Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-05-08

ezen hivatása teljesítésében tehet valódi szolgálatokat I nemzetnek, igazi rendelieiéséröl letérve, magát tekinti öncélnak I abban a hitheti tesz, •cselekszik, vagy nein tesz. sót akadályozza a cselekvést, hogy nem a parlament van a nemzetért, hanem a nemzet a parlamentért. Ha ez igy volna, lehetetlen elképzelni is. hogy a parlament megtagadja a nemzet normális életműködésének eszközeit, megtagadja olyan körülmények között, mitit amilyenek között megtagadta a muit parlament, mikor a koalíciós kormánynak saját többsége nem szavazta meg az elözö évi költségvetés alapján kért idemnitast. belekerget vén ezzel az országot az exlexbe. melynek íniniár ötödik hónapjába léptünk I mely bénitólag hat az ország egész gazdasági életére, épen arra az életre, melynek fellendülésétől s teljes erőkifejtésétől volna remélhető a nemzet nagy vér vesztésének megakasztása. Hosszasabban beszélt ezután a nemzet egész egyetemét képviselő néppar1 lamentről, az évek óta fel színre került 1 választói jogról, amelyet külön cenzushoz kötni az igazság érzetével ellenkezőnek tekint, de nem tartja időszerűnek, hogy a választói jog a nőkre is kiter-1 jesztessék. Beszélt továbbél a népoktatásról, | vallásegyenlőségről, a földmivelés, ipar és kereskedelem fejlesztéséről s prograinmbeszédjét eképpen fejezte be: Mélyen tisstelt válaastó polgártársaim! Nagy feladat egv ország sorsának intézésére barmi szerény- liléitekben befolyni, Ugy hiszem, senki nálam e feladat súlyát jobban nem érzi, nem érezheti. Haboztam magamban, vájjon polgártársaim megtisztelő bizalmának engedve, elvállaljam-e a jelölts.-jret, de habozásomnak véget vetettek egyrész- a bizalom megnyilvánulásával szemben tartoy. kötelességérzet. n,.,si ,-»/.t .. I e. Amerikában szerzett tapasztalataimnak emléke: Kn láttam népünk százezreit odakünn a legsúlyosabb munkában, láttam őket az uralkodó nép nyelvének ismerete nélkül egy-két vezető utasítására, mint nyájat rohanni a munkára : láttam, hogy verejtékes testi munkájukon, amelyet életük kockáztatásával s Veszélyeztetésével végezni kénytelenek, épül tel az Unió hatalmas birodalma a maga mérhetetlen gazdagságával es kultúrájával: és szivem elszoiult, mikor azt az óriási munkaerőt egy idegen nemzet kultúrájának emelésére láttam rendeltetve s ugy ereztem, hogy minden kínálkozó alkalmat meg kell ragadni arra. hogy a saját nemzetünk vagyoiiosodásának és kultúrájának munkálatába állítsuk azokat, kik most gazda.ági bajaik miatt százezrével hagyjak el az országot. Bákosi Viktor: .r.lnémult harangok" c. megkapó regényében leírja annak S Hollandiában" tanult ifjúnak lelki küzdelmét, kit a teljes | (•mondás lethargiájából a kivándorló hajón ki- i költöző magyarok éneke ráz fel s ki erre határOSSa el magát, hogy a nem/.et legfenyegetettebb pontján, az oláhság lakta vidéken menti meg aj nemzetnek, ami még megmenthető. Megkapoan , irja le -ízt a- harcot, melyei az egyre szűkebbre szoruló szigeten vív az idegen nemzetü oláhság hullámtörései ellen. S mélységes tragikum rejlik az utolsó jelenetekben, mikor magára hagyaiva utósszor húzza meg azt a harangot, mely a magyar szó templomába hivná a hívőket, ha azokat, az idegen nyelvű nép teljesen magába nem olvasztotta volna. Ugy érzem, hogy a kivándorlás nagy veszélyére nekem is figyelmeztetnem kell kisebb és nagyobb körben azokat, akikhez szavam elhathat s ha olyan helyre állítanak, ahonnan talán az egész ország meghallja gy önge szavamat, ugy érzem, hogy kön élességem ott is a I legnagyobb erővel hirdetni, hogy a magyarság lassú, de biztos el vérzésének útját kell állani, Útját kell állani olyan belügyi, gazdasági és kulturális politikával, amely ezt a nemzetet gazdasági 1 jólétre, a kulturális fejlődés magasabb fókára emeli olysn politikával, mely demokratikus és szabadelvű, mely a nemzet összes erőinek kifejtését tűzi feladatává, ezeket, az erőket nem bénítja, hanem tokozza, légy ezeknek az erőknek segélyével álljon elő egy szebb, gazdagabb, műveltebb, boldogabb Magyarország. Hosszan tartó \ iharos taps és éljenzés követte dr. Antal (iéza beszédét.) melynek leesillapultával Baranya? Zsigmond szólalt föl s a közönség nevében köszönetét nyilvánította az elhangzott prograxnmbesxédért. Utána gróf Esterházy l'ál emelkedett szólásra. Az elhangzott program mbeszéd a tán — úgymond — azt hiszi, hogy az egész közönség meggyőződéséi tolmácsolja, amidőn kijelenti, bogy dr. Antal (iéza képviselőjelöli a beléje helyeseli előleges bizalmat méltán megérdemelte. A gyűlés, mely mindvégig a legeljesebb rendben folyt le, Sült József dnök zárószavaival ért véget s a közönség a legnagyobb csendben szétoszlott. \ városok és a képviselőválasztások/) A Városok érdekében tartott külömbözö trsségOS értekezleteken majd minden alkalomnál felrótták, hogy az országgyűlési képviselők lem lejtenek ki ketbi érdeklődést, a vásosok tttsös érdeke irái.t s akárhány költségvetési vita ezajlott a nélkül, hogy a városokról csak szó is sett volna. Ennek a lehetetlen állapotnak az llensulyosására a r. t. városok polgármestereitek orsz. egyesülete most az alábbi körlevéllen összegezi a r. t. városoknak azon legfőbb jvánál mait, a melyek az orsz. tanácskozásaikon ddig leszüródtek s (elkéri a polgármestereket, iogy ezen kívánságokat hozzák a képviselőjeBitek tudomására s pártállásra való tekintet léikül oda törekedjenek, hogy csak olyan jelöleket ruházzon tel a polgárság bizalmával, kik ;ötelezik magukat, hogy a képviselőházban a r. . városok ezen kívánalmainak hatbatói asOssoÓÍ lesznek. A r. t. városok polgármestereihez intézett ;örlevél a következőkép szól : Tisztelt Polgármester Ur! Mivel azok, akiknek kötelességük lett volna i városok ügyét felkarolni, f. i. a parlament és ionnany épen nem. vagy nagyon keveset gi>nloltak a városokkal s igy a varosok szabad fejődése biztosítva nincs, ennélfogva a magyar váosok szervezkedésének és öntudatra ébredésé ek •zükségkép o,|a kell vezetni, hogy ne csak tár.adalinilag. de politikailag is iparkodjanak érdeleiket kifejesésre juttatni. A közelgő kepvise'öv álasztások alkalmával ryilik legjobb alkalom megmutatni, hogy eddig tsinálbattak róluk éanélkülük politikát, ma eson>an ebbe a politikába beless elások van a várótoknak is. A városok jövő boldogulása tügg Utói, hogy egyrészt a városoknak a JÖVŐ fejlölésébes szükséges reformjával számoljanak, nnis-iszt hogy annak megalkotása olyan kezekben legyen letéve, amelyek tudjak is, akarjak is Minek a reformnak a megalkotását. Nem közjogi harcokban kell kimerülni a •) A „Városok Lapja" l'llO ápril. :'.0-iki számúitól. TÁ

RCA, A NdTA. Mikor még semmi sem volt a világon, Csupán a nap. a hidd, a csillagok, Ezen a bolygón hajnal és alkouytájon, Má( muzsikáltak kóbor viharok. Zúgott a szélvész, jajgatva meg sírva, Egyszer bánattal, inaskor ineg vígan. A mindenség lüktető szive lángolt. A szilaj orkánok bus dalaiban. S az első elátkozott földi lélek, Ki árván járta a kálváriát, Ugy leste el titkon az elemektől Az eisö rakoncátlan melódiát. S formálta lágyan : szive melegével, A lelke sírt, a nóta is vele. Es koiinyb.. lábadt a dal gyönyörétől A vándor sötét, bánatos szeme. Örök himnusza életnek, halálnak. Itt zsong a lelkünkben, a mig vagyunk. Dallal ringatja bölcsőnket a dajka. Dallal temetnek el. ha meghalunk. Szerelmes szivek, ha ketté szakadnak. Dalia zokogjak el fájdalmukat, Klarinét, eimbab m. hegedüszónal Király és koldus egyaránt muial. Petsrdi Andor. — A ,P á p • i I. a p o k" eredeti t á r a A j a. — Illa Víkony Pál Tegnap még leniosolygott az eg kékje, kacéran enyelgett a napsugár u rügyes ágak között és a verőfény derűje hullott arcomra, Lili vallómra hajolt, vidor ibolyas/.ábikat lüzveu gomblylikamba, ugy susogta: — S/.eretlek ! — Te kis pitypáng-virág 1 — mondtam s csókban találkoztunk. .Madárdal csendült az enyhe tavaszi légben és a fiatal élet ifjú zsongása, igy gondolom. Aztán jöttek szelek. Csúf, hideg, sipító szelek, mint kikeletkor. Lefnjla oreánkrói a derűt M a csókok lebe odafagy. Nem mosolyog az azúr, ének sem csendül, de fekete árnyak a sötét felbök alatt. Kár, kár, krákogják és bstsboriesg az ember. Fehér lesz a hatá.", csend itt-ott, mindenütt és pihék szállnak a szürkeségből csendesen, fehérek. Lue a tavasz. Az én tavaszom. BÜSOSSn ártatlan, mint az a hópehely, m, legfeljebb nkkora, mint egv mogyoró, fehér, de bűnös. Mert a zöldelö mezőket vonja be és esuf, mint a halai. Ks mert az itju életei borítja be puha, nyugalmas takaróval. BoloM is ez az én szivem, bolondos a lelkem is. Tudtam hinni a káprázatnak, a fátyolos délibábnak és hitelt adtam neked is — tavas/.. Zöldbe borultak az ágak, csipogói! a madár rajta: végigszaladta őket a langyos napsugár és harangszó bongott a légben, térdre borultam előtted kikelet. Tc izép tavaszom: Lib. A zöld gyepágyra hullottam i lábaid elé, ugy kaptam esdett csókjaid. Te az •nyéiu. én a tied. — ugy gondoltam verőfényben. Álmom voltál, cifra, misztikus, de diszkrét álom; ind tani, szent meggyőződéssel hittem: egykor nevem viseled és az öröm tartotta orgiáit lelkemben, szivemben A szelíd Öröm és boldogság csendes demonstrációja volt a végnélküli üdv. Tudtam, széniül hittem. Miért is esak hittem? Örök boldogságról fontain koszorúba az ábránd virágait, szüntelen, űrökkéI — az fin s a te boldogságodról. Sohasem voltam önző. Megosztottam véled a virágszálat, haladba tűztem és magam elé állítottalak. Mosolv jött ajkamra, kacagtalak téged és nzt a merész pillangót, mely ott röpködött közöttünk. Nem mondtam a pillének : te szegény kis apró jószág, eregy fészkedbe, lásd, pára jön a főidből, mi eltakarja a sugarat. Mit sem s'óltam. Te ott álltál, édesem, a szemébe tévedt pillantáson: ott mosolygott az ég derűje. Aztán meg véltem: a hajad a niipsugáresőva és az illat, mi ablaíl liradl. a tavasz. Puha kacsodra ráhullott egy esők, aztán több, sok-sok. S a pilk envelgöii verdeste szármáit a napsiigárI :iii >s agy báné pipiske csattogott a vetés göröngyei között Akkor pedig szép, ifjú tavaszi nap volt. A kalendárium februárt s/.ignált es a verőfény csalódásba ejtett. Ez az én bohó lelkem | Mosolyogni tudtam egy bogárkának, az ibolyának, mit te tűztél gomblvukamba. Ks mondád: Szeretlek! — Te kis pitypáng-virág, — mondtam eny-