Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909

1909-11-21

zottabb mértékben reászorul. Aki tamáakodik ebusn, «i.naK csau egy peldat említek : Báró Berhepsch János barátom, az okszerű, modern madárvédelem megteremtője, seebaehi birtokát Németországban valósággal mintaszerű inadárvédehni teleppé alakította át. Parkjában 300, erdejében 2000 mesterséges íészekodti függ évek óta, azonkívül mindenütt a cél szemmeltartásával létesített megfelelő bokoicsoportozatok találkoznak, tócsák, vizesárkok és télszakuban etetők. Ezzel elérte, hogy 1900-ben, mikor a birtokát körülfogó tőbb négyzetes mértföldnyi nagy erdőségeket a tölgyfalevélsodró pille Portrix viridaiia) hernyói teljesen csupasszá vágták a tulajdon erdeje és kertje zöld szigetként virult a kopár, barna vidéken jeléül, hogy kellő a számban jelenlévő madárság tökéletesen fékeutartotta a levélzet, veszedelmes ellenségeit. sák az ös*z««sé«r javsAr* .«• raak j^Wútá:, -hajlandóságát, vagy pótolják innak hiányát. Nem terjeszkedhetein ki e feladatok részleteinek tár-i gyalására, uem sorolhatom tul egyenként: mit miért és hogyan kell cselekednünk, ininö eszközökre tánioszkodiuink — hiszen ha mindezt fel akarnám markolni, a terjedelmes anyagból sorozatos előadások kerülnének ki, Különben is ezekre nézve az a bőséges irodalom tájékoztathat, mely immár az állatvédelem ügyben fellendült, nemkülönben esetről esetre ke/.iinkre járhatnak az Országos Állatvédő-Egyesület, mely intézet a földuiivelési minis tóriumunk ügykörébe osztva egyenesen erre hivatott. Ks tartsuk meg ugy, amint bölcs belátással gróf Apponyi Albert közoktatásügyi ministerüuu elrendelte iskoláinkban országszerte a „Fak es madarak napját

1

", alakítsuk meg tanintézeteinkben az a Országot Ifjúsági MadárS hogy türelemmel, következettsóggel el-i

védö "•*•*! mt,rt ezek az intézmények nemcsak járva aránylag rövid idö multán is télszaporit hatjuk bizonyos vidék madárállomanvát, azt sa ját tapasztalataim nyomán tanúsíthatom lyeinen, Kőszegen azóta, hogy 1902-ban az állatvédő-egyesületet megalakítottam s 50 etető fölállításáról gondoskodtam a téli hónapokban éhező madarainkról, a gyümölcsösökben és pedig kertekben száz szám függesztettem ki tészekodvakat, a cinegék számára, a régi állomány 4-ő-szörösérc emelkedett. Szőlőmben és gyümölcsös kertemben pedig, ahol azelőtt egyetlen teszek sem volt, mesterséges ültetvényekkel elértem, hogy ma átlag minden 10-20 lépésre akad egy-egy fészek. Sőt az egyik sétaterünkön megtelepítettem egy olyan madárfajt, is : a kormos légykapót I An seicapa atricapilla melynek az országban való tészkeléséről eleddig biztos tudomásunk alig volt De nemcsak a vadon élő hasznos állatok tenyésztése kell az állatvédő egyesületnek szemet, vetni, hanem az állategészségügyre is. Mennyi kívánságot, óhajt vált ki belőlünk e kérdés! Hogy többet ne említsek: a járványokra s kivált a veszettségre, az ebdühre hívom lel figyelniiiket Mennyi gondatlanságról, közönyről rántja le a leplut e borzasztó betegség sürü ismétlődése; Tiszta sor: odaadóbb gondolkozással, jóakarattal az állatvédelem eszméje hódításával ez a rém is egyéb állatiért ózó betegségek sokkalta kisebb mértékben veszélyeztetnék testi épségünket és a gazdák zsebét. luie t. alakuló közgyűlés nagyjában ezek a teendők alkotják az állatvédelem kérdésének tartalmát. A merő jóindulat ezen a téren sem elegendő, mert hangsúlyozóin, csak szakszerűség: szervezettség biz osithat mélyreható eredményeket. Ez okból erre hivatott egyesületekre háramlik az a föladat, hogy kellő támogatással irányitNem kell lenézni és jó volna nagyobb nemzeti szolgálatra felhasználni. Azért, hogy ő osak '•seesebeese, kunyhók mosdatlan szülöttje s unaloműző mulattatója volt, eaetleg megrázkódik, mint a táltos lovacska s csodákat tud művelni. Hiszen régi szerepében is kedves volt ö Es vannak, akik tartanak rá valamit Van egy politikus ismer .som, aki sokat gondolkozik míg valamit mond s amin viszont aokat lehet gondolkozui, ha már mondott valamit. A azoeialista tünetek izgatják, az örökös kapaszkodás, a börzei zaj, a pénz utáni lótás-futás kihozza a sodrából, a mai politikai helyzet is bántja, szóval nincs megelégedve és arról beszél, hogy öreg napjaira itt hagyja az országot. — Egy kis birtokot veszek valahol. Talán már tavaszra elköltözöm az országból. — Éa melyik országra gondéi excellentiád ? — Nem tudom még. Epen ebben nem vagyok elhatározva. Olyan országot szeretnék . . . — Ahol enyhébb az éghajlat — szóltam közbe. Szomorúan mosolygott. — Egy olyan országot — folytatta — ahol még mesélnek az emberek. Mikszáth Kálmán. a madár, de általában az állatvédelem szempontjából a leggyökeresebb ható tényezői mindannak, Lakóhe- i rt,,,

'

t elérni akarunk. Hozzáértéssel, odaadással, szeretettel, lelkesedéssel megvalósítva e két intézményt, mely a minden jóra legfogékonyabb, érintetlen, lágy gyermeki kedélyre hat, lehetetlen, hogy ne keletkezzék majdan egy jobb érzésű, az állatok jelentőségéről és értékéről a mostaninál tájékozottabb nemzedék, melyet az allatokkal való bánásmódjában emberiesebb érzület vezérel. Addig azonban, amíg ez a közgazdaságunk és közerkölcsiségüuk feljavulasa iránt táplált reményünk teljesülhet, megfeszített munkával, lankadatlan kitartással, — közönyösséggel, kishitűseggel, gúnnyal és tudatlai.saggal szeinbeszallva szolgáljuk az állatvédelem iigyet. mely egyszers mind művelődésünk ügye is. Néhai való báró Eötvös Józsefünk azt mondja egy helyen : „Népek, nemzetek kultúrájának fokmérője az állat védelem : minél intenzivebb ez, annál tökéletesebb az." Es számok adnak neki igazat. Angliában kö zel öOO, Német országban öOü-uál több, a kis Nor végiában 1!> állatvédö-egy estilet működik, naluuk alig 20. Aki ezt látja, bizony joggal veti szemünkre hogy közel vagyunk még Az-iahoz. Sz-nt kötelességünk tehát ez állapoton nenn zetünk jövője érdekében változtatni mielőbb Mert a második ezerével e hazában nemcsak izmos karral és éles karddal, hanem inkább a tudás, a nemes lelkület, uz igazi műveltség erős fegyvereivel biztosíthatjuk magunknak Sok küzdelem, kemény próba áll még előttünk, de mar szaporodik táborunk, erősödik hadseregünk s hogy ebez •• kies város közönsége is tekintélyes csapattal csatlakozott s nagyra törő munkánkból ki akarja venni részét, az megnyugvással kell hogy eltöltse a haladás minden barátját, de kivált az O. A. V. E.-et, mely elsősorban gyarapodott ujabb segédcsapatokkal. Amidőn szives türelmüket hálásan megköszönöm, engedjék meg, hogy miut az O. A. V. K képviselője, az anyaegyesületnek legmelegebb üdvözletét tolmácsolhassam, támogatásunkat eleve is megigérjem, végül pedig kifejezést adhassak ama hő kiváltságomnak, hogy kisérje nemes felbuzdulásukat áldás és teljes siker. Almanach 1910-re.* A könyvpiac elmaradhatatlan vendége Mikszáth Kálmán Almanachja. Ez a piros fedelű érdekes és változatos könyv szinte már elválaszthatatlan velejárója a télies világnak és hozzátartozik, miut a karácsonyfa aranydiója éa szijes gyertyája. O nélküle csonka maradna egy irodalmi esztendő és hiányát sok sok köuyvbarát érezué meg, aki a duruzsoló kályha mellett a könyveihez, legjobb barátaihoz szeret fordulni. Az Almanach szinte as egész ujabb magyar irodalom irányát felöleli magában és forrongó, de erötel* Almanach az 1910. érre. Szerkeszti Mikszáth Kálmán. Egyctemoa Rogénytár. XXVI. évfolyam 4- I kötete. Singer és Wulfocr kiadása. Ara diszkútésben 2 ko• rúna. j.-s iiieráturauknak legteljesebb áttekintését nyújtja. Magas irodalmi szivoualu az Almanachnak ez az ujabb kötete is, mintahogy mindenkor az irodalmi produktumok legjelesebbjeinek gyűjteménye volt. Novellái a különböző belletrisztikai irányok és áramlatok dokumentumai, l'j irányok felé való törekvések jellemzik mai irodalmunkat, amelybe uj hangok, uj nézőpontokból meglátott problémák, uj társadalmi alakulások rajza vouult be, de azért a múltból is megtartotta mindazt, ami a szívhez és lélekhez szól! Szórakoztató elbeszélések, vidám ötletek, mély problémák, emberi drámák sorokba süritve : ez az Almanach, amelynek megjelenése minden esztendőben valóságos irodalmi esemény és a könyvbarátok nagy táborában örömteljesen üdvözült vendég. Es ez mindenképen érezhető is, inert különb vendég a többinél: nem visz, de hoz. Garinadavul hoz magával szellemi kincset, amellyel a magyar hazakat gyarapitja. És magával hozza, mint szívesen látott vendéget, a magyar írógárda legjobbjait, köztük régieket is, a kik a háziak szeretetében már helyet találtak maguknak és az ujakat, akik szintén mindenképen érdemesnek mutatkoznak erie a szeretetre. És Mikszáth Almanachja a kellemes olvasmányok fölött érzett örömön kivül még jogos büszkeséggel is tölthet el mindnyájunkat, mert ha magyar szellem ellenségei is olvassák el e novellákat, még ok is kénytelenek elösmerni, hogy ezek a magyar elbeszélések, nívó dolgában nemcsuk utolérik, de tul is szárnyalják a külföldi novellák java termésének szinvonalat is. Az Almanach régi híveinek, épenugy, mint az ujaknak is, nagy lelki gyönyörűsége lesz ennek az uj kötetnek elolvasásában és nyomában az uj hivők tábora bizonyára gyarapodni fog, amit a könyv szokatlan olcsósága is nagyban elősegít, mert hiszen az igen szép vaskos kötet ára csak 2 K. Az idei Almanachban olvassuk legfrissebb írásait a következő magyar Íróknak: Gárdonyi tiéza. Biró Lajos, Bársony István. Löriuczy líyörgy. Ambrus Zoltán, Szini öyul i, Scossa Dezső, Lövik Károly, Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond, Pékár Gyula, Farkas Pál. Henzeg Ferenc, Szoinabázi István, Sas Ede. Mikszáth Kálmán, Bródy Sándor. Az Almanach Singer éa Wollner Budapest, Andrássy-ut 10; kiadásában jelent meg. Ára 2 korona. Tárca rovatunkban Mikszáth Kálmáu pompás előszavát közöljük. A hegycsúcson. Fölöttem kéklő, csudás magasság. Alattam rémes, halálos mélység: Foiint világosság éjjel is és lennt Nappal is mélységes vak sötétség. Itt e csúcson állt egykor egy ifju. Kit a szerelme hajtott ide És mire itt e csúcsot elérte, Már alig hogy vert ifju szive. Térdire rogyva, égre tekintett: „Oh, be csodás vagy isteni Ég! Nézdd, ott a mélyben vár a galambom, Mondd Egek, Isten, látom-e még?" „Életem! í'dvüni! — kiállt a melybe — Hágjak-e följebb?" „Még magasabbra!" — Hangzik a mélyből csengetyüszónál Csengőbben egy lány démoni hangja. — Töpreng az itju . . . aztán fölsóhajt: „Sorsa elöl de senki se fusson . . ." —S alázuhant a retteutó mélybe, Hogy mielőbb a magasba jusaon. K. György Ede.