Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-11-08

XXXV. évfolyam. Pápa, 1908. november 8. 45. szám. PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Goldberg Gyula pam'rkeresltodése. Fő-tér 33-ik szám. Hirdetéseket egyezség szerint fölvesz a kiadóhivatal. Főmunkatárs: MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért felelős laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész évre 12 kor., félévre 6 k., negyedévre 3 lc Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Iígyos számlára 30 üli Villamos telepünk kibővitése. Nap-nap után tapasztaljuk, hogy Tarosunk villanyvilágítása nem felel meg annak a várakozásnak, amelyet létesítésekor hozzáfűztünk. Ezt az elé­gedetlenséget azonban nem a villany­világítás célszerű llensége szülte, hanem az a körülmény, hogy a telep, a ren­delkezésre álló erő kicsinysége miatt nem képes anynyi áramot előállítani, amennyi a köz- és magánfogyasztásra, különösen a téli időszakban szükséges volna. Alig pár évvel ezelőtt szereztünk be egy nagyobb teljesítményű gépet, azonban a villanyvilágítás különösen a magánfogyasztóknál oly nagy lendüle tet vett, hogy a telep a szükséges ára mot csak a rendelkezésre álló gépel megerőltetése mellett volt képes előálli tani. Most pedig, amikor az áll. tanító­képző, a gazdasági iskola és a vasút állomás is a fogyasztók sorába lépeti vagy lépni fog, telepünk a szükséges áram fejlesztésére teljesen képteleu lesz. Hogy tehát a város a szükségletel a legapróbb részletekig minden fennaka­dás nélkül fedezni tudja, a villamoste­lep kibővítéséről, esetleg annak bérbe­adásáról kivan gondoskodni. A kibővítés, ítalakitás illetve bérbeadás módozatai! Révész Arnold városi mérnök terjedel­mes és alapos szakvélemény ben dolgozta ki, amelynek főbb pontjait az alábbiak­ban adjuk: Már csaknem egy éve lesz annak, hogy a M. A. V. helybeli állomásának a hálózatunkba való kapcsolása, helyesebben a vele kötendő szer­ződés pertrak tálasa révén szóba került, hogy ismét nem kelle-e bővítenünk a villamos központi telepünk gépi vagy aee. berendezést, mert félő, hogy nem leszünk képesek a kellő áramot szol­gáltatni, ha egyszersmind a megfelelő tartalék állandó készenlétben tartásáról nem akarunk lemondani; miről egyébkentbe sem mondhatunk. Felmerült az a gondolat is — egy concret. ajánlat révén, — hogy megelégelve a folytonos ujabbi kényszer beruházásokat és a íolyton növekvő személyzeti kiadásokat, melyek nem iu numero, de telepünkhöz képest tul nagyok — nem lenne-e jobb kedvező feltételek mellett — s a jogot nagy időre ki nem boesájtani kezeink közül — az vuemet bérbe adni oly cégnek, aki tisztán kereskedői alapon állván — dacára, hogy a maga hasznára dolgozik, még is jobb ered­ményt produkálhat részüukre! ? Két évig volt csak elegendő nagy a terve­zet és a megépített telep. ügy. hogy már a második évben gondolni kellett a bővítésről, mert lUOli-ban a harmadik évben már 225000 K¥, teliát 7Ö0Ü0 KW.-at vagyis öÜ?o-al többet ter­meltünk mint az első évben. Emiatt 92000 kor. j költséggel egy harmadik gép csoportot állítottunk i tel, mely egymaga akkora teljesítményű, mint a két másik gép együttvéve, vngjds a kellő tarta­lék biztosítva vau. Ezen harmadik gépcsoport beállítása nem történt azonban mégsem a kellő szakértelemmel, vagy mondjuk körültekintéssel. Mert 1. nem lettj volna szabad ismét a legdrágább üzemet, a gőz­üzemet cultiválni, hanem motorikus üzemre kel­lett volna átteni; 2. hamar megmaradtunk is a gözüzem mellett, okolva a tapasztaltakon — a nem várt gyors fejlődésen — sokkal nagyobb teljesítményű gépegységet kellett volna beállí­tanunk. Most már éppen, hogy osak bírják a ter­helést. A tanítóképző, a fold míves iskola, aM.Á.V­ós houvédhuszár laktanya olyan ujabbi fogyaz­tókuak mutatkoznak (ezek közül az első ketti'i már tényleges fogyasztó is i, hogy miattuk, kiszol­gálhatásuk céljából, érdemes gondolkodni és­gondoskodni a termelő-képesség fejlesztéséről. A termelőképességünket a helybeu várható­maximális igényeknek megfelelően végre valahára feltétlenül biztositani kell üzleti okokuál fogva ós pedig lehetőleg ugy, hogy ezzel egyidejűleg üzemünket és igy az áram elárusitási diját is olcsóbbá tegyük. Szerintünk vétkes könnyelműség lenne tehát egy ujabb, negyedik gőz gépet felállítani, ami gépészeti részen kívül még ujabb építkezéssel járna, hanem igenis át kell térnünk a motorikus üzemre és pedig e téren a leggazdaságosabbra és e jelenleg legtökéletesebbre, a Diesel-motorra. Ennél az üzemi költség csak J / 5 részt tesz ki a gözüzemmel szemben. Továbbá bővítenünk kell az acoumulátor telepet is, mert annak capacitása (nagysága) a mi gépüzemünk mellett igazán nevetséges. Ezáltal elérjük a kisebb gépüzemet és ole.sóVjb áramtermelést. S ha ezon az alapon, alakítjuk át telepünket, ugy a Diessel motornak nem is kell tul nagynak — csak 250—260 HP. — lenni! Tehát a szónak legszorosabban vett értel­mében bővítésről nincs is szó, csak célszerű átalakításról. Az öreg zsoltáros. Kis templomunk hátsó padjában Kopott Zsoltár búsul magában. Reménykedve várja, csak várja: Mikor jő már öreg gazdája. T Csudálkozik egyre felette, Hogy a por is mái-már belepte. Vasárnapra múlik vasárnap — S híre-nyoma sincs a gazdának. Pedig, ha szólt a harang szava, A legelső mindig ö vala. Téli fagyba, nyári melegbe Az éneklést mindig ő kezdte. Kedves zsoltárját csak fölcsapta S mint a szarvas híves patakra Óhajtozott szíve az égbe Uram, a te szined elébe! S egy mosolyó május-esteien El-lel is szállt szépen, csendesen . . . S ott, hol nem kell többé a zsoltár, Az égi kórusban dalol már. Itt, e földön mimást se hagyott: Csak zsoltárját s az üres padot. Sopánkodott is a szóbeszéd: — Eléneklé szegény mindenét! . . . Szánják, mondják szegénynek mások Mi tudjuk csak, dalos pajtások, S a kopott könyv s az az árva pad: E .,szegény' volt — a leggazdagabb! Lampérth Géza. - A „P á p a i L a p o k" eredeti t á r e á j a. — Irta: Vándor Iván. A midikor este, mikor hazajöttem, Piroskát, a feleségemet sírva találtam. Bánéztem az órára: félkilenc volt. Nem kérdeztem tehát semmit, hanem melléje kerültem, átölelicm és azt súgtam a fülébe: — Egyetlenem, veszek magának egy lila crópe de chiuc blúzt. Piroska rám nézett és igy szólt: — Vegyen nekem egy pici, kicsi gyereket. A gyerek váratlan feltűnése nem valami kel­lemesen érintett. Ezt azonban nem mutattam, ha­nem megsimogattam a feleségem szép arcát, és hí­zelegve azt mondtam neki: — Kis csacsi és egy merész fordulattal az orosz-japán háborúról kezdtem beszélni. Piroska ráranézett. Volt ebben a tekintetben minden: pajkosság, melankólia, bizalom, tréfa, szo­morúság és makacsság. Aztán ő is beszélt a japá­nokról. Azt mondta, hogy a japánok iráuti rokon­szenvének a bizonyitékaképen egy gésapongyolát fog magának varratni, AZ nagyon kedves, bájos viselet, magyarázta, nem gátolja az embert a moz­gásban, le lehet benne ülni a földre is, a gyerekkel játszani. — Édesein, már kértem magát, hogy ne em­legesse nekem azt a gyereket — mondtam kissé­száraz hangon. — Hisz ez nem az a gyerek. Ereztem, bogy veszedelem lényeget. Összehúz­tam a szemöldököm, aminálam az idegesség jele. — Egy másik gyerek? Hát ez kié? Spitzer Arnold P TT T Q R áruház a iflfl Deál^uícza 23. } Keppicli-f. \áz.

Next

/
Thumbnails
Contents