Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908
1908-06-07
XXXY. évfolyam. Pápa. 1908. június 7. 23. szám. Pápa város hatóságának ós több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjeleni];: m.i n den v a s ama p. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Goldborg Gyula papirkoreskcdése, J<'ö-lér 23-ik szám. Hirdetéseket egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal. Főmunkatárs: MOLNÁR KÁLMÁN A szorkésztésért i'ololös laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. .Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész évro 12 kor., fólúvro G le, negyedévre 31c Nyilt-tér soronként 40 fillér. — ügyes szám ára 30 fill Az illetőségről. Tanulmány a közigazgatási jog köréből. Irta : Kemény Béla, városi jegyző. vm. Tanulmányunk első részében megemlékeztünk ugyan már néhány sorban a nők illetőségéről, mondván, hogy a nő mindvégig megtartja a származásával járó illetőséget s csak akkor nyer ujabb illetőséget, ha önjogulag szerez magának ilyet, vagy férjhez megy, amikor is férje illetőségét követi. A nők illetőségének kérdése azonbau oly fontos és annyira lényeges közigazgatási jogi kérdés, hogy célszerű nek látom vele külön -fejezetben, tü;^i alu ' 0ZVinKtesen foglalkozni. Hogyan? — kérdezhetné valaki, — hát az illetőség kérdése nemek szerint nyer megoldást? Talán hímnemű és nőnemű illetőséget különböztet meg a közigazgatási jog? Nem. Az illetőség, mint közigazgatási jogi fogalom mindig ugyanaz marad, mindig egy és ugyanazon jelentőséggel bir, akár nő, akár férfiember illetőségéről van szó. Es hogyha mégis a nők illetőségét emlegetjük, nem magának az illetőség fogalmának,- eredeti és egyedül megengedhető értelmezésétől esetleg eltérő értelemben való vételére célozunk, hanem egész ügy elmünk, magára a nőre mint az illelőségszerzés alanyára irányul. A nő — mint az illetőségszerzés alanya, nagyon természetesen ép ugy élvezetébe lép a szerzett illetőség által nyújtott előnyöknek, mint a férfi. Igen ám, csakhogy a nő, mint az illetőségszerzés alanyaj a gyakorlati életben csak ritkán érvényesül. Vagyis a nővel, mint önálló illetőséget szerzővel, csak nagy ritkán taMert hogy a nő, magának önálló illetőséget szerezzen, ezen tényében, hogy az a liivánt eredményre vezessen, mindazon momentumoknak meg kell lenniük, nielj'ek az illelőségszerzés akciójának alapfeltételei. Mit is mond a törvény? AZ 1886. évi XXII. t. c. 7 §.-áuak első bekezdése azt mondja: „A nő férje illetőségét követi és azt mint özvegy is megtartja mindaddig, mig önjogulag más községi illetőséget nem szerez." A törvénynek ez a minden kételyt j leheletlenné tevő világos rendelkezése, félre nem ismerhető módon igazolja amaz állításunkat, hogy a nő mindvégig' megtartja a származásával járó illetősójgét s csak akkor nyer ujabbi illetőséget, jha önjogulag szerez magának ilyet, vagy férjhez megy, amikor is férje illetőségét követi. A törvény tehát két módját emliti annak, amelyszerint a nő illetőséget szerez. A férjhez menetelt és az öujogu illetőség-szerzést. A két mód közül azonban csak az egyik az, amely voltakópen illetőségszerzési „akciónak- minősíthető, illetve amelyben azok a mozzanatok fellelhetők, melyek az illetőségszerzés sarkpontjait képezik és ez az önjogu illetőségszerzés módja. Az az illetőség, melyhez a nő, férjhez menetele utján jut, annak nem szerzett illetősége, azt az illetőséget ő nem szerezte, az ugy hárult reá. De elemezzük talán a törv.éuyuek ezt a rendelkezézét. „A nő férje illetőségét követi" — igy kezdi a törvény. A nő tehát rendszerint férjhezmenetel utján jut ujabbi illetőséghez. flz én boldogságom. Gyönyörködöm s öí<*í szemeidben, gyönyörköHöm jóságos orcáéiban, . g-yönyörköäöm ptUja, meleg ajkid leány-szelici, Herüs mosolyában. Slmereugek magas riomlokodon: mennyi okos, nagy gondolat van benn'Gyönyörködöm a kafalmas, erős kerkulesi, izmos fermefedbett. Slmerengek papi köntösödön, méltóságos sőfdf palástodon; általa van — csudás tündér álom — fesíi-lelki, minden boldogságom, ííagy szellemed, szólló {altefsegecl elcsször, Ijogy megmufafácl nékem : szení bcszéaoH lpveaitel? kódifa, én jó uram párom, üaoösségem. Dyn-Dyn. ü^a/toanLSt-*becsHä.let— A „Pápai Lap o k" eredeti tárcája. — Irta: Prém József. Gombás Tamás harminc évig gyártotta a téglát. Szegényen kezdte, akár valami vályogvető cigány. Maga is dolgozott a két kezével, mely bizony keztyiit iohase ismert. És segített neki az élete párja, aki a házi teendőket, meg az üzleti levelenést végezte, mert Gombás uram irtózott a betűktől. Egy nap aztán — Isten csodája — jó agyag bányára találtak a cselényesi határban. Meg volt irva a csillagokban, hogy Gombásak vagyonos emberek legyenek. De amint a péu^e megszaporodott, azonnal párologni kezdett a házaapár esze. Abban a határszéli magyar városban is, mint mindenütt, a jómódú kisasszonyok ideáljai:.a huszár-atilla. Már a..,líonvédtinü'onuis a szerényebb álmok közé tartozik^ A gyalogos tiszt ruhája meg éppenséggel a végszükséget allegorizálja. Csakhamar Gombás Tamásról js/ ckkép szólt aí Ítélet: • .. — Bezzeg Dem adja már másnak a lányát, mint katonatisztnek..,Még .ezejőtt öt év.vel megelégedett volna valami jóravaló köpyvelőye!, akire később a téglagyárat hagyhatja : |l rna > már huszárfőhadnagyról ábrándozik az .egész csajád ! Még az okos Gombásué is ugy találta, hogy az ő Kiárikaja semmikép sem maradhat hátra. Hisz felső iskolát végzett; a teunisz pályán díjakat nyert; aztán műkedvelő hangversenyt adott; a bálban hol igazi, hol vice királynő szokott lenni — szóval a modern igényeket betöltő menyeakének fog beválni. Még lóra is ülhet és vadászhat az urával. Kit várhat az ilyen lány, ha tisztet nem ? És Gombásué folyton kereste "Wiukler ezredesné társaságát, aki pedig lenézte őt s kárörömmel emlegette, bár a téglagyár sok jövedelmét elkártyázná valami pazarló lovastiszt, ha ugyan fognak ilyen vőt 1 Klárika naponta hallotta anyja bölcs oktatásait: — Ne merj másra gondolui, mint huszárra. Nekem Mocsártaposó gyalogos nem kell! A múltkor is tulBágos sokat beszéltél' azzal a vadászhadmiggyal. Mit akarsz vele? Már a szürke uniformisát sem nézhetem. De itt van a Haiuuierklopf • Ernő főhadnagy. Ez aztán a fess huszártiszt! Igáz, hogy német, de annál mítveltebb . . . Hozzá mégy, ha megkér? Klárika elnevette magát. — Ha megkér? Dé hát nein kér még! Az anya nem vette észre, hogy a leány olyan képet rágott, mintha^ fázna, ettől a Hammerklopf'tól. Szerette ő is az uniformist, de csak azért, mert unokabátyja, a daliás, józzivü Gombás Pista'is ilyenben feszitett. Igaz, hogy nein volt főhadnagy, d, Spitzer Arnold R TI T 0 R áruház a Dcálv-utcza 23. j Keppiclpf. \áz. PAPAI LAPOK
