Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-09-11

Azonban nein ez a/., amiről írni akarunk. A méhrajok, a modern szerkezetű kasok mellett volt valami, ami a nem méhész figyelmét is felkötötte : t. i. a kész cikk a méz. Csodás tisztaságit átlátszó krisiályszinü méz, amilyen csak a mi ákászosaiuk mentén terem, amilyent sem a virágos Krajna, sem Stiria nem tud produkálni. A nélnet s az osztrák méhészek őszintén megcsudálták, a mi méhes* wink büszkén mutattak rá szorgalmas állatkáik termékére, mert ez a cikk olyan specialitása, mint a Rajna-menti utóérhetetleu boquet-ju lizling, melyért kincseket fizet az idegen. Igen, ott kincseket fizet, az idegen, de vájjon a mi specialitásainkért, elismerésen kivül hárainlik-e egyébb baszcn a termelő méhészre ? Bizony édes-kevés. Mert ezek a kiállítók — legalább legnagyobb részt nem terrneluek exportpiacra. Vagy nem termelnek eleget, hogy — a külföldi forgalmakhoz képest — nagy kvantumok állanának az exportőr rendelkezésére. Ezek az itt kiállított méz-próbák többnyire egy-egy termelő passziójának a gyümölcse, specialitás, melyet, magának termel, nem pedig a piacnak. Volt a kiállítók közt egy jóképű vidéki asszony, aki váltig magyarázta egyik ismerősének az értékesítés nehézségeit. „Higyje el kérem, — igy mondta — ilyenkor megismerjük az üzletember baját. Mennyi veszödsógembe kerül, mig ezt az egy-két üveget eladom, pedig tiszta, jó mézet kínálok." S könnyen elképzelhető, hogy annak a kis termésnek az értékesítésére, melyet néhány kaptára szolgáltak, nem törik magukat, a kereskedők. Pedig a mézértékesitésnek helyes szervezése nagy haszon volna erre az országra. Nehéz ezresek folyhatnának be hozzánk olyan cikkért, melynek termeléséhez sem befektetés sem fizikai munka nem kell, sok kis embernek az égből pottyana a kötényébe az a pénz, a mit helyesen vezetett termelés és észszerűen organizált értékesítés mellett nyerhetnénk a külföldtől. Mert a termelés megélénkitöje az értékesítés. Nem fogok termelni, ha nem tudom értékekesiteni a cikkemet. A piac elsőrangú fontosságú a termelőre s az értékesítő éppen olyan fontos láncszem a közgazdaságban, akár a termelő. A méhészet termékeinek értékesítésénél külömbséget kell tenni a nagybirtokos urodalom és a kis ember terményének eladása között. Az előbbi, ha kellő mennyiségben termeli a cikket, esetleg maga keresheti fel a vevőt bár a kockazat olkerülése végett inkább a vállalkozó kereskedőnek adja át termését. A kis ember már nagyobb nehézségekkel küzd. Mindenek előtt keveset termel. Kezelései hiányosak. Nem rendelkezik a szükséges kereskedelmi ismeretek fölött, hogy akárcsak a közeli piacra vigye áruját. Pedig éppen a kis embernek áldás a méhészet. Hiszen jó évben 100 #-át nyeri a befektetett tökének és úgyszólván teljesen ingyen A kis emberek, ha piacra s különösen ha kivitelre akarnak dolgozni, legjobb, ha termelő szövetkezetekbe tömörülnek. Nem az értékesítés céljából, mert erre a szövetkezet tul nehézkes alakulat s rendesen nincsen kereskedöfeje, hanem az egyenlő kvalitás a tiszta, racionális kezelés, az ízléses csomagolás, egyszóval a termeivény jó és csinos kiállítása érdekében. Ez lenne az egyetlen módja az olyan mezőgazdasági cikkek kivitelének, mint a milyen a méz. S az ilyen cikkek k:vitele még nagy mértékben lehetne fokozható. Ausztriában ezidöszeriut (1908.) mindössze 1.247.000 korona értékű mézet exportálunk, mialatt importunk Ausztriából 92ezer koronát képvisel. Aránylag még sokkal inkább fokozhatnók Németországba irányuló kivitelünket. Igy 1908-ban Németország 1.415.000 Márka értékű mézet importált, mely összegben Magyaroszág csupán 19.700 koronával részesedett! Olaszország méz exportja ugyanekkor 111.000 márkát képvisel, Chile 410.000, Cuba 296.000, Mexiko 121-000 az amerikai Unió pedig 254.000 márkát. Hasonló a helyzet a viasz értékesítését illetőleg. Ezidöszerint (1908.) összeskivitelüuk 690 000 korona értéket képvisel, melyből 330 000 korona ériékü áru Romániába, 275.UOO korona értékű pedig Ausztriába veszi útját. Németország importja egy cikkben 4.928.000 márkára rag s ebben Magyarország és Ausztria csupán 52.000 márkával részesedik. Mézünk kivitelét nagyban elősegíti annak gyönyörű és kiváló kvalitása, melynek folytán e cikkünkkel esetleg magasabb árak mellett is versenyezhetnénk a tengerentúli provenienciákkal. Hogy eddig nem sikesült komolyan tért logialuunk, annak részben termelésünk, részben értékesítésünk szervezetlensége volt az oka. A fent említett termelő szövetkezetek lehetővé tennék a kivitelképes cikknek nagyobb és egyenlő mennyiségbe í való előállítását, ha pedig ilyen jó és versenyképes cikk kellő menuyiiii..ti. ahol a pokol összes vízióit végig kell szenvednem, minden kinok közt legnagyobb az a félelem, mely miattad gyötör. A leány kísérletet tett, de a lázas kifukadásokkal szemben nem juthatott egyetlen szóhoz is. Kezeit könyörgésre kulcsolta volna egybe, de szét szakította utolsó erejével ac a jéghideg, merev kéz ott a csuklói körül. Csupán égő szemeiben csdeklett a szomorú tüz, amellyel kérlelhette a beteget. Az pedig folytatta töredezett hangon, elfúló kapkodással : — Megcsalsz s azt hiszed, nem látom. Pedig tudok mindent. Reménykedsz, hogy meghalok. Örülsz, hogy a csontváz elpusztul innen . . . Egyetlen csókoddal üdvözíthetnél, de megtagadod tőlem. Tudom as okát is. Félsz, hogy ajkadon az ajkammal kiszívom a lelkedet. Félsz, hogy a testet sorvasztó kórt átleheli ajkam a véredbe és kell jönnöd velem. Azt mondod szeretsz és mégis félsz, hogy velem kell jönnöd? Hát maradj! . . . Maradj, de reszkess. A szemfödél nem elég sötét, hogy eltakarjon tőlem. Látni fogom a fold alól is piruló arcodat és jaj neked, ha szived egyetlen dobbanásával megcsalsz eugem, A kisértetek nem aluszuak. A nyugtalan lélek haza jár a föld alól . . . Reszkess. Szavait erős köhögés roham szakította félbe. Roncsolt testét monoton ismétlődéssel rázta meg a tüdőbetegek hangtalan, szakgatott, gyilkos köhögése. A roham egyre nőtt s mire ápolója felé nyújtotta a esillapitó nzert, már elöntötte fehér nyugágyát babxó, meleg vére. . . . Hajnalodott . . . Halvány, bágyadt fény derengett a szobiban. Odakünn az ablak alatt madár csicsergett a faágon. Valahonnan harangszót hozott a szél. Lassút, mélát, szomorút . . . És a fiatal leány ott virrasztott a hettg ifjú mellett. Aoélos karjai fáradtan hullottak ölelje. Azok a liliom vállak meggörnyedtek. De a szemeit ott tartotta folyton a betegen. Hitte, hogy annak nyugalmát őrzi vele. Hitte, hogy uralkodik annak álmai felett . . . És jól hitte . . . Oh, a szeretett lény hatalma mérhetetlen a szerető sziv felett. A beteg felnyitotta szemeit. Ajkán tanéit mosoly jelent meg. Ajkán volt valami az üdvözültek megdicsőült öröméből. A leány elfojtott lélegzettel hajolt föléje. Szemeiből kisugárzott mélységes részvéte, Igaz, testvéri szeretete. Es megszólalt a beteg. Lágyan, enyhült hangon, csendesen: — Linda, én édes mindenségem. Én . . . elmegyek ! A leány megrázkódott. Ajkai szóra rándultak, de a fiu nem engedte. — Hagyj beszélnem. Az idő rövid. Okosan kell felhasználni. Jer közelebb . . . Vedd kezeidbe a kezemet . . . Igy . . . Utoljára . . . Jobban szorítsd meg . . . Oly jól esik ez nekem ... Es most, Melinda, hívd be Zoltánt, a testvéremet . . . A leány ijedten nézett rá, mint a megriasztott ségben van jelen, a kereskedő szerepe is hálás és jövedulniezó lehet. Mert, mint említettük, a termelő szövetkezeteknek éppen olyan nagy szükségük vau a kereskedőre, aki gyakorlati tudásaival, helyi ig. mereteivel, piaci összeköttetéseivel állandó és jó fizető fogyasztót keres cikkeinek, mint a kereskedőnek a jól, megbízhatóan és nagy mennyiségben szállító termelőre. A termelő szövetkezet a kereskedő- exportőr utasításainak megfelelően termel, az illető fogyasztó a kereslet után, a kereskedő pedig — tudván, hogy konkurens cikk bevezetéséről van szó — tökéjót sem fogja sajnálni bele vinni a kalkulátióval, konjunktúrákkal hadakozó nemzetközi versenybe. A termelő szövetkezet és a kereskedő nem ellenségek, hanem szövetségesek a termelő szövetkezet ilyen formán nem az ütköző, hanem az érintkező pont, termelő és közvetítő között. VEGYES HÍREK. "Lateiner József kitüntetése. Megemlékeztünk már róla, hogy a király dr. Steiner József városi főorvost a közegészségügy terén szerzett érdemei elismeréséül a Ferenc Józsefrend lovagkeresztjével tüntette ki. A lovagkereszt ünnepélyes átadása e hó 7-én délelőtt 11 órakor ment végbe a városháza nagytermében. Mészáros Károly polgármester a nagy számban jelen volt ünneplő közönség előtt lelkes és hangulatos szép beszédet intézett a kitüntetett főorvoshoz, aki 33 éve szolgálja lankadatlan szorgalommal és pontos lelkiismeretességgel Pápa város közegészségUgyét. Az érdemkereszt átadása után dr. Steiner József köszönetet mondott a kitüntetésért és kérte a polgármestert, hogy ezt a köszönetét a legfelsőbb helyre is eljuttatni szíveskedjék. Az ünneplők között ott láttuk dr. Antal Gábor református püspököt is, aki Steiner Józsefet szintén meleg szavakkal üdvözölte. — Népfelkelő szemlék. Városunkban a folyó évi népfölkelósi szemlék október hó 20-án fognak megtartartatni, miért is a népfelkelési járás parancsnoksága városunk hatóságát felkérte, hogy a szükséges tudni valókat minél nagyobb terjedelemben hozza nyilvánosságra és a felhíváshoz szükséges intézkedéseket idejekorán tegye meg. A szemlék ez-idén is a szokott helyen, a Korona-vendéglőben tartatnak meg. i őzike. A beteg siettette. — Menj, Linda . . . Siess . . . A leány nem mert ellenkezni. Kisietett a szobából s kis idő múlva ketten léptek be. A beteg melléből hosszú lélegzet szakadt fel, amint igy együtt látta őket. Olyan volt ez az emberpár, mint két oliinpusi isten . . . Az ágyhoz értek. A férfi, az erős, a hatalmas, oda borult az összetört testre. — Atilla, én édes testvérem, kívánsz valamit tőlem ? A beteg ember magához vonta az erősét. Tekintetével annak szemeibe mélyedt, hogy azokon keresztül behatolhassou a lelkébe. Abba a lélekbe, amelyre e pillanatban reá hagyni készült földi üdvösségét . . . Aztán ránézett a leányra hoss/.an, bánatosan. És egymáséiba tette kezeiket. — Szeressétek egymást . . . Nagyon szeressétek . . . S az eljegyzett mátkapár, kinek legédesebb álma vált valóra e percben, kinek most nyittatott meg az éden, oda borult az áldó kézre és zokogott szivsrakadva, zokogott keservesen . . . Csak a beteg nyugodott meg. Lelkében szétsimultak a háborgó hullámok. Ugy feküdt ott, mint a csendes lemondás s az isteni megnyugovás élő képe. Testi, lelki fájdalmaktól megfinomult vonásait fenséges nyugalom ülte meg s arca a numidiai márvány tompa színében fénylett . . .