Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909

1909-02-21

M • f j • 1 • ii i k minden vasa \ n a p. Szerkesztőség ás kiadóhivatal . ííoldlitM'jf (iyt.la papirkaraakadéaa, hő-tér ^íi-ik szám. Hirdetéseket egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal. A NŐ. Sociologiai egyesületeinkben egyre és megujra kisért a feminizmus kérdése. Felolvasásokat tartanak, vitaestékel rendeznek a nélkül, hogy a kérdés megoldásához csak egy lépéssel is közelebb jutnának. A felolvasások és vitaesték után is megmarad a régi állapot: akik hivei voltak a femiu izmusnak, továbbra is azok, akik ellene harcoltak; továbbra is hadakoznak a nő egyenjogositása ellen, A kapaeitáciő egyik résziül sem sikerül. A két tábor dacosan áll szemközi egymással. Az egyikben villogé liaragos szemű nők, a másikban gúnyosan mosolygó férfiak. Ám a kérdés felszínen van. s talán még évtizedekig vehemens, izgalmas és tüzes hangU polémiák tárgya less, A közel jövőben a feministáknak semmi reményük sem lehet arra. hogy .1 már elfoglalt tereken kívül ujabb hódításokkal büszkélkedhetnének. A hivatalokban tért bódítottak, a tudományos pályák részlten megnyíltak előttük. Érjék he ezzel. Ks ne kalandozzanak vágyaikkal olyan tájak leié. ahol a férfi erős. edzett fizikumára van szükség ne vágyakozzanak olyan magaslatokra, ahonnét sokszor még az erős, edzeti férfi is les/étiül, ne kívánkozzanak oda, ahol a legszilajabban dühöng az élet harca, ahol ágyuk dörögtek, golyók -ivitának és TÁRCA. 1 ————— Minden j..g fontolva. Hangulatképek az atyaúristen nagy állatkertjéből. Itt* és a .. I'.i|.ai Leány egy esiilet" által az ajkai hány aszereinaítlciiség károsultjai javára llfill. évi január le> -'4-én rendezett estélyen felolvasta Kemény Béla. (

Kol v tatás.) 'J'is/.telt Hölgyeim és Uraim! rire est le propre Je /' homme*. — fhomlja Uabelais, ami magyarul az.i jelenti, hogy ,i/ nevetés emberi tulajdonság." Kz azonliali még lia Rabelais limndja is és lia ezerszer Mosdja is, nem igaz. A nevetés nem kizárólag emberi tulajdonság. ' Hallottam én mar komédiában vezényszóra mindenféle állatot nevetni. Persze, hogy ar. ilyen állati nevetés nem olv kellemes a fülnek es nem is oly ragadós mint az emberi cevetes, az természetes. Nevetni •«.«•, Iiogv az inasnak is |ól essek es másra is átragadjon, ez es az ilyen nevetés einbeii tulajdonság, de nem a ne vet i t ilyen. Ismerek olyan embereket, akik tizedszer mond- | |ák mar el nekünk ugyanazon anekdotát es m-g akkor is ngv tudnak leiette önmaguk nevetni, hogy | •/ante reng alattuk a föld es ha mar belőlünk nem ludnak aiiekdoi.ijiikkal egy mosolvt kil'ae-ai in, hát iddig rángatják kezünket, böködnek gvengeden olFőuiunki.tára: MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért felelős laptulajdoiios: GOLDBERG GYULA. ardpengék csattognak. A polémiái Közepette vegyem nnyi időt maguknak, hogy egy fut illantást vetnek ti távol multakba. Xe ék meg az őskor asszonyait, akik •gilantasabb szolgii niimkát végezte , férfi künn járt a réten, vagv a hegye őzt és vadakat tizőtt, a nő kizárólag ázi teendőket végezte kicsiny gnnyh iban. A férfi, ha kellett. íjjal, kopjáv nlba szállott, a nő a gyermekeit go ózta. Az ókorban sem jutott nagvol serephes a nő. Csak arra való vol ogv a küzdésben elfárad 1 férfi homlok ebével Végigsimogassa, táncával, dal al a komor férfi gondjait elűzze. Mily szédítő szakadék tátong ; kkorí é's a mai iö közölt. Ma a t szteletet. szeretetet és gvöugédség Ivez. iiondoz/uk és féltjük. Otthonon an mosolygós, kedvre derítő angyalim linden jóval eliátjuk, érto dolgOZUn zenvediink. küzdünk. K.s mindé zérl. hogy léi vol tartsuk őt az él üzdö porondjától, I melyen a lelkt (durvulnak, a szivek megkeményedne z érzései elto.np.firuik. Dehogy is Célunk attól, hogy • i iszoril bennünket a pályáról. Szó sím óla. Kbben a tekintetben egészen ny odtak vagyunk. De igenis, féltjük ; Ithonuiikat. a családi életünket, a gye lékeinket. Attól lelünk, hogy a feni izmus féktelensége megfoszt benntl óba beniii.nket es levetnek szemünk közé, ni inek a tule.is er.-szakuak engedünk es elnevetji agunkat es nevetünk a nevetővel, de mimlei inknél mis a nevetés indoka. A/ a másik ngvar lg miiéiig el vau ragadtatva anekdotájának poi jet.l annyira, hogy ez az elragadtatás öt hang •vetésre Csiklandozza, Iliig a int nevető inuskll! iukiial. amelveket a sokszor hallott anekdota p teja immár teljesen hidegen hagy, esak az okoz erupetot, uogv az. a másik mennyire a lel élyélsil. vagy mint köznyelven mondani sz.okí van j.iizuen tud meg nevetni amaz elcsépelt ötl ielt. Nem t. Hölgyeim és Uraim! nines egészi aza Kabelaisnak, nem a nevetés sajátossága ; abernek es Uibelais ur nagyon helyesen eselek •tt volna, ha boles mondásat akként formuláz línn: „L« vanité est le propre de l' honimé igyis: a hiusáf> sajátossága az embernek. Minden élet z./.aiialiiak, la vanité, O lliusi óesoiioz formát, kiils. t, tanaimat es lényeg v alant. Az atya. isieu nagy allatkertjében mindi atpéldaiivu.ik la vanité a közös sajátossága. Iiság koziis iellemv oiiasa. Rég megmondta mára költó. hogy: „lliust élet megrontója- Bat magyar poéta momlt g a német azt mondja: Eitelkeif, dein Wime i eib hiúság asszony a neved." V. két mondás koz.ott a németé a régibb k ii. de a magyar poétáé az igazabb. Klőlizelések es hirdetési díjak a lap kiadohivatulAlioz küldendők. lap ára: egész évre 11 kor., félévre I le, negyedévre :! k yilt-tér soronként 40 fillér. — Kgvos szám ara .'!<• Hl! kel az élei egyetlen kedves pihenőjétől. A meleg tűzhelytől, serkentő iguszunktól, mosolygó gond űzünk tői. ilid álmalink tói. Attól Klünk, hogy ha. dériünkben nem fogad többé az asszony kacagó gondtalansága, a gyermekek kitörő öröme, he elénk vánszorog egy fásult a küzdelemben maga is kinn ült, koravén asszony, aki rég elfelejtette a mosolyt, akinek arcáról eltűntek a vidámság rózsái, aki unott és blazírt, aki maga is üdítő, napsugaras vigaszra szorul. íme, így fest az a jövő. amelynek boldog eljövetelét fenn hirdetik a feministák. Elégedett, boldog családanyát nem találunk köztük. Mindössze egy pár kesernyés kisasszonyt, akik tul vannak már azon a koron, hogy csöndes jotthonról álmodhatnának. Kppen ezért 'nem ís kell tahin fölöttébb komolyan Venni az egész mozgalmat, inkább futó szeszélynek, amely néhány elkeseredett BZivből pattant ki. Olyanok ezek a feministák, mint a ^zegény rongyos fin. aki karácsony estéjén egyedül bolyong az utcákon, fizva, dideregve, otthontalanul. A/, egyik fényes palotából ragyog.') karácsonyfa sugárzik feléje. Összeszorul a szive és nagy elkeseredésében követ •ragad és bezúzza vele a palota ablakát, éppen itzt. ahol egy üti van a család I boldogan, meghitten, melegen. Ilyenek ti feministák ! F ./. Azaz, hogy amikor a mi nemet poétánknak tollából ez a mondás kie-öppeut — neki is igaza lehetett, de a magyar poétának mindenesetre mar akkor is igaza lelt volna, ha a nemttot sii.erti! időben megelőznie. Mert az bebizonyított tény, hogy a - hiúság az élet megrontója. He hogy: SSffrff. OSSZOIiy 0 HCVCd, — UO ezt kérem nem fogadhatjuk el, legalább nem egészen ugy, ahogy mondva vagy gondolva van. De engedjék meg, hogy koz.öjeui Önökkel az én tautételemet, vagyis azt a fogalmat, a mit a hiilsagiol az én képzeteim alapján alkuink magamnak. A hiusag — szerintem — egy ragályos lietegség, mely a nőkről a férfiakra ragadt át. I Mert manapság azt tapasztaljuk, hogy- a férfiak sokkal hiúbbak, mint az asszonyok valaha voltak. A hiúságot — természetesen míg az a kellő és megfelelő keretből ki nem lép — a nőknél szeretetreméltónak tartom -- A férfiaknál azonban minden körülmények között kiállhatatlannak. A míiiél mintegy erényszamba megy, ha bizonyos liléitekben es bizonyos tekintetekben hin. Sok szó esett már t. Hallgatóim arról a kéI nyes dologról, hogy a klasszikus kor szobrászain, liniert faragta a uoi alakokat ugy. a hogy azokat az isten megteremtette, mig a léifi alakokat ngy, a hogy azokat koruk szabómiivészete falfháttf. A felelet nagyon egyszerű : a nó szerintem, a legtökéletesebb müve a teremtőnek és a maga ere-