Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909
1909-12-19
Pápni Lapok IflOf). december 10. működni, addig | társadalmi béke nem lesz biztosítva, amig a kisemberek igaz ilyenkor, karácsony előtt telkerekednének, felkeresnék a szegényeket, a hideg szobában fagyoskodó, éhes, rongyos, sápadt gyerinekekeket sagos es szükséges előretörését meg;?- .' BJ .' 1 .,„,.„,.•, . 'es gondoskodnának az o karácsony uLi ol u. A nem értik. Anug az osztálykülönbségek el nem tűnnek, addig a társadalmi béke. az eredményes munka korszaka bo nem következik. kis Jézuska születését a szegény gyermek is tudomásul venné és ö is ürülne neki. Ha egyöntetűen igy cselekednének a jólét, a pénz, a boldogság emberei, egyúttal társadalmi kötelességet, Í8 teljesítenének. Talán nem Krtsiik meg tehát, hogy a kisember volna annyi a gonosztevő, mint most. Legalább is végre érvényesülni akar! Karácsony előtt. Közeledik a szent karcsony ünnepe. És ünnepi készülődésben van az egész ország. A kereskedők karácsonyi árukat kínainak és az orxzágnak az a népe, mely küzd a népért a nehéz megélhetési viszonyok közepette, most még jobban küzd, bogy övéinek kellemessé tegye az ünnepet. Maga az ünnep, a szeut karácsony, a kereszténység legszebb legmagasztosabb ünnepe. A szeretet ünnepének is hívják, mert ezen a napon a szeretet költözik be kunyhóba és palotába egyaránt. Gazdag és szegény egyformán ünnepel, egyenlő áhítat költözik .-./.ivükbe, cak a külsőség inas, amennyiben a gazdag csillogóbb karácsonyiát álbtt, mint a szegéuy. És ilyenkor kaiácsony előtt időszerű felvetni azt a kérdést, vájjon megtudja-.') ünnepelni kellően minden szegény mbor a karácsonyt és ha nem tudja, gondolnak-e. azok a szegéuyekre, a eorsüldözöttekre. u kik duslálkodnak a jóiéiben? a szegény ember gyermekei is tudjak, hogy •zen u napon született meg a kis Jézuska, csak az a szegény generáció, mely a társadalom szeretetében melegszik, nem volna hálátlan, nem lopna, nem gyilkolna. Hogy gonosztevők szép számmal vannak, egyenesen a közönyös társadalomnak köszönhető. Mert miért ne gyilkolna, lopna az a szegény ördög, aki gyermekkora ót* csak utálni tanul a társadalmat, amely öt mindig félrerttgta Karácsony előtt vagyunk. A szeretet ünnepe előtt. Keressük lel mindannyian, akiknek módunkban áll, a nyomorgókat, a fázókat, az éhezőket és Ügyük lelieiööé, hogy ők is ünnepeljék a karácsonyt. IIa ezt megtesszük, ami karácsonyunk is szebb él mnlegebb lesz ! Garat Kornél. Molnár Kálmán Nótás Könyve. Nem, mert velünk együtt jól tudja, hogy ezek a költemények, még ha értelmök van is, nemsokára ki fognak jönni a divatból, mert kell, hogy a poétika komoly volta elébb-utóbb ismét a gondolatok mélységében, a mesterkéletlenség egyszerű jelmezében jelentkezzék. Mert tudja a szerző, hogy sokkal több az olvasók között, az olyan, ki a költeményben nem a frázisok, a legexoentrikllsabb szavak halmaza és összevissza használt mondatszerkezet révén gyönyörködik, hanem annak tartalmában, a benne lüktető egészséges vérkeringésben, a szivböl jövő, szivhez szóló őszinteségben és egyszerűsége mellett is mélyre ható természetességben lel élvezetet. Es mert ezek a tulajdonok ismerhetők fel mind m száz. költeményben, bizton számíthat arra, hogy a nagyközönség meleg érdeklődésével találkozik. Mutatványul egy dal eisö strófája: Szerettem egy kis lányt, De boldog is voltam, Mikor egy szép holdvilágos Este megcsókoltam. S amikor elhagytam, .Bánatossá tetfeni, De ig-zán boldogtalan Csak én magam lettem. A roiuácok közül is közlünk egy versszallusan szó! a lélekharang Tihanyba, A talunak legszebb lányát siratja, Csak a harang siratója szegénynek S temetésén fiirnlyaszó az ének. A könyv Gol lberg Gyula könyvnyonuiájáMolnar Kalinán • lap szerkesztője él igy akkor.; midőn most megjelent „Nótás Könyvem- 0-<Stib«a készült, Singet és Wolfes* budapesti könyvleguj.il.1) költői termékével foglalkozunk és r-rt|kereskedő kiadásában és ára 2 korona. A gazdagok csak ott szeretnek jótékony tér t olvadóinkkal ismertetjük, jóformán két—résen| azt nem tudják, hogy miért feledkezett meg róluk, | meg kell gondolnunk minden szót, mielőtt leirniiótt nem hoz nekik is ajándékot? Bizony, ujjuk. A 12H oldalas könyv tartalmaz 100 költegazdag osztály általában nem törődik a szegéuyíiyel. ürül, ha uem hall róluk, ha uem latja okét és becsukja szemét lülét, ha emberi nyomort koll látnia, vagy hallania. Szentgyörgyi Sándor. ményt, vagyis ST dalt es 13 románcot. E meg- Jakab biró lánya. zenésitésre alkalmas, egy rés/t már megzenésített A Pozsonyban megjelenő „Nyugat magyar100 költemény mindegyikében megtaláljuk a szerző j ora&gí Híradó., december ll-iki számában váköltöi rátermettségének bizonyítékait. Kiűzzük ío.-uiik egyik igen tehetséges szülöttének szép sibelölük az író írói talentumát, a költő poétikai j keréröl olvasunk, got gyakorolni, ahol ez mulatsággal, a külső ( jártasságát, a férfi hőn érező szivét, azonkívül Az ottani városi színházban ugyanis e hó pompa csillogtatásával jár. Jótékony egyesüle-j az emberismeretet, a táj és vidék néprajzi ada-; 10-éu adták elő e'öször dr. Császár Mihály ottani tek csak kis számmal vaunak és a melyek vau-i tatnak bírásat, az olvasott ságot es mindazokat a I tanárnak : „Jakab biró lánya- cimü 3 felvonásos nak is, azok sem gyakorolnak intenzív jótékony-] kellékeket, melyek a dalkölt •'•szel alapfeltételei, j daljátékát melynek szövegét és zenéjét is Csaságot. Egy-egy szegényt agyoutamogat.uk ugyan j Ily könyvet, mint u Nótás Könyvein, nem fogunk , szár Mihály dr., városunk ezen nagytehetségű és és tele is kürtölik a világot evvel, de általában a szegények ezrein segítve nincsen. Karácsony a szref.et ünm-pe. De csak jelfélreteiini uz első betekintés után, hauein végig lapozunk, végig olvasunk, sőt újra és újra elő közönségünk által eiönyösen ismert, rokouszenvves szülötte irta. Igazán sajnáljuk, hogy erről az refJM&k, mert tartalma l-kötötte. figyelmünket.' uj darabról, moly bizonyára a mi színpadunkon képileg, lg./.ábau uem ugy vau. Mert ha igazan j Nem az ujabb irány nyomában, nem a mai sze,- j is elő feg m.jd adatni, személyes impressziók Bessziós költészet utjaóaii halad Molnár Kálmán.' aliipjcu nem iihatuuk, de addig is, mig ezt inegszeretet ünnepe volna, akkor a gizdagok Nem valami finom az a kave. Ezt senki se higyje. Olyuu közönségen langyos lőre cukor nélkül, de annál Ifibb aljjal. Az öreg katona lassan szürcsölgeti a fekete kell az ágyba ugruiiiu. A szakaszvezető ur parancsára mindenki meg áll a maga ágya mellett - lesi a kommandót. A szakaszvezető ur harsányan kiált: lőrét, uiiaiatt a fiatal megtölti a pipáját. Gyufát isi — Ágyba! ad neki, mert ez szintén kötelessége. Gyufával a| Erre valamennyi regruta egy ugrással benn regiünk buják el mindig az öregebbeket. terem az ágylian. 11a azonban egyik, vagy másik Mikor reggelizett is, pipázott is, csuk akkor megkésik, elölről kezdik az ugrást s ugrálunk komkel ki ágvából az öreg katona. Kubája, bakancsa i , mandóru mindaddig, mig a szakaszvezető ur nincs tiszta már, kikeféltek a fiatalok. Csak öltözködnie kell, de ez is nagy dolog neki. Szidja is a fiatahikat, hogy ezt is miért uem végzik el helyette. Így történik az minden reggel. Az öreg katona legkésőbb kel fel. Minden este pedig ugv történik, hogy legkorábban fekszik le. Nem alszik, csak lustálkodik - azon töri a pihent eszét, hogyan '/• •--/ tni-.t a fiatalokat. Gondos vizsgálódás után felfedezi, hogy a regruta hosszúszárú pipából füstöl. Erre nyomban kieszeli, hogy ehe/, niuos jussi a regrntanak. Elveszi tőle a hosszú pipaszárát, levág belőle egy fél ujjnyit s ezt a kis daraliot visszaadja neki. — Csak ilyen futja neked öcséin! Majd ha öreg katona leszel, akkor pipázhatsz hosszusráiu pipából, addig azonban uem megelégedve. Mikor valahára mégis ágyban maradhatnak, azt hiszik, véget ért végre a keserves napi fáradalom s pihenőre hajthatják fejüket. Dehogy is hajthatják. Előbb még másfél órát taiitilniok kell. Azt kell megtanulniuk, hogy hívják az altiszt urakat, a tiszthelyettes, a hadnagy, a főhadnagy, kapitány, őrnagy, alezredes, ezredes, brigadéros, hadosztályparancsnok, hadtestparancsnok s a közös hadügyminiszter urat. Sohase hallottak ennyi B ilyen bolond nevet egy csomóban. II.-. tanulnak meg enuyi rengeteg nevet, mikor javarészét kimondani se tudják? Ha itéietuapig tanulják, kimondani akkor se tudják. De azért mégis megtanulják. Az igaz, hogy A ífgruta szót fogad. Nem mer ellentmondani ^ ugy kiforgatják; hogy ha az illető nagy tábornok „jó apjának", mert igy tiszteli az öreg katonát ur hallaná, nem ismerne rá a maga nevére. Ez azonLetekveskor pedig azt veszi észre, hogy a ban i-m haj. Az a fii, hogy a nevet megtanulják regruta elébb az ágy szelére ül s ugy bújik kényei- A század főhadnagyát Lehrenfelder Vendelnek mesen az ágyba, akár csak a vicispán. Éhez sincs jussa neki. hívták. No, fanyclvü regruts, hogy moudod kí ezt a Miudeu regrutának kommuudöra, egyszerre i széphuugzásu német nevet ? Ezt ugyan ki nem mondod, inkább kétfelé törik a nyelved. És nem tört kétfelé a nyelve, pedig kimondotta Az igaz, hogy uem Lehrenlelder Vendelnek, hanem Kend el fend el Vendelnek. Igy luvt a az egész század s a jó fiuk ma is csodálkoznak rajta, hogy a főhadnagy ur egy szót se tud magyarul, pedig oly jó magyar hangzású neve van. Mikor ennek az. oktatásnak is vége van. csak akkor csukhatja le szemeit álomra a regruta. De még akkor se. Nem mehet el csak ugy uiiuden szó nélkül az álmok birodalmába. Ha otthon meg nem tanították tisztességre, megtanítják ití, hogy utolsó szava is az öregekhez legyen. Hangos szóval igy kivan nekik jő éjszakát: — Jó éjszakát kívánok az öreg vitézeknek ! — Adjon Isten fiain! — mondják rá álmosan az öreg legények. Néhány perc alatt elnyomja valamennyit az '.üdítő álom. Elcseudesedik a legénységi szoba, csak késfibb hallatszik ki valami különös zaj, az alvók ezerféle hortyogásu. Csak egy vén gézengúz nem tud aludni. I-,I> ren tartja valami gonosz tréfa. Nagy óvatosan felkel ágyából I lábujjhegyen elindul a regtuták ágyai félé. Nesztelen, zajtalan jár, mintha iuptif akarna. A sötétben előkeresi a regruták kék nadrágjait. Nem valami uehéz dolog megtalálni, szépen összehajtva ott fekszenek az | ágyak feletti polcokon. Hüvelyk ujjat beakasztja a : nadrág zsinórjába s szakit rajta vagy két arasznyit, i Aztán megint összehajtja s ahogy volt, visszateszi