Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909

1909-08-15

mint olyant, amelyet a bygienikus elvek szerint építettek. Es miken Flügge végig nézte az isko­lát, .l!YS'. Pn jk l J?.. y'!! t ."', la ' i eh-onerése mellett azt H megjegyzést tette, hogy minden nem sokat fog VaJtoatatSJ tu iskolás gyermekek egészségi viszonyain, mart a gyermekek ezentúl se lesznek tisztábbak, mint aminők idáig voltuk. Flüggének ez a megjegyzés- érlelte meg a göttmgeni főpolgármesterben azt a gondolatot, hogy az iskolás gyermekeknek magában az isko­lában fürdöf rendeztessen be. A fftrdő — Brausebad — egyszerű zápo­rozó fürdő volt, amit a tannlók a legnagyobb él­vezettel vettek igénybe. A szülőknek itt-ott mu­tatkozó idegenkedése az iskolában való fürcsz­téssel szemben rövid idő alatt megszűnt, magok a tanítók pedig csakhamar megbarátkoztak ezzel az uj intézménnyel és a gyermekek tervszerű fü­rösztését szépen végre hajtották olyképen, hogy csoportonként vezettek a fürdőhöz, majd onnét ismét vissza a tanterembe anélkül, hogy ezzel jelentősebben megzavartak volna az oktatást. Csakhaniai hite terjedt ennek az egyszerű fürdőnek, amelyről u legkülönbözőbb vélemény­nyal nyilatkoztak. Amint egyesek a legnagyobb elismerés hangján követétre méltónak találtak a göttingeni főpolgármester újítását, ugy sok oldal­ról megnyilatkozott az ellenkező vélemény is. Az ellenvetések azonban más arányban, aminőben az iskolai fürdők terjedni kezdtek és azok áldásos hatása a tanulókra mind szélesebb körben nyilvánvalóvá vált, egyre kevesebbedtuk és mar sehol sem ballható az iskolai fürdők ellen emelt különböző kifogások, sőt pl. Berlinben mái­évek ota lieni epül egyetlen községi iskola sem. amelyben záporozó berendezésű iskolai fürdő ne volna. Königsberg, Leipzig. Halle. Hannover, Ham­burg stb. egymásután rendezik be az iskolai für­dőket, Ausztriában is több helyütt létesülnek is­kolai fürdők. De különösen bámulatos fejlődött­séget találunk Stockholmban és Gothenburgban mar 1893-ban. (íothenburgbaii, a svédek nyugati fővárosában már ekkor minden városi iskola el van látva ftüdőkkel. Franciaországban is mar 1896-ban meglehetősen bódít az iskola fürdők ügye, Lille varosa evenként QO000 fürdöjegyet '•• sajt az ottani tanulók rendelkezésére. Annen­tieres l'ti.UtHt fegyet. Ih.rdeoxbaii társulat alakult, amely olcsóbb fürdőkel rendezett be. Sarlottenburg városa 1908-ben rendeletei bocsajt ki, amelyben meghagyja, hogy valamennyi k< zsegi iskolái el kell látni záporozófürdövel. Azt hiszem, ez a néhány hevenvészve kira­gadott példa is eléggé tájékoztató képet ad ar­ról, hogy az iskolai fürdők ma már világszerte népszerűek es azok a jelentések, amelyek Mün­chenből, Magdeburglnd, a M. m. Frankfurtból. I.eipzigbol stb. érkeztek az iskolai fürdőkről, ki­vétel nélkül biztatóak arra. hogy továbbra is igyekezzenek az iskolákat fürdőkkel ellátni és pedig ne csak az uj épületeket, de a régi isko­lákat is. Dr. Girlóczy Zsigmond egyetemi tanár. Szent István ünnepe. Igen kevés nemzeti ünnepünk van. Március ló-iket. mint a demokrata Magyarország szüle­tésnapját igazi lelkesedéssel csak az ifjúság ün­nepli. Szent István napját a katholikus egyház­nak köszönhetjük, mert a vallás hozzájárulásával öltött magára az ünnep nemzeti karaktert. Pedig olyan szükséges volna egyes kima­gasló és a magyar nép történetében korszakot alkotó eseményt, legyen az gyász, vagy öröm­nap, évenkiut megülni; az ilyen ünnep belenyúlna a nep lelkületébe és az összetartozás tudatát, a nemzeti eszmék tartalmat népszerűvé tehetné. Nézzük csak meg szomszédainkat, mily pazar lennyel szoktak megüiui egyes győzelemmel vég­zödo háborúk emlékét, egyes nagy férfiak szüle­tésének évfordulóját és ha igaz is. hogy ilyenkor a szemkápráztató pompa játsta a főszerepet, de. az ünnepséghez tóduló i:ép lelkesedést és bizo­nyos hoíjfiiii büszkeséget visz magával falujába. F.pugy, mint a vallás hatásának egyik fö­eszköze az ünnep, ugy a hazaszeretet szüksége is nagy tettekre, vagy nagy férfiakra emlékeztető ünnepek által volna népsz.-tusithető. Maga Szent István ünnepe egész lefolyása­ról, egyházi diszével és világi ünnepélyeivel ön­kéntelenül is a nemzeti ünnepek szaporítását jut­tatja eszünkbe. Szent István napja úgyszólván csak a fő­városnak ünnepe. A vidékiek többnyire ezt a na­pot használják fél a mi szépülő fővarosunk meg­tekint.sere és inig a délelö't vallásos ceremóniák mint a szent jobb körülhordozása. a gyönyörű istentisztelet megtekintéséi .eu telik el; addig a délután a fővárosi nevezetességek megtekintésé­vel és szórakozásokkal múlik el. A városligetet zsúfolásig megtölti a vidéki közönség és sajnos, hogy évről-évre alacsonyabb nívón állnak a vá­rosligeti népüuneyélyek és egyéb szórakozások, ujat nem nyújtanak és ép ezért ma már a bu­dapesti ember csak nagy ritkán keresi fel a vá­rosligetet. Maga a Szent-István nap ceremoniális ré­szében van a legtöbb lélekemelő jelenet. A pri­mási helynöknek nemzeti érzéstől és vallásos meg­győződésből áthatott beszéde leírhatatlan hatást idéz elő a közönöségben, mely a magas|egyház­férfi minden eddigi ténykedéséből arra a meg­győződésre jutott, hogy szabadelvűbb és tenköl­tebb gondolkodású férfin, mint dr. Kohl Medard püspök, hercegprimási titkár még nem volt az ország prímása mellett. Szép látvány a szent jobb körülhordozása és festői a kiséret, mely magyar díszruhába öl­tözött kócsagtollas ifjakból áll. Mintha egy darab középkor vonulna el a néző előtt, de csak a kor­nak pompája és hangulatkeltő háttere. Nem lenne érdektelen Szent-István napján a magyar lovag­korból egy pár képet Összeállítani, egy pár tör­téneti mozzanatot szemlélhetövé tenni, az ilyen ünnepélynek volna mindig legtöbb közönsége — es értéke. A szent jobb, mely ereklye gyanánt fent­maradt s melyet mindig jelnek tekintettek abban az irányban haladni, melyet n legelső magyar király kitűzött, tényleg alkalmas arra. hogy a nagyközönség tudatában a multat felélénkít se és a jövő útját kijelölje. Az Arpád-ház. de a különösen Szent-István uralkodása vetette meg alapját Magyarországnak, inert a honfoglalás befejezetlen tény maradt, volna mindaddig, mig Szent-István fejét a korona nem ékesítette. A viszonyok, melyeket e bölcs lejede­lem megteremtett, küzdelmes és századokon át állták ki a próbát, és minden magyar királynak, kit Szent-István koronájával az ország bizalma kitüntet, legideálisabb teladatát képezi, minden­ben megvalósítani az eisö magyar király álmait. De nemcsak az ország fejedelme, niega a nemzet is járjon Szent-István nyomaiban és is­merje minden honpolgár kötelességét, mellyel a királyt támogatja hazafias gondolatai megvalósí­tásában. — Látja, lordom, az ön esete tanulságos azon, hogy tiatal ember pillanatnyi örömért u» tegyen egy leányéletet esetleg örökké tönkre. — Igaza vau. De a' 1 a'ios'ag az, bógy az átok mindig utána jut eszünkbe. — S mondja lordom, az a kis olasz leányka igazan hasonlít a ladihoz? — A stagione ismét itt van Nápoly bau. meggyözoilhetik saját szemeivel. Este elmentem a színházba. Hát bizony az olasz leányka százszor szebb volt, mint Bunuy kapitány félesége. Lália teremtése volt ö, bájos és ragyogó szépség. Lehetetlen volt meg nem ismerkedni ezzel az édes teremtéssel. Előadás alatt felküidtem névjegyemet virág kíséretében, de okulva a ta­pasztalatokon, előbb a gazdának küldtem ei egy bankjegyet. A második üveg pezsgőnél megkérdeztem a leánykát: — Mondd édesem, emlékszel te az első ud­varlódra, egy angol kapitányra? — Szamár vagy — lelelte ö — az első ud­varlóni Beppo volt, az unokatestvérem. Az angol kapitányra is emlékszem, vörös bajusza volt, kö­vér, esetlen fiu. Bunuy karcsú volt, fekete. Nem kérdeztem többé sommit. Felnyitottuk a harmadik üveg pezsgőt s magamban igy köszöntöttem fel az ex­kapitányt: — Egészségedre kapitányom, te vagy az örök férfi: egyszer bittél az asszonyi szónak s akkor is átok alá kerültél! (Vége.) Az elátkozott tiszt. — Indái történet — 'Irta: G. A. Weis. 9 Kifogott a düh. Hát ezért vergődtem éu egy éven át, hogy a végén megtudjam, hogy egy zsivány csepűrágó pénzt akar tőlem ? Minő sza­már is voltam én, hogy erre nem gondoltam? Galléron fogtam a nyomorultat s lehajítottam a kert sziklás ösvényéről. Másnap rögtön hazautaztam. Mit mondjak ? Két. hét múlva megvolt az esküvöm Éviével. Nagy­bátyám reám ruházta i imét és vagyonát s most itt vagyok az édes Itáliában az én édes kis fele­ségemmel, boldogan, felszabadulva az átok alól. Tó 2^L©x2.d.á,sol5:. Ha mi férfiak azokat a nőket vennünk fe­leségül, a kiket megérdemlünk, nagyou rosszul járnánk. Az életet egész teljességében és szépségé­ben kell élvezni, a részletekkel nem szabad tö­rődni. A részletek mindig közönségesek. Valahány—cr szeretünk, mindig legelőször szeretünk. Az érzés mindig ugyanaz marad, ha a tárgya változik is. Ez a változás csak annál melyebbé teszi az érzést. Csak egy osztály vau, a mely még a gaz­dagoknál is többet törődik a pénzzel, t. i. a sze­gények. Ezek nem is tudnak egyébbel törődni ez a tragédiájuk. Beszélj minden asszonnyal ugy, mintha sze­relmes lennél belé és minden férfivel ugy, mintha untatna téged. A szezon végén el fogják ismerui rólad, hogy kitűnő társalgó vagy. A szépen megkötött nyakkendő az első ko­moly lépés az életben. Vaunak olyan dolgok, amelyeket meg kell ugyan mondani, de a melyeket nagyon könnyű nem a kellő időben és nem a kellő közönség előtt elmondani. Az ember ne foglaljon állást semmitéle do­logban. Az állásfoglalással kezdődik az őszinte­ség, ezt közvetlenül követi az élet komolysága, ugy, hogy ilyenformán az életünk elviselhetetlenül nehéz lesz. A művészetben nincsenek általános igazsá­gok. Művészeti figazság az, a minek az ellenke­zője eppe I; olyan igaz. Az asszony története egyúttal a legridegebb zsaruoki uralkodásnak története is. Ez az ural­kodás a gyöngének uralma az erősön. Ez az egyetlen zsarnokság, amely még ma is jogos. A legrosszabb alkotásokat mindig a legne­mesebb törekvéssel kezdték meg.

Next

/
Thumbnails
Contents