Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-08-28

közvá-jfóhidnak tényleg az állatvásártér közvetlen közelében kellene lenni. Nagyobb gondot csupán | teriilet kérdése okozna, mert a közvágóhíd közelében, tehát a vasúti pályatest innenső oldalán megtelelő teriilet nem kínálkozik. A pályatest északi oldalán talán igen. Azonban a vásártérnek ez utóbbi helyen való elhelyezése olyan pénzáldozatba kerülne, amely talán mégsem állana arányban azokkal az előnyökkel, a miket a város állategészségügyi és állatforgalmi téren nyerne. Viszont azt sem szabad számításon kívül- hagyni, hogy a mostani vásártér területe házhelyek részére igen jól volna értékesíthető s igy az uj vásártér költségeinek egy igen jelentékeny része az értékesítés folytán megtérülne. Hogy a város egyetemes érdekeinek melyik hely felelne meg a legjobban, azt ebben a pillanatban bajos volna megmondani, de térry, drogy átiatforgalmi, állat- és közegészségügyi szempontokból szorosan vett céljának az állatvásár csak akkor felelne meg, ha az a közvágóhíd és a vasúti állomás közelében helyeztetik el. Ezek azonban csak elvi szempontok, amelyeket föltétlenül pártolunk, de hogy financiális szempontból, a miniszter iutencioinak is megfelőleg a kérdés miképpen volna megoldható,~e"z~már kizárólag hatóságunk feladata lesz. * Néhány végső szó a Memorandumról. A kath. főgimnáziumi bizottság Memorandumát a legközelebbi közgyűlési meghívójához csatolva kapta meg minden városi képviselő. Emez. eddig szokatlan eljáráson nem ütközöm rneg. Az újság bizonyos ingerével hatott rám s kíváncsivá tett: hogy mire is jó ez?Hát szerintünk arra jó, hogy elolvassuk alaposan elbjótől-végig és megjegyzéseinket világosan alakítsuk meg előre a közgyűlés előtt. E lapok hasábjain mi már eleget ismertettük az emlékiratot, annálfogva ismétlésekbe bocsátkoznánk, ha újólag kiterjeszkednénk egyes pontjaira. Ezt nem tesszük, olvasóink türelmét o kérdésre teljesen kiaknázni uem akarjuk. Csakis egy pontjára, mégpedig az! utolsóra hívjuk fel a közfigyelmet. Ez a pont igy hangzik szórói-szóra: j „Ezen okoknál fogva azzal a tisztelettel*j jes kérelemmel járulunk a tek. képviselőtestület elé, méltóztassék a pápai kath. főgimnázium céljaira50.000 K-t megszavazni s ez összeget annak idején az illetékes tényezők kérelmére folyósítani." Tisztelettel kérdjük: kik azok az illetékes tényezők, akiknek kérelmére annak idején azt az összeget folyósítanunk kellene ? Azt látjuk, hogy a bizottság nem tartja magát illetékes tényezőknek, mert akkor nem szövegezte volna igy a memorandum záradékát. Ha pedig nem illetékes tényezők, akkor egyáltalán mi jusson kérnek oly nagy összegű közsegélyt az illetékes tényezők helyett ? Álljanak elő tehát kérelmekkel azok az illetékes tényezők. Hisz az sem bizonj'os. hogy azon illetékes tényezők tudnak-e az egész privát mozgalomról! Hátha tudtuk nélkül és akaratuk ellenére történik a jelen kérvényezés. Egy város képviselőtestületének ekkora nagy fokú anyagi áldozat dolgában a legszorgosabb körültekintéssel ke'l eljárnia. Ennek a körültekintésnek első parancsa az. hogy a hatóság ne, bár ismert, de mégis mellékszerepet vivő bizottságokkal, tárgyaljon ismeretlen illetékes tényezők ügyei felett, hanem, ha valakinek kérni valója van a várostól, kérje maga, az illetékes személy, illetve tényező. A kath. hivők illetékes tényezője a hitközség hivatalos formája. Nem találjuk sehol e mozgalomban e testületet hivatalosan képviselve. Illetékes tényező a Szent Benedek rend is. Ez a testület sem vesz részt hivatalosan a kérvényezésben. A bizottság, ha maga nem is ismerné be. akkor sem lehetne illetékes tényező. 0 csak az egyenlő gondolkodásúak társulata, ámennek hivatása a mozgalommegindítása, a társadalomban terjesztése és az illetékes tényezőknek a mozgalomhoz csatolása a végből, hogy aztán e tényezők, mint eg3'edül jogosított faktorok járuljanak kérelmekkel a város elé. A városnak kötelessége ismerni ily kérvényeknél az illetékes tényezőket, hogy el tudja bírálni: van-e azoknak szükségük oly nagy összeg segedelemre, vagy nincs? Mert azt senki sem ki vallhatja a vá rosunktól. hogy a Dunába vizet hordjon. Db továbbá ismernie kell előre a városnak szabatosan az annak idejét is, amikor az összeget az illetékes tényezők kérelmére folyósítani kell. Mostani formájában az egész dolognak egy. a memorand'im-bizottság vágyában körvonalozott célra szolgáló gyűjtési jellege van. Gyűjtő ivekre a város 50.000 koronát nem jegyezhet. Ha ily summát kérnek tőle, főleg iskolára, köteles a határozat előtt bekérni legalább az általános tájékoztató terveket az illetékes faktoroktól és nem másoktól ; mert ha ő is hozzá járni oly nagy áldozattal amaz intézményhez, neki is lehetnek a. tervre észrevételei, sőt feltétele' is. Mikor a ref. főiskolára a város 00 ezer koronát ajánlott föl, kikötötte, hogy csak az esetben folyósítja az összeget, ha az iskola homlokzata a Fő-utcára és a szinház térre jut ki. pénzt gvorsan az eladó kezébe nyomta, megragadta a zsinórt és meggörnyedve és félénken pislogaUa maga körül, mert néhányan megfigyelték az ada'svevési jelenetet és nevettek, sietősen rángatta maga előtt a zsinóron nyikávoló és berzenkedő állatot. A Szürke-ut uteagyerekei között irtózatos zenebona keletkezett, mikor Tóbiás a kutyával megjelent, de Tóbiás a karjaira vette, föléje bájolt és kigúnyolva, n kacagásba fuló esufnevk feléje röpködő nyilain keresztül, miközben a kabátja esüeskéjét megráncigá'ták, szaladt fel a lépesükön és be a szobájába. A szobában az ebet, amelv állandóan nyöszörgött, a padlóra rakta, szeretettei cirógatta és leereszkedöen szó'.t hozzája: — Nos hát, ne félj tőlem, te állat; miért félsz tőlem? Ezután a fiókos-szekrény egyik fiókjából kivett egy tányért telifött hnssal és burgonyával és az étel egy réstét odadobta az állatnak a pallóra, mire az felhagyott a panaszos nyöszörgéssel és csámcsogva, meg a farkát csóválgatva, hízelkedve költötte '.1 a lakomát. — Egyébként Ezsau lesz a neved, — mondta Tóbiás. -- Megértesz engem? Ezsau. Ezt az egyszerű csengésű nevet könnyen megjegyezheted . . . Ks miközben maga elé mutatott a pallóra, parancsolói ag szólította : É 'sau : Az eb, talán annak a reményében, hogy még több ennivalót is kap, valóban odajött és Tóbiás helyeslőleg veregette meg az oldalát, miközben igy szólt hozzá: — Igy van jól, barátom; megdicsérlek. Aztán néhány lépessel hátra lépett, a pallóra mutatott és újra parancsolólng kiáltotta : Ezsau ! És az állat, amely egészen vígkedvű lett, újra odaugrott és megnyaldosta az ura cipőit. Egyszer az is megtörtént, hogy Ezsau kiszökött a szobából és a lépcsőkön leszaladva kiugrott az utcára, ahol mindjárt elkezdett egy macskát kergetni, meg lőganiijat kóstolgatni és túláradó boldog, sággal kergetődzött, hancúrozott a gyerekekkel, mikor Tóbiás n fél utca népének tapsai és kacajai között tajdihn sra torzult arccal megjelent. Ekkor BZOaben megtörtéut az a végtelenül szomorú dolog, hogy a kutya sebes ugrásokkal elillant az ura elől. Ezen a napon Tóbiás sokáig és elkeseredéssel verte Ezsaut Egy napon — a kutya már néhány hete :ir. övé volt — a fiókos-szekrény egyik fiókjából egv kenyeret vett ki Tóbiás, hogy belőle Ezsau mik enni adjon és a nagy osont nyelű késsel, a not ilyenkor használni szokott, hajlott tartással kis darabkákat szehlelt a kenyérből és a darabkákat lehullajtotta a pallóra Ezsauuak. Ezsau azonban az étvany kínzásától esztelenül és balgáit, vaktában odaugrott, belefutott az ügyetlenül tartott késbe. A kés a jobb lapockáját sértette meg és Ézsau. szegény, véresen bukott a pallóra. Ijedten dobott félre mindent Tóbiás és a megsebesült állat fölé hajolt, de hirtelen megváltozott az arckifejezése és való, hogy a megkönnyebbülés és üröm fénysugara villant rajta keresztül. Óvatosan vitte a nyöszörgő ebet a pamlagra és senki sem tudná elképzelni, miiven odaadással kezdte ápolni a szegény állatot. Egész nap nem mozdult el mellőle, éjjel a saját ágyába, maga mellé fektette, kimosogatta és bekötözgette a sebeit, fáradhatatlan örömmel es szeretettel vigasztalta és szánakozott rajta. — Nagyon fáj ? — kérdezte — bizony, bizony, keservesen szenvedsz, én szegény Ezsaum ! De légy csöndes, el kell viselnünk. Az arca ilyen szavaknál nyugodt volt, bánatos és boldog ragyogású. Ugyanabban a mértékben nzonbrti, amelyben Ezsau uj erőre kapott, vidámabb lett és gyógyult, Tóbiás viselkedése mind nyugtalanabb és elégedetlenebb lett. Nemwokára már nem is törődött a sebbel, amely csak becéző szavakkal és simogatásokkal mutatta a kutvának szánalmát. A gyógyulás gyorsan haladt, Ezsaunak szerencsés természete volt, már njra járkálni kezdett a szobában és egy napon,