Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-10-11

XXXY. évfolyam. Pápa, 1908. október 11. 41. sZíám. Pápa város hatóságának ós több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik an i n cl e n vasa r n a p. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Goldberg Gy\.la papirkeroskedésp, Fű-tőr 23-ik szám. Hirdetéseket egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal. Főmunkatárs: MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért felelős laplulajdonos: GOLDBERG GYULA. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára : egész évre 12 kor., fűlúvre G k., negyedévre 3 k Xyilt-tér soronként -10 fillér. — ügyes szám ára 30 flll Hus és kenyér. Ha figyelemmel kisérjük az élelmiszerek folytonos drágulását, tr/t is tapasztalnunk kell, Iiogy a hatóságokat ^ccpfSAÍg'szerte foglalkoztatja az a kérdés, c0£ajffiíW )P

Z élelmiszerek rohamosan és i^^jqÄcJ^^eriiit jogtalanul felszöktetelt árát °', ^'uk^yójloii lehotuo leszállilani ? v' jis^V^fcbaii az időben, mikor Pápa város ^•fck&jpvlselőtestülete a hatósági mészárszék felállítását kimondotta, már foglalkoztunk e helyütt bővebben ezzel a kérdéssel, de mert az állapotok azóta csak némileg javultak és mert csupán a hus ára csökkent néhány fillérrel, még mindig aktuális az élelmiszerek áráuak leszállítása ügyét szőnyegre hozni. Múltkori, ez ügyben irt cikkünkben megemlítettük azt is, hogy régente az élelmiszerek árát maga a hatóság állapította meg és szigorúan őrködött affolett, hogy a limitáció mindenki által pontosan és lelkiismeretesen betartassák. Pápa város régi tanácskozási könyveiben a húsárak liniitációjára vonatkozólag több érdekes bejegyzésre találunk, melyek közül az egyik igy hangzik:', „Az 1795 Esztendőbóli Sz: János Ha-j vának 24-ik Napján Nemes Veszprém j Vármegye Közönséges-Gyűlése alkalmatosságával rendöllotett, hogy az Mészárosok, a Eáráuy, Birka, Juh vagy Ürü húsnak fontyát nem 5 krajcárokon, a mint mostanság vétkesül mérni tapasztaltatolt, hanem az Mult Holnapi Ümitátió szeréut 4. Pénzeken mérjék. Ha tapasztaltatni fog, hogy az Mészárosok az húsokat föllcbb adják, ' mint limitálva vágynak, ezen tselokedetekért, minden tekéntet nélkül, mint az Nemes Vármegye megvetői fognak meg büntetni." xV mostani emberek legtöbbje mosolyog ezen az ósdi, elavult intézkedésen, de aki az ügyel mélyebb-vizsgálat tárgyává teszi, üdvösebh intézkedésnek ismeri el ezt az ósdi szokást, mint a mai, újkori, művelt rendszert. Mindjárt meg is nevezünk, nem egy ember, haue..i egy egész képviselőtestület, amely a limitációs rendszer viszszaállitása tárgyában a kereskedelemügyi miniszterhez feliratot iníéz. Kőszeg .város eme. nagy szociális horderejű felterjesztése minden izében pártolásra és követésre érdemes, mert a husfogyasztó közönségnek állandó indokolatlan megsarcolását, — mint azt Kőszeg város képviselőtestülete a miniszterhez intézett felterjesztésében 'mondja, - a mészárosok kartellje okozza. Igy vau ez országszerte, igy vau nálunk is. Ezekkel a visszaélésekkel szemben évek óta céltalanul küzd minden város hatosága s közönsége és ennek a viszás helyzetnek csakis törvényes intézkedés vethet véget. De nemcsak a húsnál szükséges ez a törvényes iutézkedés, hanem az egyébb, nélkülözhetlen ólelmieikkeknél is. — Ez leghatékonyabban az uj ipartörvéiry megalkotásánál rendezhető, mert ha lehetett a visszaélések meggátlására a kéményseprési dijakat megállapítani, a kamatlábat megszorítani, a korcsmai hitelt korlátozni, ugy még indokoltabb ez a nélkülözhetetlen élelmi cikkeknél. Az élelmi cikkekre az ipartörvény ü'4 és DÚ §-ai tartalmaznak némi intézkedéseket, de ezekkel a közérdeket megoltalmazni nem lehet. ! Egzszerüeu vissza kell állítani a i ° régi jó időknek azt a bölcs intézkedését, í hogy legalább a kenyér és hus ara hatójságilag limitáltassék. Ez meg fogja szüntetni azt a tarthatatlan helyzetet, hogy egyes élelmiszer iparágak tulajdonosai indokolatlanul, a nagy közönség rovására meggazdagodjanak, hogy ilyenek Szo:ncL~ba,tIrta: Vértessy Gyula. — A „Pápai Jj a p o k" o r e rl o t i tárcája. — Tiz óra felé járt már az idő. A niunkásasszonyok nem győzték az uraikat haza várni, hát behúzódtak az utcáról a nagy bérház apró, piszkos vackaiba. A munkás urak nem igen kegyeskedtek haza jönni. Kikapták a heti bérüket s esak nem jöhettek addig haza, mig azt el nem itták. S a bűzös pálinkásboltokban nagy hangon mentegetik magukat a saját lelkiismeretük eló'tt. — Egy heti keserves muntta után csak megillet minket is egy kis pihenés! Mi sem vagyunk barmok, hogy az életet elvezet nélkül éljük végig. Amit keresünk, azt el is mulathatjuk, ehhez jojjuuk van. Berendy Jakab ur is azt mondja. Meg azt is irja a ..Vörös szekíü"-ben. Hej, az a jó lap i Felragyog a munkás szeme, amikor a lapról beszél: — A mi lapunk! A mi igazunkat védi I Azt mondja, hogy a nzegény se kutya, annak is van jupsa mulatni. A szegény muukásas.szoiiyok persze másképen gondolkoznak, de hát axszonyok nem értik a férfiak dolgát. Azok azt akarnák, hogy az embereik szombaton este is jöjjenek haza szép csendesen ! Mintha bizony olyan ostoba lenne valaki, hogy ezt az egy kedves estélyét is, amelyikre nem virrad munkanap — csak ugy unalmasan odahaza töltse el panaszkodó asszonynépek közölt. Hogyis ne ! Nekik az i alra szükségük van. — A szegény ember megbolondulna, ha néhanap le nem ihatna magát és nem láthatna rózsásnak ezt a piszkos, szürke világot. Ezt is Berendy ur hirdeti a „Vörös szcklu"-bcn. •— Igen, uraim — szónokol Berendy ur a korcsmában — a hol a szegény munkások a „vezér" urat minden jóval traktálják — nekünk jogunk van most itt lenni, mert megdolgoztunk érte (a nyomorult soha életében nem dolgozott, mindig csak ptimpolásbó! s mások becsapásából élt), aki dolgozik, annak mulatni is szabad. Csak az vétkezik, aki munka nélkül mulat! — Igyunk, itt jó lenni 1 N«ui látjuk legalább a sok síró, nyavalygó asszonyt, meg nyavaláa gyereket ! ' Hanem Pál Pista mégis kiigyekszik a korcsmából. Felébredt a lelkében valami jobb érzés. Eszébe jutott, hogy a felesége meg a gyermekei most talán éheznek, mig ő dorbézol, hát kifelé indult. Jó szándékkal indult ki. Hogy vesz majd kenyeret, tu'rót, kolbászt és hazaviszi. Vett is és el is ment a holmival egész az utcájuk sarkáig, hanem ott, amint egyszerre az eszébe jutott, hogy néhány pillanat múlva előtte fog állani egy kisirt szemű, ványadt arcú, beteges asszony, meg egy csomó nyafogó gyerek, — hát szépen visszafordult. Ebből a nyomorúságból lehet még elég része, először elmegy a szeretőjéhez, a szép egészséges, erős, karcsú lányhoz, akit azzal biztat, hogy majd elveszi s a ki azt hiszi, hogy neki nincs felesége. Ugy is tett. A tenyeres-talpas szakácsné mellett aztán jobban telt az idő. Elmentek valami oigáuyos vendéglőbe s Pál Pista adta az urat; bankót is kapott a cigány, még pecsétes borra is telt. A szegény nyomorult feleség pedig ezalatt mesékkel traktálja a gyerekeit, hogy békén hagyják és ne kérjenek minduntalan enni; meg, hogy no féljenek a sötétben. De a gyerekek beleunnak a szomorú, unalmas mesékbe, melyeket a szegény asszony érdektelenül s szinte értelmetlenül darál le nekik s megiuterpellálják az anyjukat: — Hol a lámpa? Hol a kenyér? Félek! Éhes vagyok! Még világosság csak kerül elő valahonnan. A rossz büdös petróleum sercegve szivárog keresztül a kanócíbszlányou s a lámpa letört szélű üvegét feketére festi be a görbén égő kanóc ide-oda ingó lángja. Spitzer Arnold P TJTQR •>*. *.i »i i'ii fi \-l nnnn Ír I HATnii/in Ír n 14 nnn\r I ^ktW ^> ™ áruháza j KeppicH-f. ház.