Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-04-05

Ilink minden ut, minden ajtó el záratott volna. Jogunkban áll megkövetelni, hogy ha az útszéli árokból is kiver bennünket a közrend ós közbiztonságra ügyelő őrszem, illetőségi helyünk befogadjon és mi nyugodtan, hajthassuk fejünket a szűkebb hazai rögre és pihenhessük ki azon, akár a végzet szülte, akár saját hibánk okozta sorscsapások fáradalmait és fájdalmait. Szo-va.L-._az illetőségi hely minden körülmények között köteles bennünket belogadui. kebeléből, kötelékéből ki, nem lökhet és bármi sulylyal nehezednénk is u terhére, bennünket megtűrni, terhünket elviselni s reá nehezedő súlyunkat elviselni tartozik. Nem ugy a lak- vagy tartózkodási hely, itt excedálni nem lehel, a lakvagy tartózkodási hely nemcsak eltűrni nem köteles kifogás alá eshető viselkedésünket, ténykedésünket, cselekedeteinkéi, de még csak elnézni sem tartozik azokat, hunéin egyszerűen él törvény-Jaz illetőségi kötelékbe tartozó egyéneiadta jogával és területéről kiutasít, Í számára már ab ovo fennáll, ámde ez a amennyiben pedig a községi hatóság ijog csak a szegénység, az inség, a szük•ezen határozottan kifejezett akaratának jség és nyomor esetében érvényesíthető, ellenszegülünk, karhatalom alkalmazása amennyiben ez a jog nem az illetőségi áll rendelkez4sére, melylyel bennünket]hely rovására menő vagyonszerzés süínk szerint nyúlhatnánk ós azt saját céljainkra felhasználhatnánk. Hanem részesei vagyunk illetőségi helyünk vagyonának annyiban, amenynyibeu szükség esetén, amikor másként magunkat és családunkat önerőnkből, saját munkáukal fentartani nem tudjuk, jogunk vau követelni azt. hogy létfeutartásuakat a szükséghez és anyagi erejéhez mérten illetőségi helyünk biztosítsa vagy ideiglenesen addig, amíg ismét abba a helyzetbe jutunk, hogy a pillanatnyi szükséget okozó mozzanat elmultával megint a saját erőnkre támaszkodhatunk, vagy véglegesen kor, kór vagy egyéb rajtunk és hibánkon kivül bekövetkezett körülmények beálltával. De ha saját hibánk, mulasztásunk vagy tétlenségünk folytán jutunk is Ínségbe, az illetőségi hely az, mely bennünket segélyezni, rajtunk segíteni tartozik. Az illetőségi hely vagyona tekintetében törvény által biztosított jog tehát a község területének elhagyására ós ilhanem pusztán az illetőségi hely menletőségi helyünkre való távozásra kény-' tétsi akciója. : szerit.het, j De hátha nem lakunk, nem tartóz-! A másik jog, melyet számunkra aj kódunk illetőségi helyünkön és állandó: törvény az illetőségi helyünkéi szemben i vagy ideiglenes lak vagy tartózkodási' biztosit, azt mondtuk, vagyoni jog, va- helyünkön ér bennünket utói az a kü-j gyis az a jog, mely bennünket az ille-1rülmóuy mely szükségessé, teszi, hogy; tőségi község vagyona tekintetében ésjilletőségi helyünk vagyona irányában irányában megillet. Ez a tétel ugy hangzik, mintha mi jogot formálhatnánk és igényt támaszthatnánk arra, hogy illetőségi helyünk községi vagyonának részesei legyünk. Igenis, mi tényleg részesei vagyunk illetőségi helyüuk vagyonának, de nem olyan értelemben, mintha közelről megjelölhető lenne az árész, mely bennünket abból megillet és ahhoz mi, tetszétörvény által biztosított jogunkkal él-! jünk, vajon akkor is az illetőségi helyj vagyona irányában érvényesül ez a jo-' gunk ? : Igeit', csakhogy közvetett uton, mert! ez cselben a tartózkodási helv hatósága' az, mely a rögtöni segélyt nyújtja, ámde! mindenkor a segélyezett illetőségi -he- j lyének pénztára terhére, amennyiben az ekként történt rögtöni segélyezésről' a segélyezett illetőségi helyének hatósága a kebelbéli emberének nyújtott segély megtérítése céljából, nyomban értesítve lesz. Ez a különbség tehát e tekintetben a lakhely és az illetőségi hely között, hogy a lakhely akciója csak közvetítő akció, amennyiben az t a mit a kebelében csak tartózkodó, de illetőséggel ott nem bíró egyénnek nyújt, azt annak biztos megtérítése tudatában nyújtja, telni t azt voltaképon csak ' előlegezi, vagyis az voltaképeu előleges teljesítése annak a kötelességnek, melyet a megtérítésre kötelezett illetőségi helylyel szemben, a kebelében illetőséggel bíró, bár idegenben tartózkodó egyén, törvény állal biztosított jogánál fogva, attól nem csak elvárhat, de feltétlenül meg is követelhet. I De abban is különbözik a lak vagy Jtartózkodási hely az illetőségi helytől e tekintetben, hogy a lak vagy tartózkojdási hely, nem tartozik megtűrni területén azt a más helyütt illetőséggel bíró egyént, aki magát Önerejéből fentartani nem tudja, nem köteles egyik község sem megtűrni, hogy lakossága egy .más községben illetőséggel biró egyén létfentartási nehézségeinek megkönnyítésére irányzott esetleges zaklatásainak kitétessók, hanem jogában áll ezúttal is, hogy az illetőt a község területéről eltávolítsa és a reá nehezedő tehertől halósága területét az e célból rendelkezésre álló eszközökkel megszabadítsa. Ezt az illetőségi hely nem teheti meg, neki ezúttal is be kell fogadnia, meg kell tűrnie, el kell látnia és megélhetését biztosítania kell azoknak az elemeknek, amelyek voltaképen kebelébe tartoznak, de melyeket az anyagi delektus miatt, melyben leiedzenek, másutt meg nem tűrnek. Ha tehát a lak vagy tartózkodási hely hatóságának a másutt illetőséggel biró egyénekhez való viszonyát, valamint az illetőségi hely hatóságának a kebelébe tartozó egyénekhez való viszonyát győzöm, győzöm, uem győzöm. Es az orákulum azt mondta, nem győzöm és ime hehehe ... én már a végére járok a nagy gombóc-készletnek. En is azt mondom, uem adok az orákulumra semmit, mert a gombjaim a szabad előadás mellett döntöttek, én pedig csak azért is felolvasást tartok. De miért? fizikai illetve optikai okokból; mert én ugyanis nem tudok a napba nézni. Kn pediglen a női szem ragyogását napfénynek tekintem. A napfényben pedig csak sütkérezni jó, de folyton belenézni, kész veszedelem, Igaz, hogy lehetnék fel egy sötét pápaszemet, de nem teszem. .Nem szeretek olyan üvegen át nézni, mely a nőket setét színben tüntetné fél. Nos tehát felolvasás lesz az istenadta. De hogyan kezdjem, hogyau szólítsam meg Önöket. Ezt nem tudom. De hogy $ lehet ezt nem tudni, gondolhatják Önök. Megmondom. Ennek világhistoriai háttere vau. Néhai jó Vihnos császárnak öreg napjaiban az volt a szenvedélye, hogy kommandójával végtelenül szeretett az utea publikuma előtt brillírozni. Történt egy alkalommal, hogy egy ilyen nagy utcai csődületet felhasznált vezényleti produkciójának publikumául, az utcán elhaladó katonaság élére lovagol és e'kiáltja magát: Vigyázz! jobbra nézz! A u.p ismerve öreg császárjának gyerekes gyengéjét, rendszerint megtette neki azt a szívességet, hogy fenséges nyugalommal bámulta meg a felséges öreg mestervezényletét. Most is igy esett a dolog. A császár — hogy igy mondjam — méla csendben és általános figyelem közepette adta ki a vezényszót: Vigyázz! jobbra nézz! A mikor is a császárnak közvetlen közelében valaki hangosan elneveti magát. Általános konsternáeió. A tettest csakhamar körül fogták, kevés liija hogy meg nem lynchclték, de a császár oda lovagolt hozíá és megszólítja: — Ember, elment az cs/.ed, hogy engem kimerészelsz nevetm '.' — üli felséges császárom, dehogy ncvcttelek ki, sőt megbámultain áhítattal etierzsiádat. —- Hát akkor miért nevettél ember? — Valami eszembe jutott, aminek következtében nevetnem kellett. — Ki vele, mi az? — Hát kérem ahísan szól a nevető, eszembe jutott, micsoda fura helyzetbe hozná felségedet, ha ennek a sok katonának nem akaróznék most vigyázni sem pedig jobbra nézni. A császár elmosolyodott ennyi naivság hallatára és tova lovagolt. A nagy képű felolvasók rendszerint azzal kezdik: Tisztelt Hallgatóim! No hát ezt a megszólítást éu bezzeg nem merném megkockáztatni Mert nekem is az motoszkál a fejemben, micsoda fura helyzetbe jutnék itt én is, ha ezzei szólítanám meg Önöket : Tisztelt, Hallgatóim! és Önök épenséggel nem akaróznának hallgatni. Lássák kérem, a nők ahelyzet urai minden téren. A nagy férfiak elébe kihallgatásra jelentkezünk ; a nőné), a legkisebbnél is meghallgatásért esedezünk. A nőkről hajdanában azt tartották, hogy nem képesek — hallgatni és ime manapság van már bölcsészeit-tihallgató, orvostanhallgató Btb. szóval egyetemi hallgató, nagy bőségben. Ebből az következik, hogy a nők a mig az egyetemen vannak — hallgatnak, de egyetemben ha vannak, bizony nem láttam még nőt aki hallgatui tudott volna. Es igazuk van. A női ajak édes szóra, bájos mosolyra és forró csókra termett, a férfi száj pedig arra való, hogy legyen valami, ami fölött a baju.z niiliet. A száj, szerintem az egy ingyenes újság, melyet mindönki járat — mert nem kell rá előfizetni. Eu is most ezt a lapot járatom — de ezúttal megrendelésre, Önök rendelték még a számomra, fogadjak érte köszönetemet. A szájról szólván még egy anekdotát kell elmondanom Önöknek.