Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-05-03

XXXV. évfolyam. Pápa, 1908. május 3. 18. szám. Pápa város hatóságának ós több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasa r n a p. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Goldberg Gyula pupirkeroHkodo.se, Fő-tér Üii-ilc szám. Hirdetéseket egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal. Főmunkatárs: MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért felelős laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. Klöfizetésok és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész évre 12 kor., félévre ß le, negyedévre 3 Ic Nyalt-tér sorouK6«^40 lillér. — Egyes szám ára 30 (111 Tisztviselőink fizetésrendezési ügye. hogy jogtalan vagy méltánytalan dolgot kór. mert hiszen, aki figyelemmel kísérte az ország minden roudü és rangú j munkásainak a megélhetésért való küzA városi lisztviselők Fizetésrendezés | dolmét) aillia

]

c _ bármennyire eizáriránti kérvénye, ugy értesültünk, a kép viselőtestület egyik legközelebb tartandó közgyűlésének napirendjére fog kitüzetni. Mielőtt azonban ezt az ügyet a képviselőtestület tárgyalás ala venné, erkölcsi kötelességünknek ismerjük, hogy ahoz előzőlegnéhány szóval hozzászóljunk. Tesszük ezt elsősorban azért, hogy a képviselőtestület minden egyes tagja, sőt az egész város közönsége is, kellőképpen tájékozva legyen annak jogos és méltányos voltáról, másodszor pedig azért, mert városunk tisztviselői kara, mint a város közigazgatásának alkotó és végrehajtó ereje megérdemli, hogy vele komolyan foglalkozzunk. Egy alkalommal már ismertettük a tisztviselők kérvényét tehát tudjuk, hogy azok mit kérnek: megérdemlett, kötelességüket pontosan és lelkiismeretesen teljesítő szellemi munkásokhoz méltó fizetést, — kenyeret kérnek. A képviselőtestület egyetlen tagja sem illetheti a lisztviselői kart azzal, kőzzék is a fizeiésrendezések eszméjétől, — be kell látnia, hogy városi tisztviselőink majdnem az utolsók voltak azok között, akik szomorú helyzetük javítása érdekében szavukat fölemelték s annak orvoslásáért folyamodtak. Nem mititha javadalmazásuk olyan lett volna, hogy ez iudokolná eddigi hallgatásukat, mert hiszen a vidéki városok között számtalan hasonló nagyságú városban a tisztviselők fizetése ma is jóval magasabb, mint amekkorát a mi tisztviselőink kérnek, hanem eddigi hallgatásuk abban leli magyarázatát, hogy tisztviselőink — türelmesek voltak. Azonban a türelemnek is van hasik a gyökeres és állandó rendezés. Mindkettőnek van külön tábora a képviselők között. Nézzük az elsőt, amely nem fizetósrendezóst. hanem csupán bizonyos '!'o drágasági pótlékot óhajt adni, mig a képviselőtestületi tagok másik része a gyökeres orvoslást tartja szükségesnek. Tiszteletben tartjuk mindenki meggyőződését s éppen ezért mi is csak a meggyőződésünknek adunk kifejezést, amidőn azt állítjuk, hogy a drágasági pótlék uyujtásával nem segit a kúp viselőtestület tisztviselőinek helyzetén. Annak az anyagi segítségnek, mely a tisztviselői íizetések megjavítására kell, hogy szolgáljon, nyugdíjba beszámítható és fizetéskiegészités jellegével kell bírnia. Már pedig, ha az a drágasági pótlék nem akkora, hogy azzal a tisztmagau segiői kar képes legyen ,teni, akkor az nem is fizelésjavitás, tára. Különösen, ha nélkülözésnek ne-j hanem könyöradomány, amellyel anyagi vezik ezt a határkövei. Tisztviselőink gondjait csak máról holnapra enyhítheti pedig ehez a határkőhöz érlek. | és amelyet egy munkabíró köteles«égDe nézzük "^ak, mimódou segit-;teljesítésének teljes tudatában levő, önhetne a képviselőtestület a tisztviselők; érzetes tisztxiselő cl sem fogad, mert helyzetén? Mert kétféle tunk emlegetni. módot hallolAz egyik ideiglenes jellegű, a máezzel önmaga beigazolja, hogy nem méltó egyébre, mint könyöradományra. IIa pétiig akkora az a drágasági A nő. Nem holmi drág kő, Yagy árucikk a nő, Kit mindaz megvehet Ki pénzre szert tehet. A nőnek egy egész v • hódol A nö egy egész vihigot pótol S hiába raksz kincset Minden lábnyomára: Szive van a nőnek S szeretet az ára. Két dal. I. Nagyon, nagyon fáj a szivem, Elvesztettem valanr Arrafelé napnyugaton Most temetnek valakit. Tegnap még csak ölelgeti cin, Csókolgattam, ma peItt a kerek nagy világon Mindenemet temetik. Ott viszik a tci'iplom elótt . . Jó kedve van a népnek, Meg sein állnak, am ig vele. Az oltái'hoz nem érnek. Nem tudom, ott mit csinálnak . . . Könny tolult a szememre . . . Valakinek most született, Nekem el van temetve. II. A Balaton párján, Akaiiba* Minden háznál, ej! haj! sok s. liba. S mozitlábos, kurtaszoknyás, Kökényszemü, pirospozsgás Lány a libapásztor, S mig legel a libanyája Rátapad a pici szája Az enyémre százszor. A Balaton partján, Akaiiba' Tilosba' van, ej ! haj 1 mind a liba. Ha ott vau is, én nem bánom, Magam is a tilost járom Egy nap alatt százszor, Hej ! mert tudom már előre, Az a kis lány esztendőre Nem lesz libapásztor. Molnár Kálmán. A komédiás. ! - A 1> á ]. a 1 1/ a p »> k" eredeti t á r e á j a. — lila: Vértesy Gyula. A vizsgálóbíró rágyújtott egy szép sárga • rabukkóra s odaszólt az írnoknak : — Nem kell mindent belevonni a jegyzőkönyvbe, amit ez a komédiás összefecseg. Csak a lényeget. — De kérem tekintetes uram, épp ez a dolog lényege! Nem menteni akarom én magam. Csak azt akarom, hogy megértsék az urak, miért öltem meg a feleségemet. — Hát beszéljen, bánom is én! — Csodálatos teremtés volt ő, biró ur, nagyon csodálatos. Máig Bem tudom, hogy mi volt: angyal-e, ördög-e? A teBte talán mégis az ördögé volt. A lelkébe nem láthattam bele. Mikor kirepült a testéből, azon a kis nyilason, amelyet az én késem vágott hófehér mellén, még akkor sem láthattam. — Most ae tudom fehér volt-e, vagy fekete? Tahin majd lia odafent vagy odalent találkozunk, akkor megtudom az igazi sziliét. — O csodálatos teremtés volt, én pedig gyáva és ostoba voltam. De hát hol van az u szerelmes ember, aki elég bátor a lemondáshoz és aki elég okos ahhoz, hogy belássa, hogy valaki, akit szeret, nem neki való. Legalább ií nem feleségnek. Arnold RiÄiil ilHátatil i). •lütóitoiHIIrtíhltliü! BÚTOR ár uh á z a Deály-uícza 23. ) KeppicVf. \áz. PAPAI LAPOK