Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-04-10

Papul Lapok «1910. április 10. Hoitsy beszámolója. A nap sütött. az égboltozat, barátságos képet vágott, stz utcákon tarka emberét hömpölygött, mikor a mult vasáru a p délelőttjén Hoitsy Pál a varos volt orsz. képviselője Apponyi Albert gróf és Ságh Mniió társaságában hosszú kocsisorban, két olilalt Iovasbaudériuiutó] kísérve a városba hajtatott. A gyűlés léi 4 órakor kezdődőt! az alsó vár rosi óvoda udvarán, Hajnóczky Béla pártelnök rövid beszéddel nyitotta meg a gj ülést és lejkérte Hoitsy Pál;, hogy tartsa meg beszámolóját. Hoitsy Pal beszámoló ét piogramnibeszédében azt fejtegette, hogy a koalíciós kormány működését nem csupán az elén eredmények után kell megítélni ,?hanem tekintetbe kell venni, bogy milyen viszonyok közt vette at a hatalmat. Hatalmi kiirét bizonyos kotlátok közé szorította a király a hadsereg kérdésében, azonkívül gazdasági téren számolni a kellett az adott viszonyokkai. A íügge'leiisegi patt ezenkívül csak M taggal volt képviselve a kormányban. A koalíciós kormány legnagyobb erdeme az. hogy helyreállította a törvényes rendet. Ezután részleteset] foglalkozott a koalíciós kormány által alkotott törvényekkel A kormány — mondja Hoitsy — csak most jutott volna abba a helyzetbe, hogy a függetlenségi eszméket megvalósítsa, de egy szerre oda kellett hagynia a helyét a pártütés és a király tiltó szózata miatt. A beszámoló beszédért Matz József igazgat éitanitő mondott köszönetet és a mandátumot Hoitsy Pálnak ismét felajánlotta, aki azt el is fogadta. Matz Józaef után Apponyi Albert gróf szólalt fel s Hoitsy jelölése lölötti örömének kifejezést adva, beszédében leginkább a nemzeti munkapárttal toglelkozott. A nemzeti munkapár! név alatti próbálkozás — úgymond — nem egyéb, mint a regi szatiadelvü pártnak halottaiból való j föltámasztása, melynek :{0 éves szociális kormányzásai összehasonlítva a koalíció 3 óvat kormánytatával, konstatálja, hogy az utóbbi az eredményesebb. Nemzeti szempontból meg szeinbet ünöbb az ellentét. Felsorolja az erre vonatkozó eredményeket; foglalkozik a szabadelvű párt bukásával s konstatálja, hogy sem a halálában, sem a feltámadásában nem látja azt a mozzanatot, amely részvétet és szeretetet kelthet, v agy annak igazolását, hogy a feltámadását üdvözölje. Hogy lesz-e munka azt nem tudja, hogy nemzeti lesz-e az a munka azt erősen kétli a következő okokból : először is ennek a munkának bevallottan alapteltéfelül tietek ki a lemondáet, á közgazdasági önállóságra való lemondást palást<»lják, a/.t mondják, megvan nekünk a jog és ebből a jogból uem enge.lünk elvenni egy jottányit sem, csak nem akarunk élni vele. A másik, amiről akarják, hogy lemondjunk, az a nemzeti katonaság. Tehát az a nemzeti munka, amelynek előfeltételeként jelentkezik a lemondás arról, ami a nemzeti .'•létnek lényegéhez tartozik, az nem lehet USIonati munka. Végezetül kifogásolta Székely igazságügy-miniszternek s nemzetiségi pörők beszüntetésére vonatkozó intézkedését. Apponyi beszédét a hallgatóság hosszas éljenzéssel fogadta. Kende Ádám dr. a beatedért köszönetet mondott Appnnyinak, majd a választójogról, amelyet sein lbotsy. sem Apponyi nem j érintettek, tartott, rövid szónoklatot. Ságh Man.) í kérte még a közönséget, hogy tartson ki amellett a zászló mellett, amelyet Kossuth Ferenc lobogtat és ennek jeléül válassza meg újból j Hoitsy t. Legvégül Hajnóczky Béla záró szavaiban ImegemlékeKvén a pápai hölgyekről, a beszámoló, illetve jelölő gyűlés véget ért. A gyűlésből kifolyólag a függetlenségi párt táviratilag üdvözölte Kossuth Ferencet, aki Hajnóczky Bélé pártelnökköz az alábbi levelet intézte : Igen tisztelt elvbarátom! Benső.séges hazafias örömmel és legnagyobb köszönettel vettem szíves üdvözlő táviratukai, melyben Hoitsy Balnak-, országos pártánk érdemekben gazdag alelnökének beszámolójáról és újból való jelöléséről értesítenek. Szivemből óhajtom és meg is vagyok győződve, hogy Hoitsy l

J

ál ismét fényes diadalra togja vinni pártunk szeplőtelen zászlaját. Ismételt köszönettel és hazafias üdvözlettel vagyok igen tisztelt Pártelnök urnák l'.HO ápril. .">. kész híve Kossuth Szinház. A színházlátogatás fellendülése, mely húsvét hetében nagyobb arányokat kezdett ölteni, az elmúlt héten is állandó volt és a lelt házak egymást követték. Lankadatlan kitartással igyekszik i társulat és igazgatója is a közönség ked vében járni és újdonságokkal és azoknak elfogadható bemutatásával viszonozza a közönség pártolását. Hogy e törekvésében az igazgató néha egy-egy Smokkcsaládot is ad, azt megbocsájtjuk neki. Ugy vagyunk ezzel, mint a női szépséggel. Ha csúnya lányok néni volnának a világon, tikkor a szépeket nem lehelne niegkiilöniböztt-tni. A hétnek a történetéhez tartozik, hogy a társulat naiv.íja, Fekete Irén, ki ugyan eddig is igen széles rétegekben keltette fel a rokonszenvet, néhány ujabb szerepe révén már ;tz egész színházlátogató közönség osztatlan elismerésével dicsekedhetik. Valóságos kedvence lett — mindenkinek. Meg is érdemli, mert szerepeit alaposan betanulja és átgondolva játsza. Viszont ide tartozik az is, hogy Ladányi Mariska vagy egyáltalában nem, vagy holmi alárendelt és e mellett kisebb, néhány jelenetből, 1-2 mondatból álló szerepekben lép fel. Ladányi! nem tartjuk mi sem a társulat legelső rendű kiválóságai közé, de ha ritkán jut énekes szerephez, hogy gyenge hangja erősbödjék és ritkán jut hosszabb jelenetekhez, hogy játékának rutint szerezhessen, akkor minden szépsége mellett sem fog azzá lenni, amit célul tűzött ki magénak. Az igazgató figyelmét erre felhívjuk. A hét referádája ez: Szombat Luxemburg grófja harmadik előadásban is igen tetszett. Gyárfás a címszerepben már jobban meg mentette a hangját, melyet mult héten gyenge rekedtség folytán kímélnie kellett. A közönség pedig, mivel az operett fülbemászóbb dallamait már ismeri, halk dudolással, fejbólintással és hasonló külsőségekben nyilvánuló megelégedettséggel kisérte a játékot, mely ellen kifogást nein lehet emelni. Vasárnap. A délutáni előadás Trenk bárónak játsz..;t. Dacára, hogy ugyanabban az időben Pápán nagy politikai fölfordul ál volt, alig néhány száz lépésnyire a színháztól Apponyi beszélt a néphez, a Ks a csalogány átszállott a rózsabosorhoz, iiiely a vén napórához simult. „Adj egy piros rózsát!- kiáltott „és legszebb | dalomat éuekleiu majd neked." l>e a bokor rázta lejét. I: /-.,.', sárgák,-' válaszolta, „oly sárgák, mint a teugei asszonynak haja, ki borostyántróuon "ül és sárgább, mint az amarylis, mely ott virít a létcu, míg csak a kaszás el nem jön sarlójával. De eredj fivéremhez, ki ott \irit a diák ablaka előtt, az megadhatja tán, amit kérsz " Ks | csalogány átszállott a rózsabokorhoz, mely ott virított a diák ablaka előtt. „Adj egy piros rózsát," kiálltott ,.és legszebb dalomat éneklem majd neked." De a bokor rázta fejét. ..Rózsáim pirosak," válaszolta, „oly pirosak, mint a galambnak lábai és pirosabbak, mint a tenger mélyén a korál. De a tél megdermesztette ereimet, a fagy megölte bimbóimat és ágaimat letörte a vihar. És ebben az évben nem hozok rózsát." „Csak egyetlenegy piros rózsát," kiáltott a csalogány, „csak egyet! Nincs mód arra, hogy megszerezzük ?" „Van egy mód." válaszolt a fa, „de oly borzasztó, hogy megmondani is alig merem neked." „Mondjad csak." könyörgött a csalogány, „t-n nem félek." „Ha egy piros rózsát akarsz," szólt a rózsabokor, „ugy holdvilágnál dalokból Kell formálnod és saját szived vérével kell megfestened. Dalolnod kell értein s kebledet egy tüskéhez kell szorítani. Egész éjen át kell dalolnod értem és a tüskének át kell járni a sziveden és szived vérének ereimbe kell folyni s ZZ euyémmé válni." „A halál nagy ár egy piros rózsáért," mondta a csalogány „» az élet mindeneknek drága. Szép a zöld erdőben ülni és aranyos kocsijában nézni a napot és gyöngy-széni utján a holdat. Kdes illata vau a csipkerózsának, édesek a harangvirágok, kik rejtve nyiiuak a völgynek és a máuiorka. mely ott nő a domb-in. De a szerelem jobb, mint az élet s mi egv madárnak szive az ember szivéhez képest V" Kiterjesztette hál barna szárnyait és a légbe szállt. Mint egy árnyék repült a kert felett, mint egy árnyék, suhant az erdőn át. Az ifjú diák még ugy feküdt a pázsiton, miként elhagyta és még a könnyek sem száradtak fel szép szemében. „Légy boldog!'' kiáltott a esalogáuy, „légy boldog: legyez meg a piros rózsád. Holdvilágnál, dalokból akarom formálni és megfesteni szivem vérével. Minden, unt tőled cserébe kérek, az, hogy mai adj hű szerelmedhez, mert a szerelem bölcsebb, mint a philosophia, noha az bölcs: hatalmasabb, mint a hatalom, noha az hatalmas. Láugszcrüek szárnyai és lángszerü a teste. Ajka édes, mint a méz és lehelteié olyan, mint a tömjén." A diák felpillantott a fü közül és figyelt, ámde nem tudta megérteni a csalogányt, csak azt tudta megérteni, a mi a könyvekbe volt írva. De a tölgyfa megértette és elszomorodott, mert szerette a kis csalogányt, ki ágai közé építette feazket, „Énekelj nekem csak egyetlen egy éneket. Nagyon elhagyottnak érzem majd magam, ha távol lettel." Ks a esalogánv énekelt a tö'gvfának és hangja ugy csengett, mintha víz cseppenne ezüstös kancsó l>ól. Mikor abbahagyta énekét, a diák nettet és ceruzát vett elő. „Szépen énekel," mondta, amint áthaladt az erdőn, „ezt nem lehet elvitatni tőle: de vájjon van-e benne érzés, csaknem félek, hogy nincs. Bizonyára olyan, mint a legtöbb művész: csupa stílus, minden bensöség nélkül. Moh'se áldozná fel magát másokért. Első sorban zenéjére goudol és mindenki tudja, hogy a művészet önző. De mégis megengedem, hogy van egy-egy gyiinyötü hang torkában. Mily kár, hogy haszontalan és praktikus értéke nincs." 1-.- szobájába ment, kis tábori ágyára feküdt és szerelmére gondolt ; röviddel azutáu elaludt. Ks úrkor feljött a hold az. égre, a csalogány a rőzsabokorhoz repült és odaszorította keblét tűskéjéhez. Egész éjen át énekelt és a hideg, kristálytiszta hold lehajolt és figyelt. Egész éjen át énekelt és a tövis mind inéiyebre nyomult a keblébe és éltének vére kicsepegett. Először arról énekelt, hogy mint ébred a szerelein a lányka és fin szivében. Ks a legszélső csúcsán a fának kivirult egy csodálatos rózsa, levél sorakozott levél nun, mint hang hang után. Sápadt