Pápai Lapok. 34. évfolyam, 1907

1907-10-27

Páf«i lapuk lítOT. október 27. rózsaiák alatt, zavartalanul, magányosait sírhatok hamvai felett, uthideii nap diszithetem drága emlékéi - meg is őrizhetem. - Kern iíts ;

' temetőben. * Könyvekéi írtak már u halottuaiuvasztásról, több magyar könyv is szól már róla. Magyarországon folyóirata is van a „Hamvasztás*. Bzegedeti isalakull már egyesület, több városban l"u nemsokára uj egyeslilel alakulni, ti Dunántul azonban bátra v.m. Az Országos Halotthamvasztó Egyesület titkári hivatala (Budapest, V. Nádor-utca 11. >z.i miudeukiuek készséggel szolgál felvilágosítással, a Hamvasztás kiadóhivatala (Budapest, V. Nádorutca J". -«z.i In fillér beküldése után mutatvány számokai küld. A halotthamvasztás hazai kulturális kérdéssé fejlődött, melyet a haza erde« kében pártolni kell. Örök nyugalom szálljon halottaink hamvaira ' F. Boldogtalanságról. Ilyenkor ősz tatán, • uagy teron -/.••: az — in..ni li üdoktásakor, az plntnlás, H bervadás bua korában, Mikor mindenre éa mindenkire a bo-j rougóa "szi k<"«.i nyotnaaató, rideg hangulata borul: önkénytelenül eszünkbe jut n nehéz, kritikus kérdés, miért nem boldog az ember? Kunok a sok keserv en boldogtalanságnak, melyre ••fiiettünk s melyly«4 életünkéi átéljük — mi célja van? Mert vége nincs. Enuek a láradságos örtílt hajszának, melyet végsőkig folytatunk a mindennapiért, soka nem lesz egj' hetéjeső pontja, mikor HZ ember azért a fájdalomért, bánatért, csalódánért egykor a megérdemelt jutalmai megkapja éa megpibeubet még az életében. Oly k.-\és boldog ember v..:. H földön, \ agy lalau nincsenek :s. vagy nagyon kevesen lehetnek, kik jól elrejtőive élnek •• földel snynyira túlzsúfoló boldogtalanok tömkelegebeu« Mert boldogtalan nagyon s,.k vau. Milliók. ii' g és korkülönbség nélkül. Vau nek, kik rougyoanu, nyomorékon, igazi kuldnanyumurben tevgöduek, kik Bgyohgörnyedve voneeolják inlyos Iliid! nyomorúságukat < akik örököaeti a bánat ,ii uaalódáa ifirfl csalódásai alatt remegtettél)* A stau \ annak jóléttől kijnnilt. mindég noeolygé emberek, kik kivasalt, elegáua éa divatoa rnitá-j Imii járnak <-s iMm kórságban szenvei Ezeket I még irigyeljük i-. Pedig kitudja, bogy ottbeutJ jól elrejtve, a Bnóm és divatoa ruhaszövet alatt,] a szivekben miryeu küzdehttuteUes, lailntelenttl. zajongó here linltámcik, amelynek csak ••gyj gyönge lökés kell, bogy a iiagj ember a magas-1 ból lehulljon és összetörje magát . . . Ilyenkor uztáii l<-111111-iink Kz is?. — kérdjük a finom' éa műveli közvélettiéiiytöl és sajnálkozva szemkljük. Buldogok tehát nincsenek. Leket, ceakl annak látjnk embertársainkat. De csalódunk!! Mű liem bOldog Scilkl som. mell lieni lehet boldog. Az életkiizdeleiu. a nyomor, aztán aj lélek benső világának megauuyi titka és epedő vágya; az emberi sziv kiapadhatatlan, reménytelen lOVÚTgásai — mind, uot. ós tértit egyaránt megtörik. Es mindez azért, mert keresik életre-balálra a földi boldogságot. Ahogy iéjlódík az ember lépésről-lépésre, 1 ismeri n.eg. bogy a !•• Idogeág csak puszta el-j képzett éa gyönyörfien kiszínezett fogalom, mely j ne in ami Itt tó, kapkodó emberiségnek örökre] elérhetetlen marad a m-iv osak a retnénv botuályos ködsugaraibau lebeg előttünk, mint a kita-j ra.lt vándor előtl az aranykalászon róna fölött lebegő város csalóka délibábja.., A gyermeknek eltört játékszerével kezdödik s boldogtalanság. Aztán nz iskolai életben, majd később az itjui kor szerelmi csalódásai, aztán az élet a maga tapasztalataival s utálatos viaskodó kenyérbarcával. Aa elégedetlenség, bánat, csalódás, betegség és halál, melyek végigkis-rik eleiünket, bölcsötöl « sírig... Vannak, kik lieleiiniiak Önsorsuk kiuOS kttx-1 delmeíbe és erőszakosam változtatnak rajta. A j bűnügyi krónikák és öngyilkosságok statisztikája nagy világosságul M-I az emberek boldogtalan éleiébe. Mén többnyire a két különböző utat

1 választja az ember: a hirtelen meggazdagodási | vagy az tiugyitkosságot. Az utóbbi gyakoribb Ili-zen a gonosztevő, ha lop, vagy modern nyel-' ven mondva sikkaszt - l.a leleplezik és lelkében| CSsk egy parányi csirája all a karakternek — megöli magát. Becsület nélkül boldogtalanéig élni... Az éhség vagv nyomor tengerébe tuló •saladap.ik éa anyák öngyilkosokká lesznek. Mert nv orral élni boldogtalanság . Szóval, sikkasztó bankárok, nyomorgó csatádapák, elzüllött vilagfiak, megvéufllt kokottok, sserelmökben csalódon Ii tal lánykák és ttjai Stb. keresik az ni.II. a atetu l.vö és boldogító kapni a halálniz. t»n eztán megznünik minden éa a teljea megsemmisülés e saomorn epilógusa, kiegyenlíti a b-t megtagadott jótéteményét.,. Ilyenkoi őezkor, önkéntelenül is eszembe jutnak a boldogtalanok éa inkább meglátom most .'.kei. ('suk az utcák lázas és tülekedő emberforgatagát kell néznem s szinte rikitóati, feltűnően látom kiemelkedni az. elégedetlen sápadt arcokat a tömkelegből. Ezeknek a ji I es rozsául öltözött, sétáló éa rohanó, simán társalgó vagy veszekedő embereknek, már arcvonásaikból olvasom a regény', vagy egy tragédia készülőtélbell |e\ö előjátékát. Oll, Csak le kolc'lle \etiteni lelkünk világát, az Öaziute gyóuás Röntgen sugaraival egy platinára a mennyi bns és megható, mennyi borzadalmas éa megrázó események tárulnának föl a rejtett mélységből. Látni lehetne, hogy a csillogás, a tény esek hatnia .» legt bbnél, bog)' az emberek mosolygása, öröme, j.-lete beleiül ;i lláll.lt koll\eÍlle. Lntlii lollftlic. hogy a rang, dicsőség, vagyon mind csak a látszat, a képmutatás olcsó festékével kendőzi magát. Es látnánk topot a ragyogóunk hirdetett erényen, látnánk sötétséget, elkeseredést, rettegést, bűnt é«. romlottságul az irigyelt karakt erek háta mögött ., Es ia'nank. hogy miudeufitl a napsugár árnyékol, ob. Es a szop, a j • . a nemes mind, igazi v dósága ben, az egész reália élei a maga gyászos őszinteségében éa fekete nyomorában mulatkozu.i be . . . Hanem - -ajiios — mindez emberi és természetes. Ősidőktől fogva szerették aa emberek takargatni a belső világukat. Hiszen éppen !• művészei, a raftiiiiúlt ügyességgel szőtt hamis csillogás vakítja az embereket, Bröszakohuk a boldogságot. Meglopjuk, kijátszuk felebarátaink hissékenyaégét és éhezzük irigységüket. Felveesszük aa ámítás cifra köntösét és eeillogtatjnk, ragyogtatjuk a l.átuillók sóvár tekiutete előtt, A barnul gyémántokai és gyöngyöket, lelkünk szegénységét, anyagi nyomorunkat, .•létünk sivar-ao.it. Játénak a komédiát, ebben a romlott, düledező festett világban, melynek neve: társadalom. Long! y A. István. kérelmemet, mely abból állott, eagedje meg, ne kellessék nekem is a inbbi virágokkal egyfitt teli nyugalomra térnem, liam-m hadd zónlcbek egész ten végéig, A virágok gúnyos nevetést hauguatattak kérelmem felett, deoaakbansai elhallgattak, aaerl a királynő meghatott bangón szolt hoazaaa: — Jól Van, kia alattvalóm, teljesedjék kívánságod. Ez s/ép kérelem tőled, — ezzel melegen keblére ölelt. — Fogadd tőlem, szerény kia virág, — sióit Dózsám újra a rózsa, egy bűnből ayujtva felém, melyei ruhájáról szakított le, — légy hozzám hasonló - ne csak zöld légy, lianeiu bavuukiiit nyiss uj viragoi, mely azinbcíi, pumpában s illatban hasonlítson az enyémhez. Iái kábultan a* oromtól hajtottam le tejemet s a tiinilerkirályuu illatos csókját lehelte homlokomra, mely illat örökre sajátom maradt. Nemsokára elmúlt a nyár, cl .is hideggel kossonlütt be ni orz Az én tómon még mindig a/, egy rózsa nyílt, melyet a tiiiidérkiralynötol kaptam Társnőim mar mind elaöltöztek nyugalomra, en Btég mindig virultam. Egyszer délutsu vlg tarsiinág Haladt ei melleltem s inindiiyajau bsmuitak, iiogy oeipőa hideg dacára még nindig viiulok. — Milyen szép rózsa! kiáltott lel egy lányka, — Ugy-e, kedveseim, — fordult a társnőihez, — jó -.olii.i. ha a kertésszel kivétetném. Kar szélt a szép rózmiért, hogy a kődőz levegőn van. Nemsokára puiupás cserépoen Hitem egy szép laugyo* szoba ablakában. Kis uruöin gonddal ápolt x nemsokára, február hóban, uj bimbó nyitott tőmön. Tehát a királynő ígérete beteljesedett, azóta minden hónapban illatos bimbó fakad agaimon • a telet testvéreimmel együtt kellemes, meleg Szobákba II, a tavaszt és nyarat a kertben töltjük. A bónapusrósss elhallgatott, a hervadt virágok arean tájdalmas ineghatottzág ült. Megemlékeztek air.il, hogy a Oanf kisvir.igot lik is mily gyakran megItántották, l>e a ssuaya kiavirág tlveiie jutalmát, ők büntetésüket, itt áh előttük mint pompás rózsa l a multai egy szóval sem dobja szemükre, mintha nem is tudná, hogy ők is ellenségei voltak, bar jól ismeri őket. A hervadt virágok s a hóuaposrózsa között halk beszélgetés tolyt le, nielvct nehézkes emberi lépésen szakitottak felbe. A csendes illaton szoba ajtaja kinyílt s durva kéz ragadta meg a hervadt virágcsokrot. A szegény virágok haldokolva, végző búcsúpillantást vetettek kedves barátnőjük felé s sz ajtó bezáródott mögöttük. I'ár perc múlva az udvar hideg levegője véget veteti kintcljcs éleinknek. A bónapoarózsa ltoesánatál magukkal vitték a suba. Aírsc a rezedáról. Temérdek szép virág pompázott a kertben. A virágok királynője: a rózsa, elégedetten jártatta körül tekintetét alattvalói felett. Körülötte voltak bájos udvarhölgyeii a kert ' legszebb vi rágni. A királynő egyenkint megkérdezte őket, meg vanuak-e elégedve jelen helyzetükkel ? Voltak, kik panaszkodtak, de a legtöbb mosolyogva rázta meg bajos fecskéjét, jeléül aanak, bogy semmi kívánnivalót sem hagyott hátra a természet az ő al kutasában Az uralkodón^, palotahölgyeit.'l kori, vve, toktattá tovább kőrútját, hogy a ken többi virágait is megtekintés. Jobb oldalán lépdeli egy szerény virág, a kis rezeda, zsely rőzaaeain riiháeskájában elragadóan szép volt s messze ható illatot hagyott hátra. Előtte repkedett hfl lovagja: a fehér lepke. A királynő mosolyogva nézte, hogyan . rvead kis belátnője az életnek. A többi virágok .ugy szemmel nézték e két lény boldogságát s ahol lehetett, igyekeztek őket bosszantani. Ezalatt a vuagpalotában maradt virág kisasszonyok tanácsot ültek, n összeesküdtek a kis rezeda élete ellen, mert m<> t kedvező alkat mi kínálkozott rególa forralt boszujokai kiönteni A trónon a gőgös pipacsvirág büszkélkedett. Piros ruhája szeszélyes redőkben folyta körül i.arcsu termetét, fekete fürtjei vállára hallottakj mellette egy ravasz Mendt kis madár helybcnhagv(Mag integetett fejével, — Nem tűrhetem, — monda a pipaee, — légy egy hitvány teremlés éieztesse velünk felsőhbnégét, elég, hu a rózsa parancsa szerint kell cselekednünk. Annak a virágnak még az éjjel MMg kell halni, mert ha a tíindérlcpkc el fogja vinni anyjához, a tündéi pillangóhoz, besannst fog állni a ra.in elkövetett sérelmekért. Rajta, társaim, k: fog segíteni a tezeda meggyilkolásában'"