Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-09-27

lyékkel azonban ujat még sem mondanánk. Nagyon jó alakítást láttunk Inke és Medgyaszaytól, akik, mint legtöbbször, hálás szerephez jutottak. Medgyaszaynak partnerével Ardó Ilonkával előadott énekszámát meg is kellett ismételni, hogy a fölhangzó tapsnak végét szakítsanak. Igen sokat kacagott és nagyon jól mulatott a közönség Vámos ós Gj'enise párjelenetóu. Különösetr a karzat és a diák-„páholy" tombolt rettenetesen, nug énekszámukat meg nem ismételték. Pedig ha tudnák, hogy mily fárasztóan nehéz táncolni is, meg énekelni is, bizonyára nem provokálták volna az ismétlést, mert azt már élvezni sem igen lehetett. Az előadás ment, mint a karikacsapás s a Tombor karnagy vezetése mellett működő zenekar is jól működött. Vasárnap. Vasárnap délután Földes Imre nagy sikerű 3 felvonásos színmüvét, a „Császár katonái"-t| adták fél lielyárakkal, a régi szereposztással. Mint annakelötte, ezúttal is Déry, Inke, Kovács és Medgyaszay tűntek ki leginkább, Báthoryval együtt, akiknél jobbakat ezekre a szerepekre soha sem kívánunk. Este a Dollárkirálynöt adták másodszor ép oly sikerrel és olyan telt ház előtt, mint az előző este. j Hétfő. Nagysikerű darab került hétfőn bemutatásra: a Bíboros. Irta: Luis Napóleon Parker, fordította Mihály József. Sámsoninál sokkal többet órö, irodalmi munka, mely valláserkölcsi alapon van felépítve. Őszintén megvalljuk, valami vallásgyalázó, a valószinüségertelje"5en nélkülöző darabot vártunk a cimböl ítélve, olyant, amelyben a szerző üres hatásokkal akarja magának a közönség tetszését kivivni. Azonban kellemesen . csalódtunk s a darabot méltán sorozhatjuk a legjobbak közé, amelyet vó.yig nézhet a legártatlanabb kis leány is. Valóban nevezhetjük ezt az előadást ..fehér" estének, A darab tárgya a szerelem ós a gyónási titok. Egy római kalmárleányt ketten szeretnek. Medici biboros (Kovács) öccse, Giulianó (Inke) és Andrea Strozsi (Déry) firenzei száműzött, aki különben nagy hadi talentum. Filiberta (Verő Janka) azonban Strozsi szerelmét nem viszonozza, mert Giulianót szereti. A pápa Strozsití a fellázadt firenzeiek ellen küldi s elindulása előtt való este megkéri Barthlomeo (Báthory) római kalmártól leánya, Filiberta kezét, a ki „nem"-et mond s ezért Strozsi leszúrja öt. De mivel a pápa áldását akarja adni reá, meg kell előzőleg gyónnia. A gyónást Medici bíborosnál végzi, akinek öccsét másnap elfogják, ama vád következtében, hogy a meggyilkolt az ö nevét emlegette haldoklása közben ós mert Giulianó tőrét ott találták a meggyilkolt palotája közelében. A biboros tudja a gyónásból, hogy ki a gyilkos, de el nem árulja, még akkor sem, mikor öccsét halálra ítélik. Strozsi diadallal tér vissza fireuzéböl s mikor Bómában legjobban ünneplik, akkor hallja meg, hogy Guilianót ártatlanul halálra ítélik s már viszik a vesztőhelyre. Fölkeresi tehát Medici bíborost s ajánlatot tesz neki, hogy az elítéltet kimenti, ha Filibertát feleségül kapja. A leány azonban visszautasítja. A biboros ekkor cselhez folyamodik. A gyónást miután el nem árulhatja, még akkor sem, ha öccsét ártatlanul lefejezik, Filiberta által Strozsit magához hivatja. A teremben azonban el van rejtőzve Bagliómi szenátor (Gyenis), aki Strozsitól hallja meg, amint a biboros előtt a gyilkossággal kérkedik, sőt gúnyolja a bíborost, hogy ime én öltem meg a kalmárt s a te öcséd lesz lefejezve érte. Ekkor elöront a szenátor, letartóztatja Strozsit s Giulianót szabadon bocsátja menyasszonya karjai közé. Az érdekfeszítően megirt és jelenetezett darab a közönség legnagyobb tetszésével találkozott, amiből azt láttuk, hogy közönségünk nemcsak az operettek és léha tartalmú darabokért, hanem az ilyenekért is tud lelkesedni s benne igazi műélvezetet talál. Ez este Kovács Lajos volt a siker és dicsőség központja, aki a biboros szerepót oly megrázó erővel és természetességgel adta, hogy a közönség alig tudott az ünneplésnek határt szabni. Nagyon szépen ós hatásosan adta azt a jelenetet, mikor öccse, kivégzéséről értesítették. Alakításainak egyik legjobbját láttuk ebben a szerepben s azt a sok-sok tapsot, amellyel a közönség a lámpák elé hívta, méltán meg is érdemelte. Déry Béla (Strozsi, firenzei száműzött) szintén az alakitó művészet magaslatára emelkedett, de öt már nem tapsolta a közönség, nyilván mert gyilkos- szerepet játszott, amely még a színpadon is elveszti néha a közönség szinpátkiáját. Verő Janka ismét közelebb lopódzott a közönség szivéhez a Filiberta pompás alakításával, aki teljesen át is érezte mindazt, amit mondott, bár fájdalmas kitörései uem mindig sikerültek ugy, amint ö maga is szerette volna. Elismeréssel kell adóznunk Totnbornénak is, aki a biboros anyja szerepét a tőle megszokott precizitással játszotta. A többi szereplők kisebb-nagyobb szerepeikben szintén jól megállották helyeiket. Kár, hogy az ilyen darabok, mint a Biboros is, egyszeri előadás utáu mindjárt lekerülnek az esti műsorról s átvedlenek a délutáni előadások darabjaivá. Kedd. Kövessy .Albert „Keserű mézeshetek" cimü 3 felvonásos, énekes vígjátéka került szinre kedden, amelyet elég szép számú közönség nézett végig. Képtelen félszeg helyzetekkel teli bohózat ez a darab, amelynek kacagtató hatását a szereplök extemporizálásukkal még fokozni igyekeztek. Tomborné mint haragvó anya ezúttal kissé túlzott, sőt az első felvouásban kétségkívül oly póriasán játszott, hogy szinte fájt nézni. Sinkó Gizella pompásan adta a nevelőintézetből megszöktetett, naiv, végtelenül szerelmes, újdonsült feleséget. Verő Janka, mint Amanda, kitűnően adta szerepét, csak azon csodálkozunk, hogy ő, akit a „Tanitónö"-ben és a „Biboros"-ban annyira csodáltunk, ilyen komikus szerepben is ennyire megállotta helyét. Fátyol Hedditöl még többet is várhatunk; temperamentnsau ós igen kedvesen énekelte néhány dalát. Szalkay direktortól már megszoktuk, hogy kacag az egész szinház, ha csak a szavát hallatja. Most is ugy volt. Kovács a kapitány ós Déry az Árpád szerepében ma is oly jók voltak, mint egyóbbkor. Olyanok ők a társulatnál, az előadások sikerét illetőleg, mint egy biztosító társaság, Gyenisnek Léczej' hadnagy szerepe jutott, de oly félénken, oly szegletesen játszott, hogy valósággal megsajnálta az ember. Látszott," hogy nagyon is szük neki az uniformis. Az előadás egészében jó volt. Szerda. Szerdán a „Tündérszerelem" pompás előadásában g3'önyörködhetett volna a színháztól szép számmal távol maradt közönség, ha az előadás is némileg jobb lett volna. A tavaly óta oly kedvessé vált Csilla szerepét Fábián Lenke játszotta. Kellemes szép hangja, csinos játéka, amennyire-anyira feledtette az összjáték gyengeségét. Tarnay Lídia Csalabérnót adta elég jól; igazán „Ördög motollá"-ja volt. Tomborné. mint a fiát féltő anya volt jó. Ilyen szerepben sokkal szivesebben látjuk, mint a tegnapiban. Bátpry a vizikirály szerepében a tőle megszokott helyes alakítást nyújtotta. Medgyaszay is nagyon jól adta a Czinczért. B.'angja, amint tapasztaljuk, napról-napra erősbödik. lüke, mint bakter ismét szerepére talált, meg is tapsolták érte. Kovács a Máté gazdát oly élethűen adta vissza, hogy egy igazi székely gazda sem tudná különben. Utoljára marad Vámos a Gegrö szerepével, de nem ok nélkül, mert amit az előbbiek jót adtak, azt lerontotta Vámos mozdulatlan, merev játékával. Nem is értjük, miért adták Vámosnak ezt a szerepet? Hangja ugyan volt, de játéka .. Ez alkalommal — sajnos •— ismét egy olyan valamiről kell szóllanunk, amit már a mult évben is szóvá tettünk: a fegyelmezetlenséget. A szerepen kivül való színpadi csevegést. Egy — néhány szinésznö tekintetbe vehetnél azt, hogy legalább a komolyabb szerepeknó végezze a dolgát a színpadon s ne játszék a szerepén kivül, mások háta mögött egyes embereknek, mint az ma is történt. . ' . Szerdáu délután ifjúsági előadás volt, mely alkalommal a nagysikerű „Biboros" cimü sziumüvet adták zsúfolt ház előtt. A szereposztás és a siker ugyanaz volt mintáz első előadáskor. Csütörtök. Egy bonyodalmakban ós pikantériákban egyformán gazdag vígjátékot adtak csütörtökön. El tudjuk képzelni, hogy milyen lehet ez a francia „Kék egér,"' egy olyan színházban, a hol a színészek nem o\y diszkréten finomak, mint a mi társulatunk tagjai, akik, ahol' csak lehetett, csiszoltak a darab frivolitásán. No, de hiszen ezekről lehet a mai divatos francia vígjátékokra leginkább ráismerni. Csodálkoztunk ma is Verő Jankán, ezen a kitűnő drámai hősnőn, hogy mily pompásan, kedvesen és kiválóan tudta magát beleélni a vígjáték kacagtató helyzeteibe. Majdnem hinni kezdtük, hogy temperamentumának jobban megfelel a vígjáték, mint a dráma. Kész kritika már az a meg-megujirló tapsvihar is. mely majd minden jelenete után kitört a közönségből. Sokat tapsolt a közönség Kovács és Báthorynak is. Simkó Gizella igen jól adta a naiv, becsületes asszonyt. Déry pedig a ravasz, furfangos férjet adta sikerülten mig Tomborné a féltékeny asszony szerepében jeleskedett. Jó volt ínég Vértes is, mint végrehajtó. Az előadás mindvégig ugy ment, mint a karikacsapás. — Személyi hirek. Gróf Tisza István, a dunántúli reform, egyházkerület fögondnoka és Antal Gábor reform, püspök a mult, hét folyamán több napon át városunkban időztek s az egyházkerület gyűlésén vettek részt. — Folyó hó 22-én Pápán tartózkodott Mihalik József kir. tanácsos, a muzeumok és könj'vtárak országos főfelügyelője is s ez alkalommal hivatalosan meglátogatta a reform, collégium pénz,—érem— ós régiség-gyűjteményét. — Városok ügye az állami költségvetésben. A folyó hó 22-én betex'jesztett jövő évi állami költségvetés betetjesztése alkalmával "Wekerle pénzügyminiszter a „fogyasztási adók" tételénél 2 millió koronát vett fel a vidéki városok dotációjára. „A pénzügyminiszter erre vonatkozó jelentése igy hangzik: A jelentékenyebb egyéb kiadások közül 1,705.000 koronával emeljük a fogyasztási adók kiadási szükségletét, dacára annak, hogy az uj szeszadótörvóny folytán a bonifikációk megszüntetése, illetőleg apasztása folytán e kiadások jelentékeny mérvben csökkennek. Az emelést szükségessé tette az, hogy 2 millió korona összeget vettünk fel a városok dotációjaként, adminisztratív szükségleteiknek fedezésére. Ez az összeg tulajdonképpen a belügyi tárcába lenne felveendő és ez a növekedő szükséglet később oda is fog átutaltatni. Minthogy azonban ez a dotáció számszerű meghatározásának előfeltételét képezi a városok valódi szükségleteinek, a szükséglet minőségének alapos bírálása, ami hosszabb tárgyalásokat igényel, most csak egy átalányösszeget, egy kezdő öszszeget állithatunk be erre a célra, azon méltányossági szempont által vezéreltetve, hogy a tárgyalások befejezése esetén vagy mihelyt tisztábban látunk, addig is részben segélyt tudjunk nyújtani, amíg az összeg véglegesen megállapíttatik. A fogyasztási adóknál ugyancsak kiadási többletet okoz a városoknak a most is fennálló jogcímeken növekedő részesedése és az, hogy a jövedelem emelkedésével együtt a beszedési jutalékok is emelkednek." Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ezen 2 millióval szemben az állami tisztviselők íizetésjavitására 14 milliót fordít ismét az állam, a becézett vármegyék dotációját pedig megint felemelték 1,346,000 koronával. Ugy látszik, a vármegyék érdekei jobban vannak ott fönut képviselve, mint a I mostoha városoké.