Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909

1909-09-19

kintélyük fenntartása végett visszaéléseket kellett elkövetniük. Addig mindenki elhitte gyermekmeséiket állítólagos jövedelmeikről, vagyonukról. Kétségbeejtő a magyar közönségnek ebbeli indolenciája. De hát majdnem mindenütt azt látjuk, hogy virágzik a protekció. Hiszen volna értelme a protekciónak is, ha az az igazi és arra teremett tehetségeket, munkaerőket ajánlja a vezetők figyelmébe, csakhogy nálunk ezeknek még protektora sem akad, ellenben valóságos sporttá fejlődött ki az érdekből, vagy családi uexus folytán való elszerzóse az alkalmatlan, meg uem telelő léha egyéneknek. Sehol a világon nincs annyi ellenőr, mint nálunk. Már ez is tünete anuak, hogy itt eleve nem bíznak senkiben. És annál csodálatosabban fonák dolog, hogy seholsem kevésbé könnyelmű és megbízhatatlan az ellenőrzés, mint nálunk. A legutóbbi múzeumi aktalopás is egyik tünete ennek a kórságnak. Csak test vélje a számtalan visszaélésnek, amely nálunk virágzik. Hány rejtve bujkáló testvérje lehet még, amelyről csak azért nem tudunk még, inert még nem esett rájuk a nyilvánosság fénye. Az a megtévelyedett Kovács László nem egyén, hanem typ OS. Meg lehetünk győződve rula, ha szegényesen él és talán szorultságában becsületes szándékkal előleget kér, nyomban gyanússá vált volna és ez a gyanú égető bélyegként üldözte volna tíz pár szem folytonos gyujtósugaraival. De mert játszotta a független urat és az értékes ellopott okiratok árából szeretöket tartott, nem adott okot a bizalmatlanságra. De ez nem megrovás az ö elöljáróira. Mert hiszen Magyarországon ez általános vakság. Aki hencegui és kápráztatni tud, az kedvelt zsur-alak es a hivatalokban tekintély. És igy megy a végtelenségig. Magyarországon ma csak egy a gyanús: a tisztességes szegénység. Őszi gondok. Már hullatják lombjaikat a fák, meghüvö- lőtt az időjárás és véget értek a nyári piheic'kis. A szülök beíratták gyermekeiket az iskolába és ezzel elkövetkezett az őszi munka ideje Az alvó politika is ébredezni kezd. azok, akik az ország sorsát intézik, szintén véget vetnek nyári pihenésüknek és nemsokara tele lesznek az újságok válsághírekkel. Az őszi munkával egyidejűleg beköszöntének az őszi gondok is. A munkával foglalkozó — Áldja meg az Isten Gyula . . . A férfi kitárta karjait. Hisztérikus indulatrohammal fordult as aassonyhoi. As kitért as ölelés elől. Ajka remegése nem hagyta szelni, cssk s kezét emelte fel határozottan, elutaiitélag. 1« mutatott az ajtőra. A férfi megindult. .. Tainoiygó, rosksdoső léptskkel, mint s nsgy beteg. Minden lépés utáu visszanézett az atszonyrs. Kérve, parsncsolvs, izidvs, imádkozvs ... A küszöbnél mégegysser visszafordult, bogy látható lett feldúlt, halálsápadt aroa, vérehagyott ajks. Ölökre elűz magától, Martba? Az asszony néius maradt Ugy állt ott hótiszta fenségében, büszke főtartással, fejedelmi erővel. Nyugodt, hidegnek tudott látszani. Melle alig mordult, már cssk s nemein át töveit vad. lobogó tüs, amint nézte s távozd embert, nézte szzsl s kárhozstos, égető kinnsl, amely gyilkolja a lelket, azzal s kétségbeesett, szivszsksjtö bslálos vágyskozásssl, amely felperzseli si életerőt, megöli ai idegrendszert. A férfi betelte mags után SZ ajtót. Hallani lehetett, ahogy lép. Egy, kettő. Tompé visszhangot sdott a folyosó, mint a leaiegezett koporsófödél... A büssks aaasoay össsegöreyedt. Erőtlenül támolygott as üresen maradt székhez e rávetette magát, bogy szinte belezuhant. Ott kint szétoszlottak a ssiirks fellegek. As sblskoo át bemoeolygott a téli bold a ezüst sugár kévéből dieeféayt vont a zokogó, vergődő asszony isié homloka fölé . . . társadalomuak minden rétege most fokozott energiával foga munkához és bizakodik abban, hogy munkájának meg lesz a kívánt eiedmenye. Kereskedő, iparos, hivatalnok és uiuukás egyformán érzi, hogy a botsat) és megélhetésre ugyancsak súlyos téli időszakot minél kevesebb gonddal akarja átküzdeui, agy most, öszszel van itt a cselekvés ideje. Most kell munkához látni legigazábban, a tél viszontagságai elleti most kell magunkat biztosítani. A politikusok is az őszi időszakra toltak mindent. Nyáron azzal váltai, el : ,Majd öszszel! Most itt az ösz, itt a cselekvés ideje. Elégedett emberekről aligha lehet beszélni és az elégedetlenségnek szülöoka a bizony talán politikai hely zet. A töke, a vállalkozási kedv parlagon hever, hiszen bizonytalan a helyzet. — tartjak a tőkések — és ilyenkor jobb, ha a pénz valahol biz tos helyen elzárva fekszik, semhogy vállalkozza nak vele. A nagy drágaságot, mely most szerte az országban dul, szintén a roess politikai helyzetre vezetik vissza és mindenki abban reménykedik, ha a borús felhők a politikai láthatárról eltűnik, az általános elégületleuség és nagy mértékben csökkenui fog. Sok a tennivaló minden téren. Azok, akik hivatva vannak bajainkon segíteni, nyári pihenő jüket tartották és a munkát, a komoly áradásé nyes munkát őszre ígérték. Itt az ösz, cselekedni kell. Szó sincs róla, egyzzerre. minden bajra orvoslást nem lehet nyújtani, de lehet, sőt kell is az orvoslást megkezdeni. Cselekedni kell mindenkinek, aki komolyan lógja fel élethivatását. Elsősorban az ország sor sát intéző vezetőknek a városok élén álló fer fiaknak. Az idei ősznek a legkomolyabb munka val kell eltelnie, hogy elnémuljanak azok a panaszok, amelyek a magyar kereskedelem és ipar körében, a létért küzdő szegény osztályok sora bau napról-napra mindsürübbeu hangzanak fel. Az őszi gondok csak akkor tognak eltüuni ha nem ideig-óráig, hanem eredményes munka' val végérvényesen oszlatjuk el azokat. A hosszú stagnálás után végre-valahára itt volna az ideje anuak, hogy élénk. lendületes, egészséges és gon dóktól ment élet kezdődjek az országban. A felső iparoktatás Magyarországon. A t. sajtó jóakarata felé tekint most sok ezer szülő és kiképeztatésere törekvő itju. ami dón a felsőbb ipariskolák szük kapui megnyilusk azon kevesek számára, akik elég szerencsések ahhoz, hogy minden előfeltételek birtoklása dacára — mondjuk: merő véletlenségből — fel vétetnek valamely felsoipari intézetbe. Mert tudnunk kell. hogy, — különöaen a budapesti felsöipariskolába — legalább négyszer annyi tanuló jelentkezik, mint amennyinek hely adható. A felvételre elsősorban a mindenkori elmúlt évben vizsgázott, de visszamaradt, másodsorbsn pedig a jeles bizonyitváuyokksl és hosszsbb gyakorlattal biró uj jelentkezők számíthatnak A Budapesten tel nem vett növendékek egy része a kassai, vagy a mult évben létesített szegedi felső ipariskolán próbálhatja meg felvételét, de — mert ezeken is meglehetős nagy a torlódás, itt is ugyanazon kritikus helyzettel találják magukat izemben, mint Budapesten, ahol a teliö pariikola igazgatósága és a képzettség legmagasabb fokán álló tanári kar minden követ megmozgat a müveit iparosképzés felé törekvő ifjak érdekeinek elömozditáiára. De hát — ugy látszik — budgetans okuk állják nijat annak, hogy as országban a felső ipariskola éi a fellő épitö ipariskola megfelelöleg kibövitteeeék, illetőleg, hogy as onságban a feliöiperiakolák száma — talán az alió ipariskola megfelelő átszervezése révén — legalább buszra emelte teák, amiáltal a tantestületek túlterhelésének ee as ifjak egyéni kiképzésének kérdése volna előnyösen megoldható. Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter és Szterényi József államtitkár nyilvános beszédek keretében már többször hangoztatták abbeli meggyőződésüket, hogy az egészséges magyar ipar alapfeltétele a magas fokon álló iparosképzés. A szegedi uj felső ipariskola létesítésével be is igazolták, hogy nem csak a puszta szó erejéig vallják nagy fontosságúnak a felső iparoktatást. Az iparoktatási ügyosztály vezetését — Pétertfy Lajos miniszteri tanácsos személyében — a leggondosabb atyai kézre bízták, mely nem a sablonos tormák, a régi nyomdokok után, hanem a legmodernebb alapon : szívvel, lélekkel és teremtő bátorsággal dolgozik. Ámde a felsőbb akarat, az uj alkotások magvát képező mindenható pénz a leggondosabb kezeknek is határt szab. Mit használ tehát a belátás, a jobb iránti érzés, a szükség, nagyok óhajtása, ifjak sóhajtása, ha a legfelsőbb végrehajtó hatalom takarékoskodása aránytalanul felülmúlja a felsőbb iparoktatás kibontakozása ós kibővítése szükségességének méreteit?! . . . A számos uj felső ipariskola létesítését korántsem egyedül a meglevő intézetek túlzsúfoltsága, sok ezer tanuló lemaradása, az ! áldozatkész és adófizető szülök méltatlan mellőzése teszik szükségessé. Nem! Hanem az ország legvitálisabb érdekei. Mert a felső ipariskolai kiképzés, amellett, hogy a műegyetemre való> felvételre és az érettségi bizonyítványhoz kötött bármely hivatalra praedestinál egyes-egyedüli eszköze az egészséges magyar ipar megteremtésének. Ezt vauja Kossuth is, Szterényi is! Számos felső ipariskolát végzett ifjú van ma már fényesen dotált vezetői állásban ; nemcsak honi, hanem igen előkelő külföldi vállalatoknál. Nem kell tehát tartanunk a tnlprodukciótól, már azért sem. mivel a külföldre jutó felső ipariskolásaink ha még annyian volnának is — megtalálják kenyerüket, mi mellett — megismervén a külföldi ipart — visszatérve, bő tapasztatokkal gazdagíthatják hazánk iparát. Nos és a felső ipariskolát végzett ltjaink nem-e használhatok ipartelepeinken, adminisztrációs teendők végzésére is legalább oly jól, mint a kereskedelmisták? . . . De számos és fontosnál tontosabb más érv is szól a felső ipariskolák mielőbbi tetemes szaporításának szükségessége mellett, amelyeket mérvadó helyen bár igen is jól ismernek — az elkeseredett apák évről-évre ismétlődő zúgolódásait, hírlapi kirohanásait mégis a pusztában elhangzó szó gyanánt tekintik. Legfőbb ideje volna, hogy kereskedelemügyi miniszterünk éi államtitkárunk, akikben a felső iparoktatái tetemes kibővítése iránti érzék teljéi mértékben meg vau, mielőbb alapoa reform tárgyává tennék a teliö iparoktatái ügyét. A sajtó pedig országos érdekmentei feladatot teljesítene. Az első ipar iskoláink szaporításának kérdését napirenden tartaná. VEGYES HÍREK. — Lelkészi meghívás és lelkészi változások. Csipott Gésa pápai evang. másodlelkészt, lapunk állandó jeles munkatársát a moit alakult izentgotthárdi evang. gyülekezet egyhangúlag meghívta a gyülekezet izervezéiére és adminisztrálására. A közszeretetnek örvendő él általános közmegbecsülésben álló lelkész távozása kétségkívül veizteség a pápai evang. hívekre, de ép oly nyereség a szentgotthárdiakra, mert Czipott Gésában egy hivatása magaslatán álló nagy képzettségű lelkipásztort nyernek. A távozó lelkész ma vasárnap délelőtt istentiszteleten búcsúzik el a pápai gyülekezettől. Mi asonbsn nem búcsúzunk tőle, mert lapunk haaábjain, hisssttk, söt biztosak vagyunk benne, hogy épugy fogunk nevével találkozni, mint eddig találkoztunk. Mi tehát nem vesztettük el öt. — Ihass Mihályt szintén a pápai evang. egyház segédlelkésaét, a Horváth Béla halálával megüresedett tekintélyéé