Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908
1908-09-06
XXXV. évfolyam. Pápa, 1908. szeptember 6. 36. szám. PAPAI LAPOK Papa város hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedóse, Fő-tér 23-ik szám. Hirdetéseket egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal.Főmunkatárs: MOLNÁR KÁLMÁN A. szerkesztésért felelős laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. Előfizetések ós hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész évre 12 kor., félévre G k., negyedévre 3 k I Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Egyes szám ára 30 fill Összedűl a tűztorony. E lap .mult heti számában, ez alatt •a cini alatt, egy hir jelent meg, mely a tűztorony veszélyes voltáról tesz említést, egyben megemlíti a tüzoltófőparancsuok által a város hatóságához intézett beadványt is, az abban foglalt javaslattal egyetemben. El kell ismernem a tüzoltófőparancsnok által tett indítvány modernségét, csupán helyi viszonyainkra való tekintettel annak célszerű vagy nem célszerűségével kívánok e helyen bővebben foglalkozni. Meg kell azonban még azt is jegyeznem, hogy a fenti cím alatt megjelent hír mumuskéntállítja elénk a tűztornyot, melynek összeomlásátholnap vagy holnaputánra jósolja ijesztően, holott az egész dologban annyi az igaz, hogy á* tűztorony rozzant, veszélyes állapotban van ugyan, de nem annyira, hogy céljának meg ne tudna addig felelni, mig a hatóság ez ügyben valamiképpen uem intézkedik. De lássuk az indítványt. Berkes Ágost, mint a tűzoltó testület főparancsnoka, azzal az indítványnyal járult a hatósághoz, hogy a jelen legi tűztorony, miután az rövid idő múlva úgyis összeroskad, többé ne épitessék meg, mert, tekintettel a városban külöuösen az utóbbi időben épült magasabb házakra, a tűztoronyból a város nem volna áttekinthető. Javaslata tehát az, hogy tűztorony építése helyett a városi hatóság tűzjelző állomásokat állítson fel s az összesen 15 tűzjelző állomás a város különböző részeiben nyerjen elhelyezést. Nézzük már most. hogy tűzrendészed szempontból a tűzjelző állomások felállítása, vagy a tűztoronyban való őrködés felel-e meg jobban — a helyi viszonyokat is figyelembe véve — az igényeknek ? A tűzjelző állomások elsősorban megkönnyítik a tűzoltó legénység szolgálatát, másodszor pedig kevesebb személyzetet igényelnek, mint a tűztoronyban való őrszolgálat, mert a tűzoltó legénységnek igy csak inspekciós szolgálatot kell teljesiteniök, amennyiben tüzesetek alkalmával maga a közönségtelefon utján adná tudtára a tüzoltóoágnak az előfordult tüzesetet s igy a fizetéses tűzoltók létszáma 2—3 emberrel apasztható volna. Az indítványt levő főparancsnok azonban nem mórlegelte eléggé azt a körülményt, hogy kisvárosokban, tehát Pápán is, sokkal kevesebb eredménnyel teljesítheti a tűzoltóság magasztos feladatát a tűzjelző állomásokkal, mint a tüz tor o ny-r en d s z er r el. Meg is mondom miért. A tűzjelző állomások kis városokban nappal célszerűbbek mint a tűztoronyban való őrködés, mert szobatüzek alkalmával például a toronyőr csak akkor veszi a tüzet észre, ha az már jobban elharapódzott, mig ha tűzjelző állomások vaunak létesítve, a közönség-a tűzoltókat már a tüz keletkezésekor, tehát idejekorán értesítheti s igy a tüz terjedése sokkal könnyebben megakadályozható. Éjjeli tüzeseteknél azonban már nem válik be annyira, mint a toronyszolgálat, mert hiszen éjjel nem vigyáz a tűzbiztonságra e szerint senki: sem a tűzoltóság, sem a közönség. A tűzoltóság akkor csak őrszoba szolgálatot teljesít, a város lakossága pedig piheu s igy az esetleges tüzesetekről a tűzoltóság vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon későn nyerhetne értesülést, amikor már semmit sem lehetne az égő területen megmenteni. Irta: Vértesy Gyuia. — A „ H á p a i L a p o k" e i e d o t i tárcája.— A „Szenvedők" huszonötödik előadásának a jubileumát ültük. Magyar szerző darabja, hozza" nem holmi léha frivolság, hanem komoly társadalmi dráma és mégis huszonöt előadást ért meg — ez nagy sor; Büszkék ia voltunk rá, Detrey Miklós is, az, iró, meg mi is, a Miklós barátai. Azaz, hogy cs»k tata'n mi, Mert Miklós ur, mióta beesöppeut a dicsőségbe, nagyúri nemtörődömséggel fogadta a szerencse udvarlását. Mintha eddig is mindig csak olyan darabokat irt volua, amelyeket 50-szer, százszor szoktak, egymásután előadni; mint ha nem is emlékeznék vissza azokra a majdnem egy évig tartó igazgatói előszoba'za'sokra és pártfogók keresésére, amelyekre szüksége volt, hogy a „Szenvedők" végre színpadra kerülhessenek. 0 mondom, elfelejtette a keserű és bántó előzményeket, éli a jelennek, a dicsőségnek és bezsebelte az előadás! dijakat olyan fölényes közönnyel s olyan nyugalommá 1 , mintha zsenge ifjú kora óta csak tantiémek zsehrediigásával leit volna elfoglalva. 0 elfelejtett mindent, de mi emlékeztünk reá, hogy az írói sikertelenségek miatt már-már elzüllőfélben volt szegény fiu és büszkék voltunk rá, hogy a „Szenvedők" révén, azok vállán, talpra állt, felemelkedett. Mert magyar írónak elesni, elzülleni könnyű, de felemelkedni nehéz, ha egyszer elesett. Miklós pedig már közel járt hozza'. Nem volt akkora tehetség, hogy azzal utat tudott volna magának törni minden akadályon át, de olyan kis kaliberű ember se volt, akit mások szánalomból vittek volna előre. Meg aztán egy kicsit gavallér is volt, ur is volt, régi gentry gyerek, aki se koldulni, se hízelkedni nem igen tudott, az üzletekhez pedig nem értett, hát nem tudott érvényesülni. Báadásnl még meg is házasodott, elvett egy bájos, szép, de nagyon szegény leányt, valami kis Bzinésznőcskét, aki mint a rossz nyelvek beszélték, azért ment férjhez, mert a színpadon nem tudott' boldogulni. Holmi rózsalea'nyka volr, az pedig tudni való, hogy az orleánBi'aknak nem való a szinpad. Ezzel a házassággal .ezután legalább mindenki azt hitte, hogy teljesen letört Miklós ur. Eleinte •sakugyan ugy is látszott. Egyre gyengébb dolgokat irt, verset, tárcát, sokat és rosszat; a nevét mindenütt lehetett látni, esak jó dolgok alatt nem; ez a stádium pedig, .mikor az iró már osak busz koronáért dolgozik, a tehetség elzüllésének első lépcsője. S azután eiryszorrc esak visszafordult a lefelé vivő lépcsőről, megirla a ,.Szenv( , dők"-er, előadták s megérkezett a jubileum napja is. Nagyszerű bankettet rendeztünk a szerző tiszteletérc. A bankett szolid, méltóságteljes irodalmi hangulatokkal kezdődött. Todorffi ur királyi tanácsosi méltósággal üdvözölte az fumepeltet több előkelő irodalmi társaság nevében, melyek tagjai közé Todorffi uv szerenesés magát Boroztatni. Bájuoki alanyi és tárgyi költő ur egy erre az alkalomra irt remekét szavalta el, rekedt, borizü hangon. Szellemű ur úgynevezett rügtönzöttt, de tulajdonképen két nap óta készített szellemi szikrákkal tette próbára a társaság s az ünnepelt türelmét — a szinházi direkror Delreyben az uj Csiky Gergelyt s a magyar Sardout ünnepelte, a vén uzsorás kiadó: Garami ur pedig az ideálizmust dicsőítette, amely nélkül nem élet az élet s végül Pirosfi Lóránt nemzetközi szoc'álista népvezér és oépbolonditó a „szenvedők" nevében üdvözölte a „Szenvedők" nem szenvedő szerzőjét. Szóval a bankett, magas irodalmi irányú bankett, reggelig tartó, duhaj, cigányos, táncos mulatsággá nőtte ki magát. A sok jókedvű bohémlegény meg a sok szép asszony, szép leány, akit összetoboroztunk: színésznők, iróif, piktorok-, színészek feleségei, leányai, pompásan érezték magukat egymás között Bohémis tágabb családi körében. Spitzer Arnold í BÚTOR ÍJ,, ár u háza Deók-uícza 23. j Keppicrpf. \\áz.
