Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909

1909-09-12

1900. «September 12. Papai l.npok 2. csavargó gyermekek is megkerülnek. Vagy a vá­rosliget bokrai között, ahol nagy ambícióval ke­istfiln Kossá, an,no 6« ÍSOÖri .) «1 • áíffcjáJa, eiökelöbb divatáru cégeink, melyek a iriinéiak aluti vagy a toloncházbaii. j annyira kedvelt tok dis/t és <ifras.ig.it oda niódo­A harmadik 0«Oportba tartoznak az eltűnt [ sitják, hogy a ruhadarab mindjárt ízlésesebb és let­leánvok. Ezek is megkerülnek töhbnyiie, In, nem j szetősohb. Mint ujdousa'got kell niegemlitcnünk azt tatást erre nézve is természetesen Parisból kapjuk, • A kis kalapok boa inkább visel, k majd a tá­ile csakis az útmutatást, mert l többit aztán ellátják • tyolt, mint a nagyokhoz, átég pedig leginkább a is mindannyian. Kernlosen egy-egy elkövetett ballépés és annak következményei üldözik el óket hazulról, vary kalandvágyó temiieraineutumok eantujtmit, mely különben ia iiagyuu itcdv»l\ M a következő idénvben. A Divat Újság minden hónapban kétszer je­van. Sok leány kedvesével együtt tűnik el. Ezek . hát. mely mindig annyira kedvelt, tetszetős és eel­a körülményt, hogy az. úgynevezett kosztüm kabá- lesik meg. Előfizetési ára nagyou olcsó: negyedévre ton kivül nagyou divatos az önálló kabát és köpeny, j postán vak) szétküldéssel, két korona litis/, fillér Igaz, ez a divat nem ssoritliátja ki a kabátos ru-jElőfizetni legcélszerűbben a kiadóhivatalba intézett kösötl aaonban már sokkal nagyobb isáxnmal akad az öngyilkosok asoaaora statisstikájábt tar­tozó eitütn. Vaunak n/.iitán sokan, akiket családi per­patvar, viszálykodás üz el családjuk köréből I a kik eiöbb-utóbb szintén megkerülnek, illetve el s<>m tűntek, csak épen a családjukkal nem tud t­ták tartózkodási helyüket. Sokan balesetek áldozataiként kerülnek a kórházakba és itt akadnak reaptk hozzátartozóik Vagy bárminő százalék as, • melyik uem kerül meg. Ezek sorából kerülnek ki az öngyil­kosok, katonaszökevény/ok és a büntetőtörvény­könyv elöl menekülök. Az utóbbiak is feltalálha­szerii s amelvet annyira megszoktuk, hogy már el sem tudnánk nélküle lenni. Az ujloruuíiii kabátok jellegéi megtaláljuk a de rák OB alól levő kossá szabott, vagy hozza' toldott részek hosszúságában, ineiy alól a esoko/ábdl csak 10 40 cm-t láthatunk, ebez járul még az egyszerű sonkaujj, többnyire magas hajtókával; Különös végöl a divatos kabát gombolása is, mely a legtöbb nő­delien többévire a derék vonalában a keskenyedő salgallér. vagy a vissragoiuh it hajtóka alatt kez­dődik. postautalványon lehet. A Divat L'jság kiadóhiva­tala Budapesten, VIII., Rökk Szilárd-utca 4. ssásao házban van. — Állandó (vegyes) rovat. — Véseti : Teleki Pál. A jó vicék születésének is meg vau a maga i 1-je. akárcsak a nyári poézisnek virágl'akadás­kor. Az iskolai év beáltával mi is hallottunk két roSSSS viocet, moly épen asárt jó. mert rossz. A Az oly soká elhanyagol, köpeny újból <ÜM>-, m ásik vicünk a tapolcaföi búcsúról maradt meg, toaaá lett, de sem ám e.nk u étidig hassnátt por- dt aa it jo> 1Uört az méf , ronubb togi'i IzinekbeD, hsoem minden az erre alkalmas ib­tók, de néha csak hónapok múlva. Titokzatos | if^f ^ körülmények között való eltűnés esak kevés akad Mint tudvalevő, ez évben néhány uj tanárt helyeztek Pápára tanintézeteinkhez s ezen ujak és ilyen esetben azután mindent elkövet a ren­dőrség, hogy az ilyen eltűnéseket is tisztázza. A divat. A Divat Ujság-ból. — daaöld atb. Ugy S kJ .y. „,,.,. a testhezálló kabát U ,.,, llJe k ,, Zlltr fo , y| ,„ , ki ;„ xk ,, A ;, párbeszéd: d,,ze leginkább a uagy gomb. a terjedelmes zseb, kiéig sétál a két uevs/.erint elhallgatott ujjszerucn .zsbet) gallér és mindenekfelett sok-sok Unar s 1)e , z ,.|, iek luill denröl. ami csak eszükbe zseitgomb. Am, a szövet anyait illeti, legmegfele- :,„_ Kgysz-rr.. esak A. tanár kérdi kollégaját: — Mondja csak kolléga ur. ha már minden­löbbek a bolyhos himalaja, bomspun, szerzs, vala mint a sima touipaszinü poszt.Is/oveiek. .Meg k< 1 einlitenünk egy kedvelt párisi tonnát, az ugyneve zeit iplödköpeayt. illetve köpenykét, uielv gallér­A Verne egyik regényében vaukét hírlapin-' szerűen szabott es amely könnyedén redózött íor­döeilőröl szó, akik s vasúti kocsiban Blve leirják a inában csal. a hátat s részben uieg a vállat is fedi tájat, amelyen a vonat végig robog velők ée mert és igy téli köntösnek számba som jöhet, hogy mindenik más oldórói nézi, ina.-i-m.-i.suak is 1 *S eddigi kalapdivatot Parisból száműzték uja le. Szakasztott igy van vele a divuttudósitó es a kis kalapok divatját jelzik, bárha egyelőre még is. Aki valamely meleg tengerinélI, ken élvezi a nva-j o-ak szórványosan. Leginkább a tokforuiat kedvelik, rat, még a kóuuvii nyári ruhákat tárgyalja; aulá­nk valamilyen zordon erdóe-hegyes vidéken hűsöl s »z. Ugyanabbaa az időben mar aa őszi ruhákon féle hatásról beszéltünk, milyen hatással van önre a litt V — En reám? Hát . . hát fölemelő hatás­sal, >/.<i\ a legnagyobb komolysággal 15. tanár és sarkon fordulva faképnél hagyja a csodálkozó kollégát. Ismerkednek az uj tanárok az egyik gim­náziumban s A. épeu találkozik B. tanárral. 11. gondolkozik s aki a Tátrahegység friss havat látja, bizony siet mar a közelgő télre is megadni u szük­séges tanácsot, ami azért is célszerű, nert aki ó^zi ruhát varrat, az. ugy igyekszik aniugv is, hogy a télen is hasznát vehesse. A nyári viseletről már sokat beszéltünk; ujat ezeu a téres, amikor mar küszöbön a vén asszonyok nyara ugy se .. • u tudnánk mondani, inkább mi is amelynek egy része betevő, vagyis kissé a homlokot j igy szol A.-lioz: árnyékolja, a másika renesszanszstibi és a homlokon — Pardon, milyen „szakos u is kollégám? kivül viselik; e/okot bársonnyal vagy prémmel di-1 A.-nak eszébe jut 11. iménti rossz vicce, szitik. A nagy kalapokat lersaásnetesaa még nem ,-sak ennyit felel: száműzhették teljesen, hisz'ii annyira kedveltek- voi- — Kiváncsi reá? Én erőszakos vagvok. tak mindig éi most is készítik moáreböl, bársony- i És ezzel igazat, is mondott, mert véletlenül bél sima es kockás selyemből s ezek kissé hattérbe | a tizikat tanítja, szorítják a ucmczfoi mákat. Nagyon eredé i hatásnak az egéasaa to'lbél desreiagasztotl formák. Szó esik arról is, hogy újból az amazon s a holeróforma, me­lyei aztán toilhoklélával s bojttal díszítenének. A az fezre jövendölünk s annak a divatjára nézve ta- ! kalupdisz kű'önböz.ő: a virág kora letüiiöbcn, ehe­náesolunk, Különösen a kabátot s a kalapot illető-' Ivett sok a bar.-oiiy , .selyem- és szalagdisz; a gön­leg, mint amire legelőször van szükség. Az utmii-1 döritetieu strucctoll meg a kócsag. Mult lió 22-én volt a tapolcaföi bucsu. a melyre szeretett, volna kimenni egy Papin tar­tózkodó úriember, de igen sokallotta a 8 korona bérkocsi dijat. Meg is kérdezte a bérkocsistól: — Mennyire van hát ide Tapoleatö. hogy oly rettenetes összeget kér az odavitelért? asaméljrta Valö tekintettel azonban csak annyit mer­tek foiitdiaiigon laegkockáztatai: - Persze a kicsike . . . mondtuk . . . III. Felgördült a redőny. Az emberek ugv érez­tek, mintha az üvegajtó nyitásánál egy kis harc keletkezett volna a kiáramló tegnani levegő nyirkos fekete hullámzása és a friss tavaszi napsugaras ra­gyogás között. A legkiváiicsibb asszony sem lehe­tett olyan türelmetlen, mint ez a rakoncátlan, ne­veletlen gyerekes napsugár. Végigsurrant a kiagga­tott képeslapokon, betiltotta a szivaroe dobozokat, benézett a pult alá s fölcsigázott kíváncsisággal be­rontott az a'kővba. Ott feküdt az asszony állott mellel. Szép volt, uem szenvedett sokat. Mintha egy szerelmes májusi éjszaka után találkoztak volna egymással szépség es napsugár. Mintha első násza után hevert volna mély, fáradt, bágyadt alomba. A napsugár rajongón hajolt föléje, mintha párző társa lett volna a Sze­relmes május éjjelen. Vigyázva hajolt föléje, hogy fol ne ébressze, de uem tudta megállani, hogy egy csókot ne lehelj.ui homlokara. amely oly azép Volt, amilyen szép, amilyen felier, amilyen kívánatos nem lehet inas. csak egy menyasszony homloka. A rendőr komoly munkahoz látott. Kiszorí­totta a betolakodókat, m>ndo«s*e a borbélynét és tejesiiét engedte be, mint ..teuytanukal." Leeresz­tette a redőnyt és hivatalos hangon megszólalt: — Most pedig kérem a törvény nevében le­foglalom emez életet kioltó fegyvert. A borbélyáé és tejesné rettenetes perceket él­tek át. Nem erre szánrtoitak. Üres fészket, felbon­tatlan ágyat remeitek, hogy elmondják : - Nu I im a kicsike . . . Hat érdeme* tisz­tességes asszonynak lenni ? Nekem otthon négy gyer­mekem szaladgál mezítláb, a kicsike meg éli vilá­gát és öleléssel szedi össze a nyakbavető aranyláncra valót. Könnyű neki. Mindjárt mondtuk mi, hogy ez a trafik osak ürügy . . . A halott asszony jóságos arca az inban rájuk mosolygott, csendesen, szemrehányás nélkül. — Itt vagyok, nem voltam sehol. Akartok aranyláncot, nyakbavetot'.' Vigyétek! Uendör urjó lenne talán egy szivar? [gSU? Tessék. Itt vannak ezek a szép száraz, ropogós, világos trabukók. Pa­rancsoljon. Kz un szivar. Ilyen derék urnák, mint maga, ilyen való. A rendőr megértette a biztatást, belemarkolt a szép ropogós, világos trabukóba és zsebre vágta. Az asszonyuk is sietve korulnéztek, hol lehet a ne­vezetes aranylánc, de uem látták sehol. — Szegényke — mondták akkor megtisztult lélekkel — mit nem gondoltunk róla? — Bizouv, bizony - integetett a tejesné — pedig mindjáit gondolhattam volna, hogy tisztessé­ges nő. Igen must már tudom, hogy az. Azt is tu­dom, hugv valaha jobb sápokat látott. — I In hogyne! Ez meglátszik az arcán is. — erősítette a borbély felesége. IV. A tejesné hazament főzni s elmesélte, mit látott. Ketten mentek, a rendőr és a borbélyué. Elíbb sikertelenül kutattak valami levélféle utati. Nem találtak semmit. Aztán újra az elhunyt erényéről indult meg a sző az ajkáról. A napsugár pedig oda­tévedt most az ö fejére. I 'sinos, vékonyka szőke haja volt, derült, piros arca s a rendőr észrevette ezt A halott ott feküdt némán, most már teljes homályban. Csönd volt. Es szólt a rendőr: — Nagysád ma szép az idő. — Nagyon szép. — Jó ilyenkor sétálni. — Igen. Tavasz van. — Nagyon tavasz van, én érzem. Es tessék elhinni, jobb ketten sétálni, mint egyedül. — Jobb. A rendőr megfogta az asszouy kezét. — Eljön? — EÍ. —• Szép ám élni. Ez pedig itt nem volt okos. Most megint visszaszállt a napsugár a halott asz­ezuuy arcára. Az még szelidebb, még boldogabb volt. Búcsúzott. — Isten veletek. Higyjétek meg, nagyou szép élni és még szebb sétálni. Ketten sétálni . . . Isten veletek. A rendőr leharapta egy britaiiikának a ropo­gós végét, kifújta, visszafordította, meggyújtotta ea - .ni kék füstöt fujt a nevető napsugárba. Még egy­szer megfogta az asszony kezét s azt mondta: — De nagysád, aztán aj nc felejtse . . .

Next

/
Thumbnails
Contents