Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909
1909-06-13
1 909. juuiaa 18. rültekintésl tanusit, minden érdekkel számol s igy minden esetre alkalmai arra, hogy a törvényhozási szabályozás alapjául szolgáljon. Dr. Maíyeuy Oéza. dcsét. amelynek szintén [gen erős megnyilatkozása a munkások kizárása. Kzek .. jelenségek, sz egyik ép ugy mini a másik, gazdaságilag rendkívül károsak, amelyek megelőzése, illetve elhárítása a legfontosabb törvényhozási feladatok közé tartozik. A jelenlegi jog e részben alig nyújt Valamit, ellenben a tervezet ezen bajok ellen igen kimerítő szabályozási tartalmaz. Idevonatkozó reudelkezései valamennyi közt a legfontosabbak, róluk azonban határozotl véleményt mondani ma mm u alkalomból Cotnárombaa tolyó hó 9-á. még alig lebet. A tervezett sztrájkok éa uaaepct rendezett a püspök tiszteletén- a az ünmunkáskizárások esetében a bírói eljárás^ UP l )re református egyház elküldött* képVezetését az iparbiróság elnökének kezébe v " ,el " lt- >a>gé*kea«ttt Komáromba Tárna István gráf, Antal Gábor püspök jubileuma. Antal Gábor, a dtiiiántnli református egyházkerület püspöke BOfI töltötte ba tanári és írtként: működésének negyvenedik évét. Az egybázkerfilei teszi le. a ki elnöke annak a felerészben la duuáutiili református egyházkerület fögouduoka is. A viilias- éa közoktatásügyi minisztert Kálmán munkaadókból, felerészben pedig inun- KllJo i f komárommegyei főispán képviselte, ar egyekásokból álló tanácsnak, amely hivatvi ' temes konventet Degeufeld Józset gróf Mgondnok, van Ítélni a sztrájk, illetve a kizárás kér-ja duuamtiléki református egyházkerületei Darányi (lésében. Ennek a bíróságnak az Ítélete! IfP** foldmiveMeiaji miniszter fi'íg.mdnok ésBekaey azonban a felekre nézve nem kötelező, hatálya attól függ. bogy az érdekelt felek elfogadják. Bsen bíróság helyett különben a felek választott bit-óságában is megállapodhatnak. Bizonyos közérdekű vállalatoknál kitört sztrájk és munkáskizárás esetében egy az illető táblai elnök vezetése alatt megalakult vegyes birósággyakorolná • bíráskodást, amelynek az ítélete l felekre már kötelező is lenne. Végül pedig általános munkaszerződésekből - kollektiv szerződések — eredő perekben a tervezet az egyéni perekben itélő ipari bíróságot ruházza fel a joghatósággal. A tömeges birói jogvédelemnek ez a szervezete egészbenvéve helyes, sikere I íasosak és JÓ hazafiak. Tis». István gróf beszédét Sándor püspök, a liszáutuü egyhá/kerületet Eníss Lajos püspök és György Emire, an erdélyi egyházkerületet Heiklen l'ál gróf, a dunántúli ág. hitv. evangélikus egy liázkerületet Gynráu Ferene püspök, a banyai ág. hitv. evangélikus egyházkerületet Zsiliuszky Mihály v. b. t. t egyházkerületi felügyelő, az unitárius egyházat Józan Miklós és Uruiossy Lajos. Ott voltak továbbá: Bakó József, Szász József, Thaly Ferenc, Zioliy Miklós gróf ursz. képviselők, Beöthy Zsolt, Hegedűs István egyetemi tanárok és még többen Az érkezőket I. bó 7-éu a pályaudvaron küldöttség és ötven tagu diszbandérium fogadta, élén Kálmán Rudolf főispánnal és Konkoly-Tege Béla főgoudnokkal. A vendégeket a főispán üdvözölte, mire Tisza István gróf válaszolt és azt uioudta, hogy ezen as ünnepen valláskülönbség nélkül részt vesz mindenki. Tiszteletben kell tartani — úgymond — mások vallását is, mert esak igy lehatüuk ve! azonban attól függ. vájjon a magánjogi alap, amelyre támaszkodik, beválik-e s a melyről, mint fentebb érintve lett, ma még nem lehet határozott ítéletet mondani. Annyi azonban mégis kétségtelen, hogy a terv ennek az anyagnak szabályozásában igen nagy mérsékletet és köéljeuzéssel fogadták. Esutáu a vendégek hosszú koosisorbau a földíszített utcákon a vármegyeházára hajtanak. Este a protestáns jótékony oöegyesülét szeretet-estét rendezett, amelyen megjelent Antal Gábor püspök és Tisza István gróf is. A jubileumi uuuepség H-áu délslőtt folyt le a reformátua templomban díszközgyűlés keretében. A gyűlés tagjai délelőtt fé 1 10 órakor gyűltek össze a kollégiumban. Innen a templomba mentek át, ahol 10 órakor tinuepi istentisztelet voll. \t imát és it lenkölt szárnyalású ünnepi beszédet Tóth Kálmán, a komáromi református egyház esperese mondotta, Ltui.u folytatták az tgykiáakei..o..gvülést. l'zike Lajos esperes kir taiiánsoa nyitotta meg uz egyházkerületi közgyűlési. Utána világi réaiTÓl Tisza István fiigondnok mondott ineguyitó besőédet. Indaváuyara a közgyűlés egyén tátgyait lajsaapri halaaatották, kogy i keddi napot kiaárólag as örömünnepnek sceate'jék. A piispökérl küldöttség ment és megérkeztével a ko/.g vzles tagjai a templomban eliielvezkedluk. A fankölt szárnyalású ünnepi saeatbeesádet Tóth Kálmán esperes mondotta. Az istentisstelet végeztével az egyházkerület folytatta dis/kozgyuiésót. Az egyházkerület nevében Tisza István grót egyházkerületi lőgoiidnok üdvözólie a püspököt, aki a többek között ezeket mondotta : — Az Isieu iraut érzeti hala érzelmeinek kifejezésével szoktuk megkezdeni közgyűléseinket mindenha. De megsokszorozza e nála érzetet a jelen alkalommal az a mindnyájunk keblét átjáró tudat, hogy ma a Te közhasznú, áldásos tevékenységeduék negyven éves évfordulóját ünnepelni jöttünk ide, hogy negyven, megfeszített miiiikásságbau eltöltött esztendő után itt állasz ma előttünk, az igaz kálvinista magyar ember és az igaz lelkipssztoi fénylő példáját mutatva, az igaz kálvinista magyar emberét, aki egyesíti magában az erős kálvinista és a lörol metszett magyar ember jó IttWjdonságait, aki egyesíti lelkében Isten és a haza fogalmát, akibeu hazaszeretet és vallása iránti hű ragaszkodás oly egységes harmóniában olvad össze, hogy soha semmi törekvésénél e két ügyel egymással ellentétbe kerülni, az egyhaza ügyét a magyar nemzet, a magyar szabadság, a magyar felvilágosodás és haladás nagy nemzeti kérdéseitől elszakitaui nem engedi; és <ts igaz lelkipásztorét, akiben nemcsak az az erős hitbüség, az az igaz hitben rejlő lelki erő van meg, amely aunyi veszély között, anuyi Löst ssült, de akiben megvauuak azok a hasznos, azok a beesés tulajdonok is, amelyek s mai kor változott viszonyai, változott feladatai és kötelességei között igaz lelkipásztorrá avatják az Isten szolgáját. Mi Neked más jutalmat nag.rabecaülésünknél, ragaszkodásunknál, bizalmunknál és szeretetünknél nem hozhatunk. Vedd ez érzelmek hűséges, bár csekély és szerény jeléül ezen emlékalbumot, amelynek elfogadására az egyházkerület tagjai nevében kérlek fel és est a plakettet, amelyet a . egyz-'i kar uevébeu van szerencsém átnyújtani. Es most fordítsuk hálás érzelmeinket as Isteni as ajtót, megindította a gépeseiét s a kocsi csikorogva a magasabb régiókba szállt. A lift hirtelen megállott; olyan hirtelenül, hogy Kohonczy, ski erre egyáltalán nem volt, önkénytelenül lábujjra emelkedett, karjatt, mint a repüléere készülő madár, két oldalt kiterjeasté, aztán kecsesen a másik sarukban ülő utashoz lejtett. Mielőtt st egyensúlyt megtalálta volna, a lift ismét néhány lábat visszasülyedt a olyan hirteleu állott meg, mint valami acélrugó, elannyira, hogy a társnője előtt térdre borulni volt kénytelen. Még rosszabbá vált a helyzete azáltal, hogy as egyensúlyt megtartandó, valami támpout után kapott s leültében bájos társnőjének mindkét karjába belsfogódzott, még pedig olyan görcsösen, mintha ketté akarta volna törni. • zavar első pillanatában ugy vette estre, hegy a nagy kalap valami osmos fehér aroot árnyal s a no megmarkoltatásától szabadulni igyekezvén, gyenge sikolyt hallatott. El a sikoltás észre téritette. Felugrott s valami érhetetlen mentegetődzést mormogott. — Nineaen semmi veszély, asszonyom— kezdte el meguyugtató hangon — esak éppen hogy két emelet kost fennakadtunk s várnunk kell, amíg . . . De megütődve hirtelen elhallgatott, mikor a nő ijedtségét és különös viaeletét észrevette. Még mindig a pad sarkába húzódott, a zsebkendőjét arcára szorította, mig vállainak ideges rángása arra engedett követkeatetést, hogy zokogását elfojtani igyekszik. Meglepetésében s azon érzéstől vezettetve, bogy őt megnyugtassa s bátorítsa, Kohonczy éppeu melléje akart ülni, mikor valami nevetésszeru l.aug hallatszott a zsebkendő mögött. Kohonczy mélyen elpirulva talpra ugrott. — Bocsásson meg kérem ! — éa a nevető hang hirtelenében hiselgőre változott. — Tudom, hogy csuuya dolog volt t'.lein es a nevetés, de lásea Kohonczy maga el sem tudja képzelni, milyen furcsa képet nyújtott e peroben, amint ugrálva, keringőzve forgolódott, majd előttem térdre ereszkedett, mindenki valami táncoló medvének uéste volna. — Miss Kingsley — dadogta Kohonczy. — A megismerés első pillanatában a szívverése hirtelen megai.ott. most meg kalapált, akár a malomkerék. — Azt hiszem, es csak a maga szelleme mely leszállott az égből Csak nem lehet valójában sajátmaga! — óh, de bit at! — felelte a lány élénken. — Korábban indultunk, miat ahogyan tervezve volt s egyenesen Londouba jöttünk. Ma reggel érkeztünk. Es mig a lakásunk rendbe hozatnék, ide szálltunk ebbe a hotelbe. — Teaaék? — Na persze, apa meg én. Csak nem gondolta, hegy egymagamban jöttem T — Azt hittem, hogy sehogy sem fognak jönni. A tervük, ugy gondoltam, at volt, hogy sokkal tovább maradjanak oda. Miss Kingsley lesütötte a szemét. — Hissen tudja, sokstor megeshetik, hogy az ember megváltoztassa s szándékát — felelte kissé zavarodottan. — Es nem teszi meg nekem ast a szívességet, bogy elmondja, miért távozott tőlünk — tette hozzá. — De hát az az üzenet' — volt a válasz. — Micsoda üzenet* — Es az én levelem ? Csak nem akarja tan ast állítani, bogy nem olvasta volna el a levelemet, azt as egyetlen egyet, amelyet elutazásom előtt kát nappal magához mtéztem ? — En magától semmiféle levelet nem kapum. — De igen, Miss Kingsley, hiszen válaszolt is rá. Maga rám parancsolt, bogy arra a történetre rá ne merjek térni újból s maga haragudott ia rám, mert arra mégis emlékeztettem. Pedig csak jieg akartam magyarázni, hogy miért írtam meg azt. Egész Kairó a gróffal hozta kapcsolatban a maga nevét s mind azt erősítették, hogy maga lest a felesége Ez a feoeegés és terefere nagyoa lehangolt. Att histem, Mise Kiogslejr, hogy maga is jól tudja, hogy mik voltak at éa reménységeim. Mert habár nem nyilatkoztam is, már egy égést év óta szerettem önt. Megírtam azt a bitonyoe levelet, amelybeu megvallottam sterelmemot, jogot kérvén egyúttal arra, hogy aa ön s a gróf kost: viszonyról szóló híresztelésnek véget vethessek, elmondván egyuttal benne azt is, bogy milyen iszonyú félelemmel t aggodalommal várom válaszát. — Sohasem kaptam meg ast a levelet — felelte csendesen a lány anélkül, hogy faltekiuteni mert volna. — Sohaeem kapta meg? Akkor hát miképen magyarázhatja mog nekem ett a válastt? — kérdé
