Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909

1909-06-27

pedig ennek" ellenkezőjét szokta eredményezni. A mi speciális gazdasági viszonyainknál fogva ez másként el sem is képzelhető, mert minél kevesebb a termelésünk, annál több a behozatalunkBgészeil inasként áll azonban a dolog, ha sem hazánkban, sem a kiillöhliin nem volna a gabona termés kielégítő. Csupán ebben az esetben volna nálunk az élelmiszerek folytonos drágulásé indokolt j és érthető. Annak a kérdésnek a megoldása tehát, hogy miként volna lehetséges azI élelmiszerek árát csökkenteni, nemcsak helyi, hanem országos érdeket is képvisel. Talán éppen ez indította az (írsz. Iparegyesület igazgatóságai arra. hogy pályázatot hintessen annak a kérdésnek beható tárgyalására: „Milyen okok idé1 zik elő az élelmiszerek drágulását és miképpen lehetne ezeket elhárítani'." Kz a pályatétel az országra nézve minden bizonnyal sokkal fontosabb és életbevágóbb, mint a tudóstársaság bármely dráma-pályázata és ez a Kornfeld Moria báró által erre a célra rendelkezésre boesátott 2IMJ0 koronás pályadíj sokkal értékesebb, mint a tisztelettel említett tudós-társaság bármelyik szépirodalmi |>ályadija, melyet az Akadémia tudásban megőszült vénei rendszerint silány tákolmányoknak szoktak kitttntetően oda ítélni. En azonban csupán annak a kérdésnek eldöntésére tűztem volna ki a fenti dijat: „Miképpen lehetne a drágaságol megszüntetni?

41 Mert hiszen az okok világosak és kézzel foghatók. Hogy csak egyet említsek: a valótlan termésbees-1 les. A termelőnek, de kiváltképpen a n mvtermelőiiek érdekében áll. boffT a terméskilátás minél kedvezőtlenebbnek legyen feltüntetve, mert igy a szegéuy : i tartozásra, mert kiilómbeii L' kell tartani U gMSfSSi. Ugyanez • végrehajtó volt az, aki inkalili maja vette meg sok szegény einlier apró-cseprő holmiját. »i-luiingy széthordják, elkótyavetyéljék. Szombati napokon valóságos htiesnjárás volt a la-' kásán, Korintoiikiiit, koroiiiinkint (vitték Mg neki az emberek a tartozásukat. Spitz ur itt elkóhögte magát, inert kétszer,-•en IH valószínűtlennek tartotta l.eitner ur szavait ; egyrészt, hagy legyes olyan jsssirfi ssgcshsjto, másrészt, hogy akadjanak emberek, akik ama jószívű végrehajtónak megfizessél; a tartoza-ukat. Kz szerinte napon valószínűtlen dolog volt SS valahátivszor l.eitner ur elmondta nézeteit uz ár verel telesről, ennél a puliinál annyiszor slköbögts magát Leitmr VSgIgBiSfta a keserű kedélyű könyvel,it es nagy ibb hévvel folytatta: — < )n ugy látszik sulin*,'Ui volt listai és sohasem tapasztalta, hogy a/, einher uem mehet saladig a kitűzött utón, mert leterítik róla az eleje vetődő események. Ki tudja, nem e lett volna belőlem is amolyan sz i gor u, kímélet len ember, ha egyszer nem srán a főnököm nekem egy igen kellemetlen szerepet. Akkor »tein es Társa cégnél voltara alkalmazva, lleteiikiut kétszer kijártam Hudafukra, kivittem a ssáliitóleveleket, a pincemester leitatott szomoroduivnl es éu az Kskü tér helyett rendesen A I-áuehiduál támolyogtam fel a hajóból. Ez volt a foglalkozásom a boritekir.inoii kívül. Egy napon azonban hite jolt az irodába, hogy egy adósunk, valami vidéki koros in sros feljött liudapestre és itt korcsmát nyitott. Alkalmas módon be lehetne rajta liajtam iép verejtéke arán hozzájutott termés- • )ő| sokkal nagvobb hasznot hnzhat, mint ( ikkor. ha a termésbecslés Ne adj Isen! a valóságnak megfelel. I>e hiba- 1 ak ebben a gazdasági tudósítók is. akik ' utlósitanak a szobájuk négy fala közül, .nélkül, hogy azt a gabonát, amelyet 1 Hánynak vagy pompásan fejlődődnek llitanak. esak egyetlen egyszer is lát- 1 ik volna. Ne sértődjenek meg ezen az I sszes tutlósitó urak. mert vannak ki- I ételek is — tán elég számosan akikj lőtt tisztelettel kalapot emelünk, de vau- * ak bizony közöttük olyanok is. akik e i íren nemcsak hogy nem szakemberek, anem még az a legelemibb ismeretük i hiányzik, hogy a lábon álló zsenge uzatáblál meg tudnák különböztetni az gyanolyan zsenge rozstáblától. Az ilyen kézből vett tudósítás a va- i iságnak nem is felelhet meg soha. Mert | leg engedjük, hogy a legnagyobb jóin-|l ulattal lát eme tisztéhez, azonban gaz- ; asági ismeretei hi.jján olyan egyénektől 1 íerzi be információit, akiknek, mint intebb mondani, érdekükben áll, hogy h gabona ára minél magasabbra szők-11 *. |, Az egyik nyomós ok tehát ebben 1 i rejlik, de számtalant tudnék még fel-.' ózni, ha, mint már említem, erről a imáról nem hírlapi cikket, hanem tanul- , lányt kellene írni. | Részben a gabonáknak, amelyek az ; lelmjwzerek legfontosabbját képezik, ro- ; anios es indokolatlan drágulása altban i talál egy nem éppen kis jelentőségű kot. hogy a gabouárakat a börzén, m

inen legkisebb lelkifurdalás nélkül, mesirségesen „is

u emelik. Hogy tehát a drágaság megszüntetelő vagy legalább korlátozható legyen, zt az okot is el kellene hántani, inindzokkal az tikokkal egyetemben, amelyek zt előidézik. követelést. A einiet hamarosan megmondta a be-I tlentöhivatal, az adöroknak eme rellenetes ellensége * most mar essk ans volt szükség, hogy saegtudjttk inek a nevére szól az italmérési engedély. Ha »z' MBzoiiv vagv va'ani' rokon nevére, akkor kár a faadsagért K/.t meg kellett tudni is Stein ur, az én kkori lőiioKom, egy igen elmés és egyben igen gysznrü módot talált ki. A markomba nvoinott "2 unitoti és aat inoiidts, menjek ul abba a knreeiába vacsorázni. 11a vacsoráztam, mondta, ereszedjek szóba a csaposlegénnyel, tetessem magam, liniha nagyon jókedvű volnék es nézzem meg ügyesen ! fair» függesztett italmérés! engedélvt. (.'sende-, igen csöndes kis uteal.aii volt a orosiua. Olyan csöndes volt azaz utca, hogy szinte vidéken éreztem magam. Sok cszt-ndo mult cl zóta, sok mindent elfelejtettem, amit átéltem, de ii u az estére emlékszem, annak az estének inindeu <en jól mozzanatára emlékszem. *. korosmában neui oli egyetlen vendég sem. Egy öreg, őszhaju esaloslegénv mérte volna a bort, ha lett volna kiaek. vi-resztül mentem a söntéseu, be a fehérteritékü endégszobába. Hat fehérabroszus asztal és inelletük senki, de senki. Azaz. hogy igen. A hatodik sztalnál, amely egy ajtó mellett állott, hárman ülek. Egy sápadt áron, éjszemii, kékesfekete hajú rátiy, egy szoborszel neu hideg tekintetű asszony és gy hatesztendősnek látszó fiucska. Mintha sírboltba éptem volna véletlenül, olyan borzongás futott rajain végig. Az aroomba vágott a szegénység, a nvouor, a vagyoni romlás hideg levegője. A leány lozzám lépett és megkérdezte, mit akarok. Felelni Mert igazán nem találunk kellő in>kot reá, hogy a mult év gabona áraitl szemben, amikor ugyancsak a leajtt gazdasági tudósítások szerint a gai na termés országszerte átlag kielégítő »lt, a buza ára métermázsánként ez óv•n ld-12 koronával emelkedjék. |)e mindaddig, inig a drágaságról iupán cikkeket írunk, ahelyett, hogy tettek színterére lépnénk, bármily kejrves legyen is a feljajdulásuuk, kettőző eredményt nem tudunk felmutatni dia s a drágaság továbbra is meguntul folyton fokozódó drágaságnak. Afinirius. A törvényszék ügye. Több izbeii megemlékeztünk mar arról a kes mozgalomról, mely valósunk törveiiyszének visszaállítása érdekében ujabban megindult, i megírtuk annak idején azt is, hogy városunk tósága egy memorandumot késsittet, melyet ulOMS időben küldöttség által fog az igazsága-miniszternek átadat ni. Kz' a memorandumot dr. < 'soknyay János, rosunk főügyésze el is készítette s ul a varos pv iselotestülete tegnap délután tartott közgyülében vette tárgyalás alá. Hogy mit határozott ügyben a képviselőtestület, arról jelenleg nem ólhatunk. mert Isponk zártakor a közgyűlés eg nem nyert befejezés', de azt mondhatjuk, igy a memorandum, melyet alább egész terje'hiielien közzé teszünk, olyan ügyes csopoitoással SS világos okfejtéssel van összeállítva, igy végig olvasván, kizártnak tartjuk azon koliuényt. hogy a törvényszékhez való jogosaitguiikat bárki is kétségbe vonná. A nagy gonddal iszeállitott. memorandum egyediként, igy hang k: Nagy méltóságú in. kir Igazságügyi sfioitstef l'r! Kegyelmes Urunk! Az iy?l XX.XII. i. c. folytán városunkban lállitott kir. Törvényszék .'! ovi es 'J havi lenlás utau az 1875 XXXVI. t. c. folytan meg* untettetvén, — az eltelt :jö' esztendő ineggyöitt bennünket arról, hogy bíráskodásunk mostan: lervezele ineilett a jelenlegi állapot teljesen rthatatlun. tartam, de az ajtó MÖgÜl, amely mellett az ő a-/..luk adott, sziveifacsaró lérlizokogás hallatszott legdobbeeve ugrottam föl, a leanynsk egv pillánsa azouban v isszakénv>r.«ritett a helveiuie. A leány tlauii nyugodt fölénnyel és ÖStsdatlal BSOSgOit kO< ilottem, in int aki tudja magáról, hogy több ai i/.u és az ereje, m.iit az egész környezeiéneK. Itolanatot kért tőlem és la-ment abba a szobába, i iiiiian a zokogás hallatszott. Rosszul csukódott i tó és bár behúzta maga után, mégis nvitva ma idt. Jól hallhattam, amint szelíd xzcmrchaiivó, I, itározott hangon mondta: — Apáin! A zokogás megszűnt es én kerestem a szeiui illantását, amikor visszajött. Szembe nézett veleii itran, erősen. Mintha azt akarta volna mondáin — Nincs itt titok, nincs itt rejtély. Szegén vei yoinoriillak vagyunk. Minek is jöttél vendégnél le, ahol a balsors a házigazda. Néhány pohár bort ittam. A csaposlegény be ózta a szobáig, de az asztalomra a leány tette llyau fehér volt a keze és oly gyönyörű, karcsi jjak fogták át a poharat, hogy amikor letette elém iikénteleuül mélyen meghajtottam lejemet. Olyai olt ez a mozdulat, mintha mélységes hódolattá leg akartam volna csókolni az ujjait. A ma-odil niiar bornál már a tenyerembe hajtottam a fejem e a rettenetéé esöndhe, amely megülte a szobát lég a búsulás is nehezen ment. Még a kis tiucski i olyan csöndes volt, oly természetellenes csönden ll asszony pedig olyan mozdulatlanul ült é* oh iereven nézte egy könyv lapjait, mintha fölösleges ek tartana cr.cn a világon mimlen mozdulatot.