Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-06-28

megkétszereződve 1319 ügyclarabra rug. Mig harminc évvel később, 1906-ban, az ügyforgalom már rohamosan, sőt aránytalanul felszökik, mert a még; mindig csekély számú személy­10,834 közigazgatási és 1440 árvaszéki ügy cl arabot intéz el. Ma pedig, mikor az adóügyi teeuclőket is ennek a hivatalnak a nyakába akarják varrni, sőt talán a létszámot is apasztaui szeretnék, az ügyforgalom nem keve­sebb, mint 13,000 közigazgatási és 2000 árvaszéki, összesen tehát kerek 15000 ügydarabra emelkedett, sőt a folyó évi ügyforgalom meghaladja majd a h u s z e z r e t. Mindezekből világosan látható, hogy amig a fenti harminckét év leforgása alatt ez a személyzet csak egyetlen j munkaerővel szaporodott, addig az ügy-l forgalom 11.099 ügydarabbal lett több, mint harminckét év előtt. Feltűnő igaz­ságtalanság volna tehát, ha ezt a sze­mélyzetet, mely manapság majdnem háromszor annyit dolgozik, mint annak­előtte. még az adóügyi teendők elvég­zésével is megterhelnék. A városi pénztári hivatalban még egy számtiszti állás szervezendő és uj munkabeosztás készítendő, mert egyedül ebben az esetben érhető csak el uz az eredmény, amit a város közönségének érdeke megkövetel. Egyébb újításról, más beosztásról beszélni sem lehet. Nagyon fnra állapot volna az. ha például a kihonosiíási ügyek intézésével a jövedéki, vagy a község bírósági hivatal bízatnék meg. Éppen ilyen nyakatekert rendszer volna az, ha az adózási ügyek intézését nem ott. eszközölnek, ahol az adózások és egyéb ezzel szorosan összefüggő munkálatok végeztetnek. Tiz-., ember, célszerű ós helyes rend­szer' mellett sokkal többet képes dol­gozni, mint száz ember munkabeosztás és rendszer nélkül. Ez tagadhatatlan. Az adóügyi jegyzői állás szervezé­sét nemcsak szükségtelennek, de ha szükséges volta igazolt volna is, idő­előttinek tartjuk, mert uem tudni, hogy az állam, az adóreform törvényre eme­lése után mily adózási ágakat és mun­kálatokat szüntet meg, vagy léptet életbe. Még annak idején is esak ugy volna ez keresztül vihető, ha ez a városnak már szolgálatában álló egyének erkölcsi ós 'anyagi károsodásával nem jár, mert égbekiáltó, embertársai ellen elkövetett bünk követne el a város intézősége. ha bármely munkása bőre árán, — legyen az napidíjas vagj r választott hivatalnok, — juttatna valakit egy olyau álláshoz, amety elsősorban is felesleges. Egy 18—20 ezer lakossal biró vidéki város­ban még nincs szükség olyau állásra, amely semmi munkát sem ró az illetőre, amikor sokkal nagyobb horderejű hiva­talt sem képes gyenge anyagi ereje miatt felállítani. Ilyen például a beje­lentő hiyatal, amelyre égetőbb szüksége volna a városnak és amely a befektetett költségből évenként még meg is volna képes valamit téríteni. De ha már minden áron állást kí­ván • város szervezni, akkor szervezzen egy harmadik szám tiszti és egy közigaz­gatási gyakornoki állást, mert ez köz­szükséget képez, mig a tervezett adó ügyi jegyzői állás esetleg csak egy em­ber érdeke, a többi „hivatalnokok rová­sára. A városnak nem muukafelügyelőkre, hanem munkás hivatalnoki karra van szüksége. *, ; *. Ea íme, amit az őskori népek fantáziája költői lendülettel megalkotott magának, bogy személyesít­sek a tudomány és művészet ágait, azt költészettel annyi bajjal vonták be, hogy a festő, szobrász, iró, költő képzelete mindig; talált még valami tenii valót velők és mondani valót róluk, idők folyamán, »zóta hogy a musák a delfii Apollo-teiiiplombsm és a Heliconon foglaltak helyet, hányszor és hányszor örökitotték meg őket itt és ott, az óvilágbuQ és az újvilágban, tehát a földgömb másik felén is, itt, ki mondhatná? Gyönyörrel nézem, ennek a világszép épületnek, a világ legszebb köuyvtrfrának a legbá­josabb musa alakjait s nem tudok a nézésükkel eltelni. Amerikai nők szép arcának az élét látom rajtuk legszebb változatban. Az épület fényes komolyságához nagyon jól illenek a musa arcok, alakok öltözetek, a kifejezések az egyes művészeti ágakhoz. Mégis esak egy müveit nagy világ volt az, melynek a hagyományaiból élünk, táplálkozik agyunk és még mindig szívjuk művészet anyánknak az emlőit. MoBt azonban menjünk az olvasó ter­mekbe. Az olvasók között már is látok néhány, tollas kalapban, fűző cipőben járó földi gráciát. A képviselőháznak és a senatusnak külön olvasó termei, remekek. A második emeleten fal­festmény diszes folyosók. A bölcseség, tudás, erény, béke, háború jelképi alakokban. A kegy, báj és kellem istennői, az évszakok, Amerika felfedezése, meghódítása, legszebb képekben. A nagy kupola teremben, közös olvasóban elfér ^00 ember. Olyan mint valamely képviselőház, | körben asztalok és ülőhelyek. Vörös, sárga, aötét márványdiszek. Mózes Homer, Herodot, Aristoteles, Plató, Kolumbus, Shakespeare, Kant, Fulton, Goethe, Mihel Angelo, Befcboveu, Moliére mell­szobrai, alig lehet elszámlálni a többi, régi jeleset, kiknek az emlékezetét tartják itt. A kupola tiszta rajza, meleg színe, az emberiség polgáriasodását tünteti elő. A kupola kiemelkedésén az emberi tudás igaz előállításban, a tarka üvegablakokon az Unió államoknak cimerei. Könyv, vau a könyvtárban 1 '800-000 kézirat lOÜOOO-uél több, térkép közel ennyi, de elfér öt millió könyv, nem számítva a kéziratokat, térképe­ket, zenemüveket. Háromszáznál több köuyvtártiszt szolgálja ki a közönséget légnyomásra berendezett készülékkel a legnagyobb gyorsasággal. Három perc alatt, alagúton, a Capitolba küldhetnek könyveket. A könyvtár mindenkinek nyitva áll délelőtt 9 órától este 10-ig. Eszembe juta murciai könyvtár találó felirata: Itt felnyitják a holtak az élők szemeit. Sok szép könyvtárt láttam eddig Svédország­ban, Spanyolországban az Escoriálban lévőt, Kómá­ban a vaticáuit is, — tudományokba mélyedó'knek rengeteg tudása van azokban a könyvekben — ilyen diszes könyves házat azonban, mint ez, «ehnl sem láttam, ttgy tudom nincs is szebb, a párisi nemzeti könyvtár csak nagyobb. Amerikában nagyon sok köuyvtár van, nagyon sok könyvvel. Lángelme müvek, a gondolat, hősei­nek és rideg szaktudósoknak a munkái, agyak fe­gyelmezettségével, írás művészettel rendszerbe fog­lalt, mélyen szántó tanulmányok. A könyvtár, mennyi esztendei irói munkásságnak, nagy tudásnak a le­téteményese? ki mondhatná? Más írók, felaprózzák Merkantil panaszok. Senki sem oly botor, hogy szem 1 elöl té­vesztené azt a tényt, hogy hazáuk első sorban mezőgazdasági állam ós hogy mezőgazdaságunk­nak mennél intenzivebb fejlesztése elsőrendű érdekünk ós kötelességünk. Nem is teszünk mi ez ellen kifogást, sőt szüntelenül hangsúlyozzuk agrár érdekeinknek a legnagyobb mértékben való gondozását, hogy mezőgazdaságunk — a szó legtágabb értelmében — mennél virágzóbb legyen, és mennél hatalmasabb lendületet vegyen. Mi csak azon egyoldalúság miatt panaszkodunk, amely gazdasági politikánkat jellemzi azért az irányzatért, amely lényegileg mindent az agrár­érdekeknek akar juttatni ós csak másodsorban, mintegy kényszerűségből törődik iparral és keres­kedelemmel; még inkább pedig azért a mélyen sértő kiosinylósórt, amellyel az iparos ós keres­kedöosztály tagjainak nagy többségével nálunk bánui szoktak. Mivel pedig ugy látjuk, hogy ebben a tekintetben panaszaink eredménye jó­részt meddő: most is csak ismételhetjük azt, amit már többször hangoztattunk. Kereskedőink ós iparosaink utasítsák vissza azt a szerepet, amelyet nekik egyesek nyilvános életünkben jut­tatni akarnak. Azzal az önérzettel, amellyel értékes egyéniségeik, becsületes és tiszteletre­méltó törekvéseik hasznos munkásságuk, szorgal­muk ós tudásuk, auyagi függetlenségük és mindenkor kipróbált hazafiságuk joggal töltheti el telkeiket, iparkodjanak a innguk számára is azt a helyet követelni, amely a müveit világ minden államának nyilvános életében jut ma az ipar ós a kereskedelem ' képviselőinek ott is, a hol — mint például Ausztriában ós a Néinetbirodaioinban — az agráriusok ugyan­csak vezérszerepet játszanak, mert ott jól tudják, hog3' ipar és kereskedelem nélkül ma nincs nagyhatalmi állás és nincs gazdag állam ós társadalom. A társadalom csakis az annak számára, bírmely téren hasznosan munkálkodóké lehet. Azoknak tehát, akik csak fogyasztanak, akik csak látszólagos külsőségekkel akarnak abban szerepelni, nincs joguk vezetni. Azok vonuljanak . _ vissza abba a sötét háttérbe, a honnan kevésbbó lesz nyilvánvalóvá a társadalom szempontjából való értéktelenségük. Azok pedig, kik komolyan dolgoznak a gazdasági élet bármely terén, akik uem jelszavaknak hangoztatásából élnek, és a a tehetségüket. Tartalmas lelki világból, fellengzős irályban olyanok is, hogy a nők, a könyveken át beleszeretnek a forró vérű költőbe, az iróbit, kinek mohóti olvassák a regényét. Minden községnek van könyvtára, olvasó szobája és üvegtetős csarnoka. Bizonyság ez arra, hogy a dollár szerzésen kiviil a szellemi műveltség elóhsdadásura is törekszenek. A tanulásból ismét dollár lesz. • Könyv és könyvtár dolgában nagyon messzire állunk mi magyarok, Amerikától. Pénzért is bajosan vagy drágán juthatunk jó könyvekhez. A könyveket nálunk nem igen veszik, kis számmal fogyván, költséges a kiadásuk. A könyveket nálunk csak el­kérik bírálati példánynak, vagy olvasni, azokat sok­szor vissza sem adják. Kicsi az olvadó közönségünk az egyes irodalmi ágakban, szakmunkákban, közöu­ségünk kimeríti tudását, elégnek tartja olvasását a napi lapokból, folyóiratokból. Ha több volna a könyvtárunk, a jó könyvekuek, a magyar irás klasz­szikusaiuak nagyobb volna a keletjük. A közkönyvtárak, karöltve a sajtóval és is­kolákkal, rohamosan emelik Amerikában az önkép­zést és közművelődést. Többen járnak a könyvtárba, mint a kávéházba, mert érzik u szellemi előrehala­dás szükségét. Felolvasásokat is tartanak az olvasó­termekben, sűrűn látogatják azokat. Egyes müveket ismertetnek, melyek legott elterjednek. Gazdagod­hatik az iró, munkájából, szellemi tárházából. Ná­lunk rendszerint csak a könyvkiadók, könyvkeres­kedők és a nyomdászok vagyonosodnak. Nagy szá­zalékra dolgoznak, az írónak alig murád. Az amerikai hírlapokból többet tanulhatnánk, ha nem volnának azok megvásárolva, lekötve, tehát a szerkesztők szeme bekötve. Több hírlapot a se-

Next

/
Thumbnails
Contents