Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909

1909-03-21

A magyar közvélemény egységes abban, hogy onk helyeselheti az erélyes lépéseket s általános erős meggyőződés, hogyha l háború elkerülhetetlen, jobb minél eJőbb elkövetkeznie. Hogy népünk mily biztosra veszi a bábom kitörését legjobban bisonyitja az a körülmény, hogy az ország több helyén önkéntes századok létesültek, ugy Székelymuzsán is, amelynek készenlétét a község elöljárósága az illető hadkiegészítő parancsnoksághoz már be is jelentette. Adná a Mindenható, hogy a háború réme, ez a rettenetesen sötét felhő országunk egéről végképpen elvonulna! Március 15-ről. A márciusi nagy eseményeket ünnepelni manap már nem érdem, hanem kötelesség. Hosszú esztendőben ez az egy nap az, melyen megszűnvén a mindennapi élet kemény tusája, igazán testvéreknek érezzük magunkat kor-, rang- és valláskülönbség nélkül, egy felemelő érzésben : — a hazaszeretetben. Mikor az Isten az idők kezdetén kimoudotta: hogy legyen világosság, lön világosság és rögtön megkezdődött a földön az élet. Most a Teremtő akaratának fenséges ^reje és hatalma rejlett ebben a szóban : Legyen ! A magyar nemzet életében is vau egy teremtő korszak, midőn a Gondviselés egy legyen szavára uj élet csirái indulnak meg s a lángelméknek egész serege bontakozik ki a felhomályból. A százados tespedés után hősök, csodalények, leiistenek tátnsdtak. hogy a rank szakadt nagy időt betöltsék az 6 nagy életükkel. Szivükben a hazaszeietet tüze lobog, kezükben a szabadság trombitáját emelik a magasba. S mics.'ila hang lehetett az. melyre egy egész nemzet egyA hangra feleszmélt a nemzet elalélt lelke ós tördelni kezdte bilincseit. A hübérrendszer elavult társadalma összeomlott es szabaddá lett a szó, erővé lett a gondolat . . . Fölkelt a porból a letiport jobbágy s a szabadság érzete betölté lelkét a testvériség Krisztusi gondolatával. Izmai megfeszültek, aicán kicsattant az élet pirja és fölemelt homlokán ott ragyogott az emberi méltóság önérzete, hogy () is az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember, ki a jogokban egyenlőnek születik a szabadságra. így termékenyítették meg nemzeti életünket a mult szazad közepén azok a lángelmék és nagy jellemek, kik évszázadok posványait csapoltak le, hogy teruiöképessé tegyék a nemz"t öszszes rétegeit. Újjáteremtő munkájukat a legalkalmasabb, de egyúttal a legvégső pillanatban is 1 végezték. Ma már mindnyájan látjuk, hogy, ha csak egy rövidke évtizeddel késnek még — a világszellem rohamos haladása könyörtelenül átgázolt volu ezen a megkésett nemzeten. De jöttek! Alkalmas időben, alkalmas emberek ! Ki beszélhet itt véletlenről? Ki ne látná itt a Gondviselés kezét, mellyel idehozta közibénk a hősöknek, az úttörő apostoloknak, a nemzet megváltó vezéreknek csodálatos gazdagságát, akik szenvedéseikkel, vérüknek hullásával tanítottak meg bennünket lemondásra, önleláldozásra. hazaszeretetre és vél tanúságra. Ka hol van a világon nemzet, mely háromszázados elnyomatásából olyan gyorsan állott a maga erejéből talpra, mini a nn elárvult nemzetünk, hol a nemzet, melynek olyan fényes csillagok ragyognának dicsőség-koronáján, mint a milyeneket szabadságharcunk történelme a mi tejünkre tűzött. Nem akarom én kutatni, ki volt nagyobb, nemzetnek mai élete jogban, szabadságban, dicsőségben csak felmutathat — mind az ö nevükhöz fűződik . . . De a nagyok között is csak Te lehettél a vezér, Kossuth Lajos, mert szivedben legerősebben élt a reménység nemzeted jövendő nagyságában. Népednek Mózese és Megváltója voltál egy személyben. Ez a tőid fjO óv előtt a Te szived lelkesedésétől tüzesedett által. Tetetted testvérré az embereket a hazaszeretetben. Osztály-, faj-, valláskülönbség mind felolvadt akkor eme hazaszeretet tüzében, melynek izzó lávája egy egész országon hömpölygött végig anélkül, hogy salakja lett volna. Illatosabb tavasza, virágosabb rügylakadása sohasem volt még ennek az országnak, mint mikor a Te szavadra százados hervadást keltett életre a szabadság első fuvalma. bemohosodott bástyák omlottak a porba egyetlen virág megsértése nélkül, kiváltságokat, előjogokat temettek mosolyogva, könny nélkül. Te voltál az az izmos szárnyú sas, aki gyámoltalan kicsinyeit szárnyára vette, hogy magával együtt felemelje őket abba a csodálatos magasságba, ahov i azok a maguk erejéből felemelkedni képtelenek. Te tanítottad meg nemzetedet, hogy aki röpülni akar. az ne gubbasszon csüggedten kishitüségbeii, hanem bontsa ki szárnyait és nézzen szembe a viharral — a jogért és szabadságért. Midőn pedig az eltiport nemzetin k fegyverrel kellett védenie igazait, a Te riadód szólította táborba annak legjobbjait, hogy karddal írjuk tel az égre a magyar történelein legszebb hőskölteményét. Melletted ott van. akiről ilyenkor többnyire meg szokott feledkezni a hálátlan es törpe utókor — ott van a Te najzy munkatársad, akit Te n-veztél el a legnagyobb magyarnak Gróf ki volt dicsőbb. Egységes munkájukban egy célt Széchenyi István. Nem követtetek mindenben szolgáltak ók mindnyájan: mindegyik oda adta egy ntat, de versenyeztetek abban, hogy ki tudja teljes erejét, hogy a ledőlt szobrot a mocsárból jobban szeretni a hazáját. Az o tépelődő nemes kiemeljék, konnyel-verrél niagtisztit \ a du so„«.-ges helyén visszaállítsák. Csak a két legnagyobb munkást említem: Ko—ttth Lajost, a magyar nép apját és Széeheszerre felébredett álinosságaból és talpra állott? nyit, a legnagyobb magyart. Oszlopok voltak ők Mintha ezt az eget-földet rázó harsogást nem is mindketten tölgyből es gránitból kifaragva, hogy a gyarló ember, hanem maga a hatalmas Isten rajtuk épüljön föl az uj Magyarország szent.egyfújta volna bele abba a tárogatóba! háza. Amik vagyunk általuk vagyunk s a mit alakja bizottnyára örömárben úszik ma veled együtt az örökkévalóság országában: hisz az IJ buzgalma indította meg legelőtsör az uj élet uedvkeringését az ezeréves törzsökben ; hogy az a la babért teremjen a hősök tejére és virágot az O megszentelt sírjára is. Amint Te I politikai, Ugy volt O a gazdasági függetlenség nagy épitómestére, aki löltárta a nemzetet a közös muiikásA térj. Hát kell néha a háznál. Az atsíoiiy. Gyanta ? A térj. Hogyne. Minden háztartásban kell gyanta. A/, aastoiiy. Ki lukiak rugui vele együtt. A férj nyugodtam. Akkor ruggyanta. Az asszony. Hat még mit sóztak beléd'.' A férj i ujabb csomogokat bont;. Vettem egy liter porzót. Az asszony. Hisz van itthon itatóspapir! A térj ífélrei. Most már nem merem bevallaui, hogy két litert vettem. iFenn.' A |>or/ó is kell néha. Italossal szárítani a/ írást illetlenség. A nagy Széchenyi egyszer kapott egy ilyen leitatott levelet és visszaküldte, esi írván rá: B

ElötW kaMtttM le-. — Vagy, jaj, pardon, ezt egy leporzózott levélre j irta . . . t-'ijtij, pechein volt. az anekdotával. Ar. asszony. No látod.' A férj. igaziul van. Kiönti a földre a porzót.) Mar uitios (.Szétkeni a lábával.) Hess, te esunya porzó. Az asszony iegy nagyot üt a férj fejére , Mit csinálsz? Mit csinálsz? A férj. l'eelieiu van. I'eehein van, Vidáman ) l'ekkem van. Az asszony. Az tisztáinak kijár a lába és ő porzóba temeti a péuzt. Hiszen te ölöd a pénzt! Hiszen te sértegeted a pénzt! Du eben sir.) A férj a Csicsóné dallamára énekli;: l'ekkem van

(l'ekkem vau, Jaj de Jaj de l'ekkem van. (Hirtelen, átmenet nélkül keserves pofát vág és némán megvakarja a lejét, ott, a hol az asszony ráütött.; Ai asszony (sírva,!. Hát még mit vettél? A férj. Minek ütöttél ilyesi iiagyot a lejembe".' Ez mar nem tréfa. (Uj c-omagot bont.. Mit szólsz ehhez a csinos kis csengelyühöz? Csiliiig, esibng. t'songét vele.) Ar. asszony. Az egész ház tele vau villamos csengővel es ö esongetyüket sózat magara. Minek neked csöngetyű ? Mi vagy te? Száukó? A férj gügyögve). Eu egy kis szánkó vagyok. |t sónget.) Az asszony. Hol vetted . A férj. A bazáron meutern keresztül, ott vettem. Jő lesz a háznál. Csönget. Az asszouy. Ezentúl elsején én veszem fel a fizetésedet a hivatalban. A férj. Miért? (Csönget, i Az asszouy. Ne csöngess! Mert nem férsz a bőrödbe, ha pénzed van. Mindent összevásárolsz. A férj i csönget). Jó. Az asszony. Hát abban a skatulyában mi vau? A férj. Ebben a sárgában? Az asszony. Abbau. A férj. Még tizenkét csöngetyű. Legyen a háznál. (Egyszerre kettővel csönget ) Vettem a bazárban egy fogkefétoroyot is. Nézd, milyen szép. Ebbe beledugdoasa az ember a fogkeféket. Vettem egy szappanspórolót is. Ebben lyukak vannak és a szappauról alól lefolyik a víz. Ez hat forint volt, mert glazuros. Az asszony. Ezen legalább sokat fogunk spórolni. A férj (egy csomagot el akar dugni). Az asszouy. Mi az? Mi az? Mért dugod azt el? Mi van abban? A férj. Semmi, semmi. Az asszony. Most azonnal mutasd meg. (Kapkod utána.) A férj. II igyil. Inkább bevallom. Ar. asszony. Nos, mi vau benne? A férj ikeserű pofát vág es a fejéhe.; nyúl). Di- így a lejembe ülni? Az asszony. Mi vau abban a csomagban'.' A férj. Bevalljam? Harminc ív itatóspapir. Az asszony még egyet üt a fejére és sirva szalad ki . A férj énekelve.. l'ekkem van. pekkem van... a fejéhez nvuU Képzelem, mekkorát ütött Tolna, ha bevallom, hogy százötven iv italos van benne. Boldogtalan szerelem — Biológiai fantázia. — (Történik egy szerelmes itju nemesebb szerveiben. Maga az ilju áiomlalauul hánykolódik ágyán, mert reménytelenül szerelmes. Nagyokat sóhajt, egyik szivart a másik után szívja el, a feje irtózatosan fáj.i A jobboldali tiidőesö iátszól a baloldalihoz). Kérem broiiclius bácsi! < A baloldali bronehus. Mi kell már megint? A jobboldali. Ez az ember annyit szivarozik, hogy nem bimm tovább. A réteges esillőhám már egy óra óta panaszkodik. A nvákártyák mindenütt pirosak a dühtől! A baloldali. Nekem mondja? Egy félórája magyarázom főnökünknek, a ttídőcsucanak, hogy nem illik így egy tisztességes tüdővel bánni. Eu egy köztiszteletben elmeszesedett légzöcsö vagyok, de azt még nem hallottam, hogy husronhét évi becsületes munka után az embert azzal fizessék ki, hogy tönkreteszik dohányfüsttel. A jobboldali. Borzasztó ! A baloldali. Magamat nem bánom! De a gyermekeim ! Húszezer neveletlen árva bronchiolus marad utánam. Ki fogja azokat táplálni?