Pápai Lapok. 34. évfolyam, 1907

1907-09-29

K • g j • I •« i k mi íi .1 ,. ,1 v a s í r ii H | Szerkesztője* es kiadóhivatal Boldbera; Gyula papjrksrtHikfHléfw, flMér L'.'.-ik szai llinli'it'Krkct egysstes. HarisI (ehrest t Uadóhitat. A cselédkérdés. ruppeu i mai nap legaktüálisab kérdése. Ma van ugyanig Bzetit-Mihál napja, amikor cselédváltozás' van 0-« háztartás gondjai között talán a legui gyobb éa legnehezebbet] megoldhat kérdése a ház asszonyainak a cseléi logadás ós szegődtetés. Már magunk is. laptársainkkal együl •okat roglalkoztunk a cselédkérdésse imely nálunk épp ugv. mint máshi napirenden van és <ok bajnak okozőji A hajóknak megszüntetése nei ilvaii könuyU a mai viszonyok küzitl Első sorban nem lehet jé cselédet kapu Eltekintve attól, hogy alig értenek vak mihez s sokszor a házi teendők legelt nihh doleait sem tudják elvégezni uct logy meglehetnének vele elégedve tiáz asszonyai, de nem i> állandók és lűségről úgyszólván tudni sem akarnál Nagyon ritka az a cseléd, aki lei ilahh egy évig ki tudja tartani, bog igy helyen szolgáljon a ha már so r

ara<ls,ig után a haz asszonya be tan itj i teendőkbe, amikor tehát márhasználi ehetne, faképnél hagyja a gazdáját A bér azonban folyton emelkedi i a cseléd évről-évre többet követi lemcsak a bór, hanem az ellátás tekii etében is. Bárhogy is ellássa a gazdájt TÁRCA. Tűz-szitok dala. (Jfew-l/ork.) furcsa csoda e nyugati ftábtl, Jfazug szerencséje kínaija magát . . . Jrfesszc ke/e:: tornyok alatt is J(a.lják, .ha csörgei; sárga aranyát. Jfailják. ha bömböl e Íratlanok alja 5 nyargal a vasár, a /ürge tezek Visznek, rácéinak . , . €s jönnek keieiröi Sz.tani az idegen gyári tüzei. .,. iá hálok itt a tanyai emberi. Jí ieliie süket lett, — a teste balog. S 'eisÍrnak itt-oit a gyári füzeknél Jl magyar pusztáról elhozott da/oic. 3 ez a rontó aat röpül keletre ... jftvogut Bábel, és a hajdú k.ezek X:o!tjak ~ fűzet a pusztai házban S mennek szüani az :decen tüzet Dutka Akos. K ''munkatárs. BARÓDI GEZA. A szi-rk'-szlésért t'rli>lu- I:t{.t11lajcionos: A GOLDBERG GYULA N 'azzal soha sincs megelégedve és folyion Ipanaszkodik, hogy ékeztetik. Kz különősen nálunk Pápán Általános szokásává vált a cselédségnek és nincs .iz a leg« nagyobb és leggazdagabb háztartás és az étkeknek bősége, amelyek kielégítenék. Ra a cseléd uj helyre szegődik, . "tl legelső szava. li"gy legi helyéll lielii adtak neki enni. éhesstették. Tehát rágalommal van tele a sfcája. amely ellen védekezni alig lehet. Ellenben, ba a dolgai nem végzi el jé! és rendesen és ha ezérl felszólal a kenyeret adé gazdája, akkor meg az a panasza, hogy folyton szekálják. Szóval jót még a legjobb gazdájáról sem mond soha. Azt hisszük, hogy ínég részletesebben fejtegetni nem is szükséges a cselédek viselkedését, mert nincs városunkiban egyetlen eg\ háztartás, ahol ezeket ne tudnák és ál ne mentek volna a cselédtartás minden kii. is tapasztalatain. Az egyik oka tehát a cselédmizériának, hogy jó cseléd alig van, a másik [pedig a cselédhiány. A eselódhiányt nagyban előmozdították a létesült gyárak, de elősegítette a kivándorlás is. A kivándoroll férfiak munkáskezei! pótolni kell a mezei munkáknál es igy szükség van a tavaszi, nyári és őszi földmives munkákhoz a női kezekre, amelyek még rendelkezésre .illának, mert a nők közül A vőlegény. — A .1' i p a i I. ti p i) k" •• r i' cl e t i t ár eá j ;i — Ifta Zsoldot László. A itoltaleáay benyitott a tsobéba Kesében 5sstebsjto|*stotl |rapirlapoi boaott: — Kisasszony, távirat, (Haa ijedt uinliosággsl kapott • blanketta illan . . . — S/.«'ut ittea, taláa eaaaV • • . Gyorsan lolasakiiotta a táviratot. Astáa egy•serre elkonsorodott. Laasan letetta a papiroat az asztali' plus tt'l ILJEIH, I s/mnuni. mondhatnám fájdalmas pillantást VETTTT i ki* "ii'L'. "lasz tár-aii.udnii'iii'. akinek fliigraa, r<ízi-.is arca OTT in«••olygoti galambosa liajtuicsi-k KÖXÖTT, egy fodros aőld selyemldui tetején, vele átallenbsa. — Ni-in jöbel . . . Karácsony éjszakáján ka* • uti n\ I aepekeiös. F.- ábrándos, szürke szemében kőnyosepp esiltogott, a in i ii r est mondotta. A iai-;ilki"ión,. ijedten piakigott a zöld blni és a fehér baj bodrai között Mu mond, Olgáeaka? A föhadaagyflnr? ISfiaetéeeli et hlrdeléai dijak a lap kIMrthitelaléaet kuldeiidfik. > ára: Bféet évre II k<ir., félévre Ii k., negyedévre Sk '.-tér -.őrönként 40 tillér. — Rgyet szám ára 90 lill. s nagyon sokan adják rá lejüket a kivándorlássá. Természetesen a kivándorlás tiegszüntetése volna a legjobb és leg« lathatósabb eszköz a cselédkérdés megildására is. de <•/ más Fejezetre tarozik. A eselédhiáuynál még sokkal na•yolili baj a cselédszerzés és szegődeiés rendezetlensége ós főképpen a selódszerzők felügyelet nélkül valé s miudeu felelősségtől mentes műkíii'si'. A cselédszerzők — tisztelet a kiételnek, lia van kivétel — persze sem cseléd, sem a gazda érdekeit nem épviselik, hanem a saját magukét. A selédszerzési dijat ugy a cselédtől, lim a gazdától megkapják annyiszor, hányszor a cseléd változtatja a helyéi, fogy a cselédszerző érdeke az. bogy linel többszőr változtassa, az magától rtetődik és gondja van rá, hogy nagyobb ér Ígérgetése mellett év rábeszéléssel lesalja a csak most elszerződtetett éneidet helyéről. A cselédszerzői <lij szabályozva ines. Annyit állapit Uieg u cselédszerző, mennyit jónak lát és kénye-kedve szénit kizsákmányolhatja a helyzetet. lleszelhetnénk még erkölcsrendéeeti szempontról is. amikor a helynélüli cselédek a szerzőknél találnak lenedékhelyre. Természetesen ezi sem ígyen. A Rragácey-árvi ba'avány arcán két gvöngyi'tn perdült végig — O, tígnorina, Pedig . . . pedig mennyire utam ! Ebben a Iterében a kanári, amelyik eddig j»an L'sii'Htrm 11 a/ablaknál a Mirhái óz kalitkában, rtt-U-ii elhallgatott. Hagrémfilt a leány bangót ikogátátúl. .\ távirat küldője t. I. Gyöpőeay főhadnagy • vult, Ol>;a vőlegénye. Már teljen egy eealeod a járt jegyben a kedvea e* taeretetteméitő árva áaayal, aki nem voti ngyaa valami kttiöuöa tsépg, dó a mann liamilatea tatai lelkének tgésa tlegével ragaar.kodott ajéképü, oaiaot fiuatártiettII ; ét akinek ráadásul ez. a laada-T pedig a ai világban fontot kalkulus mányi pénzt- veit, aeaay>t a legelőkelőbb kaaainób liáily aeiobáibau eaak nagy ritkán nyernek al egy máétól aa 11« akai liazaráiatékiui a tinóm zsemlémének. Ugy volt, bogy a főhadnagy ur, aki Buda-len tllomáaotott, a karáesuiiyi ünnepekre leianil a tnenyaaaaonyáhot Baolnokra, s a végtetet virat most, aa ntoleé peteben azt jelenletten leviiiik. bogy abbói a karáoaonyi iátogatáslaSI nem