Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909

1909-07-11

Napjaink közszelleme. Irta : Czípott Géza. „Tökéletlen mű az ember maga' nyában, befejezetlen: egész tükélyn csak társaságban juthat, csak itt fejthet ki lelket, csak itt lehel gazdaggá test ben cs lélekben, csak in vergődhet ili fel a boldogság magas fokára." Az eca berek társasága más szóval a mai tár sadalom azonban ellent mondani látszdezen igazságnak. Okát ennek nem any nyira az anyagi, mint inkább az éle szellemi tényezőiben kell keresnünk. Knrtink a csodás előrehaladásnak a felvilágosodásnak korszaka. Csodás előrehaladásában méltó az elismerésre villannyal utazik, napsugárral rajzol Tőle telhetőleg igyekszik kiegyenlíteti a tőke és munka közt létező ellentétet jutalmazni u jó munkát, biztosítani min denki számára az anyagi jólétet Eagés: erejévi i harcol a demokrácia felségei elveinek magvalósításáért. 8 látszólai e fenséges célnak elérésé'beti lázas siet •éggel hatalmas lépésekben halad i: előre, De csak látszólag! Valójában a; eszközüknek nem helyes megválasztási következtében — ahelyett, hogy köze lednek, napjainkban mindinkább távo lodik a céltól! Az emberek társaság; a mai társadalomban nyilvánuló jelen sé^rk szolgálnak erre nézve tanubizonj TÁRCA. ßö/csö rrjellett. ß(ogyha bánt az élet gondja, Vaiarr\i azt súgja, mondja: Xis fianjnái van a bélce, }}uzavirág kék szemébe'! Jiz az élei onnan ragyog, jJmiért én élek-halok. S mit veszteüem, újra megjö. jfem fáj ugy az elmúlt idő. Uj remények, édes álmok, Hinge bölcső felett szállnak. S hol egu ilyen bimbó fakad, Jríiért ne várnélr még egy nyarat?.' Fülei Szántó Lajoa. Ságot, amikor is általános közjóiét he-| lyetl napjainkban legfeljebb egyes egyé* 1 nek jólétéről beszélhetni. S vájjon ennek 1 oka hol keresendő? Sehol máshol,-mint) 1 magában, a mai társadalomban uralkodó |< közszellemnek törpe mivoltában, melyii minden demokratikus jelleme mellett isJr korunkban a legnagyobb arisztokrata, ( telve gőggel, Irigységgel, szeretetlenség-j Í gel, egyoldalúsággal. Xem a mai társa* i dalomnak törpe közs_elleméről tesz-e i tanúbizonyságot, hogy amikor valaki!; boldogulni akar. ahhoz nem elegendő ap becsületes. tiszteHSégei munka, azt di- / csérni, avulni is kell tudni, a másét ( pedig, mely hasonlókép jó, ócsárolni, t 'Avagy pedig, egészsége** közszellemnek 1 Ifolyománya-e, hogy manapság is nemjl egy helyütt rókák és tigrisek foglalják l lel az oroszlánok fcelyét, Nérók és Oaesá-1 írok uralkodnak, mig Catókat Brutoeo-I kai elhallgattatnak 1 Váljon nem a inai társadalomnak küzszelleinére vall-e hogy! a nem tudás, ma a tudás és hogy nem'i a saját lelkének •ércje viszi az egyént (dőre. hanem csak a mindenható pro- ; [tekció, hogy mások szemében észre i vesszük a szálisát. de inasunkéban a I gerendát nem látjuk: hogy, ha kedvesek i akarunk lenni, akkor szemtől-szembe < dicsérnünk kell minden gyengeséget, I lelnézőknek kell lennünk minden gorombasággal szemben. ___________________________ Együtt maradunk! Irt.i • Prém Jozs.f. — A ,P i |i a i I. niiok' eredeti tárája.— , III. Knill hialia vaila. hogy valatn; szerencsés f..riltllat hozzá vezeti Ilonkáin)*. Mont már (jogola ur is nagy léptekkel járt tel és alá az üvegtállal elkel nett inixzoli ilian. majd a hasán meglapuló vastag óraláneát húzogatta, ez vala idegességének iegnagv.il.li jele. Dühein n a/.IMII gyalog kisetalt a konyak- I g.arb.i, hogy a t'r i - - b-vegön lecsillapuljon. Útköz i hon pedig mormogta: Perese! Neki bárókisasszony kell! Jő is 1 volna ilyen elnkeié, menny! Épp ez kellelt, hogy ' Rudira többé ne számíthassak. A virágzó üzletem, a gyáram pedig idegen kézbe jut majd ! Jó, jó, en- | gein lené/, megvet . . Hm ! . . . (jogoláné pedig erélyes lépesre szánta el inagát. Kikoe-ikiízott a Lankás-inajorha és megkérte Ilonka hálóiéi kelét (ingnia Kinli hadnagy részére, i Klóra fa|fvosati végighallgatta vendégét, a/tan I igen nyugodtan s/..lt: — Ilonkái nem veheti el a fia! Katonatiszt A büszke fenyő eltörpül, csuszóvá lent a bérceken, a hó és jég őrük tában. Türpeségének oka a hideg, [íjainkban is a szellemi türpeségnek i szintén a hidegség, a szivmclegséga szeretetnek hiánya. A meleg IZ6és helyét a rideg önzés foglalja el. íés párosniva gőggel, mely eltel re naga nagyságával, dicsőségével soha gánál feljebb nem tekint, magánál ryobbal ismerni nem akar. Amikor isarnokság ellen küzd ezrek nevében • esztendőkért, akkor legnagyobb írnoka az ezreknek, megfossza őket ibad akaratuktól, szabadelbatarozáeukA demokratiának szent nevében íjainknak törpe közszelleme igy ála vissza észrevétlenül a gőgös arisz;ratiát. Gazdasági harcok. (M. /..; ipar és kereskedelem a nótaár társadalom körében még mindig 01 részesül abban a nieirbeestilésben, lelyre annyi okkal rászolgál. Nyugaton ir és kereskedelem a társadalmi életit is domináló szerepet visz. mert az <zág vezető körei jól tudják, hogy az *zág gazdagsága, hatalma, tekintélye reskedelmének fejlettségétől függ. N'áík. ahol még mindig képtelenek ennek [ireei.il.teára, az ipari és kereskedelmi ) ve/et oltárhoz olyen leányt, akinek nincs atyja, •vényes atyja . . . Uogolane ilohheuve ne/te ezt • rettenetes hivéni asszony. — Hat nem báró Ringhof Iván az atyja? — U — A volt uhlánu- f iiiadiiagy. — Az. — Itt volt állomáson azelőtt . . . — Éppen tizenkilenc éve. Önnek is udvarolt léks/ik Pa'.' Mennyit táncolt vele! Emlékszik i a tis/ti bálra, melyről ont hazakiserte? — Öli akkor már asszony voltam. KII korábi is isinerlem. Meg lc.uiy voltain, amikor el akart ni. Nem tagadom, w/erettem is, de aztán . . . — Nem volt meg a k.e. •,. i és a báró is szey volt. — Ah igen. Ilyen kegyetlen az élet, a sors! — Hein, osak mi vagyunk gvéingék! — Néhány évre rá aztán a báni újra idejött inasra . . , Knnek csakugyan tizeukileue éve.., g akart hódiiani, rle ^n — erényes nő voltam idig Flórái ez se hozta ki sndrál>ől. Megjelenik minden vasáru a p. Szerkesztőség és kiadóhivatal Goliliierg iiv\.ia papirkereskedése, K.'-tér 'j:!-ik szíim. Hirdetésekel egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal.