Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910
1910-05-01
mint némelyek teszik, sem egy júdás- I <esók kéjes élvezetéért. : A város józanabb eszű polgárai 1 miatt napóleoni poziturába vághatják!' magukat a közénk pottyant helyi nagy- ' ságok s összefont karokkal, hátraszeg;- I zett fejjel önelégülten mondhatják magukról, hogy „meghódítottuk az egész ; világot", nem ejtenek kétségbe bennünket, fekete lelkű seregükhöz nem kapnak tőlünk egy szál katonát se, inert;) jól tutijuk, hogy mindez csak üres szellemi puffogtatás s eredmény nélküli reklámhirdetés. Társadat mánk (elkent piócái persze , .azt hiszik, hogy a szélrózsa minden irá- i mában találnak maguknak némi martalékot. Pedig ne hig3 r jék. Városunkra még nem lehet alkalmazni azt a Budapestre készült epig- , rammát. mely azt mondja: „Nézd palotáit az isteni szép Buda-ji |pestnek. 1 Melyben az emberiség egy milliója ' fiakik, Hátraszegett fővel jár mind valamennyi S köztük a jó s az igaz törpe kuny- , [hóba befér." Még nincs annyira elkorcsosulva! Tarosunk polgársága, hogy köztük a za- ; valósban halászni lehetne. Nagyhangú szegénylegények ylmég nem garázdálkodhatnak városunk falai között. A gyűlölség, a veszekedés és marakodás bölcsőjét ringathatják ugyan ittott. de városunk intelligensebb eleme, józaugondolkodásu polgárságunk tekintélyes zöme — bárhogy tapsolnának is neki — nem házasodik be abba a csa-i tant, akkor történt semmi bajom. Amikor ebi- I állítottak, rám szólt a rendőrkapitány hogy 19 óra' alatt hagyjam el a vároRt. Meg is tett Három órára rá már tul voltam árkou-hokroii, veszedelmen. Nem érdemen nagy városban időzni. K/után a MÍléziai rágyújtott egy eig-.rettára s épei. ugy elnyújtózkodott ar, árnvéko- fa alatt' mint a cseh. Nem szólt egy szót sem, fújta a vidám füstkarikákat s belebámult a sugaras messzeségbe. Ha egy veréb beleröpült a fölötte szétterpeszkidö lombok közé, minden goudolut tiélkii! Igy el te, aiuig ismét tovarepült A cseh iámét elaludt A sziléziainak is elhamvadt a cigarettája s látva, hogy társa milyen jóízűen horkol, ö is megkísértette az alvást. Kialudt, A délutáni bágyasztó hőség a legjobb a'tató különösen kint a szabadban, ahol a zsongás s a loinhzizeges olyan megnyugtatóan hat az idegekre. A két legény ugy aludt ott egymás mellett, mintlia ki tudja, valamikor együtt indultak volna el valamely nias világtájról erre az útra. Pedig sohasem látták egy Esést .- ha elválnak, sohasem kerülnek többé össze. A feledéi befújja lábuk nvoinál s lalutiyi távolságban, a/t sem tudja 'gyík a másikról, hogv v.l. De most együtt vannak s testvériesen megis/tottak a kapott alamizsnát s együtt alszanak. A nap belehajlik ar. alkonyatba s izzó, bíboros MÍBeivel elönti a vidéket. A louiblésekeii keresztül szűrödnek u piros sugarak s osókolgatják a két alvó váiiduember Brost* Mintha csak a napalkonv aggódna miattuk, hogy az éjszakái M töltsék kmt a szabadon, felesókolja őket zsibbasztó álmukból s küldi őket valam lv hajlék alá. Felébrednek . — Jól elaludt ink ! - mondja a sziléziai. Isten ue,.,e jő volt — mondja rá a cseh * lassan összeszedik cókmókjukat. A batyut vál., . Iá ég illaak agf-két percet botra ádba, ahol sasok Helyett baglyot nemzenek. Ennek a városnak békére van szükióge, kell tehát hogy ennek megteremésére minden embernek egyformán munkálkodni kell. Társadalmunk piócái pedig sütkérezzenek csak továbbra lenyugvó napjuk )ágyadt sugaraiban. —r-n. Sazdasági szervezkedés a politikában. Gazdasági viszonyunknak épen most tulajlonitunk kiváló ttfnttsWAgOt, mivel minden téreti iagy átalakulások vannak készülőben s ezen táriidalmi átalakulások jelentőségteljes tordulatot 'isinek be gazdasági életünkbe. Társadalmi és gazdaságpolitikai szemponokból keil helyzetünké; biralni, mert hisz ez a iót szempont adja egy ország képét, szorosan isszefüggö szempóntnk ezek. Az állam lehet, gazdaságilag edzett, metyiek társadalma okos, értelmes embereket, nevel•s viszont minél erösebben lüktető gazdasági, •let uralja az országot, annál könnyebben nevellet taisadalmat is. . Önként vetődik tel tehát a kérdés, vajjoli nelyek a társadalmi és melyek a gazdasági élet dapfeltételei '< Elsősorban a békés nyugalom. A lehetetlen uey valósitásaról való lemondás, mely helyreállítja i megzavatt békét. A nemzeteknek épugy k-U iidniok lemondani, mint egyeseknek. Kurópa endje, egyensúlya, békéje, csaknem minden nép lyugalm.t és boldogsága lemondáson is alapul. \ki e tógáimat kirekeszti a népek kódexéből. 11 tönkreteszi a békés megtérést épugy. mint 1. Napoleon, aki a lekötetlent akarta iiigerálni s a isótárból kitörölni. Waterloo megtanította e izóra, megtanitotta rá, hogy hiábavaló annak a lángesze és Óriás ereje, aki a lehetetlent akarja. A nyugodt és biztos fejlődés előfeltétele ípau a gazdasági téren iníiködö produktív erők in un kajában keresendő. támaszkodva a fa alall s mindegyik a maga útja irányában, egyik jobbra, másik balra néz. Aztán ke/.iikei uyiijtják egynia«iiak : — Szervusz! — Szervusz! 8 e.indulnak két ellenkező iráiivban, hátra sem néznek', csak mennek, ballagnak az országúton cél és ok nélkül, amig a messzeség el nem nveli őket. Má snap délelőtt beért a sziléziai Bécsbe, dí Baak a külvárosban tartózkodott, mert nappal nem volt tanácsos bemenni a városba. Azzal a kopott piszkos külsővel esakhamar meggyűlt volna a baja a rendőrségééi. Meg itt a kültelken is veszedelmei volt mutatkozni aj utcán. Betért egv kis pálinkamérésbe a ott megbarátkozott egy elzüllött szabó' legénnyel, aki alaposan kioktatta, hogv hol vaunál azok a helyek és intézmények, amelyek az ilyet kóbor embert támogatják Megbeszéltél;, hogy délben elmennek a kapué,nusokhoz, ott kapnak ebé' det. Addig pedig elkvaterkáltak a butikban. Féltizeukettökor elindullak már, hogy rendéi időben ott legyenek a kapucinus >k kapualjában, i hol sorako/niok kelleti, mert esak szép sorrendbet kerülhettek a nagy ist mellé, ahonnan pléh-sajká bau Otttogatja nekik egy fiatal szerzetes a levest husi és főzeléket. Mire odaértek, már csak ugy Zsibongott i kapualj a sok koldustól, Az öregebbek elöl tolong tak, a fiatalabbak hátul ökleztek egvmast, A belsi udvar kapuját, ahol a szétosztás végbe m.igv, neu nyitják addig ki, amig a Szent István templom In rangja nem üli el a delrt. Az udv árból a kapnál ja ha egy kis rácsos ablak nyílik s azon az elöl vá rakozók poatosau láthatják, mikor hozzák a levest Néhány másodperc múlva két. szakács rúdon hoz.l; a leveses katlant s letette, az udvar közepére, ahog ezt megpillantották az előlállók, egy moraj zugot Az európai államok teendője magas vámok által elsáncoltatni magukat a védelem szempoutjából, a támadási irányzat magasabb organizáoiót, t.idast és ténykedést, mindenekelőtt azonban kölcsönös, megél tett, állami egységet követel. És épen állami létünk alapja vau megrendülve! Hol vau ez az alap? És mely aszközök tehetik lehetővé annak a kiépítését? Állami létünk alapját a G7-es kiegyezés építette ki s ennek az volt a célja, hogy kapcsolatunkat Ausztriával oly alakba öntse, hogy ezzel együtt nagyhatalom lehessünk. Nemzetek, melyeknek szama és egysége egymaga elegendő existenciájuk biztosítására, megengedhetik maguknak azt a fényűzést, hogy ábrándok után iussauak. Nekünk higgadtan kell vizsgálnunk, bírjuk-e egymaguukbaii a megoldásra váró keleti kérdéseket dűlőre vinni ? Az áldatlan pulitikai viszonyok, n folytonos bizonytalanság, az osztrákokkal kiélesedett harcok, mindmegannyi okozói gazdasági viszonyaink kedvezőtlen alakulásának. A kereskedelem, ipar, közlekedés és pénzügy terén oly sok a tennivaló, hogy kizárólag a bosszú válságok és igy a parlament munkaképtelenségét okozhatjuk a mulasztásokért. A mutatkozó törekvéseket meg kell valósítani. A gyakorlat embereit hely' illeti meg a parlamentben, mert azok képviselik a dolgozó Magyarországot! Reformok kellenek! Kereskedelem, ipar, közlekedés és ennek nyomában fsko ázott, egészséges sok-sok munkás! Egyházkerületi közgyűlés. A dunántúli rei. eg házkerület ez idei tavaszi közgyűlése f. évi ápri is 20 és 27-én Pápán folyt le. A közgyűlésen Tisza István gróf tögonduok és Antal Gábor dr. püspök elnököltek. A közgyűlésre igen sokan érkeztek az egyházkerület minden részéből Pápára annál is inkább, mert Beöthy Zsoltnak, a pápai főiskola uj világi gondnokának e közgyűlés keretében volt az ünnepi beiktatása. A közgyűlést a főiskola dísztermében Antal I végig a roagynt tömegen. — Hozzák a levest, a leves jön. Valaki elöl megtréfálta a tönieeet s hátra szólt, nyitják a kaput. Kire hatalmas tolongás vo!t a válasz, egy öreg asszonvl majd agyon nyomtak a fal mellett j szegéuy már rimánkodott, hogy lemond az ebédről, csak engedjék ki. — Levegőre, rosszul vagvok, — kiáltotta a szegéuy. Ki is engedlek keserves tülekedések közepette. Egy fiatal suhanc hátul elordította magát : — Kidőlt a leves! Egv mögötte álló odaszólt neki : — Ne ordíts, mert kupán ütlek! De a suhanc esak nem hagyta magát. — Mi köze hozzá, te éhes! — kiáltotta hátra. F.rre a mögötte álló szó nélkül aroul ütötte. — Nesze hát. ha kidőlt a leves, itt van egy nyakleves ! A körülötte állók nagy kacajba tőitek ki. A Szent István templom harangja megkondult s a morajláshól ki lehetett hallani a kulcs nvikorgns.it. I Nyitották a kaput. A vígabbak MSt igyekeztek jámbor, éhes areot Vágat, Kruft hiszen ugy illik, ha papok elé kérni az. ember ii'ainizsnáéi t. Csoportokban engedték be őket s az ajtónál megkaptak n sajkát s tizenkettesével kerültek az üst elé. Ott elmondották a > Mlalyánkat s kikaptak a porciót. A sziléziai és a szabó mindig egymás m-llett i voltak, végre ők is az üst melle értek. Csakhamar készen voltak a ceremóniával es az. ebeddel is. Délután ismét együtt töltötték az. i.lőt ugvau• abb au a pálinkauiéresbeii, amelvheri uiegi-uierkedtek egymással. A szabó vendégszerető ember volt, ij minden pénzét, vagv két koronát ráköltött palm' 1 kára a sziléziai tiszteletére. Estefelé kissé támolyogva a attaktljr flU UT
