Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910
1910-06-19
1910. juniui 19. Pápai l-M|i" 3. No, de majd kibékül vele most. Eagedelaset kér vétkes tévedéséért. Rohant Mnkilioz. — Ciiiihikém, pajtikám, bocsáss meg nekem ... Muki BSgyoa megörült megtért barátjának. — Végre! — kiáltott fel minden va'lasz helyett. — Csakhogy megtörtént végre! — Ali történt meg? . . . -- Megszökött a feleséged. Tivi felrántotta szemét. — Honnan tudod? — Hogyne tudnám. Az anyjához szökött. — Azt még én «em todom — álmélkodik Tivi. — Te persze nem ... De éu biztosra veszem, hogy ott van, mert nem rossz asszonv a feleséged, csak — bálvány: t-lkapatott mázna BŐOZke, akit jónak teremtett Isten, de elrontott a világ, a bálványimádó társadalom. — Nagyszerű! . . . Hát te alapjában jónak tartod a féleségemet 't . . . — Te nem ? . . . Tivi vállat vont. — Még azt is tudom, hogy szeret — mondta Muki. No. ezen ma'r esakugynn volt mit csodálkoznia Tivinek. —- Engem?! Miből sejted* — Abból, hogy otthagyott. Tivi egész zavarba jótt. — Hehehe, ez már mégis osak furcsa következtetés. — Pedig egyszerű - oktatta Muki. -• Azért hagyott el, mert nem voltál képes minden követelését teljesíteni. Már pedig olyan n-' : , aki nem szereti férjét, semmit sem követel tőle, mert annak keséből, akit gyülöiimk, gyengédséget elfogadni nem gyönyörűség, de kin. Tivi elégikus mosollyal honorálta az okoskodást. — Mi hssznom most már belőle, ha szeret is? — Az, —állította egész meggyőződéssel Muki — hogy most már semmi sem áll boldogaágtok útjában. — Most már?! . . . — Természetes, hogy most mair Mert s szökés nélkül lehetetlen lett volna uj alapra fektetned családi életedet. Ha a régiben maiad- ... a jogfolytonosság elvénél fogva az ö fejen marad a kalap, ii,;g most, hogy a szök-ssel maga szakit.-tta meg ezt a jogfolytonosságot : végképp eljátszotta apró j játékait. Most te vagy az ur, te diktálod a békefeltételeket. Minden attól függ, hogy mik a feltételeid . . . Tivi rázta a fejét, nem értette :. dolgot. — En — jegyezte meg — esak akxor diktálhatuék neki, ha ö tenné az első lépést . . . — Meg a másodikat, a harmadikat ... tizediket. — Azt ped-g ő nem teazi meg. Muki hangtalan kaoajra fakadt. — Barátom, sboa te nem értesz. Hal bélnél tovább agy asszony sem hirja ki. Tivinek ez nagvon tets/ett. Hangosan folytatta H Muki kacagását. Egészen nekihodorodott a férfiasságának, pödörgette a bajuszát, htitogattu magát .. . lolod? Hehehe! . . . — Nem gondolom, de tudom. — Es mik lesznek a feltételein', edes ... oá OS cirobikém V — Hohő, ne oly sebesen ! A feltélelek előtt még a módszert kell megállapítanunk. Tivi m.hóii ; e- . |.aratja szavát. — Sor No? — Hát baráom — felelt az — az első levelére nem reflektálsz. Fel se bontod. Erted? — Ertem. — A másodikat fölbontod és ha essk egy szó szemrehányás is lesz ber.ne: papírkosárba vele! — Es a harmadikat? . . . — A harmadikban már nem lesz szemrehányás, egyéb lesz benne: anyai kötelességeire való hivatkozás, hogy gyermeke kedvéért mindenbe beleuyugszik már stb. Ezt is a kályhalyukba dobod. — A kalvhalvukha ? — Oda. Minden levelét odadobod mindaddig, amíg el nem érkezett a bocsánatkérés stádiuma .. . Tivi folyvást kacagott gyönyörűségében. — Hahaha! És akkor? — Akkor azt válaszolod neki, hogy az Istennek se békülsz. Addig nem alkuszol vele, a mig végképp megtörve, személyeaen nem jöu hozzád kegyelemért. — De ezt már mégis sokallta Tivi. — (.'imhikém, pajtikám, engedj meg, de egy nőt megalázni . , . — Bálványt ! — vágta el a szavát Muki. — Halványt, öcdéin, nem nőt: ezt ne feledd el soha. A nőt — folytatta — megalázni nem szükséges, sőt nem is szabad, de a te feleséged, a mig bocsánatot nem kér tőled, nem sz. Tivi ,gé«*en belepirult a Muki nagy mondása ibs. - S ha eljön, mit csináljak vele? - Visszaküldőd. — No mar ilyet?! . . . — Ne félj, nem megy vissza. Nincs az a kínos. intézet konstatálja hogy a bor-árak megdobbanta*!! a helyi kínálat szerint alakulnak. A fogyasztás semmiképp,.,, sem tart lépest a termeléssel, amit a felhalmozott nagy készletek bizoinitanak. „Az okokat nem a túltermelésben, hanem a tömeg elosatáaának hiányában, a kezetlen, lábatlan belkereskedelmünkben kell keresnünk." mondja az int'zet. Mi is ezt tartjuk, azonban tagadhatatlan dolog, hogy a kormány maga t* oka a csekély borfogyasztásnak. Olyan súlyos terheket ró a horribilis boritaladóval a magyar isollötermelevre, mely lehetetlenné teszi a borfogyasztás terjedését és népszerűvé Válását. Ilyen magas adó sehol a világon nincs. Ks senki sem volna annyira ráesi rulva, mint mi. hogy azt töröljék, mert «-gyik» a legszegényebb nemzeteknek vagyunk. A lehetetlenséggel hutái s azonban az, hogy még házi itala után is tartozik adót fizetni a termelő. Kz sehol sem látásik másutt a világon, csak nálunk. Nagyon korlátozza továbbá a bor értékesítését és igy borfogyasztás elterjedését is a boritaladóról szóló törvénynek az a rendelkezése, hogy állami, törvényhatosági és községi tisztviselő bornak kicsiben ölj literen alul) való arusitasával nem foglalkozhat. A végső konzekvencia amit levonhatunk, az. hogy inig az állani a szöllök felújítását pá" ratlan naeniflcenciával: a bor megfelelő értékesítésének előmozdításával édes keveset törődik. A jelenlegi kormány talán majd módot talál arra, hogy az ország eme értékes gazdasági ágán is kdnttyitve legyen, mert ez az egész nemzetnek regi óhaja már és megérett arra, hogy telje- .. dósbe menjen. Vállalkozói kedv és a töke. Maculay. a neves angol történet iró mondotta, hogy valamely ország közgazdasági viszonyainak fejlődése egyenes arányban áll. a vállalkozói kedv és az ország tökeviszonyaival. Vegyis ezzel azt akarta mondani, bog) amely, országben vállalkozói kedv van s ugyanott a kellő töke is rendelkezésre áll, ott a kői/gazdasági élet virágzik, annak az országnak az előrehaladása biztosítottnak látszik s a fejlődés utján halad. Ha azonban e kát tényezőből bármelyik liányzik, ha tehát vagy a . UalkoaÓi kedv. vagy aedig a szükséges töke hiányzik, ez esetben a löagaadaságj fejlődést Iiiút>» várjuk. S'agnáeió Ul be a legjobb esetben, vagyis a dolgok megnaradnak régi helyükön, • a stagnáoié nem igyébb, mint visszafejlődés, mely természeténél logvva káros hatású nz illető országra. A vállalkozói kedv tehál egyedül nem elégléges ahhoz, hogy sikert és előrehaladást hozzon i/.ok részére, kik vállalkozásukkal nein létező lolgok megteremtőéit célozzák. Tőkeerős országokban a vállalkozói kedv teret, talál a sikeres működésre. Az olyan országokban azonban, mint i minő a miénk is, ahol úgyszólván majd minden vállalatunk idegen ország tőkéjével dolgozik és innak adóz, az ilyen országokban még nz a vállalat is kétes kimenetelű, melynek pedig minien előfeltétele meg volua a sikere. S vájjon miért lehetséges, hogy olyan kisebb jrszág, mint aminő Belgium, esetleg Hollandia, 1" sot Angolországot sem véve ki, hatalmas gazdaságra tehettek szert, mig nz olyan erős és törekvő nemzet mint a minő a magyarság nem képes zöldágra vergődni i nem tudja elérni azt l célt, hogy a s.ijátj ib d gazdálkodjék, u maga (••kéjével (iuancirozz.i vállalatait?! Igen sok okunk van a íiientegetödzésre. Igen sok mentséget találhatunk szegénységünkre. S ha a mentségek, egyben előre vinnék szomorú torsunkat akkor talán egyetlen szót sem vesztegetnénk erre a fontos kérdésre, mely egész jövendő fejlődésünk szomorn perspectiveját tárja szemeink elé. A legelső é» legfontosabb ok, történetünkben rejlik. A magyar nemzet volt mindenkor a nyugotí Kurópa védőbástyája. 8 ez B kifejezés nem a konvencionális frázisok csoportjából való, hanem a való tényállást tedik. Török tatár, duló hordáit mi magyarok téritettük el pusztító útjukból. Mi állottunk elébök s miközben egy is. kezünkben folytonosan a védő kardot tartottuk csak a másik szabad kezünkkel működhettünk jólétünk, kultúránk, fejlődésünk előrehaladásán. S ez az egyetlen ok, mely majd 700esstende ig tartott, mar elegendő volua magyar ásatta! arra a körülményre, miért maradtunk mi annyira hátra a nemzetek versenyében s miért keli barnulnunk azt. amink ezek dacára mégis megvan. Azalatt mig a magyar nemzet ezektől a rabló boltiaktól szabadította meg Európa többi országai*. Azalatt azok. senkitől sem háborgatva munkálkodhattak jólétük előmozdításán. \z ipar és kereskedelem, a gyarmat >k szerzése uem volt nehéz azokban az időkben sem, de fizikai idő) szükségeltetett hozzá. Mi erre nem értünk reá sohasem, inert mindenkor a halárainkon ólálkodó ellenség sakkban tartásával voltunk elfoglalva. 8 már a régi latin közmondás ís azt tartja: Tnter arma sillenf musa» A fegyverzajban hallgatnak a múzsák. De nemcsak a múzsák hallgatnak el a csatazajban, nemcsak a művészetek látják karát a háborúskodásnak hanem a tőkék is elfogynak s ujak Bent) teremtődnek ezekben tt kritikus időkben Vau azután egy másik okunk is, melyek akkor merültek fel, mikor külső ellenség nem támadta halálainkat. S ezek azok a páitoskodások, belviszályok melyek gyöngítették a magyar nemzet teiemtö erejét. Az egymást megérteni nem tudás, sőt a mi még több nem akarás, nagyobb kánd<at okozott azokban az időkben, mint egy-egy véres ütközet. S végül egy hatalmas érv szolgál szegénységünk ínellett, ez az idegen királyok uralma felettünk A nem magyar házból származott királyok, kiknek s/éke mindenkor Bécsben foglalt helyet, nem ismerték és talán nem is szerették a magyar nemzetet. Kzeknek nem állott érdekében, hogy az idegen ország népét, gazdagítsák erejükkel, tőkéjükkel, hogy az ö vállalkozásaikat támog issák segítsék /tz emberi korszakbin való tehetetlenségükben. S igy inig az osztrák örökös tartományok lakosai, kincsben gazdaságban, teremtő erőben gyarapodtak, addig a mi szegény, elhagyatott országunk, mindenkor annak gyarmatául szolgált, ahol termékeiket, lett légyen az, még olyan selejtes is. mindenkor jó telvevö piacot kínált. S igy jutunk végre ahhoz a konklúzióhoz, hogy nálunk a közgazdasági előrehaladásnak Csupán egyik teltétele van meg: a vállalkozói kedv. A szükséges toké*, ha ugyan lehetséges - idegenektől kérjük kölcsön, kik ezért a szívességért azután, rendszerint a vállalat höret is lenyúznák s igy tervszerüleg és előreláthatóan tönkre is teszik. Tokét kell gyűjtenünk tehát, tökét, melyben
