Pápai Lapok. 34. évfolyam, 1907

1907-02-24

M e g j e I • n i k in i n .1 .• ii \ a R ti r ii a Szei keszios«K és kiadóhivatal LI.IHLHIMIF f.\iiin |«|iirkertNkt'<tAt>», i-.'. TÉR GT)-IH S>;i lin.i. t.'.-.k.i og^ewég ssorlui felvess a kia.lóliivm Társadalmunk betegségei. Városunk mai társadalmi élete, minduntalan fejéi felütő szét vonás, ame teljeset] tönkre teheti a város közbék jót és felforgathatja egész társadalmu kai. kötelességünkké teszi, hogy lil szavunkat fölemeljük. Lapunk liasulijaiii Sokszor szóvá 1< lük már vámsunk áldatlan társadaln viszonyait LTgy Bzólva évente vissz térő témájú cikkekben nem győztük < győzzük ostorozni a széthúzást, a/ ebb Bzátmazú valóságos kasztrendszert, am lyei különféle nknk idéznek elő, de t nknk egyike sem igazolja az eljárás h tyességét. inert az elzárkózásnak erei menye az erők szétforgácsolása. M. pedig az olyau kis városban, aminő mieuk is. uem azt kellene keresni, an elválaszt, de ami egyesit. Polgáraiukna a felebaráti béke és szeretet jegyébe kellene élűi és vállvetve muukálkodi kulturális iirtózinéuj eink támogatású é> G^jleBZléséU) K helyett mii látuuk? Felekezel (oglalkozási, születési eltérő viszouyo következtében egyesek azt hiszik, hog iiekik joguk \

'an magukat u tömegtő a kevésbbé vagyonos, vagy máshitt TÁRCA, jfibránd. futunk J zajgó életárral jtfajd árny lep el. majd fény vak:/ Szenvedve, küzdve, mchó vagygyal Csak keresünk egy valak.1:. S mig a kínálkozó közelben Sgy-egy szép éden elmarad, S'aiunk az álom s ábrandképek • Sídére nyomába jut, szalad. Zihál a keblünk, erőnk ei/ogy S az ábrándkép tovább repu,, j\íegtépet:en, . •vár remény nyel lerogyunk, árván, egyedül. Kovács Lajos. C m a,T7-a,x gr 6 isz. - A „V | p A i l.aj- "k I I't i tiii'.ája. lit.i Imghy István Vió.iuii UtSSéli kolesinábaii találkoztak A féle I.üut s i..iM ott-iigct terme!,; zord ivó, Kztirki tiial.adozo falai kö/ött. '. levegő i'trl, pálinka I dolisiiyszagga. v. H'lr; mllasztó tt kétes, romlott ét lenéz párát . mint • gv uiély. '-'/art 1 *• •»«"•"- penészes, fülledi . .liijal.iiii — Altalálian minta töl.lii KSuiiiSkatár*: B A. R O D I (ÍEZA. A S/.ETKESZTÉSÍ.rt relelüs lii|.tiilaj,|,,i,„* GOLDI3EKG GYULA esetleii' alacsony sorsból származó po gártárstiktól megkülönböztetni, an na Itársaságál kerülni, intézményeivel uei törődni, exkluzív Egyesületeket és tái sasköröket alakítani. -\z igy elzárkózol lak a „helyi arisztokrácia" oitnet ad< Hiányozlak maguknak, szól és meghal gátast követelnek a városi élet mindéi nemű megnyilvánulásaiban - és a né] az istenadta nép. a fbbbseg, amely szán beli erejénél, sőt ízei lem i túlsúlyául Ifogva is. úrrá lehetne fölöttük, hallga e-, örül ha máaok gondolkoznak helyeid Csak ez magyarázza meg, miként képe sek a nagyhangú stréberek egy városba) aralomra jutni, a testileg és szellemilej i^ erösebbek, de akaratban gyengék vál l.iin ál a Vezetők k'ü.'.é tolakodni. Ezel uralják azután a kOzélul [)orondját, min den közügyből egyéni, hatalmi kénlés formálnak és már számtalanszor zavarvi meg igy a város békéjét és nyugalmát I Mert a „hel,\i ariv tokráeia" a vezeté" la nagy urak vólest-éíiye hódit, legyei iaz bármilyen következetlen, avaírj ve i .. szeiyes. Mi esak egj arisztokráciát ismerünk ez előtt tisztelettel hajlunk megés hajol hat meg bárki: a szellemi arisztokráciát nyugtalan - iiidösőtl lelkek menhelyében, Imi • GOZ.OLGO, BULITÓ ALKOHOLBA (OJTJÁK '»'1>' az OSSZELIAF mosott keserűségekéi . . . A bét térbeli, a rostiga kemence mellett, ; (•. i 'zat egyik süppedékes belyén, egy bosszú, zsirlói pisskuS asztalnak neki dűlve, kft züllött, olk. • •eredeti a re bámulta egymást ssóüsnul, komoran, [táluk az. as/.iai végin állott, alaesony, ssuknysktt üvegekben, valami sökles, gyöngyöse

1 folyadék, A ssobs kösepén, a gerendás plaioadról rossdás dröton sláereastve, kormos, petróleum lámpa pislogott. A két emberes kiviil, HMMM nem voll senki s korcsmában; esak a söutéebea kuoorgott a ven korcsmáros, ki mint a tapasztalt kaadur, lélsseatét lehuny va,a másikkal slsttOOKM pillantásokkal lg) sltC 1 két, különös vendégét. Az egyik, vén ember volt, bosoutos ssttrke liajjal, ripsosos sreoal. lí ingyos, kek nnakás zubbonyban, nagy tarka sállal a inakan, mely többtaörösen voll körül osavarva. A másik keskeny vál I u, lezna, SSSaUtl ai'etl fiatal emlier Voll Kopott, régi izaliasii kalialliali, iiuKinK ujjai alul kilátszott issnayes késel

ÖJ« s ssiutéa pisskos gallérjáról, rongyos nvakkeinl'i lógott ala. Egy darabig esak liámaltak sgymást, Hang leikül, lappangó tekint>-ilel s bizalmatlanul, mint ;ét ismeretlen ragwlosd altat, A vénebb must egy* RMRsetésss és blnlslásl A íjak a la, KLADATDVATALANEA kiilileinlíik. Isp ara: SGSSS ÉVRE I'-' km-. FELÁRRA I K„ nefT/ECMSNI 1, \ ill-h r siii.Miki'iit fO flKér. I'-K.ves sziiiu ára ÍRJ hllr,. I Ennek egyedül von joga és igéuye Í maga számára megkülönböztetést es IÍSZ lulolet követelni, a közvéleményl iiáuyi tani. a kor eszméjl terjeszteni és a tár sailalmi intézmények Vezetőjévé lenni IIa egy városban valóban intelligens eleu jut vezérszerepre, ha uem születés, val lás és foglalkozás szeriül lesznek kii löubsóget einher és ember között ha t muuka tiszteletének kora jiin el, akkut várható esak a viszonyok javulása. A munka tisztelete! ? Azt teszi, hogy az einher, legyeit az szellemi, vagj leslierő munkása, végzett munkájának ii;'az erieke szeriül tarthat igényi beesülésre és munkája jelöli ki helvét a társadalomban. A nagy földbirtokos ne szégyenkezzék kezei lógni a földtnÍvessel, a nagy iparos a kis iparossal ós igy tovább. A haladásra egyik ember munkája ép ugy sziiksé'gus. mint a másiké. A demokratikus gondolkodásmód ilyetén elterjedése kell. bőgj elhozza ;i jeleu'legi t'iiv--i és igaztalan szo"iális állapt.l ! megváltozását \e tuhydonitsuuk egyes embereknek tulfontosságol! Első a közérdek, a város békéje, nyugalma es ,i kölcsönös megértés lesserre megmosdiilt. l'ipajat kereste elé, megnvom* kodta a dnlianyt iieune, azt.111 rágvuitoti. A RilUhlianó kékes láng bevilágította rut, szűrös arcát, kiálló pofaosontjait a mély, lieeseti apró ssemeit, melyek ssiats bambán bámultak a dobánv issó parazsába. Azta'ti rágta e pipaszárat > valami buta, kéjes mohósággal ssivta s komisz füstöl s rrsgstte ki bosoatos bajusza alatt. Töprengett magában, egj sser-egyszerüsszeránoolui homlokát, mintha agy ábau zavaros és titkos gondolatait rendcsaá. Kixvs/.erre megszólalt, esak ugy diíaayöive a pipájába: Bisoay cudarul vagyunk. líos»z idők járnak . . . Kevés a pénz. . . . A fiatalabb febilotte a fejét s érdeklődve kezilett figyelni, De amaz meg hirtelen elhallgatott. B«hllStS fejét a vállába, nagyokat lelel.zett, t'njla 1 füstöl és köpött A liatalabb ásított, s hogy VÁLTOSTSSSOS az •g\ HANGUSÁGUN, elére esuastatta a PÁLINKÁS a VEGEIS) I koeintass.il tuzelte IVASTS az OTEGET . . Illák. 9 az ital ingerlő ize, a hevítő ÉS zsibbasztó folyadék, gyönyörrel öntötte el az sgéas testeiket. Aa sreak nost tuz.es és pil'os Volt, Huta es alattomo- IIIOSOM lUStS szét szájukat I a szemek sajátságos megele[edésael htiuyorgatl k egymásra. Lwssnnkénl a NYELrök is, mint a msgoisjos ITL kerekek, forogni kezd-