Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908
1908-12-25
— Állandó (vegyes) iovat. — Vezeti : Teleki Pál. A megkorrigált Szent János. Keszthelyen a fő utcán, a régi gazdasági tanintézet mellett levő ház előtt állott (tán még most. is áll) egy Szent János szobor, mely egy oszlopra volt helyezve, emeletnyi magasságban, épen cg}' szépséges szép leány ablaka elé, arculatjával az utcára nézve. Volt pedig a szépséges szép leánynak két titkos imádója. Természetesen mindkettő lángszivü „praxi."*) Mi lenne szebb, ideálisabb szerelmi vallomás az éjjeli zenénél Y Oh, a zene lágy, édes-bús," panaszos hangja többet mond száz beszédes ajaknál, jobban hódit száz epedő sóhajnál. A két szerelmes Seladon is a zenéhez folyamodott, hogy tegyen az a száraz fa helyettük vallomást. Felfogadták liáfc Biri Sándor bandáját 10 bankó forintért s iól bekaufolva, éjfélkor, elmentek a szép leány ablaka alá. Hangzott a ..Képeddel alszom el", az „Alvajáró,, s még két-három andalító dal. A két fiu csak ugy olvadozott a nagy érzés miatt. Utoljára még Bethoven „Trauermars l!-át is elhuzatták, hogy annál nagyobb jelét adják nagy szívbeli keserűségüknek. No de csak vége lett az éjjeli zenének is. Hőseink szomorúan bámultak az ideál setét ablakára. Egyikük aztäTTrnegpillaiilja a Szent Jánost., fmiu az oszlop tetején, háttal fordulva az imádott, ablakja felé. Gondolt merészet és nagyot s ily szókra nyilának ajkai: — Te, pajtás, látod azt a szentet ott? Hátat fordítva az „0" ablakának. Hát nem szörnyű •dolog ez? — Ugj" látszik, nem járt a Kreuszler tánc és illem iskolájába. — Hm! Meg kéne fordítani. Es másnap reggel a Szent János arccal az ablaknak nézve találtatott az ö magas piedeszt álján. Megtalálta. Áldott jó ember volt Füzy János bátyánk. De a felesége! No, az legújabb kiadása az ókori Xantippének. De megforditva. Mert, mig az folyton lármázott, ez napokig sem szólt egy árva igét, ha valamiért megharagudott. Pedig sokszor megharagudott. Nincs borzasztóbb egy kaugató asszonynál. Egy alkalommal ismét igy tett. Füzy uram próbált szép szót, meg teremtettét is. Hiába. Nem használt semmi. Az ssszony álhatatosau megmaradt a hallgatás mellett. A jámbor férjet elte a méreg, mignem gondolt egyet s alattomosan mosolygott füstös bajusza alatt. Aztán elkezdett keresni, kutatni, pincében, padláson. Majd meg a szobákbau forgatott fel mindent. Benézett minden szekrénybe, fiókba, az ágyak alá s közben folyton motyogta: — Itt sincs, itten sincs. Hol az ördögben lehet hát?! Az asszony még mindig nem szólt, csak nézte összeráncolt homlokkal a dolgot. Végre Füzy bátyánk, kedves életpárja szekréiryében kezdte a kutatást, kirakva minden abroszt, szalvétát. Már az asszony fehérneműire került a sor. De ezt már nem állhata tovább a jó aszszojiy. Mérgesen kiálltott férjére : — Mi a durrogó mónküt kutatsz már anynyit?! — No, hála Istennek, meg van már! A nyelved kulcsát kerestem — felelt a jó, öreg, stoicus nyugalommal. És Füzyné asszonyom nem duzzogott többé, neki kellvén a szétszórt holmit ismét helyre rakni. *) Igy hívják a keszthelyi gazdászokat. A sas. Nehéz felhő feküdt a bércoroiüra. . Nyögött alatta a sötét vadon. Az őszi szél sirámos harsonája Atalsüvölt a tarlott gályákon. A völgybe hajló szikla csúcsos orma Megmozdul lassan, méltóságtele. Es mint a felhőt szétterülve hosszan Emelkedik a végtelen fele, " Most meglebeg. Irányát változtatja S megáll a légben sziklamereven, Majd birodalmát, körülkavarogva Átalsuhnu a kijix völgyeken. Es hirtelen, miként az égi villám, Hatalmasan, mint szélvész gondolat Csap lefelé mérhetlen légi utján — Zsákmányra lelve lenn a fák alatt. Messzire hallik szárnya suhogása — Ott lenn remegve száguld szét. az őz; Varjú, holló csatára kelni gyáva, Tovarebben, hisz tudja, hogy ki győz! ... — Egyszerre, csak hatalmas dörrenéstől Lesz hangossá az óriás rengeteg, A sziklafal százszor menydörgi vissza Es hangjától a föld is megremeg. Sokáig harsog A'ógig a határon, Soká pereg még nyomán a levél, Mig öszi jussát vissza foglalhatja S tovább süvölt a hűvös öszi szél . . . ... A lég királya ott fekszik a porban És diadallal nézi a vadász. A haldokló, bár végperceit éli — Mozdulatára éberen vigyáz. Kinyújtott karma készen áil a harcra S noha sebéből patakzik a vér: A végső cseppig magát meg nem adja Es jaj amink, ki most hozzája ér! . . . . . . A távol falu estharang bugása Halkan szűrődik át a lombokon. Madár elül és a futó vadaknak Nyugalmas enyhet kinál a bokor. A hold megindul mérhetlen útjára S ezüst fényét a tisztásra veti Hol a hulló lomb — lág}' harangszó mellett — A végtelen királyát temeti . . . Ballá Miklós. HIREK. — Lapunk olvasóihoz. Előfizetőinknek, általában lapunk olvasóinak, barátainak, valamint munkatársainknak kellemes és boldog karácsonyi ünnepeket kivánunk. — Személyi kir. Gróf Esterházy Pál e hét folyamán városunkba érkezett s a karácsonyi ünnepeket városunkban fogja tölteni. — Karácsonyi számunk. Városunkban ősi szokás, hogy iparosaink a karácsony előtti napon, már kora délután, beszüntetik munkájukat. Igy vau nyomdászainknál is, s e miatt, valamint azon okból, mert a karácsonyi ünnepek péntek ós szombatra esnek, lapunkat két nappal előbb, vagyis pénteken reggel, karácsony napján jelentettük meg. — A népkonyháról. A népkonyha bizottság folyó hó 2i-én a városháza nagytermében gyűlést tartott, melyen végérvényesen elhatározta, hogy a uépkoiryhát 1909 január hó 2-án megnyitja A bizottságnak a pénztáruoki tisztségre ßeidl József városi számvevőt a népko^dia felügyelői tisztségét pedig Fürst Sándor kir. járásbírót ós Hajnóczky Béla ipartestületi elnököt sikerült megnyernie. — A központi választmány t. hó 19-én tartott ülésébeu az 1909.' évre érvénnyel biró országgyűlési képviselő választók névjegyzékének végleges kiigazításával foglalkozott s a szavazattal biró országgyűlési képviselő választók számát 1173-ban állapította meg. '' — Chanuká est. A zsidó népiskolában f. hó 20-án a zsidó népkonyha javára oly fényes ünnepélyt rendeztek, hogy bizony bármely hangversenyekre berendezett helyen is kitűnő estófynek vált volna be. Nem hirdették óriási plakátok, csak apró meghívókat bocsátottak ki és mégis zsúfolásig megtelt a zsidó népiskola tágas nagyterme. Különös vonzó erőt az adott az estélynek, hogy a Nyíregyházára megválasztott szombathelyi tudós főrabbi Dr. Bernstein Bélát nyerték meg felolvasónak, nini már egymagában is az estély sikerét biztosította. A felolvasás a Barkochba-féle szabadságharcról szólott nagy történelmű tudásra valló, gondolatokban és eszmékben gazdag formában kimutatva, hogy a szabadságszerető nép győzedelmesen állja meg a helyét, amig igaz eszmékért száll síkra. Gyakran céloz a zsidóságban ma is fékteleukedö túlzó pártókia, mely az akkori kornak meg-ineg újuló képét adja. A fényes elotjueueiávnl előadott tanulmány végeztével frenetikus tapssal köszönte meg a hálás közönség a nem ínind.'nnapi élvezetet. Az ünnepély mécses gyújtással vette kezdetét, melyet, a széphaugu Pauet Jenő a polgári iskola énekarának kíséretével adott elő. A kedves megjelenésű Steiner JJóza és Gutsteiu Franciska alkalmi szavalatai kitűnően illeszkedtek be az igazán sikerült estély műsorába. Még külön meg kell emlékeznünk a zsidó polg. fiúiskola vegyes énekkarának sikerült ének számairól a melyek Blau Henrik polg. isk. tanár ka.rvezetö körültekintő figyelmével a különben is élvezetes estélyt még feledtetetienebbé. tette a jelenlevőknek. Amint halljuk az estély anyagi sikere is kedvezőnek mondható. — Föszolgabiralcutiátalánya. A belügyminiszter a vármegyék járási főszolgabíróinak ez idő szerint egyenként lOOU koronában megállapított utiál alanyát 190S. január hó 1-töl kezdődő hatállyal 14d0 koronára felemelte s utasitotta a várineg3 r ék alispánjait, hogj' ezt. az összeget ez év elejétől egy összegben, jövőre pedig részletekben utalja ki. — Külföldi egyének kitoloncolása tárgyában a belügyminiszter 0S,2tí;3/908 szám alatt egy a közigazgatást, érdeklő fontos határozatot hozott. A határozatban ug3*anis a miniszter kimondotta, hoíry a Magyarország területén huzamoMibb idő óta tartózkodó külföldi egyének, vagyoni viszonyaiknak kedvezőtlen volta esetéit kiutasíthatók, illetőleg az országból kényszer utján eltávolíthatók. — Szűcsi körjegyzőség és állami anyakönyvi hivatal áthetyezóse. A már több mint egy éve Csót községbe költözött szűcsi körjegyzői 'és állami anyakönyvi hivatalt, Kollár Gyula jegyző nyugalomba vonulása alkalmával, járásunk ' főszolgabírója Bakony-Koppáuy községbe helyezte át. A körjegyzőség ós állami anyákon}"-*.-! hivatal vezetésével Eszterhay Dezső csóti rendszeresített segédjegyző bízatott meg. aki jövő hó 1-ével már megkezdi hivatalos működését. ! — Ujóvi üdvözletek megváltása célI jából a mult hét folyamán bocsátotta ki Mészáros Káról}' polgármester a szpkásos gyüjtőivet. A köuyörre szorultak nevében ezúton is felkérjük városunk nemes szívű közönségét, hogy a koldusok hetenkénti segélyezésére szolgáló alaptőke gyarapításához könyüradomáuyaikkal, uj évi ajándékképpen hozzájárulni kegyeskedjék. — A dohánygyári szivarok. Már több izben megemlékeztünk a pápai dohánygyárban elkövetett nagy szivarlopásról, amelynek tetteseit kinyomozni nem sikerült. A gyanú Horváth István és Németh József ellen irányult, akik ellen a kir. ügyészség dec. 19-én kelt határozatával a nyomozást megszüntette. Egyidejűleg azonban az iratokat Szabó Mihály, Sonnenfeld Jenö, Varga István, id. Szabó Mihály pápai lakosok által elkövetett orgazdaság vétségének elbírálása végett j a pápai kir. járásbírósághoz áttette. Igy hát 7100 I drb. szivarlopás tettesét kézrekeriteni nem siI került.
