Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-04-19

Siukó. Gizella (naivaj és Vámos Jenő baritonista énekest szerződtette, akik a társulathoz már .a mixlt hét-folyamán megérkeztek. Péntek. Pénteken ..Vasgyáros" ment telt ház előtt. Holóozy jutalomjátékain már hozzászoktunk ehhez. Az előadás teljes egészében jól sikerült. Holéczy mint Claive nem mutatott ugyan semmi ujat, minden darabjában egy ós ugyanaz, uj alakítást uem igen látunk tőle, de még igy is nagyon tetszett. Tomborné a fanatikus gyűlölet és boszu megtestesítőjében, Athenaisban elég jól festett, habár hangjával olykor túlozott. Csendes Susanne szerepében nagyon kedves volt, oly közvetlen naivitással játszott, hogy öröme és bánata önkénytelenül átragadt a hallgatóságra is. Kovács remekül adta az önérzetében megsértett férfit, mint mindig teljes tudását hozta a színpadra, hol sok, de megérdemelt tapsviharban volt része. Szathmáry a tőle megszokott hűséggel játszotta n meggazdagodott, a magasabb körükbe tolakodó, Moulinet-et. Déri Blignyi herceg szerepében jól adta a gőgöt, hideg mágnást, azonban mintha valami kedvetlenséget is tapasztaltunk volna játékában. Inke pedig, bár tud alakítani, mostalig fordított valami gondot Oktav szerepére. Az elutasítást s később Susammal kötendő házasságához való beleegyezést oly hidegen, oly semmitmo\i-dóan fogadja, mintha nem is érdekeltié. Bátori Prelout báró kicsi szerepét is jól kihasználta. Szombaton, Vasárnap. Folyó hó li-12-én. szombaton ós vasárnap Bakonyi Károly és Kálmán Imre 3 felvonásos operett újdonsága került szinre, a Tatáijárás. A darab meséje kedves és igénytelen, szentimentális és ötletesen humoros. Ami igaz benne az kevés és komolytalan, ami nem igaz, azt írjuk a műfaj rovására. Lörentey huszár föhadííagy tlnkc Kezöj szomorú ember. Szeretett egy leányt, Rizát, (Solti Vilmái aki férjhez ment ahoz a Teriihez, aki megvásárolt váltókkal dobta ki öt az ősi kastélyból. Ez volt Riza nászajándéka. Rizáb a szülei kényszeritették a gyűlölt házasságra s azóta el is vált férjétől, mert megbánta a vele kötött házasságot, de ez Lörentey bánatát, szomorúságát nem űzte el. A hadgyakorlatok Lőrénb-yt Riza kastélyhoz vetik s ekkor eszébe jut a mult, mely öt szomorú emberré tette. Riza meghívja a tisztekeú egy pompás nyári mulatságra, de Lörentey nem fogadja el a meghívást, hanem kint marad a gyalogörséggel. Riza lelkiismeret furdalásoktól gyötörve könyörög később Lörenteynck, fogadja el a meghívást csak azért, hogy botrány ne legyen. Hívja osak egy negyedórára, csak öt rjercre, mert Riza őrülten szerelmes Lörenteybe. Lörentey nem megy, de becsületszavára ígéretet tesz, ha netán átlépné a kastély küszöbét, reggelig marad, vagy addig, mig Riza el nem bocsátja. Éjszaka van. A tisztek mulatnak táncolnak a kastélyban. Egyszerre csak katona ront be, teljes hadi felszerelésben s jelenti, hogy az ellenség megtámadta a hadállást. A tisztek azonban tuvább isznak, tovább táncolnak. De riadó hallik s Lörentey halálsápadtan ront be a kastélyba, liogy bajtársait kötelességükre figyelmeztesse. A tisztek, hallván az ágyúlövést is, kifelé rohannak. Lörentey is menni akar, de a ravasz asszony írtját állja s figyelmezteti becsületszavára, hogy mit fog tenni, ha a küszöböt átlépné. Lörentey el vau veszve. Hiába könyörög Rizának, oldja fel. őt szava alól, mert haditörvényszék elé állitják, lefokozzák, becsukják, de a szerelmes asszony könyörtelen s nem ereszti. Lörentey ekkor eldobja kardját s keserűen vigadni kezd. És, hogy Rizát ezzel is boszautsa, megkéri Treszka, (Csendes Alica) a hadtestparancsnok leánya kezét Mikor legelkeseredettebben mulat, be futnak tiszttársai s Rizával együtt, ki belátta könyel müségét, könyörögnek Lörenteynek, hogj' menjen kötelessége teljesítésére, de Lörentey, mivel Riza becsületszavát vette a maradásra, nem távozik. Az ágyuk dörögnek, fegyverek ropognak s megjelenik a dühöngő hadtest parancsnok (Kovácsi. A generális megtudja, hogy Lörentey Pápai Lapok 1908- április 19. megkérte Treszka kezét, amire csak a .sértett önérzet boszuja és nem a szerelem késztette. A generális leánya kérőjének megbocsátja cselekedetót, s mindössze tizenöt napi laktanya fogságra ítéli a főhadnagyot. Lörentey áll is a szavának, Treszkát feleségül venné, de a lány megtudva, hogy a főhadnagy Rizát szereti kikosarazza s igy minden atom a maga helyére kerül. E/5 a mese. A muzsika egy nagyon talentumos embernek, Kálmán Imrének az okos zenéje, mely ttWol tart magától minden nagy kepüsködést ós olcsó hatásokra nem vadászik, hanem mindig öntudatos ós ötletes marad. Az előadás kifogástalan volt. A szereplők közül lükének (Lörentey főhadnagy) volt legnagyobb szerepe, amit várakozásunkon fölül játszott meg. Pompásan festett Kormos Ilonka, mint huszárönkéutos ós sok tapsot is kapott. Jó alakítást nyújtott Solr.i Vilma (Riza báróné) is, bár itt-ott komolyabb is> lehetett volna, különösen annál a jelenetnél, mikor Lörentey Treszka kezét megkéri. Itt egyszerűen rossz volt. Annál több dicsérettel adózhatunk Bátorinak i Vall ersteht hadnagyi akinek rögtönzött ós aktuális kupiéit viharosan megtapsolták és Kovácsnak aki a dühöngő generálist mesésen játszotta. — Vasárnap délután a „Tüudérszerelem" cimü operettet adták félhelyárakkal, mig este a „Tatárjárás" ment másodszor, az előző napi sikerrel. * Hétfő. Hétfőn kabaret-elöadás volt. A Conferencier Bérczy, azt mondta a legelején, hogy uem tudja, mi az a kabarét. Hát bizony mi sem tudjuk De legalább kielégített volna bennünket! „A disznótor" a legnagyobb sületlenség volt, de csak azért, mert a darabnak csupán egy harmadrészét csevegték cl, mig két harmadrészét elhallgatták. Legjobban mulatott a közönség, mely zsúfolásig megtöltötte a színházat. Bátory kupióin. Kormos Ilonkát pedig, akit utoljára látták színpadunkon oly frenetikus tapsviharokkal búcsúztatták, hogy alig tudott szóhoz jutni. Tisztelői egy remek virágállványai és egy hatalmas babérkoszorúval kedveskedtek neki. Még Rithonyi Steli táncáról emlékezhetünk meg dicséröleg, ezzel azután el is hallgathatunk. Medgyaszay „Léha nótája" a szó szoros értelmében léha volt, de nem volt nóta. Különben is azt baritonistának kellett volna énekelni. Több kisebb, de nagyon jelentéktelen számok utáu a közönség elégedetlenül távozott a-színházból. Többet, jobbat és különbet várt a közönség, mint a vándor kabaret-énekesektöl. —r—n.— TOLLHEGYGYEL. Pápai Séták. — Csevegés. — Az élet francia négyesének változatos figurái között is nagyban szerepelnek a séták. Séta jobbra, séta balra, no meg a Pápai Séták. Ezek a séták a helyi (Quadrille legnehezebb figurái, ezeket megjárnia nehéz dolog, de annál könnyebb azokon megjárnia az embernek. Mert bezzeg alaposan kifejlett és kitűnően edzett oldal bordái legyenek annak, aki ünnepnapon délelőtt vagy hétköznapon délután 0—7 óra táján a főtértől a városon végig húzódó aszfaltjárdán sétálni akar. Ünnep délelőttjén még mindig a /rö/j-nökök állják el a járdát, hétköznap d. u. 0—7 óra között pedig az egész napi szorgalmas munka után hazasiető hangyasereg lepi el azt. Sőt ezen időben erős lábakon álljon az az ember ós szilárd jellem legyen aki ez útra vállalkozik, mert derék munkás leányaink nagyon összetartok és legalább is négyen fogódzkodnak össze egy-egy sorban, de vannak ötös, sőt hatos sorok is; no már most aki nem áll erős lábakon és nem elég szilárd jellem, az könynyen letér az egyenes útról. Mert ezek a kópék oly ügyesen csinálják, hogy észrevétlenül leszorítják a járókelőket az aszfaltról, akik aztán a sárban kénytelenek gázolni. Es micsoda kacaj, micsoda hahota és minő megjegyzések hallatszanak egy ily sikerült manipuláció. után. ' • Hát még mindig változatlan ez az állapot? Bizony ugy vagyunk ez - állapottal, mint az az egyszeri ember az egri kis papokkal, aki mikor hosszú távollét után visszakerült Egerbe és látta a kis papokat sétálni, igy kiáltott fel: ejnye ezek a gyerekek semmit se nőnek, most is csak akkorák, mint tizenöt esztendővel ezelőtt voltak. Hát kérem sajna ezek az állapotok, még mindig olyanok, mint tíz esztendővel ezelőtt voltak, az utolsó évtized nyomtalanul tűnt el az aszfaltreud felett. Ennyi sor. ennyi tüz. ennyi tüzsor és ekkora sortűz közepette, mit is tehetne egy egy vékony szál .rendőr V Hogy is mondja a német? "Was kannst machen ? Umdrahn und lachen. Itt csak egyetlen gyökeres megoldási mód lehet és az: nem sétálni ünnep délelőtt és hétköznap a jelzett időben. Hát mikor sétáljunk? No ezzel a kérdéssel is ugy vagyunk, mint az a másik egyszeri ember, aki mikor á fia nevenapjára annak egy fogatot ajándékozott, azt ezen szavakkal tette: Fiam, ha hegynek mész, szállj le a kocsiról, mert a lovaknak anélkül is van mit húzni, ha lefelé mész, szállj le a kocsiról, mert könynyen felfordulhatsz és kitöröd a nyakadat. — De hát écs apám, mikor üljek vultaképen a kocsira föl? — Ha etetsz, — fiam mondta az atyus. Ilyen-formán kell nekünk is megválasztania séta időt. Nos hát én' lelteltem magamban, hogy vasárnap ebéd után sziesztát tartok, aztán uccu neki, sétára indulok. Azt hiszik kérem, sikerült? Dehogy, aludni meg sétálni nehéz dolog. De jó volt a régieknek. Azok legalább a hivatalban alhattak, nekem még a hivatalban se lehet aludnom. De hát mi is történt azon a vasárnapon ? Megebédeltem, álomra hajtom tejemet,. Csengetnek. Szobalányom jelenti, egy előkelő kinézésű hölgy kivan velem beszélni. Jöhet, mondom lakonice, az az előkelő kinézer. Föltápászkodom és készülődöm a fogadáshoz. Halk kopogás. Gondolva: ott künn téresebb. Mondva: Tessék. Délután 2 óra. — Áh Isten hozta Nagyságos asszonyom, minő szerencse, mivel szolgálhatok? — Kedves barátom, nagyon rövid leszek, de nem is lehetek hosszú, ilyesmihez nincs nejkeiu időin. Tudja ma este Ö órakor a cselédügyi kongresszuson kell részt vennem, csak ugy hamarjában inter kívánom magát juvolni, a nőkérdésben elfoglalt álláspontja irányában. — Drága asszonyom, eltetszett téveszteni a címet, tul .tetszik becsülni csekély mivoltomat, nagyon kegyes, hogy engem szellemi fejős tehénnek méztatik tartani. — Ne szemérmeteskedjék caro mio amico, feleljen kérdésemre, engedje meg, hogy egyben bemutassam fiamat. — Örvendek, pompás fin. — De hát halljuk a véleményét a nökérdésröl. — Bocsánat, de igazán, még e felett nem is gondolkoztam soha. — No hallja, szégyelje magát, maga fél, maga nem meri elmondani a véleményét, pfuj, maga nem férfi. — Asszonyom Ön sem az! , — Micsoda, még gorombáskodik velem, ón nem merem kimondani ami a nyelvemen fekszikl — Oh igen, asszonyom . . , sőttttttü! . . . hiszen ön valóságos Szókimondó Asszonyság eredeti példányban és közjegyzőileg hitelesített másolatban. De azért még mindig nem férfi.