Pápai Lapok. 34. évfolyam, 1907

1907-09-08

I — Papin Lapok 1 ÍK>7. szeptember S. gyobb megterheltetésével építsük meg az uj városházát. íme igazunk volt akkor, amikor szttkségfelettinek éi <'sak Fényűzésnek deklaráltuk a kultúrpalotát, mikor városunknak még csak egyes hivatalait sem tudjuk megfelelően elhelyezni. Hanem,ha a város valamelyes jövedelmi fonásokra is fog szert tehetni, de ezt a közel jövőben remélni sem lehet. Kitelik 1—2 év. amíg bármely ilyen irányban lölvetett eszme, megvalósulhat és ténnyé válhat — és még azután is kell egy-két esztendő, hogy ez a forrás meghozza is a kézzel foghaté jövedelmet Addig tehát várni nem lehet, mert a városi pénztár megfelelő helyiségéről gyorsan kell gondoskodni. Javasolnók, hogy ott. ahol most a fogyasztási adóhivatal és számvevőség van elhelyezve, kellene a pénztárt elhelyezni, némi átalakítással. A számvevőség jöhetne a pénztár mai helyére. A fogyasztási adóhivatalt pedig, miután közvetlen ös>zet'ii<r

u

>

'éslien Iliéi.' sines a többi hivatalokkal, vagy a város valamelyik bérházában kellene elhelyezui, vagy egy - szobás helyiséget kell bérelni erre a célra. Persze ez is kiadásokkal járna. • le ha más mód nincs, a költekezést elkeiülni lehetetlen. he bármily ideiglenes megoldást is találjanak, az esakis ideiglenes maradjon és arra kell törekedni, bogy a jövedelmi források megalapításával a város olyan alapra tegyen szert, hogy abból, a polgárok minden megterheltetése nélkül, modern és minden tekintetben a célnak megfelelő városháza épüljön föl. Az állat a tudomány szolgálatában. Küzdelem a létért! Est a kíméletlenül józan ösztönt tarja elénk a természet minden éietuyilvániilása A legparányibb, egy sejtből álló lényléire nem ismerhető biatouaággal törekszik az edényben levfl folyadék aaon része felé melyet legközvetlenebbül ér az áldott napsugár. Az évszázados faliak oldalán felluto folyondár mintegy hízelegve, léltö gonddal öleli körül gaz Iáját — melvnek nedveiből tartja fenn eletét. A természet büszke aikoiásauak. az embernek, sok évezredes kultúrája legtok.'peii ama törekvés eredménye, hogy az életét, jólétét boldogságát veszélyeztető akadályokat elhárítsa. Kletmükódéseink célja tehát lényegileg miben sem különbözik a legalacsonyabb rangú lényekétől; bekell vallanunk, hogy mi is osak egy kapocs vagyunk a termeszét müvében, valamennyiünket ismeretlen erő tart fenn. kitudja, nnnö cél érdekében. Valóban tehetetlenségünk •• szomorú, lehangoló érzetét semmi sem tudja ugy ellensúlyozni, mint épen e tehetetlenségnek i felismerése! Belenyugszunk abba. hogy tökéle'lenek vagyunk, mert a természet kárpótolt bennünket azzal az agyvelővel, mely feltart ózhatni ianul kutatja éa fedezi fel titkait. A Valóságban pedig, ai embert, a gondolkodó lényt, két lényege- tulajdonsága emeli tel aa alacsonyabb rangú lények közül csudálatos magaslatéin. Agva, ezen folyton tökéletesbülö saerv, eierte a fejlettségnek ama fokát, amelyen a létfentartási kttádeáem nem aa ő durva, állati tormájában nyilvánul, hanem egy olyan öntudatos élet kereti-ben folyik le, amelybe nem akar belenyugodni, hogy mint az öntudatlan állat, puszta eszköze legyen természet ismeretlen céljának, hanem a saját bdki világában, érzelmeinek és értelmének indító erejében keresi és véli megtalálni elete célját, nem is gondolva arra, bogy hiszen ezei. ártatlan illúziója is a természet titokzatos elej. nek nyilv álitllása. Masles/.t pedig epen éllle te; ett-ege folyláll aZ ember a legbámulatosalib eszkösöket alkotta meg \ természet öröktörvénj einek megvalóaitáeára. Nem minden klőbcm állottak agyforma eszközök e cé| elérésér- az emberiség szolgálatában, nem is egyforma eszközeikkel küzd a 'manapság élő ember sem. A barlangban lakó ősembertől kezdve, aki eleinte puszta kézzel, később mindig tökéletesebb eszközökkel védte meg magát a reátörő fenevadak ellen, a laboratóriumában villanyfény és ezerszeresen nagyító mikroszkóppal dolgozó szelíd arcú tudósig, aki ' kizárólag agyvelejének munkájával igyekszik megvédeni aa emberiségei, a minden fenevadnál jobban pusztító baktériumok mérgeivel aaemben eveziv.leknek hosszú sora tellett el. Ks jniitl.it' a szellemi munka a test munkája föle emelkedik hányszor folyt patakokban a vér — a saját embertársainknak a vére csak azért, hogy egyegy erösebh. edzettebb néptörzs kedvezőbb feltételeket találjon a boldogulásra. De a felvilágosodás mindjobban kiszorítja a nyers eröszakot a létért való küzdelemből, hogy helyet adjon a szellem korlátlan uralmának. Az állatnak » tudomány, vagyis helyese bj ben mondva az orvosi tudomány érdekében való j felhasználása, ami tehát szintén nem egyéb mint ia létért való küzdelem hatalmas segítőeszköze, j nem régi keletű. Az ó és középkorban, amidon , az orvosok még saját embertárs-tik teatél tea Iismerték, mert a különféle vallások és babonák ' egy értelmüleg megtiltották a halottak felbouoo! lását,. megmosolyogták volna azt az orvost, aki i az állat szerveinek működéséből akar következ! tetni az emberére. Csak amidőn a reformáció idejében a gondolkozás (elszabadulása a tudomány minden ágában megtenné gyümölcseit, i volt, megengedve a h dttetem tel boncolása. Ekkor étalelték elöaaőr az orvosok, hogy a betegségek az egyes szervekben minő elváltozásokat hozna!: létre, ekkor jött az észlelő agy annak a tudatára, hogy a szervezet, nem azért beteg, inert valami gonosz szellem szállotta meg, amint a j régiek hitték, hanem inert pl. a tüdő, melynek j egyik fele elpusztult, nem tud eleget tenni a feladatának, ugy mint. az ép tüdő. De még mindig bárom évszázadnak keliett elmúlni, migneiii W'irehovv alapvető mukájaban kimutatta, bog) ezen elváltozásokat pedig nem a test nedveinek, a vérnek, a nyiroknak a megromlása okozza, hanem azon legapróbb részekben fészkel minden betegség, melyeket sejtek Heve alatt ismerünk és amelyekből az egyes szervek és igy az egésa szervezet települ. .Miután pedig minden egyes állat, főleg a magasabb rangnak tserveaete az emberével lényegileg megegyező sejtekből épül Kálmán: Oh, amennyit tetszik! Lili: Eset korona! . . Kiég r K.d iién: Szegény Lili! Ha meg esak egyetlenegyszer honorálnák azt a kitépeti lapot ereikoronával . . . Lili: Átadja a tollat No-! Írd alá! Kliman: Látom hogv még most sem érted! Lili: A baba area kissé elkomolyodik Iga* aán, hu .gv foktatod - meghatsgsium . . Kaiman: figyelj reaiii. ki- Ldim. Gyónni fogok/ Elfogyott a [leesem. Egy fillérem sines . . A s/;i||ő Költségeit se fbgOin klfl/élhelni . . . Vaeaorára valakitől kölcsön kell kérnem . . . 'falán tőled . . . ! Lili; De hisz er. borzas/tó ! Kálmán: Egy-két het óta érzem ennek a DorzS SZ tőségnek a kimaradhatatlan Itekövel ke/eset. Már kissé hoz/a vagyok tranírosva. Lilii De lehetségese/..' HlS/ell gll/.dllg VllgV ! dúsgazdag! . . . Kálmán: Négy ev előtt . . . 94 éves Voltam s II/ árvapeii/.turbi'il 60.000 forintot vettem fel Gazdag voltam, nemde? A/t hittem, ennyi pénsl sohasem lehet elkölteni. Kgy előkelő banknál helyettem el .'hekks/iíiiilaiii. Ilyen könyvecskét kaptam, amelynek lapjait egyenként kezdtem tépegetni. . . . Ks tépegettem . . . tépegettem, amig . . . Lili: Lehetetlen I 60400 irt., 4 ev alatt! Kálmán: Ba '.i« ugy tartottam . . . De a könyvecske lapjm gyonan fogytak, Uj könyveoakét kaptam, I amink lapjai Oatk ugy rohantuk az örült forgatagba, mint tt előbbié. (Vak egyet akarok felemlíteni. Lili : Mit ? Kálmán : Mil.oi léged fölfedeztelek, sampanyereakieaaaa my voltai Osbudavárátmu. Kn meggyőződtem arról, Iiogy benned énekesnői tehetség lappang s énekórákra járattalak. Mn gondolsz'.' Hány i-hekk-l.ipoi kellett emiatt kitépnem'.' Lili: |Vállát vonogatja Bénom ia éa. Akárhányat ! Kálmán: aztán egyezer-inássaor a lóversenyen I- voltunk Alkotott lővereeayek! Az én tippjeim sohasem bizonyultak jóknak. Emiatt is egv csomó eltekk-lapot téptem ki a köatrvemből Lili: Készlet esen ele kársa számolni'.' Kálmán : Nem ! . . Kz b./.onvara unalmas, leaak visszatekintek az. örökre elmúlt araiijne/.i , napokra . . Vége örökre vég-! Itlí: A pénzednek? Kálmánt S vele a jólétnek, gondtalan, lomha Hatnak, Vtg poharazásnak, guiiimikerekün való setakoesi/.asiiak - és sok inasnak . . . ! Lili: (Kikacagja magát. Mindjobban belejön a kacagásba. Utoljára hentereg a kereveten, a .könyei atorognab belé, ugy nevet. Olyan furata. Olyan különös ez . . . ! Kálmán: Kikacagtad már magad'.' i.ili : ll'jabb kacagó rohamot kap, most s/.inte lüldoklik bele, Még nem — barátom! Halaira kell magamat kacagnom' Kálmán: Nyugodtan vár, mig I.ili abban hagyja jókedve túlzott kitörését,) Hál istennek, most Batáa beszélgethetünk komolyan. I.ili: (Megtörli szemeit, melyek nedvesek a Ikaeagástól. nagyon komoly areol vág s ez igen jól a'l litki.i Nem bánom fiacskám, beszéljünk komolyén. Kálmán: Beazéljűk meg a jövőt! Lili: Bajt a, beaaéijük meg! Kaiman : A/, a körülmény, hogy a pénzem elfogyott, nein Változtál semmit viszonyunkon Ku szeretlek ! . . . I.ili : I le en is leged ! Kaiman: Nos tehát! Alapítsuk meg a jövő plogramuiját . . . Lili: UlM.aiido/.va éa tapsolva ölömében Kz. esak ugyan jó les/, ! Kaiman: Valami áliáa után kell látnom! I.ili: (Előbb ujjával hosszan rámutat - pár pillanatnyi szünet után Neked'.' Miféle állás után? Kálmán: Amilyen akad. . . Legvalószínűbb, hogv ügy véd bojt arra leszek . . . Lili: Kacagásra csucsorul a szája, de van annyi ereje hogy elfojtsa.) Lásd ... <•/... ez . . . Kaiman: Mit tartasz felöle? Lili: Istenem . . . 1 le hisz tokkal egyszerűbb volna . . . Kálmán : M t'.' Lili : Kibékülnöd a mamával! Kálmán: Mar tettem nenn kísérletet et irányban, Főleg mikor ugy rám lett, hogy fogy a , pénzem He a mama kérlelhetetlen. Tudod ö megakarta hosszabbítani a kiskorusiígoiiiat, mert sejtette, ami bekövetkezett. Akkor csúful Seazatüa111tik es most tudni sem akar rólam . . . Lili: Da hisz van más rokonod, mindannyi gazdag, befolyásos . . .