Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909

1909-02-14

1909. febroar 11. hanem saját magukhoz ilK> egyéneknél vonulnak meg s • rendőrség csuk akkor értesül eseti alakok itt tartóakodásáról, mikor valami bűntényt, vétséget vagy kihágást elkövettek, da ekkor is rendesen későn s csak a nyomát ütheti. Míg ha kőtelező bejelentés áll fenn. ugy ezek a gyanús egyének elkerülik a várost, mert néni szeretik ha őket. nyilvántartják vagy megügyelik, I*e ha mégis egy-egy bevetődik ugy kellő ellenőrzés mellett nem valhatik veszélyessé. Fontos a bejelentő hivatal felállítása a közigazgatás gyorsabbá tétele céljából is. mert nem kell egy-egy embert akit kihalgatni, vagy valamiről értesíteni kellene. — hétszámra kerestetni mig nagy nehezen a rendőrtisedeeek laka- \ a külföldön is dicsőséget termő irodalmat pártsát. feltedesni képesek. liogolják. Nem holmi Magányát pályadíjakkal, Számtalanszor megtörtént mar az a nevet- j amelyek rendszerint érdemetlen talajba hullanak, •éget és szomorn eset. hogy a rendőrtisedesek jhanem számottevő segítséggel, tetemes utazási egy-egy kihalgaftatni kért egyént a város terű- | ösztöndíjakkal, amelyek jótdora gondtalan eletet létén felnem találtak. vissza itt a megkereső | és a litteraturába \aló teljes elmélyedést biztositbatósághoz városunk, hogy Call i található a | hatnak az Írónak. Nem köuyöradoniaimyal. hanem Kijutottunk volna tehát odáig, hogy az író az ö hatalmas szárnyaival a leggyorsabb hírvivője hazája szellemi és kulturális fejlettségének. Konstatálhatjuk immár, hogy az irodalom az a lángssekér, amely a leggyorsabban vágtat ég a leghamarább nyújt. Az irodalom azonban csak fogalom. Mögötte áll az író. akinek agyából pattannak ki a szép csillogó gondolatok. Az író, akinek lelkében az eg.'-sz nemzet izzó ambíciója lángol s aki szegény, rongyos és éhes. Nem arra kellene tehát költekeznünk, hogy egy-egy hazánkriia ékes disz magyarban feszengjen egy külföldi sokadalomban, hanem arra, hogy kérdéses egyén I az rö\ id pár nap alatt tudatta, hogy ne\ezetr a Rozmaring vagy Virág avagy a Kertsor utca — sz.. alatt lakik. Érmek egy modem közigazgatásban előfordulni nem szabad, éppen ezért ajánlom először a bejelentői hivatal szervezésének a kimondását, másodszor a bejelentő hivatalra vonatkozó sz.ibályrendeh t magalkotását, harmadszor a bejelentő hivatal törssköuyví, illetve törzslapjainak tennli módim elkészíttetéséi, Csoknyay Károly. Magyarország a külföldön. A \ ilágV-l seliy UagJ tülekedésében ]llill<l.-ll nemzet érvényesülni akar. A nemzet — testben, 'TP °gy» mint az egyénben, hatalmas ambíció forrong, amely érvényesülésre törekszik. Mentül inkább elismerik valamely nemzet haladását., szellemi és árkolod javakban való gyarapodását. annál több saueza vau arra. hogy valamikor az elsők közé emelkedik és befolyása a n.tgy veisciig.'-beii döntő súlyt nyer. Magyarország századok óta minden erejével azon Van, hogy a külföld elismerését kiérdemelje. Kesztvesz a nemzetközi kiállításokon, termékei javával képviselteti magát, minden tontosahh nemzetközi tanácskozáson, uj csapásokat iparkodik nyitni kereskedelme és ipara szamára, szóval milliókat költ évente arra. hogy tudomást vegyenek róla : hadd tudják meg a távol idegenben, gv itt a I »una-Ti«z i partján vau eg\ kis orstág, amely a kultura magas tokán áll. amely dolgozik es törekszik és a mely tényc/o akar lenni az európai nagy meetíngben. Ks mi ennek a tteBMS törekvésnek az eredménye ? Az. hogv hasinkat most sem i^en isménk. Tn dják. hogy let.-zik, de egyébként csak. mint \ alami homályos képset, dereng még a műveltebb européer agyte kéréseiben is. Kösjogi állásáról|tanács által kívánt időre, a legközelebbi tanács a végzett munka elismci

es.-vei. vagy a várható munkásság reményével! /•'. J Válasz egy vezércikkben hozzám intézett kérdésre. E lapok múlt. heti Mamának ^Bejelenté hivatalunkról" címet viselő \ ezércikkélu-n, a t. Cikkíró többek között ezeket mondja: ..A múlt ev második leiében azonban Kemény Hé la városi jegyző a bejelentő hivatalra vonatkozólag egy olyan javaslatot terjesztett a tanács alá, amelynek alapján a hajé lati tő hivatal mit.den költség es szemelv szaporítás nélkül (elállít ható volna. Sot ugy tudjuk, a tanács ezt a javaslatot ngy általánosságban, mmt részleteiben el is fogadta. I'e bejelentő hivatalunk asérl máig linoaan. TISZtelettel tesszük lói a kérdést: hol leuekleti meg ez az ügyi K érdeasUk est magától a javaslattané párosi jegyzőtől is. Mert ha már inasnak nem is. neki • •-.ik tudnia kell. hogv mi történt .« javaslatával?* Hotl hát a t. CiKkirónak egyenest hozzam intézett kérdésére a következőkben válaszolok: En a múlt év október hó 1(1. napján tartott városi tan e-s ülésben előtaijes/iettem a bejelentő hivatal létesítésére vonatkozó javaslatomat. A javaslat a tanácsban kedvező fogadtatásra talált, amennyiben a bejelentési hivatal ('elállítása' szükségesnek találta. Kgv'betajtálhivol t engem i réssletkárdásak kidolgozására ás ráseletes javaslatomnak a legközelebbi tanácsülésen leendő bemm a( as.u a. de feiliivta egyidejűleg a városi fűjegyső Urat, hogy • bejelentési hivatal szabályrendeletét terjessze be. Lásd 1998/906. tan. sz. határozat . i. «legettettematek. tanács telbivásauak ás olkcaiítSttsSl részletes javaslatomat, melyet a pedig talán meg a nagy politikát intéző diploma 'aktiak sincs tis/ta fogalmuk. Annál nagyobb örömmel töltheti el lelkűn kel, hogy ntilit a legutóbbi példák igazolják — mégis v.iii egy kis virágos ösvény, amely a kük föld szivéhez és elismerő tapsaihoz vezet. Szűk illésen, vagyis mult. évi október 17-én elő is terjesztettem. A tekintetes városi tanács a részletes előterjesztést tudomásul vette, eljo^adta és újból Utasított* a föjegysŐ Ural • bejelentő hivatalra vonatkozólag már régebben elkés/.itett szahályez az Heveny, de tavaszi favaimák lengenekIrendeletnek • legközelebbi tanácsülésen való be lölöttS és kétoldalt kedves madárkák zengenek a fatömbökön, bt az ösvényt ugy hívjak, hogy irodaion, Meri lám, at ipar iráni csak aa iparosok érdeklődnek, • kereskedelemhes osak a k'-reskedok tudnak, a tudomány 1 tüdősök monopóliuma, de az iroda lom bűvös illatál örömest *zivja magába iparos, kereskedő és tudós sgya« lant. Az igazi irodalom élvezésében találkozik minden fogtalkosásbtli ember, hogy fölttdüljön, tanuljon, gyönyörködjék és — tapsoljon. A mellőzött, sokszor kigúnyolt és lenézett irodalom ime. hatalmasabb eszköz arra. hogy elismerési és babért szerezzen a nemzetnek, mint eeernyl más kísérlet, amely milliókba kerül és nagyon kétes sikerekel eredményez. mutatása.'.t. I.. _'H11 a IHK tan. sz. határozat.| Azóta négy hónap telt el. Kz li tén\ alias. Tülau .1 t. Cikkíró snt tudomásul veszi. Pápán, 1909, február hó \% Kemény Béla. Közönség köréből. (K rikkvlS IM ni felelős a szerkesztőség. | A knltiiszadákivetés rejtelmeiből. \ napái izr. hitközségnél, mint minden évben, ugy az idén is megtörtént a kultuszadó kir iváaa. Kz a hitközségnek törvényadta j >ga Az adókivető bizottság ez idei mtiködése alkalmival azonban olyan kíméletlen volt, annyira figyelmen kívül hagyott minden méltányossági szempontot, hogy az adókivetés nyomán a hitközségi tagok között általános a felháborodás és méltatlankodás. Kz a körülmény késztet engem arra, hogy az adókivető bizottság eljárását a nyilvánosság előtt tegyem szóvá, mert tudóin, hogy szavaim csupán a közhangulatnak adnak hü kilejezést. Mindennemű, akár állami, törvényhatósági, községi vagy vallási adónem kirovásánál az adókivető bizottságok előtt két szempontnak kell lebegnie: as adófizető polgárok speciális életviszonyainak figyelembe vétele és a legvégső határokig menő méltányosság-alkalmazása, az adó felemelésével pedig csak egyetlen jogos indoka lehet : az illető szervezet szükségleteinek emelkedése. Nos hát konstatálni kell ezzel szemben, hogy a pápai izr. hitközség adókivető bizottsága eznttal az adózók nagy részét teljesen indokolatlanul oly súlyos adóMemelesoe] lepte mtg, aminő évek hosszú sora óta nem volt tapasztalható. Ks ez a leieméit adókivetés épen akkor történik, amidőn arra semmi ok nincsen, amidőn a hitközség kiadásai nemhogy szaporodnának, de I rabbi fizetésének megtakarítása révén határozottan csökkennek. Irgalom nélkül, kegyetlenül rótta ez u bizottság a magasabb adót özvegyekre, iparosokra kereskedőkre, akiket pedig a mai nehéz megélhetési viszonyok amúgy is sléggé sújtanak. Soha nem volt oly általános a feljajdulás és oly elkeseredett a hangulat a hitközségi tagok között az évi adukivetés következtében, mint ezúttal. Kz a tény annyival sajnálatosabb, mert. az adókivető bizottság kezelöségében és tagjai között túlnyomó szambán olyan emberek ülnek, akik a hitközségi életben a haladópár! modernül és humánusan gondolkodó alakjainak kívánják magukat tekintetni ás vez é r s z •• i. • p e t akarnak játszani a társadalmi életben is. Ks lebe- étlen, hogy a figyelmes szemléli, észre ne vegye a tendenciát, amely az adókirováaánál a hiaottság tagjait irányította. Nem vádolok, a tények beszelnek helyettem, mert ama adófizető polgárok, akiknek adóját ez alkalommal felemelteik, majdnssn kivétel nélkül a hitközség neológ árnyalatához tartoznak. Az adókivető bizottság, ugy latszik azt ambicionálta, hogy a hitközség orthodox ós neológ elemei között amúgy is feszült viszonyt még jobban ehuérgesitse és végkép lehetetlenné tegye a fanforgó ellentétek kiküszöbölését. Kiég sajnos, hogy akadnak a Ilit — köaoég intelligens elemei között is olyanok, akik ilyen gyásSOS és dicstelen szerepre vállalkoznak s odaadják magukat egyesek hatalmi tobzódásának eszközéül. Kzt látva eszembe jut annak a régi közmondásnak igazsága: Ments meg Uramisten a jóharátaiintól. az ellenségeimmel majd csak elbánok magam is. I'e ez igy nem mehet sokáig. A hitközség tagjai között már oly magasra hág a jogos elkaseredél a bizottság eljárása miatt és oly altalátiös az elégedetlenség, hogy a felgyülemlett sérelmek kitörése nagy és végsetes ressélylyel járhat. Most már betelt n mérték SS ajánlatos, hogy az intéz6 körök ne kíséreljék meg végsőkig feszíteni a húrokat, mert a további indolentia következményeiért egyedül okét fogja illetni a felelősség terhe. I\<<y I.nltiiszadó/izctö polgár. Babszemek. Állandó (vegyes) rovat. — Veséd Teleki Pál. A teleszkóp. A jégünnepély egyik legérdekesebb látványos* sáea a Mátyás király szobra fölött Megépített nap volt és annak a kösspés a/, a miniatűr rajz, amely Marsot es a megsebzett Vénuszt ábrázolta. Csakhogy ezt a képet tieni lehetett szabad szemmel nézni s aki látni akarta, annak csinos ües* Stéget kellett előbb letennie a iiiessinaiak javára,