Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-04-05

Ilink minden ut, minden ajtó el záratott volna. Jogunkban áll megkövetelni, hogy ha az útszéli árokból is kiver bennün­ket a közrend ós közbiztonságra ügyelő őrszem, illetőségi helyünk befogadjon és mi nyugodtan, hajthassuk fejünket a szűkebb hazai rögre és pihenhessük ki azon, akár a végzet szülte, akár saját hibánk okozta sorscsapások fáradalmait és fájdalmait. Szo-va.L-._az illetőségi hely minden körülmények között köteles bennünket belogadui. kebeléből, kötelékéből ki, nem lökhet és bármi sulylyal nehezednénk is u terhére, bennünket megtűrni, ter­hünket elviselni s reá nehezedő súlyun­kat elviselni tartozik. Nem ugy a lak- vagy tartózkodási hely, itt excedálni nem lehel, a lak­vagy tartózkodási hely nemcsak eltűrni nem köteles kifogás alá eshető viselke­désünket, ténykedésünket, cselekedetein­kéi, de még csak elnézni sem tartozik azokat, hunéin egyszerűen él törvény-Jaz illetőségi kötelékbe tartozó egyénei­adta jogával és területéről kiutasít, Í számára már ab ovo fennáll, ámde ez a amennyiben pedig a községi hatóság ijog csak a szegénység, az inség, a szük­•ezen határozottan kifejezett akaratának jség és nyomor esetében érvényesíthető, ellenszegülünk, karhatalom alkalmazása amennyiben ez a jog nem az illetőségi áll rendelkez4sére, melylyel bennünket]hely rovására menő vagyonszerzés süínk szerint nyúlhatnánk ós azt saját céljainkra felhasználhatnánk. Hanem részesei vagyunk illetőségi helyünk vagyonának annyiban, ameny­nyibeu szükség esetén, amikor másként magunkat és családunkat önerőnkből, saját munkáukal fentartani nem tudjuk, jogunk vau követelni azt. hogy létfeu­tartásuakat a szükséghez és anyagi ere­jéhez mérten illetőségi helyünk bizto­sítsa vagy ideiglenesen addig, amíg ismét abba a helyzetbe jutunk, hogy a pillanatnyi szükséget okozó mozzanat elmultával megint a saját erőnkre tá­maszkodhatunk, vagy véglegesen kor, kór vagy egyéb rajtunk és hibánkon kivül bekövetkezett körülmények beálltával. De ha saját hibánk, mulasztásunk vagy tétlenségünk folytán jutunk is Ín­ségbe, az illetőségi hely az, mely ben­nünket segélyezni, rajtunk segíteni tar­tozik. Az illetőségi hely vagyona tekinte­tében törvény által biztosított jog tehát a község területének elhagyására ós il­hanem pusztán az illetőségi hely men­letőségi helyünkre való távozásra kény-' tétsi akciója. : szerit.het, j De hátha nem lakunk, nem tartóz-! A másik jog, melyet számunkra aj kódunk illetőségi helyünkön és állandó: törvény az illetőségi helyünkéi szemben i vagy ideiglenes lak vagy tartózkodási' biztosit, azt mondtuk, vagyoni jog, va- helyünkön ér bennünket utói az a kü-j gyis az a jog, mely bennünket az ille-1rülmóuy mely szükségessé, teszi, hogy; tőségi község vagyona tekintetében ésjilletőségi helyünk vagyona irányában irányában megillet. Ez a tétel ugy hangzik, mintha mi jogot formálhatnánk és igényt támaszt­hatnánk arra, hogy illetőségi helyünk községi vagyonának részesei legyünk. Igenis, mi tényleg részesei vagyunk illetőségi helyüuk vagyonának, de nem olyan értelemben, mintha közelről meg­jelölhető lenne az árész, mely bennün­ket abból megillet és ahhoz mi, tetszé­törvény által biztosított jogunkkal él-! jünk, vajon akkor is az illetőségi helyj vagyona irányában érvényesül ez a jo-' gunk ? : Igeit', csakhogy közvetett uton, mert! ez cselben a tartózkodási helv hatósága' az, mely a rögtöni segélyt nyújtja, ámde! mindenkor a segélyezett illetőségi -he- j lyének pénztára terhére, amennyiben az ekként történt rögtöni segélyezésről' a segélyezett illetőségi helyének hatósága a kebelbéli emberének nyújtott segély megtérítése céljából, nyomban értesítve lesz. Ez a különbség tehát e tekintetben a lakhely és az illetőségi hely között, hogy a lakhely akciója csak közvetítő akció, amennyiben az t a mit a kebelében csak tar­tózkodó, de illetőséggel ott nem bíró egyénnek nyújt, azt annak biztos meg­térítése tudatában nyújtja, telni t azt voltaképon csak ' előlegezi, vagyis az voltaképeu előleges teljesítése annak a kötelességnek, melyet a megtérítésre kötelezett illetőségi helylyel szemben, a kebelében illetőséggel bíró, bár idegen­ben tartózkodó egyén, törvény állal biz­tosított jogánál fogva, attól nem csak elvárhat, de feltétlenül meg is követelhet. I De abban is különbözik a lak vagy Jtartózkodási hely az illetőségi helytől e tekintetben, hogy a lak vagy tartózko­jdási hely, nem tartozik megtűrni terü­letén azt a más helyütt illetőséggel bíró egyént, aki magát Önerejéből fentartani nem tudja, nem köteles egyik község sem megtűrni, hogy lakossága egy .más községben illetőséggel biró egyén lét­fentartási nehézségeinek megkönnyíté­sére irányzott esetleges zaklatásainak kitétessók, hanem jogában áll ezúttal is, hogy az illetőt a község területéről eltávolítsa és a reá nehezedő tehertől halósága területét az e célból rendelke­zésre álló eszközökkel megszabadítsa. Ezt az illetőségi hely nem teheti meg, neki ezúttal is be kell fogadnia, meg kell tűrnie, el kell látnia és meg­élhetését biztosítania kell azoknak az elemeknek, amelyek voltaképen kebe­lébe tartoznak, de melyeket az anyagi delektus miatt, melyben leiedzenek, másutt meg nem tűrnek. Ha tehát a lak vagy tartózkodási hely hatóságának a másutt illetőséggel biró egyénekhez való viszonyát, valamint az illetőségi hely hatóságának a kebe­lébe tartozó egyénekhez való viszonyát győzöm, győzöm, uem győzöm. Es az orákulum azt mondta, nem győzöm és ime hehehe ... én már a végére járok a nagy gombóc-készletnek. En is azt mondom, uem adok az orákulumra semmit, mert a gombjaim a szabad előadás mellett döntöttek, én pedig csak azért is felolvasást tartok. De miért? fizikai illetve optikai okokból; mert én ugyanis nem tudok a napba nézni. Kn pediglen a női szem ragyogását napfénynek tekin­tem. A napfényben pedig csak sütkérezni jó, de folyton belenézni, kész veszedelem, Igaz, hogy lehetnék fel egy sötét pápaszemet, de nem teszem. .Nem szeretek olyan üvegen át nézni, mely a nőket setét színben tüntetné fél. Nos tehát felolvasás lesz az istenadta. De hogyan kezdjem, hogyau szólítsam meg Önöket. Ezt nem tudom. De hogy $ lehet ezt nem tudni, gondolhatják Önök. Megmondom. Ennek vi­lághistoriai háttere vau. Néhai jó Vihnos császárnak öreg napjaiban az volt a szenvedélye, hogy kommandójával vég­telenül szeretett az utea publikuma előtt brillírozni. Történt egy alkalommal, hogy egy ilyen nagy utcai csődületet felhasznált vezényleti produkciójának publikumául, az utcán elhaladó katonaság élére lovagol és e'kiáltja magát: Vigyázz! jobbra nézz! A u.p ismerve öreg császárjának gyerekes gyengé­jét, rendszerint megtette neki azt a szívességet, hogy fenséges nyugalommal bámulta meg a felsé­ges öreg mestervezényletét. Most is igy esett a dolog. A császár — hogy igy mondjam — méla csendben és általános figyelem közepette adta ki a vezényszót: Vigyázz! jobbra nézz! A mikor is a császárnak közvetlen közelében valaki hangosan elneveti magát. Általános konsternáeió. A tettest csakhamar körül fogták, kevés liija hogy meg nem lynchclték, de a császár oda lovagolt hozíá és megszólítja: — Ember, elment az cs/.ed, hogy engem ki­merészelsz nevetm '.' — üli felséges császárom, dehogy ncvcttelek ki, sőt megbámultain áhítattal etierzsiádat. —- Hát akkor miért nevettél ember? — Valami eszembe jutott, aminek következ­tében nevetnem kellett. — Ki vele, mi az? — Hát kérem ahísan szól a nevető, eszembe jutott, micsoda fura helyzetbe hozná felségedet, ha ennek a sok katonának nem akaróznék most vigyázni sem pedig jobbra nézni. A császár elmosolyodott ennyi naivság hal­latára és tova lovagolt. A nagy képű felolvasók rendszerint azzal kezdik: Tisztelt Hallgatóim! No hát ezt a megszólítást éu bezzeg nem merném megkockáztatni Mert nekem is az motosz­kál a fejemben, micsoda fura helyzetbe jutnék itt én is, ha ezzei szólítanám meg Önöket : Tisztelt, Hallgatóim! és Önök épenséggel nem akaróznának hallgatni. Lássák kérem, a nők ahelyzet urai minden téren. A nagy férfiak elébe kihallgatásra jelentke­zünk ; a nőné), a legkisebbnél is meghallgatásért esedezünk. A nőkről hajdanában azt tartották, hogy nem képesek — hallgatni és ime manapság van már bölcsészeit-tihallgató, orvostanhallgató Btb. szóval egyetemi hallgató, nagy bőségben. Ebből az követ­kezik, hogy a nők a mig az egyetemen vannak — hallgatnak, de egyetemben ha vannak, bizony nem láttam még nőt aki hallgatui tudott volna. Es igazuk van. A női ajak édes szóra, bájos mosolyra és forró csókra termett, a férfi száj pedig arra való, hogy legyen valami, ami fölött a baju.z niiliet. A száj, szerintem az egy ingyenes újság, me­lyet mindönki járat — mert nem kell rá előfizetni. Eu is most ezt a lapot járatom — de ezút­tal megrendelésre, Önök rendelték még a számomra, fogadjak érte köszönetemet. A szájról szólván még egy anekdotát kell elmondanom Önöknek.

Next

/
Thumbnails
Contents