentenem az emlékek halott kamrájában. Oh mert annyira ia összenőttünk, összeforrtunk mi ketten, Én, ki egy havasi falucskából vándoroltam ide s ő, kit az alföldi vadvirágos, délibábos téréiről dobott ide láthatatlan, gonosz ördögi kéz. Mett láthatatlan volt az a kéz, melyre gyön géd csókot nem nyomott Pétörke, holott az szülő anyjáé volt. Es gonosz éa ördögi volt az a kéz, mely csecsemő gyermekét idegen személyre bizni nem átallotta. Gyakran sóhajtottam fel, látván Pétörke nagy szerencsétlenségét, minek is ad az Isten hitvány asszony személynek magzatot ? Olyan szívtelen, vad teremtésnek, amilyen a Pétörke szülő, anyja lehetett. Herozne az ő második anyja mit törődött vele? O is egy hajszállal volt jobb annál az asszonynál. Rá tukmálta, körtyürögtc a gyermekét, kénytelenkelletlen elfogadta. Azonban er. nála nem sokat jelentett. Mert a Picula macskáját, a sárga és barna foltokkal tarkásat jobban szerette. Miadössze tgy kis boszuság A egy kis darab zaemlye héj, a mitől a hegyes orrát fintoritotta Picula őnagysága. Nem lehet csodálni. Herczné zöldséget árult a Zsák-utoa sarkon, legjobb barátuéja Henterné, Ránézné asszonyságok voltak, kiknek életpárja csontot, rongyot szedett s este tizenegy órakor lábalt haza. Mindkettő kiizzadva, fáradva, bizony nem imádság szóval dűltek a piszkos derekakra. Nem. 8 aztán ilyen volt az egész földszint. Mert kicsik, sötétek, vizenyősek voltak a falak. Szűk az udvar s igy csak ilyen viharverte szedett-vedett szegény emberek telepedtek le. Hát ezektől nem lehet tisztességes erkölssöt tanulni. Én nem vádlóm Hercznét, ámbátor nőiesnek jóléleknek egy cseppet sem tartom. Olyan, amilyenek a szemétgombák s a sarki szemlélődés kialakították. Se nem jobb, se nem rosszabb. Mihelyt a fin vígabban tipegett a tudott egy néhány szót, belefogta a járomba. Hadd dolgozzon, inert ingyen nem tartbatja. Drága itt az élet a magas kőfalak között! S Pétörke, haj, ugrott is, mint a levélhuzó fehér egérke a sierenose mondó asztalon. Újságot áruitatott vele. Reggel, azaz, hogy hajnalban felverte a mars ki az utcára. 8 a szőke kis Pétörke lótott-futott, árult, üzletet kötött a beszívta a fülledt, téglaporos levegővel az aszfalt bűzhödt miazmás beszédét. 8 jött haza késő este lihegve, álmosan, tniut egy eső jégpaoskolta vadmadár.