Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909

1909-09-12

csavargó gyermekek is megkerülnek. Vagy a vá- tu rosliget. bokrai között, ahol nagy ambícióval ké- «1 < szülnek Uozsa Sáinioi es Nobn Jóska palvajara. el vagy a toloncházban. „, A harmadik csoportba tartoznak az eltűntjei leányok. Ezek is megkerülnek többnyire, ha nem Ifi is mindannyian, lietidoseii egy-egy elkövetett a ballépés és annak következményei üldözik el őket t< hazulról, vat-y kalandvágyó temperamentumok I| van. Sok leány kedvesével együtt ttinik el. K/.ek 1 h között azonban már sokkal nagyobb számmal at akad az öngyilkosok tSOtnoru statisztikájába tar- * tozó eltűnt. Vannak azután sokan, akikéi családi per- ^ patvar, viszálykodás üz el családjuk köréből s a r kik előbb-utóbb szintén megkerülnek, illetve el ^ sem tűntek, csak épen a családjukkal nem tu.I r- g ták tartózkodási helyüket. 1

11 Sokan balesetek áldozataiként kerülnek a kórházakba és itt, akadnak reáptk hozzátartozóik 8 Vagy harminc százalek az. • melyik uom kerül meg. Ezek torából kerülnek ki az öngyilkosok, katonaszökevények és a büut-totörvény- j könyv elöl menekülök. Az utóbbiak is feltalálha- I tök. de néha t sak hónapok múlva. Titokzatos i * körülmények között való eltűnés csak kevés akad| és ilyen esetben a/után mindent elkövet a nm> ' dörség, hogy az ilyen eltűnéseket i> tisztázza. ' I A DIVAT. t« — A Divat Ujság-hól. — , A Verse egyik rogányábesj van két kirlaptu- i dóeitóról s/.ö. akik a vasúti kootiban Q1 ve leírják a 11 tájat, amelyen a vonat régig robog velők es mert t hogy iniudenik inas oldalról nézi, uia.-,-m.-isiiak is irja le. Beakasztott igy van vele a divuttitdósitő ' < is. Aki valamely meleg tengermelléken élvezi a nva-|< rat, Még. I küiiii\ü nvaii ruiiakat táfgytjjnj a ina- i ».ik valamilyen zordon erdős-hegyes vidéken hűsöl i a ez ugyanabban az idől»>ii mar a.; ősr.i ruliakou gondolkozik s aki a Tátrahegység triss havat látja, bizony siet már u közelgő télre is mogadni a aafikséget tanácsot, ami azért is célszerű, Bjterl aki őszi rimát varrat, az ugy igyekszik amúgy is, hogy a télen is !ia«znát vehesse. A IIvtirt viseletről marsokat beszéltünk; ujat SMa • léreu, amikor mar küszöbön a vén asszonyok nyara ugy M igen tudnánk mondani, inkább mi is : H Őszre jövendölünk I annak a divatjára nézve tanácsolunk, Különösen a kabátot - a kalapot illetőleg, mint amire legelőször van szükség. Az utmiis/nmélyre való tekintettel azonban csak annyit mertek tóunhaiigoii inegkoekáztatai: — Persze a kicsike . . . moudtuk . . . III. Folgördiilt a redőny. Az emberek ugy éreztek, mintha az üvegajtó nyitásánál egy kis haru keletkezett volna a kiáramló teguaoi levegő nyirkos fekete hullámzása és a friss tavaszi napsugaras ragyogás között. A legkivánesihb asszony sem lehetett olyan türelmetlen, mint ez a rakoncátlan, neveletlen gyerekes napsugár. Yégigsurrant a kiaggntott képeslapokon, betiltotta a szivaros dobozokat, benézett a pult alá s f'ölosigár.ott kíváncsisággal berontott az u'kóvha. Ott feküdt az asszony átlőtt mellel. Szép volt, nem szenvedett sokat. Miatiia egy szerelmes májusi éjszaka után találkoztak volna egymással szépség és napsugár. Mintha első násza után hevert volna mely, fáradt, hagyudt alomba. A napsugár rajongón hajolt föléje, mintha párzó társa lett volna a szerelmes május éjjelen. Vigyázva hajolt füléje, hogy föl ne ébressze, de nem tudta megállani, hogy egy csököt ne lehelj.in homlokára, amely oly szép volt, amilyen szép, amilyen fehér, amilyen kiváuatos nem lehet más, csak egy menyasszony homloka. A rendőr komoly munkához látott. Kiszorította a betolakodókat, miiidö«sze a borbélyáét és tejesnét engedte be, mint ..téuytanukat " Leeresztette a redőnyt és hivatalos hangon megszólalt: — Most pedig kérem a törvény nevében lefoglalom emez életei kioltó fegyvert. A borbélyné es tejesné rettenetes perceket é!i-apui ii»|>u» ást erre nézve is természetesen Parisból kapjuk, oakis az útmutatást, mert a többit a/ta'n ellátják kelőbb divatáru cégűink, melyek álranciak aha) íyira kedvelt sok dis/t és cifraságot oda módoják, hogv a ruhadarab mindjárt Ízlésesebb és tetitAsebb. Mint njdousiígot ke!| megemlítenünk azt körülményt, hogy az ugyn.ivetett kosztüm kabái kívül nagyon divatos az ónálló kabát és köpeny. IS, ez a divat nem szoritiiatja ki a kabátos rut, mely mindig annyira kedvelt, tetszetős és cél•rii s amelyet annyira megszoktuk, hogv már el n tudnánk uélküh lenni. Az uj formájú kabátok jellegét megtaláljuk a rákon nlül levő hozzá szabott, vagy bottá toldott laek bosszúságában, meiy alól a szokn.aból csak •40 cm -t láthatunk, eli>-z aiul még az egyszerű iikaujj. többnyire magas bajtókéval ; Különös végül divatos kabát gombolása is, mely a legtöbb mollen többnyire a <lerék vonalában a keskenyedő Igallér. vagv a visszagoiub« it haitoka alatt kez<l.k. Az. oly soká elhanyagolI köpeny ujból <li\ass;i lelt, de leni ám cenk «z. eddig hasznait pörgő s/inekhen, íiancin minden az erre alkalmas ditszinbfjn, amilyen például a lila, olajbogyó, rezei/olii stb. Ugy a köpeny, uiiut I te-tliezalló kabát sae leginkább t nagy gomb. a terjedelméé zseb, jszerüen s/abott gallér és mindenekfelett sok-sok cttgoinh. Ami a szövet anyagéi illeti, legmegfelebbek a bolyhos hiinalaja, homspuii, sz.erzs, valaint a sima tompiiszinü pos/.t ,>s / o ve i ck. Meg ke| nlitciiünk egy kedvelt párisi tormát, az. Ugy nevelt apródköpenyt, illetve köpenykát, melv gallérerűen szabott es amely könnyedán redoz.ott torában csak a hátat s részben u-eg a vállat is fed igv téli köntösnek számba seSB jöhet. Az eddigi kulapdivntot l'árisbol sza'mü/.tél i a kis kalapok divatját jelzik, bárha érvelőre mé| •ak saórVányoaan, Leginkább a tuklörmat kedvelik .üdvnek egy réstc betevő, vagyis kissé a hoinloko rnyekolja, a másika renessrnn-zstilü és a homloka ivül viselik; ezeket báleonnyal vagv prémmel ili citik. A nagy kalapokat természetesen még ner lántAabettáh teljesen, bitten annyira kedveltek vol ik mindig és most is kés/.itik moáreböl. bársony ól sima es kockás selvemböl s ezek kissé liattérb toritjék a iiemezfoi inakat. Nagyon eredé i hatásnál t. ngátaMM tolibái összeragasztott formák. Szó esi rról i-<, hogv ujból az amazon s a bolcrofoi ma, me •et aztán loilbokrétávai s bojttal diszitenéuek. i nlnpdisa knlöebötő; n virág kora letftnőben, ebe fett sok a bársony , selyem- és szalagdisz; a gón öritetieu strucctoll meg a kócsag. sk át. Nem erre szánrtottak. llres fészket, telbou illan ágvat remeitek, bogy elmondják : — No lam n kiosike . . . Hat érdemes tist üsségcs asszonynak lenni ? N'ekem ottboii négy gyet lékem szaladgál mezítláb, a kicsike meg éli vilii át és öleléssel szedi össze a nyakbavetö aranyláucr alot. Könnyű neki. Mindjárt mondtuk mi, hog z a trafik osak ürügy . . . A halott asszony jóságos arca az mban ráju losolvgott, csöndesen, szemrehányás nélkül. — Itt vagyok, nem voltam sehol. Akarto ranyláncot, nyakba vetőt? Vigyétek! liendör ur j •MII'' talán egy szivar? Igenjf Tessék. Itt vanut zek a szép száraz, ropogós, világos trahukők. Pa snesoljon. Ez uri szivar. Ilyen derék urnák, min íaga, ilyen való. A rendőr megértette a biztatást, belemarkol szép ropogós, világos trubiiköba és zsebre vágti iz asszonyok is sietve korulnéztek, hol lehrt a m ezetes aranylánc, de uem látták sehol. — Szegényke — mondták akkor meglisztiii ílekkel — mit nem gond'ltunk róla? — |Í!Z"iiv, bizony — integetett a tejesné edig mindjáit gondolhattam volna, hogy tisztess* es nő. Igen most már tudom, bogy az. Azt ia tt om, hogv valaha jobb napokat látott. — Oh hogyne! Ez meglátszik az arcau is. rösitette a borbély felesége. IV. A tejesné hazament főzni s elmesélte, m itott. Ketten mentek, a rendőr és a borbélyné. Elölj A kis kalapokhoz inkább viselik majd a fátyolt, mint a nagyokhoz, •tág pedig leginkább a> : sautiijiubt, mely különben is nagyon kedvelt lesz la következő idényben. ! * A Hivat Újság minden hónapban kétszer jeleink meg. Klöfi/.ctési ara nagyon olcsó: negyedévre (postán való szétküldéssel, ket korona hiis/, l'nlcr jKlöiizetui legcélszerűbben a kiadóhivatalba Intetett postautalványon lehet. A Hívat (Jjság kiadóhivatala Budapesten, VIII . Rökk Btilárd-uton4.stáaiu házban van. S SL lC SZ S 2^CL © 3nt. i — Állandó (vegvesi rovat. — Veteti i Teleki Pál. A jó viccek születésének is meg vau a maga ' ideje, akárcsak a nyári poézisnek viráglákadás• j kor. Az iskolai év beáltával mi is hallottunk két ] rontás viooet, mely épen a/.ért jó. mert rossz. A " másik viccünk a tapolcaföi búcsúról maradt m-g, de az is jó, mert az még rosszabb Mint tudvalevő, ez évben néhány uj tanárt helyeztek Pápán tanintézeteinkhez s ezen ujak ' kelteje között tóiyt le a következő párbeszéd: 1 Jó ideig sétál a két uévszeriut elhallgatott k tanár s beszélnek mindenről, ami csak eszükbe jut. Egyszerre csak A. tanár kérdi kollégáját: — Mondja csak kolléga ur. ha már minden. ' féle hatásról beszéltünk, milyen hatással van önre. ' a lift? — En reám? Hát . . hát fölemelő hatással, szól a legnagyobb komolysággal H. tanár és ' sarkon fordulva faképnél hagyja a csodálkozó kollégát, k — g Ismerkednek az uj tanárok az egyik gitnnáziumb.in s A. épen találkozik H. tanárral. 1!. it: igy szól A.-hoz : u. — Pardon, milyen „szakos-* is kollégám? i-1 A.-nak eszébe jut 11. iménti rossz vicce, II es ,|; enn\ it fele] ; 1- — Kíváncsi reá? En erőszakos vagyok. '- Es ezzel igazat is mondott, mert véletlenül "' a tizikat tanítja, k k Mult hó 22-án volt a, tapolcaföi búcsú, n •- melyre szeretett, volna kimenni egy Pápán tar(L tiizkodourieniber.de igen sokallotta a S korona •- bérkocsi dijat. Meg is kérdezte a bérkocsistól: i- — Mennyit'- \ an hát ide Tapohatö. h"gy oly rettenetes összeget kér az odavitelért? i- sikertelenül kutattak valami levélfélu utáti. Nem találtak semmit. Aztán újra az elhunyt erényéről t

. indult meg a szó az ajkáról. A napsugár pedig odar

_ tévedt most az ó fejére. Csinos, vékonyka szőke baja volt, derült, piros aroa s a rendőr észrevette •a ezt y A halott ott feküdt némán, most már teljes homályban. Csönd volt. II- szólt a reudőr: !lj — Nagysád ma szép az idő. — Nagyou szép. ,|{ — Jó ilyenkor sétálni, jjj — Igen. Tavasz van. ^ — Nagyon tavasz van, én érzem. Es tessék t

. elhinni, jobb ketten sétálni, mint egyedül. ,1 — Jobb. A rendőr megfogta az asszony kezét. |

t — Eljön? — El. }

. — Szép ám élni. Et pedig itt nem volt tikos. Most megint visszaszállt a napsugár a halott astlt srouy arcára. Az még szelídebb, még boldogabb volt. Búcsúzott. — Isten veletek. Higyjétek meg, nagyou szép g. élni és még szebb sétálni. Ketten sétálni . . . Isten a

. veletek. A rendőr leharapta egy hntattikának a ropo_ gós végét, kifújta, visszafordította, meggyújtotta éa -ii ii kék füstöt fujt a nevető napsugárba. Még egyszer megfogta az asszony kezét s azt mondta: iit — De nagysád, aztán el ne felejtse . . .