Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909

1909-07-18

Városi közgyűlés. — 1ÍW9. Julius 1». Pápa város képviselőtestülete Mészáros Károly polgármester eluüklete alatt í. hó 15-én d. u 3 órakor közgyűlést tartott, amelyen a városi képviselők nem valami nagy számban jelentek meg. bár a közgyűlésnek elég fontos tárgya volt a mult év zárszámadása. Flnöklö polgármester üdvözölvén a megjelent képviselőket, a gyűlést megnyitja s a felveendő jkv. hitelesítésére Kiss Kmü. Faragó János. Hercz Béla, Gaál János és Rapoch Vilmos v. képviselőket kérte tel. A mult ülés j.-könyvének felolvasása utáu elnöklő polgármester bejelentette, hogy a vármegye törvényhatósági bizottsága Papa város szervezeti szabályzatát jóváhagyta. Ezen elnöki bejelentés tudomásul vétele után rátértek a közgyűlési tárgysorozat első pontjának, az 1908. évi zárószámadás tárgyalására. Győri Gyula különféle felvilágosításokat kért a zárószámadás egyes pontjaira vonatkozólag, amiket a polgármester ós a főszámvevő meg is adott. A közgyűlés a válaszokat tudomásul vette, a zárószámadásokat a szokásos felment vény megadásával elfogadta s határozatilag kimondotta, hogy a számadásokat megerősítés és jóváhagyás végett a törvényhatósághoz felterjeszti. A városi tanácsnak ama javaslatához, hogy Horváth Istvánnak a Csatorna-utcában tekvö 2»i számit házát az állami óvoda céljaira a város örök árban megvegye. • - elnöklő polgármester a telekre vonatkozólag módosítást nyújtott be. Többek hozzászólása utan a közgyűlés a módosítást elfogadta, egyben elhatározta, hogy a PoBaher Mihály, Lipót. György és az Ungar örökösök telkéuek óvoda oéíjaira leendő megvétele ügyét egy ujabb !Í0 napos közgyűlés napirendjére tűzte ki, egyúttal kimondotta, hogy több telket fog megvizsgálni, hogy az épülendő uj óvoda a legalkalmasabb helyen nyerjen állandó helyiséget. A Ruszek-utcát annak idején Kriszt Jenő esp. plébános kérelmére elzárni rendelte, ez ellen a határozat ellen azonban itj. Fisler Mór felebbezéssel élt. amelynek a képviselőtestület ma helyt adott s az állandó választmány javaslatából képest a tanácsnak az utca elzárást kimondó határozatát megsemmisítette és erről Kriszt Jenő esp.-plébánost, mint az elzárás kérelmezőjét értesíteni rendelte. Több tárgy nem lé\én. az alig egy óra hosszáig tartott közgyűlés véget ért. Kastleuiaine egy alkalommal egyetlen egy éjszakán át 15.000 fontot nyert. A Lady különben oly szenvedélyes játékos volt, hogy egy kártvara akar.vhánvszor lütHl lílK'O guinet is feltelt. HütT-hen Kclieuae gróf igy jr Feipieierea örgiófnak : „ . . . Montespan asszony már oly szenvedélyesen játszik, hogy 1( 10.000 talléros veszteségek nem tartoznak nála a ritkaságok közé." A kártya szeretete különben Franciaországban is nagyon régi keletű, már a keresztes hadjáratok alatt panaszkodott Szent Lajos fivéreire, akiket s kártya ördöge ejtett hatalmába. Szórakozásképpen, egv-két őrai mulatságra, ám mondjuk, hogy uem áit a kártya, de mdielyt szenvedéllyé válik, káros és elitélendő. Az őrült VI. Károly francia király mulattatására találták fel, azért is az. okos emberek csak okkal inó.Id.i! éljenek a kártyával. Ha nagyon belemerülünk a játékszenvedély he, mint a számtalan példa mutatja, sumuii sem lesz lói.h,; szent előttünk és löláld >zzuk a családi boldogságot és ami ennél is drágább: a becsületet. Az elátkozott tiszt. — Indiai történet — Irta: G. A. Wels. 5 A halál torkúban. A szekrény kalandját egészen elfeledtette velem a beuszülött törzsek másnapi támadása Derekas munkát kellett végeznünk az alattomos ellenség ellen. Rohamot, mely elpnsztitotta volna tömegesen a fenevadakar, nem csinálhattunk a tik között meghúzódok ellen, egyenként kellett! azokat puskacsöre fognunk. Éjjelenként a gép- j puska működött a fényszórók világánál és ilyenkor; hajnalig hallottuk a tigrisek bömbölését, amelye-' kat a vérszag a tábor közelébe csalt. Végre meg-| tizedelve visszahúzódtak a törzsek, ismét tétlen,' unalmas napok következtek a tábor életére. Egy nap. fegyverrel vállamon, övemben revolverrel kimentem a tábor környékére az unalmat elűzni. Veszedelem nem látszott fenyegetni, az éjjeli nagy vadak nappali világosságban nem mutatkoznak, ellenség pedig nem mert jelentkezui már huzamosabb idő óta. Egy sziklás domb oldalán haladtam, midőn borzalmas fütyülő sziszegést hallottam hátam mögött. Ösztönszerűleg megfordultam és egy óriás kigyó, a rettenetes indiai kigyó dobta undorító fejét felém. Mielőtt fegyveremet használhattam volna, a rettenetes fenevad reámvetette magát, ugy hogy tehetetlenül összeestem. Szerencsére volt még annyi lélekjelenetem. hogy jobb kezemmel megragadtam a bestiát, közvetlen feje alatt, ugy, hogy nem tudta undorító, tátongó száját használni Revolverem övemben volt, de a kigyó szorosan körülölelt, hogy mozdulni sem tudtam. Jobb karom kimerült és éreztem, hogy minden percben bekövetkezhetik a csut. szégyenteljes vég. Már búcsúztam az lettől, midőn halk énekhang ütötte meg a lüleimet és a kigyó letekergődzött testemről és > égre elfordította borzalmas szemeit rólam, melyek ugy hasonlítottak elátkőzómhoz. A kigyó eltávozott rólam és én felugrottam, revolveremet felkapva. Egy fiatal indus leányka állott mellettem, csendesen énekelve és a kigyó az énekhangra összetekergözve gomlndygott előtte J Mindenekelőtt két acél duin-dum löveget eresztettem a kígyó ket szeme közé s csak mikor a bestia döglötten heveit, köszöntem meg a leánykának életem megmentését A leányka gyönyörű volt ós igazi indiai szépség, mely már egyesítve volt európai vérrel. Bizonyara valamely indiai totisz' és indiai szépség gyermeke. Karcsú, istennői alak. mit bizarr, átlátszó öltöny fedett, még ingerlőbbé téve a fejedelmi formákat. Éu ott messze, keletn'-nyugatra élet-halál ura voltam és az a kis indiai leánv is tudta és bizonyára nem lepődött volna meg, ha menten kedvesemmé teszem. Rendkivül izgatott a leány szépsége és a mint ott évődtem velo a pusztaságban, eszembe jutott, hogy kötni való bolond volnék, ha magamhoz uem ölelném e gyönyörű teremtést, ki szinte várja is ezt és szinte megtiszteltetésnek venné. Bizony mondom, nem is voltam utolsó fickó abban az időben s aligha akad: \ na nő, ki e pusztaságban megharagudott volna néhány csókért. A leányka szerelmesen simult In zzaui. midőn hátunk inogott morgás hallatszott. Egv ajiro. de \ szedelmes és kegyetlen indiai me .ve került elő a bozótból. A leány egy sikoltással a sziklák felé futott, és fajának ügyességé vei felfutott a sziklákon. A medve nekem rohant, nem volt mit tennem mást. egv karcsú fenyő siidarára kapaszkodtam és a medve — utánam. Egy mászott a bestia, mint egy leg- riiász. Mar lovagló csiaiuám szarát elkapta, vékony ágra inas/ram át SS kissámit\ . i távolságot, egv merész lendülettel a földre \ etettem magam. Néhány •• ISflkéf. al eljutotl ím » földón heverő puska megigazítottam > ...v.ut és mire a medve megint támadásra készült, már célba vettem s egy biztos lövéssel homlokon találtam. A kis dög ott maradt a főidőn. Az indus leányka a szikla tetejéről nézte est a jelenetet és mikor a dög elterült a földön, hangos örömujongással szaladt le a scikláról hozzám — Oh, tahib — mondotta — te hős vagy, te vitézebb vagy minden férfinál az én törzsömnek. Megsimogatta a kipirult, bájos arco'cskát és gondoltam, hogy nem lehetek valami hóditó külsejű, mert a két küzdelem nagyon megviselte tropikus öltönyömet, mely jóformán rongyokban lógott le rólam. — Oh. tahib. te vérzel, engedd meg, hogy bekötözzelek. És ezzel ledobta könnyű öltönyét, hogy kötést tépjen le abból. Alkonyult. Rózsás sudarak verődtek át a sudár fák koronáin s a leáuy, ki isteni ártatlanságában ledobta öltönyét, ugy állott ott a rózsás sugarak tényében, mint egy istennő szobra, melynél tökéletesebbet álmodni sem lehat. Mámorosan öleltem magamhoz India virágát és ha e nap kétszer fenyegetett halálos veszedelemmel, most harmadszor is közel járt, mert a leányka két lázas, ölelő karjával majdnem megfojtott. (Folytatása következik.) - Államié ívegycs) rovat. — Vezeti : Teleki Pál. Tisztelt műértő közönség I Felbuzdulva a modern vesirodalom rohamos fejlődésén és a .modernek" irigyelt és dicsőséggel párosult sikerein, indíttatva érezzük magunkat, hogy a modern remekírók költeményeiből mi is hozzunk néha egy-egy rigmust. Nyisd ki hát szeretve tisztelt műértő közvélemény füledet szemedet, mert olyan élvezetben leszen ma részed, amelyért ősapáid aranyakat fizettek volna. Mielőtt azonban átadnád magadat a kéjes gyönyöröknek, hallgasd meg, óh. műértő közvélemény kikiáltó szómat. Találni fogsz e rovatban időnként szemelvényeket, melyek mint remek írások kerültek nyomdafesték alá és a legjobb s legmagasabb színvonalon álló szépirodalmi lapjainkban láttak holdvilágot. Azonkívül gondoskodunk időnként a Holnap modernizmusában sütkérező eredeti versekről is. Szálljatok hát isteni versezetek, szálljatok, szálljatok s fakasszatok gyönyört, képes műélvezetet mindenütt, hova hangotok hatol, hangotok elér, a költő fejére pedig hulljon a babér, a babérlevél, levél. VASÁRNAP. Irta Babics Mihály. lÁtvcttnk a „Vasárnapi I'JSÉK* ISM julíun hó 4-én megjeleni számából.) Szemelvény ) .... ..... <> nézz körül: zárva a boltok: Ki egyedül van. nz ma boldog, Boldog otthon, bár búslakodva. Bár búslakodva, boldog otthon . . . . • .... Nincs idegen kéz a kilincsen S nincs idegen látogatója. Odakünn fúj a toronyóra, Fájnak, bár zárva most a boltok (Fehér nadrágon sárga foltok*) 100, azaz Egyszáz koronát adunk annak, aki ezt a verset megérti. Ez a kijelentésünk Schöptlin Aladárral szemben is kOtelenó. » * * Ezt követi tisztelt műértő közvélemény egy eredeti modern vers: a cime: *i llois.ii,ut, liiieiítnat, eljárattam a számat, a számit. iHzerifl.l