Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-01-12

1908. január 1± l'iinai Lapok úgyis kevésbé érdekelt, az eladásba beleegyezik. Márkój: pedig a káptalantól senki más u'ení vehelné meg, mint az állam, melynek a Márkéval szomszédos Bándon van nagyobb birtoka (1020háj. Peremarton kívül "esik a káptalan érdekkörén; ez okból, ha megtudjuk benne pendíteni a hazafiság burját, bele fog egyezni eladásúba, mikor is belőle 4 középbirtok alakulhatna (á 400 há.) Tagosítás után lenne pedig a káptalan birtoka 3 gócpontban, u. m. a) Veszprém (1898'bá), Kádárta (1885), Rátót (4200 -f 2020 há) b) Veszprémből délre Almádi hi Ibizom-ánya (5274 há,) mely hajójárattal közlekedik a e) gócponttal, Siófok (3392 há). F. Szabadi (6862 háj. A veszprémi püspökség az eladott B. Szűrésükért (160 há) megvenné a a zirci apátságtól Haj máskért (154 há); Kolonlárt (889 há) eladván, az árából megvenné hasonlóan a zirci apátságtól Sólyt (871 há.) Ezen hajmáskór—sólyi uradalom (5616 há) volna a püspökség egyik gócpontja; a másik lenne K. Lőd (2597 há) és Városlöd (3340 há), együtt (5937 há). A székhelyen még 132 há. A távoli N. Bánya erdei gazdasága (1391 há) mint községi erdő lenne értékesítendő; B. Szűrösökből alakulna 16 kisgazdaság (á 10 há); Kolontáron alakulhatna 2 középbirtok i.á 400 há) s 8—9 kis gazdaság. Rendelkezésre maradna még a veszprémi püspökség 3139 há kiterjedésű birtoka Ősiben, mely. mint a központtól félreeső, valamelyes recompensatióra lenne felhasználható. A bencésrend birtokai változatlan e tagozatban maradnának; a zirci apátsági mint föntebb jeleztük, a klosternenburgi apáiság birtokaival volna megerősítendő. Más alkalomra tartom fenn azon papi birtokok taglalását, melyek tulajdonosai a szomszéd törvényhatóságok területén laknak. Sarudy György. Tea-estéi y. — 190^. január "i-úii. — Mikor e.sto 8 órakor fölmenteni a Griübe, már javában folyt a csárdában a mulatság. Búcsúztatták a vőlegényt. Ütt ivott az egész falu bosszú nyakú üvegekből és a szép osárdásné, helyreasszony (Körmendy Béláné) alig tudta kiszolgálni a vendégeit, ugy itták a hagylevét A csárdában, amelynek tetején egy hatalmas gólya fészkelt, Berkes uram, az örömapa a vőlegénnyel (dr. Szeleozky Béla), a kérő násznagygyal (Tnri Nagy János), a kiadó násznagygyal (Varga Rezső) a vőfélyekkel (dr. Adorján Gyula és Fábián Viktor), meg a többi falusi néppel ott kurjongatott, mulanzott, dalolt, Náci cigány muzsikája meJlett: . . . Dűljön össze, düijön össze ez a vendég fogadó. Hallatszott a nóta, a muzsikaszó és folyutt I a dáridó. .• £ Azonközben az urí népek is üsszegyülekezéuek, akiknek részére a falu legvégén két gyönyörű sátor valn fölállítva. Igazi mesébe való sátrak, amelyekben igazi tündérek, szebbnél szebb asszonyok hívogatták, csalogatták a férfiakat jótékonyságra, di* meg is volb az eredménye. Bai'üzáné, Braun Dezsöné, Blau Sándorné, Havas Gáborné, Gerstl Leóiié, Langraf Zsigáuó, Kralovánszk}' Gyuláné, dr. Kreisler Károlyué, Schlesinger íáándorné, Tar Gyuláné részint süteményeket, csemegét, virágot, pezsgőt árusítottak és volt mindennek keletje. Hogy-hogy nem, a falu egyszerre tele tölt sok-sok uri néppel, hogy már mozogni is alig lehetett. A Griff elég tágas terme bizony szűknek bizonyult. És a vezérek, Sült Józsefné, Jákói Gézáné, dr. Lövi Lászlóné, táborkaruk élén gyönyörködve szemlélték a nyüzsgő, mozgó tömeget. • A terem igen szépen volt dekorálva zöld fenyögalyakkal ós a falakon ott ékeskedtek Göre Gábor biró ur parancsolatja és cikköjei, melyek imígy szóltak: Beharangozás. Göre Gábor biró Vr az én nevem Az küssiget báldos táucbo vezetem Mái napra aszondi a tsizió, Nem parantsol itten más csak a biró. A zünnepi tsizma van az lábamon Mindönkinek böcsülethel meghagyom: Mindün ember kurjogasson, Szöklyön, ruggyon Zöröggyön a bokája. Ne sikijjon a fehérnip Hogyha leginy Feueködik hozzája. Ezután kiadta a biró az alábbi : „Parantsolat'-ut. Nem alszok én dombérozok Mind az lőcsök szökök-mgok, Halli mög a zegisz kösség Ezök szöriut tseleködjék. Ha az külcség kevés vóua Maj kivetjük a zadóba. A parancsolat állott pedig 7 cikkből, amint következik. 1- ső tzikköj. Mindün leginy választottyát Ré ugassa a zölibe Helöseu vau. ha tzuppauós Tsúlc is jár ni ég högyibe. 2- ik tzikköj. Durbints sógor a tilosba peslogat Hozzá intők az tsizinánnnal nagyokat: Hajjá kend! az argyélusa ne lögyeu Hürcsökös lesz a zannyuk majd Hogyha kendőt mögveszi a szerelem. 3- ik tzikköj. Katufrók ugy éj ^tájban Az tsutorát öleli Nem köll neki vászontseléd Mikor a bort lönyeli. 4- ik tzikköj. Turgony sógor, a gézönguz, A tsaplámét mindönfeló kergetyi Az fütykössel tsilapéttom, De aszondi, Hogy a párját a lirög is szeretyi. 5- ik tzikköj. Tuvon János harangozó belipött, Nagy horteten a zanyukra nyeritütt Xtákajátok kapd derékén te mulya Mer Lepéndön ez a zűri regula! 6- ik tzikköj. Getsöóknak 3 iudgya Hova veszött fene tugygya! Kivel áj zom terűm tötte Kátsa tzigány mind megötte. A báldro kitanétottuk Othun jól megfiuakótuk. 7- ik tzikköj. Maros kutya a szűrömet Eázogaftya Mer Kátsa az pélpát, atskót Lopogattya. Tzndar ülök ez a tzigány Nőni hiába Nem is gyut be soha mönnyek Országába. Az a néhiíny barátnőm — a járásbiróné, a doktorné — elmaradlak, sőt kerülnek egy idő óta és titkolózva összesúgnak, ha látnak. Az a büszke patiktfrus-leány meg — tudod, akivel Bélát először liirbe hozták — tegnap egyenesen a szemcinbe kacagott. Mindig ngy féltein ennek a furiának a gyilkos, ördögi tekintetétől a Béla is mondta többször, hogy egy idő óta nem tud ránézni. Valami azt súgja nekem, hogy szavát állta az a szívtelen teremtés — emlékszel mit mondott! — s csakugyan ő ölte meg a mi boldogságunkat. Búbánat, szomorúság vesz körül, csak az vigasztal, hogy én nem érdemeltein. Turbékoló kis gei léink elpusztultak — egyőnk sem etette; udvarunkban a virágok elhervadlak, senki sem ápolta, senki sem öntözte . . . Elincutrm volna innen régen, hozzád, vagy elbujdostam volna bárhova a nagyvilágba, csak ne kötne ide az a kis sírhalom s a nagy szerelem . . . mert szeretem Bélát most is, ugy mint az első napou . . , Odakünn husan zugnak a harangok . . . szegény munkás párt temetnek, a part ütötte oda őket, ők már boldogok. Zúgjatok, zúgjatok csak, harangok, olyan édes nekem a zugástok . . . Ne jöjj el mamám, ne jöjj. Ölel, esókol szerencsétlen leányod, Ilona. U. i. Az eltemeteti ninukiÍBpárnak egy kis árvája maradt, a takaritóuénk hozta ide; gyönyörű kis gyermek, most kezd gügyögni s annyira hasonlít a mi elköltözött kis angyalunkhoz. Az aranyszőke feje ... a uefelejtskék szemei . . . mintha csak őt látnám. Itt fogom * ha Béla engedi, fölnevelem, legalább nem leszek oly egyedül. IV. Bathó Béla éppen akkor ért haza, szomorú, eh orgas/.tott fővel, mint rendesen, mikor felesége clkéBzül a kis árva felöltöztetésévél. Éppen ilyen volt a mi kis angyalunknak a szöszke fejecskéje, a n?l'elejtskék szemei — caókolta, benézte az asszony a kapálózó kis porontyot, — észre sem véve, hog>- férje már percek óta uézi az üvegajtón kereszti Bathó Béla hevesen tárta tél az ajtót, arcai kiderült s hangja mély megindulástól remegett: — Te asszony . . . Ilonkám, hiszen te ártatlan vagy, te — nem ölted inef a gyermekünket! — Nagy isten, hát azt 1. i ed V . . . Most már értem, tudom . . . tört ki az asszonyból az örök kárhozattál fölért pár hónap miuden elcsititott, szivébe fojtott keserve, fájdalma. leérje a tárcájába nyúlt a szótlanul adott át neki egy gyűrődött levélpapirost, melyről Ilon ezt olvasta „Gyermeküket felesége ölte meg, az a szépséges, híres pesti leány, mert mind ilyenek azok! S tudja miért ? Csak azért, mert féltette az istenadta kis porontytól a saját életét, vagy talán nem is azt, csak az ifjúságát, a népségét." Hazugság kiáltott fel Ilon — gyilkoB hazugság! — azután nyilt, tiszta tekintettel folytatta — az vagyok, ártatlan vagyok, esküszöm! Ugy szerettem kis angyalunkat, imádtam. Nagyon, nagyon szeretem a kis gyermekeket . . . s epedő, beszédes vágygyal borult a férje keblére . . . — Bocsáss meg édes, tiszta angyalom, bocsáss meg, — rebegte a férfi s hangjában fájd megbánás és édes biztatás rezgett ... és csókolta a felesége homlokát, arcát, vállát . . . ahol érte. V. Kuuegyháza, jun. 17. Édes mamánk! Jöjj! Jöjj t Jöjj ! Ilona. Béla. A következő tavasz a fészektatarozás, virágültetés, gerlenevelés — az édes sejtclemek ideje volt, a második s az utánajövő — az édes, édes valóságé . . . Megint virágba borult a Bathóék udvara, az eresz alatt gerle játszott, csókolózott a párjával, a gyöppadon Bathó Béla az édes kis feleségével . . . Közelükben kedves gügyögés hallatszott s a. fehérkék ibolyák, pivoskék jácintok, tarka tulipánok közül két aranyos kis gyermekfej látszott ki, az egyik egészen, a másikuak csak éppen a ragyogó, uefelejtskék szemei . . .