Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909

1909-10-03

tetők érdeke, hanem elsősorban, adózási szempontból a város érdeke, mert azáltal számos adóalanyt nyerne. Kívánatos volna, ba közönségünk köréből az ügyhöz minél számosabban hozzá szólnának, amely hozzászólások előtt lapunk hasábjait állandóan nyitva tartjuk, a városunkban lakó tisztviselőkel pedig ezúton hívjuk fel az akció ujabbi megindítására s mi hisszük, hogy erős akaratiul nálunk épugy sikerül majd tisztviselőtelepet létesíteni, mint másutl sikerült. M. K. Az aradi Golgotha. Hatvan esztendeje, épen. A magyar szabadságharcot letörték, két idegen nemzet vérengző zsoldoshada gázolt keresztül az ország utolsó reménységén, a nemzet hadseregén, a honvedeken. Kiveszett minden. A világosi fegyverletételt követő idők gyászos, némaságában csak a mártírok utolsó sóhaja, a halált aiteltek kivégzésére szánt golyók félelmetes rttvitése, az akasztófák borzongató csikorgása hallatszott. A nemzet méltóságosan szenvedte el irtózatos táj dalmát. Zokszó, panaszhaug csak elvétve örvendeztette meg az ország nyakára küldött vérengző hiénákat. Hatvan esztendeje éjien. A dicső hadsereg tábornokai, minden nemzetközi jog ellenére, a kultúra, a műveltség öiök szégyenére, bitón fejezte be dicsőség** eletét. Bitótan a nemzet vezérei! Jeltelen sírban a magyar haza höslelkü fiai. Így testett a kép ezelőtt hatvan év előtt. A gyáva osztrák, ki ezer csatában, csupán csak hatat mutatta a magyarnak, most az északi medve, az orosz segélyével letörte az ifja oroszlat.' s lihegő bosszúvágyat kéjelegve elégítette ki a leláncolt óriáson. Mind egymásután, méltóságosan léptek a bito aia. Tudatában annak, hogy ez a gaz merénylet örök életűvé varázsolják valamennyit. A mártírok fenséges glóriája ott ragyogott a homlokuk kot ul s a halál telelem egyetlen egyet I sem torzított el. még a végső pillanatban sem. Az aradi Oolgotha! Tizenhárom stációja van. épen ugy. mint a Megváltó < i dg. 'diájának. De itt a tizenhárom állomást egy egy vitéz, fa izajáért mindent feláldozó mártír jelképezte, a «iolgotha utja pedig dicsősége* vérrőssákksl szegélyezve. Meghalt mind. ki a magyar szabadságért küzdött. Mint orgyilkos zsivánnysl ugy végezett az osztrák gyáva zsoldos hada. A túlerő, az idegen ország segélyét, igénybe vevő álnok párduc erejének tudatában merészen tekintett ocsmáuy cselekedete áldozatai felé. Mindent merészelt, mert az oroszlán béklyóba verve, tehetetlenül hevert előtte. Még az orosz ssövetséges sem tudta kegyetlenségeit végig nézni s szégyenkezve vonult vissza medvebarlangjába. Hatvan esztsudeje, hogy az aradi sik mozö mártírok szent temetője lön. S a mártírok sugalata nem csalt. A bitón csúf halállal kimúlt tizenhárom dicső tábornok az örök halhatatlanság országába költözött. Utt élnek ők a nemzet kegyeletében. Ott az ifjak tüzes fantáziával teli lelkületében, ott az öregek már kihűlő, hunyó parázsként sercegő, de mindenkor forró érzületében. Ti dicső vértanúi szeretett hazánknak, ti félistenek. Ti, akik a semmiből hadsereget tudtatok felállítani. Pénz nélkül felszerelni, gyakorlat nélkül kioktatni s szaz meg száz győzelemre vezetni. Ti örök büszkeségei a magyar történelemnek, örök dicsőségei a magyar nemzetnek. Tekintsetek le reánk, gyönge, erőtlen utódokra s lássátok a csillogó könnyeket szempilláiukon. Lássátok a megilletődés szent tüzét lobogni lelkünkben az emlékezés eme megszentelt napján. Lássátok! 8 örvendjetek! Örvendjetek unnak, hogy tinéktek adatott az a szerencse, hogy üiökéletüek lehessetek egy kisded, de érzelmeibeu hatalmas nemzetnek. Örvendjetek, hogy a ti inartiromságotokból tanítjuk meg a fiainkat. A polgármester délután pout három órakor megnyitotta a közgyűlést, és a felveendő jegyzőkönyv hitelesítésére felkérte Besenbach Károly, dr. Lővy László, Molnár István, Bőhrn Samu és Bornemiszsza József v. képviselőket. Majd felolvasták a mult ülés jegyzőkönyvét, melyet megjegyzés nélkül tudomásul vettek. A napirend előtt. Elnöklő polgármester meleg szavakban parentálja el Bock István, Perlaky Géza és Adamovich Lázár legutóbb elhalt v. képviselőket és méltatja kiváló érdemüket. Javaslatára a közgyűlés emléküket a jegyzökönyben megörökíteni rendeli és elhatározza, hogy a gyászoló családokhoz részvét iratot intéz. Interpellációk. Vágó László a Ciueáuak szapt. 'JH-iki áradása doigábau interpellálja a polgármestert A polgármester kijelenti, hogy hajlandó a Cinca ügyében intézkedni, bevárja azonban az építkezési bizottság javaslatát. Csurgai Lajos a marha- és lójárlatoknak a vásártáren való ellenőrzése dolgában intéz interpellációt az elnökhöz. A választ a rendőrkapitány adta meg s azt tudomásul is vették. Baráth Karoly elpauaszolja, hogy Oswald Dániel volt polgármester sírja, noha nagyobb adományokkal is elévülhetlen érdemeket szerzett a város hálájára, gondozatlan. A polgármester az unokáinkat sa késő utódokat, hogy nuképeu j „ jómban felhívta a v. gazdát, hogy a város kell szeretni a hazát s minő áldozatokra képes a . költségére a sir gondozását kötelességének ismerje. honfiúi szeretet. Az interpellációkra nyert válaszokat ugy Az emiékezes eme fájó napján, büszkén j

ftz interpellálok, mint a közgyűlés tudomásul kösaöntflnk titeket, tizenhárom tábornokok ! j vették, mire áttértek a napirendre. Emelt fővel, kipirult orcával lengetjük kalapjain- . , kat teletek. • , . , . ,, .Iii A napirend első pontia volt a városi tanács A fekete gyászposzt< ral bevont dobok ij esz-!, ,, . , . , A

. . , . , , ,. javaslata az állami óvoda céljára Horváth István toeu peregnek. Most vonul tel a tizenhárom ta- r . J . , i -í-i • •, a csatorna-utcai házának 6400 K-ért, vagv Poniher Dornok hoteher pejlovau. S a nemzet géniusza! , . . ., ... I Mihály vasáruteai hazának 9600 K-ért való megott all büszkén, boldogan, bátran. sieresze;i s , * fe . ...... i • • i vétele tárgyábau. Lzt az ügyet azonban a köztisztelettel hajtja meg előttük a golyózáporban foszlányokká tépett háromszínű lobogót. F. E. Városi közgyűlés. — 1909. szepteml-tr 30. — Pápa város képviselőtestülete szept. 30-án Mészáros Károly polgármester elnökiele alatt rendkívüli közgyűlés! tartott, melyen mintegy 4G—90 képviselőtestületi tag vt'lt részt. gyűlés, miután a tagok kellő számban meg nem jelentek, nem tárgyalhatta, miért is az október IS-án. délután .'{ órakor tartandó közgyűlés napirendjére újra kitüzetett. A második ügy az volt. hogy a pénzügy| miniszter, illetve a in. kir. háromszögelő hivatal „Pápa belterületének nagyobb tuértékarányu térképezésével felmerülő költségek viseléséről szóló nyilatkozat*-ot kér. A közgyűlés névszerinti szavazással kiállítja a nyilatkozatot. A térkép mérető 1 : 1UO0 hsz. A következő tárgy, mely az ipar és kereskedelmi iskola tervrajzai és költségvetéséről szólt. k>it erezni az ember, amikor megnyergelve u felhőt, végigszánt az ember az egeu. Kpeu abban az időben, amikor Franeíaoreságbitu időztem, nagy volt a vetélkedés, ki nyeri el s pálmát a La Manche-csatornán való atropiiléssel. ( a os kőseiében több svistikus gyakorlatozott. Láthass, Lambert gróf és Blériot. Napok, órák kérdése volt, melyik indul el előbb veszedelmes utjiíra. Odautaztam. Kpen jókor. Key sereg külföldi k illegéval fúvattuk magunkat a sargcttei fokon a d ihÖBgő széllel. Kitartottunk. Sohasem felejteni el SSl a nagyszeiü pillanatot, amikor végre elsőnek Lsiham aterésses nekivágott a tengernek. Mim valami óriás madiir. amely kiterjesztett szárnnyal szeli a levegőeget, röpült. Izgatott pereek multak el. S .. el Ült-e, nem c'.' Mintha csak testvérünk ludtiit volua csatába, szívszorongva lestiik Doverből a drőttalan távírón a hitt, oda érkezett-e Kathatn? Végre inegj UI a balsikerről s/.olő jelentés ! Latham a tengerbe zuhant, de öt magát megmentettek. Latnam togveeaedelmesebb vetélytársa, Blériot élénken sajnálta bajtársa kudarcát, ami arra vall, hogv nem olyan hőse a tudománynak, mint például Pearv, aki egy kanál vízben megfojtaná fookol. Jelen voltam, amikor Blériot megkérdette korszakol alkotó útját a Li Manehe-esatoruan ai. Szmle bizonyos voltam sikeréről, amikor láttam, |s*Mf ez a vasidegzetü ember milyen méltóságosan szállt föl, akar a kiröpített nyíl, oly egyenesen röpült a szemben levő part télé. Amikor aztán megkaptak a távirati hírt, leírhatatlan lelkesedés vett erőt a jelenvolt internst.oiialis érdeklődő tömegen. Ha abban a pillanatban ott termett volna Blériot, nem löszein, hogy meg ne lincseltük volna csupa szeretetből csókkal ás öleléssel. Blériot lett ettől k esti ve a levegő 'gazi hőse eg hogy nem a szerencsés véletlen folytán jutott az aviatikusok élére, bizonyítja további sikere. Az augusztus végével tartott rhcimsi rőpfilővei esetre is elkísértem Blériotot. Mielőtt azonban beszámolnék rheimsi sikeréről, elmondok egy epizódot, ami ak Kor játszódott le, amikor Blériot a londoni lelkes fogadás után visszatéri l'árisba. Amikor a miniszteri üdvözlésen és vagy ezer baráti kézfogáson tili esett, egy eleg.iii- ki- ember fogta karon. Mellettük alltam és hallottam párbeszédükéi — Charles Müller vagyok és gratulálok. — Louis Blériot. Mi tetszik? — Itt melegében meg keli Ígérnie, liogv az osz.-z.el eljön Budapestre a inonoplanjával. Blériot jót neveti t; az ujanlatoii ét jókedvében megígérte Mülleruek. az. ügves iinprezariónak, hogv fölszáll Budapesten. Ez.t a hevenyében lett igéretét be is váltja, mert október 17-én Budapesten fölszáll. Kheonsben •* Blériot volt a nap hőse. Több versenven az első dijukon osztozkodott I "urlisszal, l.athammal, a szerencsétlen véget ért Lelébrevel. Farinaimul, l'aulhannal. Minden nap ott láthatta a szazez.ernvi közönség a levegőben, amint a feje fölött szédítő sebességgel röpködött. Az utolsó napon egv kis baleset érte, ami nagyon megrendítette a közönséget. Nem a motorjának esett hibáJH, hanem szinte önfeláldozásnak tulajdonítható a balesete. Ugyanis Kougier olyan ügyetlenül kormányozta a lopülőgépét, hogy egyenesen nekivitte Blériot 1110iiopiánjsnak. Kgy pillanat és megtörténik az első összeütközés a levegőben, de Blériot, •cmhogy egy bajtársát elgázolja, hirtelen megszüntette a motor járását es szinte merőlegesen csapódott le a földre. Basel a bravúrjával ugyan a maga életét lelte kockára, de megmentette társáét. Blériot rőpQlőgépe összczoz.ődott és ö maga is megsebesült. Az a viharos ováció, amelyben részesült, gyógyító ir volt a sebere. Uhcimsbői hazatértem. Kiutazásom előtt Blérioi biztosított róni. hogy szívesen jón Budapestre. — Vasúton jón, vagya ropülögepcn '.' — kérdeztem tole. — Egyelőre még a gyorsvouat.it használom, de hiszem, nincs messze az az idő, amikor Parisból Budapestre már l levegőben teeSsfik meg az utat. A II rcvoir !