Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909

1909-04-04

A gyermekhalandóságot • .•!,.»• nálunk osak »»!_:'• lehetne korlátozni, ha az állam a töldmives nép számára is betegsegitö pénztárakat létesítene és kötelezővé tenné a biztositást 24<K) korona jövedelmi cenzuson alul minden kereső földniivesre — tekintet nélkül arra, hogy önálló-e vagy alkalmazott. Minden jegyzöség területén kellene egy betegsegélyzö pénztárt íelállitani s a tagokat lehetőleg kis járulék fizetésére kötelezni. Azért nem is kellene részükre orvosi kezelésen, gyógyszeren, továbbá temetési és szülési költségen kivül egyebet biztosítani, bogy az ilyen pénztár kezelése is lehetőleg egyszerű legyen s azt mindenütt a jegyző végezhesse. Ilyen pénztárakat természetesen a városokban is fel kellene állítani, mert a töldmives pép a városokban sincs szokva az orvoshoz és innét van az, hogy az alföldi városokban, a melyekben nagy a földtnivesek száma, mint pl. Szegeden, Szabadkán, Hódmezővásárhelyen. Kecskeméten, Zomborbau aránylag sokkal kevesebb az orvos és nagy a gyermek-halandóság. De ez az intézkedés viszont szükségessé tenné a községi ós körorvosok számának szaporítását. A közegészség rendezéséről szóló 1870-ik évi XIV. t.-c. tavalyi módosításának ugyanis az a nagy hibája, hogy a községi és körorvosi álporitani. hogy legalább minden két jegyzöség az embertársaink jogainak nyilvánvaló eltiprásat. 1 —* » . - : - ~.. - •-- - I.I. - /vr\ : 111 _ _ ni i_ - ^ i i t. I . . ... i nterületére jusson egy orvos. r,z kb. 500 állás, a melynek rendszeresítése egy millió korona terhet jelentene az államra nézve. Ezután sz állásokat fokozatosan lehetne szaporítani évente ötven-hatvannal, míg az összes jegyzöségek külön orvoshoz nem jutnak. Az orvosok jövedelmét pedig mindenütt a töldmives pénztár egészitené ki, mert ez esetben a látogatási rnjak elmaradnának. Az ország egészséget csak ezzel az intézkedéssel lehnt biztosítani, ami ránk nézve annál fontosabb, mert az a két hatalmas állam, amely közé Ausztriával együtt l>e vagyunk ékelve, t. i. Németország és Oroszország, bennünket a természetes szaporodásban túlszárnyalnak. Sőt utolért már bennünket e téren maga Ausztria is, amelynek szaporodása a miénknél sunyival jobb, mert emelkedőben van. Idehaza pedig a magyarság szaporodási lölényét mii.dtn áron biztosítani k*»H, mert különben túlszárnyalnak bennünket a nemzetiségek. S mindent meg lehet csinálni egy jó törvénnyel és aránylag kevés kiadással Dr. Barsi Jenő. Béke. Minden knlturtörekvés erkölcsi szellemével Tanítjuk a telebaráti szeretet, törvényét a vallás és az állam tanai szerint. Ne olj! parancsoljuk. S aztán az ifjúsága virágában, pályája kezdetén kiragadják a fiatalembert életének megalapozásából, hogy évekig mast SJ tanuljon, mint ölni: rendszeresen, biztosan, pontosan. Szeresd telebarátodat, miiit tenmagadat, szol a legfelsőbb erkölcsi törvény. De jaj annak a katonának, akinek gyilkolást parancsoló vezényszó idejében eszébe jutna az a szelid szózat Amint a háború szele végigsuhan az országon, tüstént miliárdok állanak rendelkezésre. Kulturuélokra soha sincsen pénz. hacsak a perselyekben gyűlő filléreket nem tekintjük annak. Hiába utalunk arra a 80000 emberre, kiket évenkint a tuberkulózis pusztit el hazánkban. Megmentésükre, további nainzedékek sorvadásának megelőzésére „nincs pénz". S/azezrekre megy hazánk analfabétáinak száma. A kormány kénytelen elismerni, hogy pénz hiányában nem tud szervezni annyi iskolát, araennyi e szüruyü baj kiirtására kellene. Van egy gyönyörűségesen magalapozott gyermekvédelmi intézményünk. Tudjuk, hogy tetözetlen, mert csak 15 éves koráig védi a lások szaporítására nem volt tekintettel arra, hogy \ e

"«"K«>k » barbárság bármely formájának meg-j gyermekeket, hogy sok más hibája és hiánya 187G óta a lakosság a községekben kb. 25 %-kal j

turés

*- m

H jobban persze: barbár eszmék vagy szaporodott, a községi és körorvosi állások száma pedig maradt a régiben. Mivel pedig a községekben más, mint községi vagy körorvos meg nem élhet, az orvosok száma a községekben a lakosokéhoz viszonyítva mindig kisebb lesz. Ezért kénytelenek az orvosok a városokban összezsúfolva élni, a községekbe pedig nem jut elegendő orvos. A törvény megkívánja, hogy minden ÖOOO lakossal bíró község külön orvost tartson, de azt megengedi, hogy a kisebb községek együttesen esak mindeu tizenöt, esetleg még több ezer lakos után alkalmazzanak egy orvost. Mar pedig ötezer lakos után sokkal könnyebb a teendőket egy községben elvégezni, mint esetleg négyben, ötben vagy még többen. Sokkal inkább volna tehát a kisebb községeknek szükségük arra, hogy minden ötezer lakosra külön orvost kapjanak. Legfőbb szükség volna tehát a községi és körorvosi állások szaporítása és pedig olyan irányban, hogy jövőben minden nagyközség és minden körjegyzőség külön orvost kapjon. Egyelőre a l ; HUH es betegsegitö pénztárak felállításával kapcsolatban elég volna az állásokat annyira szaintézmények erőszakos fenntartása. Ezért meg ostromolandó és megsemmisítendő az erőszak eszméjét megtestesítő, a társadalmi jog egyszerű van, amely mind könnyen javítható és pótolható. De nincsen pénz. Látjuk népünk fizikai sorvadását, tudjuk, hogy a munkával túlterhelt anyák védelme a fogalmát meghamisító és összezavaró militariz; faj regenerációját jelentené, — de a védelem pénzbe kerül. A betegeink, az aggok, a túlterheltek: mus intézménye. A sok ellentmondás közt. melyet a haladó kultúra megismerései és a hagyomány ápolására emberi társadalomhoz nem méltó állapotban tenvaló törekvés kényszerit, rank: centralis szere1 getik nyomorúságos életüket; mily parányi az, pet visz a háború és a beke eszméjének ellent- amivel könnyitüuk rajtuk! Nincsen pénz az agniondása. A mig egyrészt erkölcsi és tudományos i gok ellátására, a betegeink gyógyítására, a terbelátásuuk a háborút elitélteti velünk, addigI hek könnyítésére. jogérzékünket mesterségesen ugy meg tudják I Hany kiváló elme tudományos, művészi. nyomorítani, hogy türjü». sót elismerjük a cél- technikai produktiója pusztul el csirájában, mert jait szolgáló bereudez.-*ek«t es iutézméuyeket. j nincsen berendezésük, amely az emberiség egyeKzt az ellentmondást keserűen érzi minden temes kincset gyarapító munkájukat bonorálkiilturmozgalom, amely a társadalom erkölcsi és gazdasági emelésére törekszik. Megérzi elsősorban, mert ellenfele a gazdasági erő akkora részének ura. hogy minden más törekvés elöl elvonja a szükséges anyagi eszközöket, másreszt | pedig ez aa ellentél rettenetes szellemi infekciót terjeszt. Panaszkodunk az emberek egoizmusáról. erosiakossagáról, rosszhiszeműségéről. Fájlaljuk hatná! Ehtifusz, túlzsúfolt lakások és az ezekkel járó legmélyebb erkölcsi veszedelmek pusztítják társadalmunkat és miudeu szociális törekvésünk teás MBTokoB, meg utcasarkokon elhelyezett perselyekben gyűjtött fillérek meg koronák alapjau áll. Ha a kulturtörekvesek támogatói felismerik a céljuk elérését, megnehezítő militarizmus igazi a jó társaságbeli embernek lehetőleg el kell felej-I jól áll nekik, et elkerülhetetlen. Egy fiatal leányi I fáradt leune. ez csak a korosabbakat illeti meg. az teni, hogy karjm is vannak, elhelyc/ödik az valahogy ; j láttam, a ki elfeledte megcsinálni a térdbajlátt tjiuár bizonyos kényelem, pihenés. A jó modorral ugy ba all, legszebb leeresztve s az ujjait behajtva tar- egy öreg iirnű annyira bele bámult, hogy ö csinálta | vannak ők, mint a jó lovas a lóhátán el is alszik, tani, de ugy, hogy elet legven benue, ne élet leien meg helyette ugyanakkor, a mire aztán sokan uiajdbiNtasaggal lógatva. 'bog? el nem nevették mtgiikat, de a fiatal leányt A lábakat egymásra póeolni nem szép, ne-'jogosan megítélték. vetni hangosan soha se szabad, esak nusolvogni, a hangos nevetést társaságban vissza kell fojtani. A társaságban nem ilök gyorsan mozogni, ide Azért szép az arisztokrátia modora, mert szerénységgel méltóság vau párosulva benne, a szerénység adja azt a kedves modort, hogy azt hiszi iiiinoda sietni, mintha toilettjét mutogatná az illető ; 1 denki, hogy könnyen hozzá terhelők; de a méltóság ott a lassú méltóságos mozdulatok szépek s a legszebb toilcttet is ugy kell viselni, annyi méltósággal, iniutha nem is tudnók, hogy rajtunk mi van, mintha termetűnk rendes kiegészítő része lenne, megőrzi őket attól, hogy közönségessé váljanak es ómként vissza tartja az embereket a tolakodástól, inert látják, hogy az mar nem lehetséges. Milven szép a magatartasakban az, hogy nekik mintha mindig ezt viselnök ; toileltrol beszélni ' a torna és táiir.tanulás órái kihatnak egész életükre, társaságban meg épen nem szoktak, még négyszemközt ;

s esak a legbizalmasabb barátnők. A kéz nyújtás mindig a uö előjoga, a férli tőle várja t az meg is teszi, amikor kell; azért, náluk az nem fordul elő, hogy a fiatal ember oda iiicn jen egy úrnőhöz kezet csókolni, hanem melyen meghajol előtte es az ké/.nyujtassal viszouoz/a a ineguiindeu lépesükre. még is megér/i, ha az nem jő felé viszi : nem kell vigyázniuk magukra, még se teszurk olyat, ami nem illik. Ne vegyen példát az ifjúság arról, hogy némely nagv emberünk, kivált nagy tudósok között vaunak, a kik kevés gondot frrditaimk külső modorukra, megjelenésükre, mégis mindenki a legnagyobb tisztelettel van iramuk, melyet ők méltán meg is érdemiének s moudjás, hogy Petőfinek ia igen rossz modora volt, még a legjobb barát ut is megsértette. A zseni és a tudós kivétel. Kvod licet jovi, non liest be vi. Azt mondja a latin közmondás. Ha a tudomány bau nem bírjuk őket követni, A torna tanulás a mi ifjainknál esak luxus, a külsőségekben ne kövessük, mint Sokratest tilosak arra való. hogy az osztályzatban szerepeljen, datlanabb tanítványai, u.ert lukunk nem nézik el Inua viszi a bizouyitváuyt az a fiatal leány és ilju azt a hibát. A jó modor megkivánja, hogy a nő és büszkén mondja, hogy t tornából jelese van ; de a ti.tr.» görbe, a melle beesett, a feje lefelé híg, mint egy öregnek, a lábai göibék, I karjai kifelé forduiva hajtást, melyet aztán kötelessége megcsókolni, sokszor lógnak, tlc heti '2 órán át jól elvégezte a torna gya-' hetetlen szeretni; határa vau a kél nemnek s nem az idősebb urak is megteszik, de az ilju köteles, korlatot s ez a fő, hogy heti 100 órán át, melyet | toldása az érdemnek, hanem hiba s csorhaság, ha mert illetlenség lenne inasként elfogadni egy unió még ébren tölt, hogyan tartja magát, az mellékes kézityujtásal. dolog, a ló n/ osztályzat, a bizonyilvany. Az ariszValamiiit eléliiizkálni kézesókra, mint egy is- tokrátia tagjai még az öreg korban is egyenes urkolás fin, nem illik; én ezt nálunk se szeretem, lássál járnak a nélkül, hogy erőltetett merevség pétiig el van terjedve iiteáu is sokszor húzzák elé lenne rajta: így szokta meg a mióta járni tanult, a kezét n nőnek megcsókolandó. Azt hiszik ez va- tehát a családban, kiest korától kezdve. Il tlllgV illendőség. A sréken is egyenesen ölnek, kivált az ifjuKiatal leányok köszöntéskor térdet is hajtanak,'ságnak épen nem illik hátra dőlni a széken, mintha legyen nőies, a térti férfias modorú. Rég megírta már a kölni: „He:ktileszl ha rokkát pörget nem lehet nem nevetni, Minervát ha fegyvert zörget leki ezen általhág '• lKulyt. köv.)