Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-02-23

XXXV. évfolyam. Pápa, 1908. február 23. 8. szám. Pápa város hatóságának ós több pápai s pápa-vidókegi yesületnek megválasztott közlönye. M e g j e l e n i k ni i n d e n v a s á r n a p. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirUoreskedése, Fö-tér 23-ik szám. Hirdetéseket egyezség szerint fölvesz a kiadóhivatal. Főmunkatárs: MOLNÁR KÁLMÁN A. szerkesztésért i'elelűs laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. lűlötizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára : egész évre 13 kor., fólóvro 15 k., iieg.vodóvre 3 k Nyilt-tér soronként 40 fillér. — ICgyos szám ára 30 1111 Dr. Hoitsy Pál, városunk orsz. képviselőjéhez Nehéz, nyomasztó helyzetünkben a várakozás kétszeresen elviselhetetlen. Pár évvel ezelőtt, mikor a városi tisztviselők küldöttsége tisztelgett Nagyságod n ál biztatást és reményt kapott. vünk a sorra, de fájdalom, hogy mindezideig mellőzve leltünk!! Ha mélyére tekintünk a dolognak és boncoláshoz jogunk, mit látunk?! Á.zt, hogy fontosaim szervei vagy unt Reményt, —• mert Nagyságod igéretét az államnak, mint a megye; mert a adta arra, hogy ügyüket magáévá teszi, s ígéretet arra. hogy „többet is tesz, megye egy közbeiktatott hatóságba mely az állam legfőbb tényezőinek rendelkemint a mennyit ez a küldöttség kér."ízeseit osak közvetíti és ezzel megszüretek megszámlálhatatlan sokaságát s most már a követelés terére lépnek, — mert belátták, hogy követelés nélkül az igéret csak Ígéret marad. Nehéz követelnünk, . . . talán nem is helyén való dolog, de tudja be Nagyságod. — ezen lelki állapotunkat mellőzésünknek, a mely kétszeresen sújt. Sujt erkölcsileg, sújt anyagilag. ErEzen Ígérete adja kezünkbe a tollat, Inik működése, a város pedig azt végre- |kölesileg azei hogy Nagyságodhoz forduljunk súlyos!hajija, helyzetünkben, bízva szilárd jellemébe,' A város lmgy igérelét velünk szemben valóra mely mint előre tolt végrehajtó-szerv a j körünk azokéval megegyező és mi mégváliaiíi is szives leeud. mert az államnak dolgozunk ép ugy, mint a lobbi szerves xx, Nagyságos Uram. a'alkalmazottak. Képzettségünk, munkaígéretet sokat hallottunk másoktól, biztosítottak is bennünket annak beváltásáról, de ezek az ígéretek mai napig is csak igérelek. Nagyságos Képviselő Ur! Helyzetünket nem kell újból ecscegkörüllekinlőbb, legnehezebb felada-! sem vagyunk velők egyenlősítve, mégpe tokát oldja meg. Nehézsége különösen abban van, hogy ez a szerv tartja fenn az érintkezést a közönséggel, akárcsak a hadviselésnél az előőrsök az ellenséggel. dig azért nem, mert tőlünk az állam, csak szolgálatot követel, ellenszolgáltatás, illetve gondoskodás és kedvezmények nélkül. Anyagilag pedig azért, mert azzal, hogy az állami szolgálatok nem dotáltainak, a város ugy — ahogy tudja csak Ebből látjuk azt, hogy a legmostohább helyzete van. mint szervnek s telnünk, azok eléggé ismeretesek Nagy- miért kell legmostohábbuak lenni, mint! tiszt viselőit ellátni ságod előtt is, mert volt alkalmunk is- iistápoíytnak? ?: " j Kérjük már most Nagyságodat, mélmericlni igéretét megelőzőleg. \ Ez volna a kérdésünk! jtózlassék ügyünket jóindulatával támoMegkapták a íizetésrendezést az Ha már a közigazgatási szervek se-^ mogatni s mint kizárólag város által állami, megyei alkalmazottak, megkap- gélyben részesüllek, ugy első. jogos ésj megválasztott képviselő, a városok érdeták a lelkészek, a lauitók,"a birok: ez méltányos a városok segélyezése lelt

1 kében szavát is felemelni, mind igszságos és jogos igényeket elé-[volna, ha már eddig mellőztek is, med- Megvagyunk győződve,ha azt tenni gilett ki, ezt mindenki elismeri. Min-j dig kell még az állam ezen mostoha- nem vonakodik, ugy csak a rokonszenv den egy ily íizetósrendezés befejezése iságát eltűrnünk?! ;f°£'j

11 kísérni vállalkozását, után a remény megerősödött bennülik, A város s ennek következtében a Adjon Isten erőt hozzá Nagyazt gondolva, hogy talán most mi jö- városi tisztviselők megelégelték'az igé-lSágodnak! Dr. Szelecky Béla. A tudós szamár. Tavaly még az utcán vont egy talyigat, Hallatván kínjában keserves .,i-á"-t. Alirakul kapott sok súlyos (illeget, Mire csak nagy, bolyhos füle lebegett. S inie, most már hetykén s pantallóba jár Bs uton-utfélcu köszönésre vár. Feszül a léptén az uj szfdonkabát S urnák, tudós urnák hirdeti magát. Azóta, hogy szert tett egy kis nyereményre Divatos szabású s pikó a mellénye. Kőt hosszú kezét is divatosan hordja, l'gy lóbálja, mintha kél nagy kifli volna. A/, ulrán két ombert ha együtt talál: Bármi is a téma, vitát provokál . . . Esztétikus, iró, ha kell. műbíráló, Szónok is, szinusz is, dc csak — recitáló. Politikus, gazdász s az ég tudja még mi ! Száz esztendeig sem tudnám utolérni. Ks a hajlongása csodás egy jelenség 1 Még utánozni is merő képtelenség. S akárki meglássa, rövid nemsokára, Babérkoszorú lesz téve homlokára, S fityeg a mellén majd rondjol és szalag Ks üdvözlik ó't a többi szamarak. Molnár Kálmán. Renitens feleség. I - A „I" á p a i 1, a p u k" e r e <| o t i l á r c áj a. — Irta: Prém József 1. A lovag-tereinlieu nagyokat nyikorgott a rozoga padló amim 11 imílyi Kun István magass/.áru. kemény talpú csizmáiban végiglépkedett. Erős in'dtilat dolgozott, a kastély urában. Az- ajtó mellé j húzódott hajdú, aki pecsétes levelet hozott Déváról, szepegve, nézte a nagyúr haragját. Az irás Kettétépve ott hevert az asztalon. Azaz csak az egyik darabja, a másik a padlóra esett. A lieinénytalpii, magasszáni csizmák egypárszor már mar niiiip.ist'ik arra a papírdarabra. — Ezt nekem 1 A .-ujai IIÍIVCM in incr igy packázni velem ! Eu ve'eiii, llozsályi Kun Istvánnal 1 lia't az vagyok-e még? | Dühös pillantassál, vérvörös ábrázattal á'lt ! meg a hajdú előtt, várva ti feleletei. ijpl°tzer Arnold tatMlMIFÄÄ! HUSIIM!Ifrritilttat! ~ En kegyes nagyuram ! — alázatoskodott a megriadt einher. — Nem rajtam mult, hogy jobb híradással nem kedveskedhettem. — Lódulj és küld be sebiiheii a kapitányomat. Ismét végigcsörtetett a termen a nekibőszült férj. Most már rugdalta azt a papírdarabot, valahányszor a közelébe éit. Nem törődött vele, hogy az ország legszebb asszonyának édes kezevonásai alkotják a szabályos, egyenes sorokat . . . Korának legünnepeltebb asszonya, a bűbájos Szée'ny Mária, az ő imádott hitvese irt neki . . . Az ólomszegélylyei kerített, sziuos üvegii ablakon át messzire ellátott a kastély ura. Ott terült el a rozsályi határ. Hátha mégis jön az asszony. Hátha osak tréfálni, ingerkedni akart vele, amikor azt irta hogy soha többé nem jön vissza S/.atmármegyébe. Tán itt is van már a közelben . . . Az a porfelhő ott a hegyhát mentén őt takarja! . . . De már belépett a kapitány, vitéz Auialtí'y Gáspár uram 1 — Mi baj István? — Fordul velem a viliig j Bár siilyedne élés sülvetlnék el a pokol fenekéig! P| á r u h á z a II Déálv-ufczct 23. j Keppicrpf. l\áz. PAPAI LAPOK