Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-12-13

Karácsonyi iparpártolás. Két nagy veszedelem fenyegeti ma a.magyart: népéueíf és pénzének kivándorlása.. Ha ez igy tart, tónkrejutunk! A magyar ipar pártolását, többé fl-alinalángszerii felbuzdulással, bankettel, ékes frázissal kielégíteni nem leltet. Eiuézzük, ha évről-évre ezer millió koronával ádázunk az ugy is gazdag külföldnek, behozott ipari cikkek alakjában. Magyarország 1U08- január 1-től 1 yOS. szeptember végéig ezerszáz hatvannégy millió korona értékű árut hozott be. Ebből Ausztriára kiloncszá/hét nvllió korona esik. Még szomorúbb az, hogy hazánk egy év alatt kerek ezer tui)J/<5 koronát ad ki ipari cikkekért, amely rengeteg összeg évről-évre szaporodik. Iparosok, kereskedők csüggedten tekintenek a jövőbe, közönségünk pedig, noha érzi a bajt. álomba merült. Ugy látszik, miiitna egyre rosszabbodnék a helyzet, mintha a közönség és iparos osztály ellenséges indulattal viseltetnék egymás iránt, mintha egymást okolnák az általános gazdasági pangásért. Itt valami nagy hiba van, amelyet vagy nem látunk, vagy félünk észrevenni" Tennünk kell valamit, mert az igazán tűrhetetlen, hogy amig némelyek mindent elkövetuek a magyar iparért, addig mások — százan, ezren — e derék agitálókat lekicsinyelve nyíltan szidalmaz zák a uagyar ipart; viszont iparosaink is sokszor igazságtalanok ítéletükben a magyar közönséggel szemben, amelyet szintén nyilvánosan korholnak. S mivel bizonyos esetekben mindkét félnek igaza van, a semleges hallgató levonja a következtetést v külföldi portékát vásárol. Ha országunkat az évrőlévre kivándorló ezer millió korona ve.-zteséggel nem akarjuk tönkre tenni, meg kell változnunk. Az ipaios osztály s a közönség között egyre fokozódó feszült helyzetet jóra kell fordítani. Az ellentéteket ki kell egyenlíteni egyszerűen azért, mert magyar iparos és magyar közönség egymás nélkül meg nem ülhet, hiszen mind a kettő a magyar haza gyermeke. A megoldás cz: a magyar iparos igyekezzék mindenben eleget tenui a közönség nek, viszont a közönség legyen eluéző a nehéz átmeneti időben a mesterrel szemben. Kölcsönös gáncsolás helyett, mindkét érdekelt fél szeretettel támogassa egymást. Az egész országnak tettet kell lerónia e nemű kötelességét. De hogyan'! A dolog nagyon egyszerű. Szervezkedjünk országosan ! Amit a politiua az önálló vámterület hij.íu meg nem valósíthatott, csináljuk meg mi társadalmi uton. tí/.ervezkedjék az egész társadalom, még pedig községenként! Minden faluban a pap, tanitó,jegyző, földesúr hívja össze a népet a község házába, magyarázza meg ott az iparpártolás országos jelentőségét H vegye rá a közönséget, hogy karácsonyi ajándékul csakis magyar gyártmányt vásároljon. A helyi vagy a környék kereskedőit, iparosait pedig szólítsák telj hogy karácsonyi vájárra et-akis honi tárgyakat hozassanak, illetőleg meglévő honi tárgyaikat árusítsák. Hogy melyek és hol kaphatók e honi tárgyak, erre nézve már vau biztos kalauzunk. Több évi sürgetésünkre, és az illetékesek felszólalására a kormány ötvenezer példányban kiadta a Hazai Ipari Beszerzési Források cimü könyvet. E cim tár ötezer olyan készítményt sorol fel, az előállító pontos cimével, amely kizárólag Magyarországon 'készül. E munkában a vas-, fém-, gép-, kőföld-, agyag-, iiveg-, fa-, esont-. bőr , fonó-, szövő-, pnpir-, rnhá'/.ati, élelmezési, stb. iparágak cikkei mind j megtalálhatók. Tehát ki-ki kedvére válogathat. R könyvből minden hatósága intézet és néptanító egy-egy ingyen-példányt kaphat, ha a m. kir. Kereskedelmi Mezeiunhoz (V-, Akadémia-utoa), vagy a Tulipán Szövetséghez fordul (József-körút 8) Magánosuknak egy koronáért küldik meg. Valószínű azonban, hogy amig a készlet tart, mindenki ingyen megkaphatja. Jövőre c utunkat minden | családnak ingyen k'*ll megküldeni, még pedig karácsony előtt legalább négy héttel. Városban még könnyebb a szervezkedés. Itt a müveit középosztályra vár a feladat. A vezető körök evégből sürgősen tartsanak gyűlést s az időpazarló formaságok mellőzésével állapítsák meg ft részletes teendőket. Az égés/, mozgalmat pedig a Tulipán Szövetség, vagy más hasonló eéltt egyesület irányitsa. Tekintve azonban az idő rövidségét, a városok, falvak ezek nélkül is kezdjék meg a mozgalmat. Az akciónak igen nagy a jolcntősége. Senki sem hiszi, mennyi pénz vádorol ki tőlünk karácsony előtt. Tegyünk esak egy kis számítást. Magyar-: ország busz millió lakosából tiz milliö tübhszörósuu i ad és kap karáosonvi •ajándékot. Tegyük fel, hogy minden ajándék ssak egy koronát ér. Ha most e tiz millióból mindenki esak öt egyéunek ad s ugyanannyitól kap ajándékot, akkor is kerek S'/áz millió koronára rug a karácsonyi ajándékok száma. Ez az összeg a valóságban még nagyobb, mert sokan egyéb szükségleteiket is karácsony előtt vásírolják m°g. Ez száz milliót jő részben a magyar iparnak juttathatnék, ha meg volua bennünk a külföld felhánytorgatta sovinizmus. Így azonban e tömérdek pénzzel is a külföldet gazdagítjuk, mint, a Rákóczi és Kossiilh-ünnepek alkalmával, amikor milliókat adunk Asztriának gyertyáért, koszorúért, szalagért. Itt az idő, hogy e szomorú helyzeten változtassunk. A magyar ipar támogatatja nem iparos érdek, hanem országos ügy. Az erre. irányuló mozgalom senkit sem óhajt szabad elhatározásában gátolni, csupán azt akarja bebizonyítani, hogy aki magyar cikket vásárol, voltaképpen saja't magának is használ, mert a külföldtől visszatartott milliókbő! közvetve mindnyájan részesülünk. Ez az üdvös mozgalom azonban a vagyonos osztály, a nép, az ifjúság i's a nők bevonása nélkül nem sokat ér. A szegény inteiligens osztály eddig is megtette c téren való kötelességét. A milliókat azonban a vagyonos polgárság, a mágnás sag s a nagyszám ti nép ontja. Ezeket kell megnyernünk országot szervezkedéssel. De vájjon érdemes-e iparunk e nagyfokú támogatásra ? Erre hazafiság nélkül is igennel felelhetünk. A magyar ipart csak az gáncsolhatja, aki :i történelmet nem ismeri. Iparunkat 1520 óta Ausztria kedvéért mesterségesen elnyomták. Más ipar ennyi évszázados küzdelem en régen elvérzett volna. Má3 boldogabb országokban az ipar fejedelmi, főúri, főpapi támogatásban részesült. A francia, angol, német, uralkodók mindent elkövettek a saját nemzeti iparuk érdekében. II. Vilmos német császár külföldön is szószólója a német iparnak A németek a franciáktól hadisaroképpen kapott ötezer millió frankot is ipari vállalatokba fektették. Az osztrák ipart, Mária Terézia, II. József virágoztntta föl. Ennek érdekében léptették életbe a magvar ipart megölő elszigetelő vámrendszert. Hol volna a Mátyás. Nagy Lajos korabeli fényes önálló magyar ipar, ha négyszáz esztendőn keresztül a mi iparunk is annyi támogatásban részesül? Bizonyára nem élne másfél millió magyarországi kivándorló idegénben, amely milliárdokra rugó vagyon veszteséget jelent s nem. lenne hazánk az időjárás szeszélyétől függő szegény földmivelö ország. A mi mndern iparunk igazában csak LS07óta, virágzik, de azóta is a közös vámterület sorvasztja. Lehct-e ettől a negyvenéves ipartól annyit köveiéin', mint az évszázados dédelgeti külfölditől. A közönség pedig ezt teszi. Ez olyan, mintha a gyermek tő! férfiúi jártasságot követelünk. És a sanyargatott magyar ipar mégis csodát müveit. Az 15)01). évi párisi világkiállításon a versengő negyven állam között az osztrák ipart messzire elhagyva, az ötödik helyre küzdötte fel magát s ezernégyszáz kitüntetésben részesült. Az 190(3, évi milánói kiállításon szintén ónási feltűnést, keltett. Való, hogy a inusryar iparos tud dolgozni és teremteni. Miért nem boldogul mégis? Mert az értékesítéshez, reklámhoz nemért, mei t a fejlettebb külföldi verseny és a közös vámterület érzékenyen sújtja, mert közönségünk, gyerm ikeink nem a javát hanem a gyöngébbjét, adja ipiroanak. Igaz, iparosaink elleti is több jogos panasz hallatsrik, de ne feledjük, hogy mestereinknek Aus'ztiával, a szocializmussal s a társadalmi előítéletekkel kell küzdeniük. Ha a bajokon segitünk, minden jóra fordul. Mig az el nem következik, az átmeneti időben legyünk elnézők. Aki. csak akkor szándékozik magyar cikket venni, amikor ez tökéletes lesz, megvonja iparunktól a fejlődés lehetőségét. Szervezkedjünk országosan, rendezzünk karácsonyi vásárokat s a Hazai Ipari'Beszerzési Fórrá sok alapján a boltokban csakis honi tárgyakat vásároljunk. Az ajándék a figyelem, a szeretet jele Ennek kifejezésérc alkalmas' bármely csinos hon tárgy. A karácsonyi ajándékok százmillióját igy menthetjük meg a magunk számára. Vagy hazai vásároljunk, vagy semmit! Ha ezt meg nem tesszük, megérdemeljük gazdasági rabszolga helyzetünket. E tekintetben a balkán államok i* előttünk járnak ütt az osztrák cikkek bojkottjától sem riadnak vissza, még sem történik semmi bajuk! Sossi Nagy Lajos a bpesli all. felső keres, iskala tanára. Ihász Lajos V 190Ő. december ü. Ihászi Ihász Lajos, a magyar főrendiház tagja mult vasárnap reggel lőrintei birtokán 58 éves korában meghalt. Az elhunyt a dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerület felügyelője volt s halála nemcsak a családra, a rokonságra hanem Mert a szén füstté változva csak egyre gomolygott kifelé a kürtön; s vájjon meddig tart mégj benne? Hátha csak estig s akkor mi lesz velünk? A vihar tombolt. A hídon lenni nem lehetett többé veszedelem nélkül, mert az átcsapó hullámok majd elragadták az embert. A comadante szigorúan követelte, liogy menjek le a terembe. Ott is rossz világ volt. Kimozdult a helyéből és összetört minden, anii mozdulhatott és törhetett. Kapaszkodtam a divánon, e#y lámpás meg nem tudom hány tányér cserepei közt. Egyszer csak betántorog az én kis kapitányom K az asztalba fogódzva, megáll előttem: — Tisztelendő ur, szeretnék valamit mondani; — Kérem, tessék . . . — Emlékszik arra az olasz folyóiratra ? — Melyikre? — Arra, a melyikben az a nautikái oikk volt. — Hogyne! — S ugy-e arra is emlékszik, hogy én azt mondtam, liogy azt a cikkett én irtain ? — Arra is emlékszem. — Hát tisztelendő ur . . . hát megvallom, meg kell vallanom, hogy . . . hogy azt a cikket nem én irtam ! Ezt mondta a kis kapitány. Es könny csillogott a szemében. Azzal kiszaladt, azaz hogy kibotorkált a teremből. De én nem mosolyogtam. Mert eszembe jutott Jónás próféta igéje: „Tudom, hogy én miattam támadott ez a nagy vihar Uralok." Meghatott pillantásom kisérfe a liivőt, az igaz embert. Es most kegyeteken a sor, hogy mosolyogjanak vagy ne mosolyogjanak. . . . Félóra múlva elült az orkán. A szél kedvezőre fordult. Alkonyatkor már alig volt fodros a tenger. Este vigan vacsoráztunk Malta kikötőjében. A mi koponyánk. Irta; Jászai Mari. Azért kisebb-e azzal az „egyharmaddal" a mi asszonyi agyvelőuk, mert a férfiak a teremtésünk óta nem engedték azt használnunk, nehogy mi járjunk tul az ő eszükön, vagy ezt is csak ránk fogják, mert hiszen ők rnérecsgélték és mondhattak annyi uuciát, amennyit a saját érdekükben jónak láttak konstatálni — ámbár nem hiszem, hogy Leuhossék bácsi akkora ellenségünk lett volua, neki nem volt rá oka, ismertem az élete párját — vagy csakugyan a természet tartotta vissza azt a hiányzó harmadot, bölcsességből, olyan hivatásra szánva bennünket, amelynek nem vetnénk alá magunkat ha, — mint mifelénk mondjuk, — ki volna mind a négy fertályunk ? A koponyánk belsejét még nem láttam, dc ha a külsejét nézem és az után ilélek, akkor jaj nekünk ! Ha akkora a különbség a fejeink belseje, mint a külseje között: akkor meg ijedünk és féltjük az egész jövő generációk szellemi nívóját, mióta tudjuk, hogy azok lélekbeli tehetségeiket az anyától ib öröklik. Mert miben különböztünk igy lenézett, lesajnált, vad nővéreinktől, akik semmivel sem raknak több tücsköt-bogarat a fejünkre, mint mi. Igaz, hogy ők nem is követelnek szavazati jogot, mint mi. Nehogy azonban valaki rám olvassa, hogy én vizet prédikálok és — cifra kalapban járok! Szó sincs róla. Eu a magam kalapjait is mindig ugy szégyenlem, mint a többi asszonyságét, dc egyszerit kalapot Budapesten nem kapok. Ha pedig férfias kalapot, teszek föl, mint az északiak, finn, dán, norvég asszonyok, akkor mindenki megfordul utánam és nevet; ez pedig nekem annyira kényelmetlen, hogy inkább viselem a budapesti divatot, amelynek a fejemhez semmi köze, Nem véd nyáron a nap és télea a fagy ellen. Divat! Viseljük, mert divat. Mert párisi. Ha a budapesti hölgyek tudnák, hogy Parisban az igazi előkelő nő gyalogjáráshoz sohasem tesz föl „fantasie"-kalapot, tollas, madaras, virágos istencsudákat, hanem jár egyszerű, fejéhez simuló kis kerek, vagy keskenykarimáju kalapban, amit a divat évtizedeken át alig befolyásol és amit Budapestre