Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-04-03

futtatjuk fiil as országos közélet fényes templomába.! Az ilyen képviselő soha sem szakad el tőlilnk. BŐt az ujabb megtiszteltetés még inkább velünk egvbeköti őt és ösztönzi, hogy nagy eszét, vasakaraterejét és rendkívüli munkaképességét még jobban használhassa föl városa és annak lakói számára. Nem kényszerdivatból, hanem honvágy ból jő haza. mert bár jó mindenütt, de legjobb otlhon. Nem egyszer egy esztendőben, hanem mindannyiszor köztünk van, ahányszor csak lehet. S ajtaja nyitva áll minden lakos előtt, nem utasit el senkit, hisz ő valamennyit ismeri, közülök való, vérükből Csontjukból. Panaszaikat megérti és átérzi igazán és rögtön gyógyító irt keres rá. Mert fájdalmuk az ő fájdalma is. örömük az ő öröme is. A város ügyeiben senki jobban nála nem jártas, kezét folytonosan a városi élet ütőerén tartja és tudja, mikor és hol kell annak boldogulására lennie. De nem folytatom tovább. Még korteskedéssel vádolnának, holott városunk anyagi és erkölcsi érdekei váltották ki belőlem e sorokat. Nem kutatom, hogy ki követ e felfogásomban. De aki városát igazán szereti és letudja vetkezni a felekezeti elfogultságot és elbírja dobni magától az esetleges egyéni anyagi haszon kilátásait, az mind velem tart. 8 hiszem, hogy igen sokan vagyunk: Választó polgár. Nem egyedül. Két héttel ezelőtti vezércikkünk, dicsekvés nélkül mondva, széles körben méltó feltűnést keltett s többen akkor is. most is a politizálás vádját hajigálták a fejünkhöz. Szerencsére elég kemény a fejünk Ethoz, hogy ilyen dobálózásoktól be ne törjék. .vzoubau ha azok, akik a jogtalan politizálással vádollak, illetve vádolnak bennünket, egyáltalán tudnák, hogy mi az a várospolitika, cikkünk tulajdonképeni célját meg is értették volna. De mivel azt som kivúnhatjuk, hogy minden ember egyforma legyen, következésképeu azt sincs jogunk követelni, hogy mindenki azt olvassa, ami írva van. Azok. akik a várospolitikáról most hallottak első izben. nem is érthettek ; belőle mást, mint azt. ami cikkünkben [egyáltalán nem foglaltatott Hosszadalmas volna e helyütt a várospolitikát ismét fejtegetni, hiszen lapunk más helyén ugy is szó vau róla, igy csak a gyengébbeket — akik azt hiszik, hogy ez az állásfoglalásunk csupán a mának az újszülöttje kívánjuk ezúttal megnyugtatni afelől, hogy a várospolitikát űzni óhajtó városok között nem mi vagyunk az elsők s ezzel a politikánkkal nem állunk olyan egyedül, mint ahogy azt egyesek, akik az „idegenforgalom" híveinek vallják magukat, — gondoyák. Példák után néni akarunk messze földre kalandozni, csupán a szomszédos Győr várost említjük meg, mely már évtizedek óta városi politikát üz és évtizedek óta a város polgárai közül küld képviselőt a parlamentbe. Hogy városunk is ezt a politikát óhajtja most követni, azt csak helyeselni tudjuk, mert ezzel a szándékával is csak azt akarja kifejezésre juttatni, hogy komolyan a haladó, fejlődő városok sorába kivan lépni. Aki pedig ezt meg akarja akadályozni, az nem méltó rá, hogy a város az ő polgárai közé számítsa. Mert minden polgárnak az a legszentebb kötelessége, hogy annak a községnek a fejlődését, amelynek a kötelékébe tartozik, minden tőle telhető módon előmozdítsa. Kunok a törekvésnek a dokumentálására óhajtjuk fölemlíteni Veszprém város közönségének a várospolitikára vonatkozó s megszívlelésre méltó megnyilatkozását, mely a mi törekvéseinkkel te Íj ese n n i egegy ező. Veszprémben ugyanis a választást intéző bizottság nyílt felhívást intézett a város választópolgáraihoz, melyben a többek között ezeket mondja: „Ki érdemli meg a választókerület s Veszprém város bizalmát és szereteté! ? Kit választunk meg. kit tartunk méltónak arra, hogy ennek a nagy és intelligens választókerületnek a képviselője, óhajainak hű tolmácsa, jogainak, akaratának erőteljes kifejezője legyen ? Tan egy idegent, ki lépcsőnek használja a mi vadainkat, vagy a hatalom valamely küldöttjét, aki alig jött és máris elmegyen? Választópolgárok! Mielőtt idegenre pazarolnék meddő bizalmunkat, nézzünk körül idehaza. Van-e köztünk olyan alkalmas férfiú, akit jól ismerünk, akiről tudjuk, hogy hazaszeretete, jelleme, politikai élesiátása. független gondolkodásmódja s független helyzete méltóvá teszi, hogy őt kövessük? Van-e aki iránt hálával és szeretettel tartozunk. Aki ezKnrópál routja Dinger ur, Diósz Ázsián ilul sötétlön. I'ekiug egy nagy eselép-haiom, l'áris egy nagv liatar szemét |őn. ]>mgir-khám. szittyák istene, Fehér ördögfaj, ellened kél; A teremtés munkáiban Irigyen véle versenyeztél. Vésztődül a szent tüz-ö/.ötit (ionosz földedre lehoesátja: Fclln'íkbe füsti»! tengered, Béreed kigyulad mint a máglya. Olvad az ég. felforr a lég, Mely szolgád volt és büszkeséged, i?" Kilángol éjszak vésztüze S lianivad se marad, ugy eléget . Diósz, az árják Istene, Dingir-kiuiin hun istenre támad. Dobálják egymást föl s alá Mint rémes, örjás (éllcg-árnyok. Begyeket szór a bősz Diéta Dingir pajzsára, föl az égre; A döngő meny bolt borpadoz, Horni Kg-isteii arca vérbe. Jobbjában szörnyű botja zug, Szeges holdgömb a gombja annak. Ország i-ülyed. szirt omlik ott, Hová ülési lezuhannak. Fogyasztja egymás erejét A két vad isten, künn a/ égben. Lenn sárga Bén és arja nép Gázol, nyüzsög egymás öelében . . IV. Szegény kasán, ssegéejr hazám. Kisded hazája a magyarnak : Hogy' elgázolnak, csöppnyi vér, Ar. ütköző boszus hatalmak ! . . . Még álja nem vagy, htm se már. Nain fájsz nyugatnak, sem keletnek, Sem itt, sem ott nem vagy tn honn. Az árja bánt. a -argák reg felednek! Ha füsttel ég majd, ami por, S forrázni fog inaid, ami nedves, — I.esZ-e isten, ki loldre száll Kpitni bárkát, hogy meiiekhess?! Az uj mongol-had eltipor Mérlictlin gyilkos táborával ! Kgy porba oinlasz. bus hazáin. A hálátlan Xvtigai porával. V. Mit a szeretet alkotott, Harc, gyülöiet mind tönkre tette. Kgv sülvedezö ingovány Az emberiség ös-szigetje. Az örök homály visszatér Sziliére lomha, sós haboknak. Kavatal e zsombek-világ, Körülte vulkánok lobognak. A Fuzsi-jáina, a Vezúv Mecsfenvc iángol sisteregve. Napisten tiltva menekül Más Négerekbe, aj egekbe. Min! a regék ös-lavaszáu. Midőn először neki vágott, F.lu.-ztal c-oda-s»arvasán, Alkotni bölcsebb, Jobb világot. A legyőzött Halál. — A .. i' i |. a i 1. • • ii k" e r o il • t I tárcája.— Irta Mark Twain. Az ii'_'\nevezett „jó társaság" dián a legnagyobb visszatetszést n/ülte lord lilák viselkedése A modern társasfclotben MÜVIIIIÍH kevés a bensöség és a szeretet. A külső tonnákat tidiat szigorúan IM- kell tartani. Es ezen külső tatmák ellen vetkezett lord Hlak megdöbben tu hidegvérrel. Mindössze három hónapja tnulott, hogy MtUiffH elteinelte. Epen i hónapia. Az illendőség tehát megkívánta volna, hogv a lord a halott iránt keliő tisztelettel legyen. Ha az einlieriiek egy hozzátartozója meghal, a kötelesség ugy hozza in igával, hogy ecy evig „Z j|. ' letö inüveltiiek híssék, se színházat ne látogasson, se lenét ne hallgasson. Ez ar. év tiszteli n.eg a holtakai különben talán azok meg sem halnának. doggal keltett tehát visszatetszést, mikor lord Blakot három hónappal felesége halála után az orfeumban látták. Meg a látesövet is magával vitte, amelyet különösen a hatodik számnál vett erősen igénybe. A hatodik szám: The síz Star», hat tán eofuni volt.i Általános volta nézet, hogy lord lilák • nak ezt a hitványt, nevezetesen a \'J vadul ugráló formás női lábat, az agglegények részére kellett volna átengednie, nein egy liatal ozvegyemberuek való látvány volt. Három nappal később egy másik orfeumban tűnt fel lord Hlak és annyira merész volt, hojjy egy sitvarri» is gyújtott és egy előlapot olvasott. Es amikor merészsége már minden