Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908
1908-04-26
XXXV. ővíol Pápa, 1908. április 26. 17. szám. PAPAI LAPOK Pápa város, hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik m i H d e n vasa r n a p. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Goldbűrg Gyula papirkereskedóse, Fö-Lér 33-ik szám.' Hirdetéseket egyezség- szerint fclvosz a kiadóhivatal. Főmunkatárs: MOLNÁR KÁLMÁN A. szerkesztésért felelős laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. j A lap ára: egúsz évre 12 kor., főlövro G k., negyedévre 3 k NyiR-tór soronlc'ént 40 fillér. — Kgyos szám ára 30 Ilii. Az illetőségről. Tanulmány a közigazgatási jog kiiréiiöl. Irta: Kemény Béla, városi ji'g,yzí>. v. Mint tehát az eddigiekből láttuk, az illetőség szerzés ós szerzeit illetőségegyik fő kelléke az adózás, a községi, közterhek viseléséhez való hozzájárulás. Amiből az következik, hogy azok az egyének, akik valamely községben bármennyi ideig is laknak, de abban nem adóznak és a község közterheinek a viseléséhez nem járatnak, abban illetőséget nem is szereznek. Igy nem szereznek illetőséget az állami tisztviselők és közegek, katonák vagyis mindazok, akik javadalmazásukat a m. kir. állam pénztárából nyerik. De hát mi az oka ennek? Az, hogy az állam tisztviselői és közegei, valamint ÍI katonák, vagyis mindazok, akik javadalmazásukat a m. kir. állampénztárból nyerik, ezén.íizetésük után sem állami, sem -községi adó alá véve- nincsenek és igy "azon kellékeknek, melyeket az 1886. XXII. t. o. 10. §-a az illetőség szerzéshez megkövetel, meg uem felelnek és igy illetőséget sem szerezhetnek. Másként áll azonban a dolog azon állami tisztviselőkkel és közegekkel valamint katonákkal szemben, akiknek a m. kir. állampénztártól nyert javaclalmázasán kivül egyéb vagyonuk is van, mely adó alá esik, mert az adózási mentesség esak az egyéni javadalom, csak a betöltött állás uUtni fizetésre, nem pedig az ennek körén kivül eső magán vagyonra is vonatkozik, üz a magán vagyon nem élvez adómentességet, hanem azt minden más adózó polgáréhoz hasonló adókötelezettség terheli, vagyis közönséges adótárgyat képez, amely a vele és utána járó kötelezettség teljesítésével, az illetőség megszerzésére vezet. No már most micsoda jogszabáty szűrődik le ebből? Nemde az, hogy az adó alá eső magánvagyonnal nem rendelkező állami tisztviselők .és közegek, valamint katonák, tartózkodásuk helyén, vagyis az I állam állal körülírt? hivatásuk teljesítésére és hatáskörük betöltésére megjelelt helyükön, bármennyi ideig tartózkodnak is, nem szereznek illetőséget, hanem megtartják azt az illetőséget, méllyel az állami, vagy katonai szolgálatba lépés pillanatában bírtak. ^ Igy követeli ezt meg a jus stiictum a szigorú jog és ez nagyon helyes is. Minden jogélvezettel, valameljr kötelezettség teljesítése kell hogy járjon; valaminthogy a teljesített kötelezettség fejében várhatjuk esak el, hogy valamelyes jog illessen meg bennünket. Mely általános jogszabály alól az illetőség, mint jog, sem teliét kivételt. Ámde vajon, ha a dolgokat nem a jus strictum vagyis szigorú jog, hanem a jus aequum vagyis a méltányosság szemüvegén át szemléljük, ugyan ilyen következtetésre jutunk-e ? Azt mondtuk fentebb, hogy az állami tisztviselők és közegek, valamint katonák, fizetésük, javadalmazásuk után sem állami, sem községi adó alá véve nincsenek és igy azou kellékeknek, melyeket az 1886. XXII. t. c. 10. §.-a az illetőség megszerzéséhez megkövetel, meg nem felelnek és igy illetőséget sem szerezhetnek. Nos hát ez helyes, a szigorú jog, de nem a méltányosság szempontjából. Mert nem az a körülmény forog az állam tisztviselői és közegei, valamint a katonák illetőségszerzési jog esetében fenn, hogy azok az 1886. XXII. t. c. 10. §.-a által, az illetőség megszerzéséhez előirt kellékeknek — meg nem felelnek, vagy eleget nem tesznek, hanem a dolog a maga valóságábau ugy áll, hogy az állani tisztviselői és közegei, valamint a katonák, az állam állal nekik nyújtott, kedvezmény következtében nem juthattak abba a helyzetbe, hogy az illetőségnek tartózkodási helyükön vagyis állami funkciójuk székhelyén való megszerezhetéséhez a jelzett törvényszakaszban megkívánt kelTÄRCÄi at>asz első . Tavasz első ibo" Gl kezembe veti Öít az erdő bensőjében ZülcL pázsitról szeclfem. Kél? ibolvám, kis virágom: árfailanság képe Olv gvögvörrel nézek redet Í83int rózsám szemebe. flÖorf a tavasz első écíes Keanes ibolvája T^irul az ő szemének is Szenäe sugarába? Slső keäves ibolváiiál Särözölleh fégecl fiQihéitt az ö nvdjas szemét "©ágion U g^ elnézlek. Kovács Lajos. T-Ö.Z— A „V á p a i tipo k" eredeti tárcája. — Irta: Lengyel Géza. A kis harang megkondult élesen, bántóan. A hangja átszállt az üres, poros utcán, két parasztasszony megállt és megkérdezte: — Ki halt meg? Kinek csendítenek? A harang tovább szólt egyhanguan, rekedtesen. Ez nem csendités vol 1 , most már kinyíltak a kapuk és emberek, asszonyok tágra nyílt szemmel közölték egymással, amit ugyis tudott minegyikük : — Tűz van. Tikkadt, meleg levegő, sárguló levelek, mozdulatlanul, rest augusztus vége. A harang azonban felveri tétlenségéből, nyüzsgésbe hozza a nagy, széles utcát. Gyerekek futkároznak és az utcán keresztülkhíllozii&k át egymáshoz: — Tűz van ! Tű/ van 1 A kiáltásban, az igazat megvallva, nem anynyira rémület van, mint inkább érdeklődéssel, kíváncsisággal teli Izgatottság. Komédiások jöttök, medvét táncoltatnak, vagy tűz van, mindez a gyerekeknek egyformán látványosság és a gyerekek rohannak. Az apjuk, az öregapjuk komolyság alá rejti a szenzáoió okozta lázat, amelyből hasonlóképpen hiányzik az ijedtség. Botot, dorongot, vasvilldt szednek elő és sietnek. Vége az áhuoa délutánnak, az utca szinte felvillauyozva éled, ha nem maradna még egy picike aggodalom afelől, hogy hátha mégis van némi veszedelem, hát azt lehetne mondani: jól eső' izgalom vesz erőt a népen. Jön egy mesterlegény, hosszukat lépked és a kezében tűzoltó csákót lóbál. Egy gyerek csapat hozzászegődik, valamelyik ajtóból felvilágosítják: — Ég a Nagy András háza, a hidegvégen. Nagyandrás Jánosnak az apja volt Nagy András, ő tehát igazság szerint Nagy János. Valiiban az ő háza ég. Apró, nádlodeles ház, bent áll a kis puszta udvarban. A fél tető már lángban van, de olyan kevéssé félelmesen mondhatni olyan szelíden ég, ahogyan csak egy hiBta, tökéletesen szélmentes levegőtől telik. Néhány tűzoltó marcona ábrázattal fecskendez, kiálltoz, dolgozik a csákánnyal. Az udvaron ide-oda szaladgál egy fiatal paraszt asszony. Jánosnak a felesége. Sir, tördeli a kezeit, dc a helyzet a hogyan a nép, a tűzoltó hatóság érdeklődésének központjává váltak, határozottan tetszik neki. Spitzer Arnold R TT f Q R . ... ... . n .1!J L! .1.1 1*^—Alrnl+ Ann Irl M ~ , ™ " " áruháza fil/fín D eá Vutcza 23. ) Keppicrt/f. }\áz>
