Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-05-17

^ 4. _ gesse válandó beruházások fedezetét kellően kimutatottnak nem találja, - ennélfogva az ügyet a városi tanácsnak kellő időben a-képviselőtestület elé terjesztés végett vissza adja. Minthogy azonban a városi képviselőtestület a közfogyasztásra szánt sertéseknek a városban való leöletésót a közegészségügyre veszélyesnek tartja, ennélfogva utasittatik a tanács arra, hogy terjesszen elö oly tartalmú szabályrendeletet, mely szerint közfogyasztásra szánt sertések leöletese csakis a város által e célra építendő sertés vágóhídon történhetik. Több tárgy nem lévén, elnöklő polgármester a közgyűlést berekesztette. I Emlékezése A Budapesti Houvédmenházuak Lakóiról, akik aa, 1848 és 4

(

J-dik. Években a haza érdekében a hazának Jiarezos ÓA harozoló Fiai voltunk. A mar claggot, elgyengült öreg honvédeknek Érdemlik tekintvén, a magas magyar kormány és a magyar Királyi honvédelmi miniszter 6' nagy mól tósága altul kegyelembe vétettünk. Lukast eledelt es ruházatot es igen áldott, jó, tiszt urakat rendeltettek minékiik, akik miróluuk napouti gondoskodnak. O, de nem tudom Leírni, nem tudom kifejezni gyongeléteinre az én bajlársaimuak nevébe, az ok magasztos és kiérdemel tt tettüket, az én lialamnt más..ép, miuthogy felsóhajtok n nagy Isten, Egekuck Királyához. aki mindeneket teicmiett, bölesen és jól igazgat, •— az áldja meg őket, hogy az o magasztos és Kiérdeinlett tettük maradjon emlékezetbe, maradjon firól fira, nemzedékről nemzedékre, terjedjen el nagy meszire mind örökké. Lészeu mo3t beszédem a menházi öreg honvedekkel való elbánás módról. Negy fő pontba állítottam, ki Vaunak tuduilhk az óreghonvédeknek Kellő Szakácsaik, ápolóik, I házmester Es tiszt uraik. \

r

égre mi magunk, öreghouvédoknek és minden Egyik félnek Külön-Külöu Körülményeik és foglalkozásúik. Ennek, elbeszéllését akarom Lehetőleg felsorolni. Mielőtt ezt tenném, meg elö/.őleg Egy Széppéldát hozok fel, ami az olvasónak nem lesz ártásáru. Sőtiukább javára, ha megtartja. Mindent adott az isten minden embernek. De kevésnek megelégedést. A többre vágyók, vagyis a nagyravágyó embereknél vau a megueni clégedés. | Es annyit mondok, hogy mindenki Szerezzen magának becsületes séget. Mert annélkül nem ér semmit az élet. Eszközök által adja az isten a Szerencsét. Ennek próbája és vezér Csillaga tehát az ismeret. Innen lehet jugjobbau meg Szerezni mind ezeket: Inkább vcszeu élted hogysem becsületed. Igy mond a pöldaszó és eszt elhiheted. A jóhiruév, becsület Drágáb az életnél. Aki azt elveszti Sokkal jobb ha nem él. Azért azt koczkára noiedd gondatlanul. *) J£gy öreg 48-as konvédtől kaptuk ezt az írást, amit szószerint, a iniiga orlhograüai alakjában leközlünk, nem nz írás becse, irodalmi őrtéko miatt, bánom a 48-as ó'rog honvéd iránti kegyeletből. Szork. Ki a temetőbe." Molnár Kálmán. Pápai Lapok ____ _ Mást se rágalmazz jóhirnévbeu. méltatlanul. Mert a rágalom a büuökkőzt Legnagyobb. Terméketlen fára Senki kiíve't nem dob. "Csak a Szépnek, jónak vagyon rágó férge. Az ilyenekkel Sohasem ülj egy székbe. Ki az aszt'iíglm' tűt. a kákán, csomót keres, az ilyeu ember Szóra sem érdemes. Könnyű' másbőribó'l Szijjat hasittani, de nehéz becsületét, helyreállittani. Most meg Egykeveset én magamról Szóllok. talán nemlesz terliőkre az olvasóknak. Eu is igen sekat prőbállam, az élet tengerén. Sokat hajókáztam a hunomba, Soktájékokat bejártam, Később özvegységre mai adtam. Már ekkor keserűnek tetszett elöltem a világ, Mert a világ olyan Solcnt igér, de Keveset ád. Azután Gundolkod nin az én Soromról : hogyan lehetne ez jobban? Eljöttein én Budapestre, a honvéd menházat felkerestem, beszéltem itt a Tiszturakkal, A nagyságos Parauesuok Úrral. Kérvényemet hogy benyújtottam, Kaptam itt jószót és kegyelem kenyeret, amelyei meg elégedni lehet Eu hát meg vagyok elégedve S rommal. Nem is kívánom énjohban. Először is Vannak Nékünk jószakáosaiuk, akibe igen meghízunk, mind a második, vagy Segéd Szakácsnak. Német Mária az (! neve. Vas megye, Czeli Születés. Édes annya, édes apja felnevelték. Benne nagy örömöket lelték. Osztiín felnevelődőtt ő Szépen, néhajobbau nőharoszabbul. Már ekkor megtudta Gondolni jót a rossztól. Gondolkodott ő nappal ostve, Hogyan mehetne ó' el Budapestre. Elisjíítt ő Budapestre, hogy itt Egy kis pénzt keresne. Itt a hoiivédmenliázat felkereste. Beszélt ó' itt alegfeljehbik való tiszt úrral, a nagyságos Parancsnok Úrral, a nagyságos Számtiszt Úrral. Megfogadták Szakácsnénak még pedig a legjobbiknak. Eljár ö híven a dolgába, Tudtomra Senki sem óesáro'ja. Ez naponként ugy megyén, Hogy az eleieket öle késziüik el a főszakáesal Szépen, minden nap tiz, tizenegy órakor, a Szóigálló Leányoknak marékkor is parancsol. Mondja a Szolgálló Leányoknak: •>Vigyétek az ebédlő terembe a Paprikát sót és kanalakat. Rakjátok sorba az asztalokra, Nelégyeu Senkinek panasza." Az után hozzák u jó ételeket, Amelyből minden ember ehetik eleget. Nincs is itt panasza az ételekre Sémiinek. Csak a gyengélkedőbbeknek. Azoknek sincs panasza az ételekre, Csak az ögyengeségőkre. A Mari tehát, mind Segéd Szakács, Éppen annyit tud mint az első Szakács. Ok készittik el az ételeket u főszakáesal, Mégpedig jó izletessen. A Mari tehát, mint jó Szakács, Igen okos Leány. Mert aho! ó' ott van, ott Semmiből sincs hiány. Megtanulta ö a Szakács kötelességét okos észcl, Mig ez elöt öt Evvel. Azut'i mindég ott van ő a menháznál, mint jó Szakács. Mert ö nem olyan mint valami tudatluu Szakács. Nemes 'szivü, jó leiktí, a menháznál igaz hü Hűségessén és igazán jár cl minden Dolgába. A kávét is elkészittik a főszakáesal vacsorára. De vau is a Marinak igen Sukdnlga! De még sincsen neki igen sokpanasza. Itt a menháznál, az ebédlőterembe, Evéskor felügyellö is. Mert az ottani teendőibe rendessen eljár. Megkapja a havifizetését mindeuholuapba. Berakja a takarékba. Bizon van is néki már Szép péuzöszege, az isteuhát Ugysegéllye. Énis azt mondom Segélye is^ az isteu amint ő kéri. Mert ő azt meg érdemli. És hamajd egyszer azt gondolja, hogy a menházat itt hagya, innen kilép, áldja meg az ísteu miudenlépését, áldja meg az isteu Kívánsága Szerint jó Szerencsével és hoszuélettel, jó egésséggel és tiszta megelégedéssel. En azt kiváuom hogy ugy legyen. 2- dik pont. A főszakáscról is azt mondom józan Eszel. Azt hiszem, hogy a konyhába ő rendez mindent el. Még pedig annak idejében ő parancsolja hogy mi hogyan legyen. Azt akarja, hogy minden rendbelegyen Kendbe is vau itt minden amint én" tapasztalom. Mind azon jóltettiért és pontos, reudes eljárásáért Jókivánatoniat ajánlom én. Áldja meghat az isten igen jó Szerenosével azzal a két gyermekével. Adjon az isten azokba is jó erkölcsöket, hogy az Édes annyoknak nagy örömét Szerezzenek. Adjon az isten pedig Családjával Együtt Sok boldognapokat, Sohase Szomorúakat. Áldja meghat az isten Egészéletében Az ő kedves gyermekeivel. Az isteu legyeuhát velük mától fogva minden időben. Én kivonám, hogy ez ugy legyen ! 3- dik pont. Van itt a menháznál Egy házmester, akire azt mondom hogy becsületes ember. Hivenjár el mindeu dolgába, Senkinek nem áll ok nélkül útjába. Hi ven telj esi tti a reábizottakat; Megteszi igazán ami ötet illeti, Senki attól őtet elnemtéritheti. Olyan ő itt amenháznál, mint Egy házfelügyellő. Mert minden dolgába pontossan jár el Sági Mihály az ő neve, Hát az isten Csak éltese! Ép és jó erővel és jó egésségel, És igazi jó Feleségével. Az isten eugedje, hogy érhessenek Sok8zámos Éveket és Sokvidám napokat, Ne pedig szomorúakat. A bu és a bánat őtőlők igenmeszejárjon. De az öröm és a megelégedés mindég vélök maradjon. En azt kiváuom hogy ez Ugy legyen. 4- potit. De vannak még itt a menháznál az 1908. májua Ű. öreg, elaggott honvédeknek kellő ápolójuk is. Hozzájuk intézem Szavaimat, adjon isteu azoknak is jó egészséget sokat, Hogy luven tellyesitesék a reábizottakat. üld ja meg az isten azoknak is minden Lépéseket, Hogy az t öreg honvédek mellett megtesznek mindeneket. Áldja meg hát az isten hosszú élettel minden egyiket, Mivel híven teljesittik kötelességeiket. Áldja meg az isteu őket '"neu jó egésséggel, Es mindenbe jó Szerencsével. És ha majd a esahídfentartó Viszonyokba élveződnek, akkor is mindég kitartók legyenek, Az isten legyen hát vélek, mig n. világon élnek. í)-ik pont. Most meg azokhoz intézem soraimat és áldó Szilváimat, ami áldott jó tiszturaiiilchoz. Az isteu áldja meg hát ami áldott jó tiszturaiukat, akik mi rólunk, öreg honvédekről gondoskodnak. Eledelt, italt és •ruházatot Szolgáltatnak ki, Még pedig elegendőképpen. Áldja meg hát az isteu minden lépésüket, hogy a bu és a bánat és mindenféle Kártól és Csapástól mentesek legyenek. De az ürömbe és megelégedésbe Igen nagv részt vegyenek. Hogy Kedves, űsztességes, Uri Családjukkal mindig nagy örömbe és jó békességbe élhessenek. Az isten áldja meg hát őket hosszú élettel és jó_ egésséggel. Zavartalan legyen életük ez életbe. Es hu majd egykoron meghalnak, az egek egébe Angyalok vigyék fel az Urnák tízékibe. Eu ezt kiváuom Szivem mélyéből, hogy ugy legyen abba az időben. ö-ik pont. Most meg a n gyságus Ezrcdurvosuuk tiszteletére leitatom Írásomat. Csak az ő tisztére, a felvűl nevezett tiszt uraink közt is ráadtam áldásomat összesítve ott is, és most megin újból kielégítve alább irt soraimul. Áldásomat adom a legmélyebb tisztelettel a magán éllő Nagyságos Ezredorvostiukra. Én hát kiváuom, mind orvosi pontos eljárásáéi

1 és Elégtételéét

1 tisztelelemet és áldásomat ajánlom a többi bajtársaimnak nevűkbe. Az Isten áldja meg hát a mi nagyságos E/.rcdorvosiiukat, aki mihozzánk, az öreg honvédekhez, naponta Kétszer ellátogat és Szobákból Szobákba oly, szívesen eljár. Es mindenkivel Szembe áll, Es olyan szí vessen nyújtja műiden ember felé jobb kezét, azután keresi ki, kiuek van bajj-i még Ej azután SzólI a betegekhez olyan nagy hűséggel a Szelidgalamb Szelídségével. És mindég azon van, hogy hogyan tudna az orvosság alt 1 íélgyógyittiini minél több beteget. Örül ha ezt mondhatja, hogy ezek már nem betegek. U

; de felgyógyított ö már sokakat. Nálam is meg van az a tapasztalat. Tehát a mi nagyságos Ezredorvosunknak Lukács Gyula a neve. Az isten hát Csak éltesse. Éltesse Az isten Drága becses hivatalába, Az orvosi nagy tudonnínvaba. Kiváuom, hogy több Számos Eveket érjen, És azou Evekbe mindég egésséges és a magános életében niiudég megelégedett legyen. És ha majd valamikor, az utóbbi időkben, a magános életből a páros életre Szive vátry, adja meg az Isten minden jó kívánságát. Utoljára és Végezetre azt kiváuom, hogy zavartalan légyen élete ez életben Es ha majd Egykoron meghal, az egek egébe Angyalok Vigyék el az urnák Székibe. Azt kiváuom Szivem mélyéből, hogy ez ugy legyen! T-ik pont. Hát még a Szegény öreg honvédekről is, Utoljára és Végezetre is rákerül a sor mindazokra az öreg, elaggott honvédtársairara is. Azt mondom hogy meg van a ti mindennapi eledeletek és ruházatotok is. Ebez uem kell egyébb Csak jó egesség. Kiváuom hát a jó Istentől adjon miudenegyikuek igen jó egéssóget és békességet. Áldjon meg hát az isteu E"ész éltetekben titeket, akik az 1848. és 49-ik Evekben nem Sajuálottátok velem együtt feláldozni élteteket, akik a hadjáratban és a harcban részt vottetok. Áldjoii meg hát az isten azért titeket, minden lépésteket. Kiáltottuk abba nz időbe Századonként eme haugott: Hazáméi

1 Születtem íiazámér harcolok, Ha ugy kerül » sor érte meg is halok. Még azt akkor uem tudhattuk előre, Hogy most lesz az utolsó Csatának a vége, És olyau nagy elszántsággal és olyan nagy fellelkesedve SzKltunk a nagy harctérnek mezzejére, Hogy majd kiirtjuk Elleneinket, Azután Gúlába rakjuk fegyvereinket. Hát Egyszer Csak néhány perc múlva Éldurrant az ellenségnek Egy üteg ágyuja. Két annyi meg a mi tüzéreinknek, 5 reájok. Szállt a golyó mindenfelé a Sok katonaság közé. Halladszot is imitt-amott a Zokogás és a sirás, mondták többen: nincsen pajtás, Elütötte a mérges Golyó, Ami az embernek sohasem jó. De mi azért meg nora rettentünk, akiknek még megmaradt életünk. Annál Keményebben fogtuk fegyvereinket, Hogyha Kiirthatnánk elienségeiuket. O, de hiába fogtuk keményen fegyvereinket, Egy nagy hazaáruló végett leköllőtt rakui őket, ami jó fegyvereinket. Akkor aztán mindennek vége lett. Kedves bajtársaim Együtt harcoltunk mi a hazáért, a nemzetnek jogáért, a magyar Szent Körömiért, áldjon meg hát az isten Kedves bajtársaim, Velem Együtt, jó egészséggel, Ne pedig hosszas betegséggel, hogy még a hátralevő Kevés juctt a szép viragszai, Babság volt az élte, rosszabb az ijesztő,

1 Fekete halálnál. Távol az erdőnek valamennyi fája, Valamennyi lombja, A zokogó gerle, a kanyargó csermely S minden azt susogja Keservesen sirva, hogy aki meghallja, Mindenki megértse: Bodrogi Juliskát megölte az apju Nagy kegyetlensége. Szegény juhászlegény most is ott legeltet A Betyárkő alján S elmereng a lelke síró vadgalambnak Felzokogó hangján. Hallgatja: a lombok vájjon mit beszélnek Vájjon mi hirt adnak . . , Egyet-egyet sóhajt, föltekint az égte, Aztán tovább ballag. S hogyha jön az este s éjji pihenőre Behajtotta nyáját, Szomorodott szívvel fölveszi magára Unnapi ruháját S künn a temetőben fujja — ráborulva Egy kicsi sírkőre — „Szomorú fűzfákkal beültetett ut vis«