Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-03-22

menye, hogy a művészet mintegy elhagy vaj-ideg piedesztálját, lemegy a nyüzsgő, kenyéréit küzködö hétköznapi emberek közé, gyakorlativá és hozzáférhetővé lesz mindenki számára s útjában ott hagyja nyomát nemcsak a bútoron, ruhán ós lakáson, de az emberek lelkén is. A szép, mely úgyis mindig anyaghoz kötve jelenik meg, elindult, hogy meghódítsa a társadalmat s életet lopjon az eddig halottnak hitt dolgokba, melyek bennünket körülvesznek. Ezekkel az intenciókkal vitték bele lelkes és mélyen érző művészemberek a művészetért az iparba, hogy minden, ami kezünk ügyébe esik, amin szemünk naponta megpihen, szóval ami keretét képezi életünknek, ne csak tőlünk független Staffage legyen, hanem a gondolatunkhoz és érzésünkhöz tartozó, velünk összefüggő ólö valami, amiben megérezzük lelkünk egy-egy mosolygó rezdülését, amiből ismerős, otthonos érzések áradjanak felénk. Nálunk az Iparművészeti Társulat vállalkozott erre a nemcsak művészi, de nagy kulturmissiót is teljesítő nemes munkára. Evek óta tartja már fönn a legintimebb kapcsolatot iparunkkal s hogy, milyen eredménnyel, dokumentálta legutóbb a milanói nemzetközi kiállítás, melyen a magyar ipái-művészetnek vezető szerep jutott. Fáradságot ós áldozatot nem kiméivé iparkodik iparunk minden ágát művészi nivóra emelni s alig két évtized alatt a zománc és fémművesség,^ csipke és textilipar, butorkészités, mozaik kerámia és üvegiestés terén nem csak egy félszázad mulasztását pótolta, de a külfölddel szemben is versenyképessé fejlesztette művészi iparunkat. Iparosaink és tervező művészeink közt szoros kontaktust teremtett. Pályadijakat tüz ki művészi munkák tervezésére s elkészítésére ; kiállításokat rendez, melyekkel fölébreszti a nagy közönség érdeklődését és nemesíti Ízlését. A gyáripar termékein is látszik már nemesítő hatása s ez auuáliukább íontosabb, mert nálunk a gyáripar olcsóságával egészséges és virágzó kézműipar! ölt meg. Népművészetünk igazi, kincseinek megmentésére vállalkozik ezzel az iparművészeti Társulat, annak a népművészetnek megmentésére, melynek alkotásait a legfejlettebb nyugoli művészet is megcsodálta. Folyóirataiban és kiállításain száintalanszo • találkozunk magyar művészi motívumokkal, melyeknek csirája onnan indult ki a nép lelkéből. Ezt a népművészetet akarja kulturképessé növelni s ennek felkutatására és összegyűjtésére fölkeresi a legrejtettebb zugokat, is. A magyar közönség pedig — melynek lelke mindenkor uvitva van a becsületes és komolv művészi törekvések előtt — hamarosan megértette az Iparművészeti Társulat intencióit. Szeretettel keresi íöl a kiállításokat s kezdi becsülni és ízlésessé tenni otthonát. Átlátta és méltányolja a nagy igazságot, mely az őszinteségben és egyszerűségben rejlik:/a fa ós gipsz ne hazudjon bronzot vagy márványt,

t érvényesüljön az anyag mindenkor a maga valóságában, legyen vége az imitációk hazugságának', Nagy szociális elv rejlik e mögött. Megtanulja á közönség, hogy nemcsak a gazdagok bronzokkal és márványokkal teletömött lakása, nem mindig megértéssel és ízléssel alkalmazott fényűzése lehet művészi, de egy két fenyőfából ízlésesen összeállított bútorral, egy két egyszerű ornamenssel stílusos szőnyeggel a legszegényebb ember is művészi otthont teremthet magának. Az bizonyos, hogy ma még a tervezett bútor drágább valamivel a tucatszámrakészültnél, de ha a közönség nem riad vissza, ugy ez is rövidesen elmúlik. (Az Iparművészeti [Társulat legjobb műiparosainkkal s legjelesebb ipari tervezőinkkel áll összeköttetésben s a magyar ipar ilyen módon való pártolásában méltán elvárhatja a közönség támogató kézszorítását, Hogy a közönség menüéi szélesebb rétegeiben elterjedjen a minden művészi alkotás iránti fogékonyság és szeretet, arról különösen az által gondoskodik a Magyar Iparművészeti Társulat, hogy tagjai sorába veszi fel azokat, kik anyagi és erkölcsi erővel kívánják szolgálni a magyar iparművészet ügyét. A csekély tagsági díj — évi lü korona — fejében a Társulat tagjaiuak nemcsak magas művészi és irodalmi színvonalon álló, gyönyörű kiállitástP folyóiratot ad, hanem tagjai iugyen látogathatják a Társulat kiállításait s résztvesznek a sorsoláson, melyet a kiállításon vásárolt, tárgyakból rendeznek, végül kedvezményes áron kapják a társulati kiadványokat. Ugyanit}' jogokat élveznek az alapító tagok is, kik a Társulat céljaira egyszersuiindeukorra legalább -JÜO koronát adományoznak. Mennél többen lépnek be a Társulat körébe, annál könyebben lesz megvalósítva tv cél. A magyar iparművészet fejlesztése és terjesztése. A társulat, hogy a művelt magyar közönséget maga körül csoportosítsa, most taggyüjtési akciót indított és megbízottait szét küldi az egész országba, hogy a társulat részére megnyerjék mindazokat, akik művészi törekvéseink iránt érdeklődnek. A társulat bizalommal fordul a magyar társadalomhoz és kéri, hogy megbízottait fogadja szívesen ós munkájukban legyen segítségükre. bet ni nem nézett özvegy Bokorkáuéra. Még esak nem is köszönt neki, ha találkozott vele. Pedig kár. Mert ha köszönt volna neki, akkor egyszer talán Bokorkáné is leküzdötte volna magában KőszályTibor ur iránt ama •> -vezetés látogatás óta érzett vad gyii öletét, s uum valószínűtlen, hogy egy gyöngébb pillanatban mégis csak megkérdezte volna a kiutasított udvariétól: — Mondja csak Kó'szály, micsoda arcátlan tréfa volt az magától, liogv— akkora feleségével, meg a gyermekeivel akart betolakodni a lakásomra? Miféle eljárás volt ez magától'' Es ebből a haragos kérdésből szegény KőszályTibor egy csapásra megérteti' olna a szörnyű I tengernyi nép a Honvédszoborhoz, hogy hazaér minő név. .szeretetének egyszerű jelét, a nemzetiszínű szali) özvegyéé k. J lag-gal ékesített koszqrut a szobor talpazatára Márciusi ünnepségek. Mint minden esztendőben, ugy ez idén is fényesen ünnepelte meg városunk hazafias közönsége a n.igyar szabadság ujjáébredésének évfordulóját. Nemzeti lobogók lengtek a házak tetején, nemzetiszínű kokárdák ékeskedtek az aggok, ifjak, férfiak, nők és gyermekek öltönyén. Mindenki tudta, hogy (50 esztendővel ezelőtt lnfngzott el halhatatlan költőnk, Petőfi Sándor ajakáról a „Talpra magyar . . ," 6ü esztendővel ezelőtt ép igy járták be az egyetemi ifjak a főváros utcáit, mint ahogy mult vasárnap tódult a valót-, hogy tudniillik ama látó? jegyet küldött be a szobalánnyá! . • • Tudniillik olyan névjegyet, amelyet, egy, az egész j letegye. Kivétel nélkül majd minden egylet és családjával tett múltkori látogatás "'„itt. dugott I tanintézetben vr.lt ez alkalommal ünnepély, amevolt a tárcájába arra az esetre, ha :>/. illető família, I l

v

ek lefolyásáról alábbi tudósításunkban szamo! Inuk be: amelyikhez mentek, és amelyiket otthon (alállii netalán nom volna odahaza és amelyik >. •,-jegyre éppen a családi látogatás kidomhoritása végett a név után, hogy: Dr. Kősraly Tibor ironnal még e/t irta soll oda; ..lejével és gyermekeivel" Ezzel a famözua névjeggyel jel" tette be magát Kős/aiy ur a várva-várt találka idején a szép özv egynél. Vasárnap délelőtt a Honvédszoborhoz elsőnek a Ker. munkás egyesület érkezett, utána nyomban a főiskolai ifjúság vonult fel. Az ünnepélyt a főiskolai ifjúság á Himnusz eléneklésével kezdte meg, utána Siskey Imre szavalata következett: „Emlékezés a márciusi ifjúságra-, melynek befejezése után Bakó Lajos ünnepi beszédet moudott a márciusi nagy napokról, A szépen kidolgozott s lángoló hazaszeretettől duzzadó bejszéd óriási hatást gyakorolta hallgatóságra. Benedek József tüzes szavalata utáu a közönság elénekelte a „Szózat"-ot, majd megkoszorúzván a szabadság szobrát, helyet engedett a Ker. Munkás egyesületnek. Újból felhangzottá „Himnusz" a nép ajakán, felhangzott a „Szózat", a „Talpra magyar ..." is, miut a magyar szabadság örökéletű evangélumái. Itt .Maar János káplán mondotta az ünnepi beszédet. Pár évvel ezelőtt még, a darabont kormány idején, nem lett volna tanácsos ilyen igazi, hamisítatlan magyar érzésről tanúskodó beszédet mondani. Minden mondata, minden szava után szerettünk volna felkiálltam: „Él magyar, áll Buda még!" A történelmi alapokon nyugvó, hazafias beszéd befejezése után a Kev. Munkás egyesület is letétté koszorúját a szobor talpazatára, azután saját zászlója alatt elvonult a szobor elöl. Délután. A tanítóképző intézetben fél 3 órakor kezdődött a hazafias ünnepség, melyet Popp Alajos tanító-jelölt vezetésével, az ifjúsági ének és zenekar által hatásosan előadott Himnusz nyitott meg. Ennek befejezése utáu Langmahr Ferenc felolvasást tartott a márciusi nagy napokról. A felolvasást zajosan megtapsolták, Einmer Gábor szavalta el ezután a nemzeti dalt, majd ismét az ifjúsági énekkar Kónya—Hatvani: Kuruc indulóját adta elő Hatvani Lajos tanár vezetésével. Ezúttal hallottuk- Hatvani tanár kompozícióját első ízben s mondhatjuk, hogy a darab bármely helyen ép oly óriási sikert biztosítana szerzőjének, mint az intézetben. Utána következett Pödör Béla zenés- szavalata, kit Steltek Béla kisé

rt zougor

äiu.Dul'tn ímse-pedig harmóniumou és az ifjúság nyolctagú énekkara. Utána Erkel: Hattyú dalát játszotta az ifjúsági zenekar, példássan és fegyelmezetten. Végezetül Lapkovics Béla szavalata után ismét az ifjúsági ének- és zenekar adta elő a Szózatot, melynek befejeztével a lélekemelő ünnepély véget ért. A zárdában fél 4 órakor kezdődött az ünnepség, inebyen szép számú és előkelő közönség vett részt. A műsor ének-, szavalat-, felolvasás és melodrámából állott. A szereplők közül különösen kivált Szentgyörgyi Elza, aki bátor fellépése és helyesen hangsúlyozott szavalatáért sok tapsot, kapott. Zajosan megtapsolták Anuunciáfa irgalmas nővért gyönyörű stílusban irt, remek felolvasásáért, mely mindvégig lekötötte a hallgatóság ügyeimét. Felemlitést érdemel még a melodráma előadása, melyben ugy a szavaló, valamim- az énekkar is arról tanúskodik, hogy betanítójuk ezen a téren is elsőrendű kvalitás. A melodrámát Mudra Olga zenetanárnő kisérte, mely külön dicséretre nem szorul. A kath. kör és a bencés gimnázium együttesen tartott emlékünnepélye 5 órakor vette kezdetét a gimnázium tornatermében. Az első szám Kéler: Rákóczi-nyitánya volt. Előadták zongorán Migály Ilonka és Mariska, hegedűn Gátky Zoltán, gordonkán Szentgyörgyi Sándor. Olyan zenei erők ezek, hogy már nevük magában véve is teljes sikert igér. Hátha még az ember játszani hallja őket! A közönség, mely ez alkalommal zsúfolásig megtöltötte a termet, frenetikus tapssal jutalmazta őket. Külön dicsérni a művészetükről híres szereplőket igazán felesleges, mert erre ők már nem szorulnak. Ezután Takács Gedeon, a bencés rendház poéta-tagja szavalta el „Szibériai" cimü gyönyörű költeményét, amit a közönség szintén tapsviharral honorált. Ezt követte az Ábváuyí-Szeufcgyörgyi: „Szabadság, dicsőség-' kezdetű hazafias dal eléneklése, melyet mintegy 50 tagból álló vegyeskar adott elő, melynek elhangzása után Jándi Bemardhi lépett az emelvényre s ragyogó stílusú, a szabadság ujjá születésének legkisebb részleteit is magában foglaló, gyönyörű ünnepi beszédet mondott. Sajnáljuk, hogy részletesen nem foglalkozhatunk a remek beszéddel ugy, amint az megérdemelné, de tekintve a sfzük keretet, amelyben tudósításunkat irjnk, e helyütt az lehetetlen is. Utána a „Petőfi szobra"! cimü melodráma következett. Szavalta Nagy Gabriella, zongorán kisérte Kiss Vilma. Magában véve a vers nagyon szép és erőteljes hangú, a zene si-