Pápai Lapok. 34. évfolyam, 1907

1907-07-28

I'ápai Lapok l',M)7. .Julius 2H. látjuk, bogy azok is esak saját illetmé- sen ismerni űkel — kétes értékű szenyoiJi _ mint közvetítési dijak — révén i-LMie.se— de nem lehetetlen, hogy egy legalább 15—i'ixim koronát kapnak jerélyes országos Intézkedés révén végvárosunkból, azonfelül a társaság nyer leg elvesztik ezt az érdekességükéi még a biztosításokon Legalább annyit. Speciális helyzetük röviden abban áll. Alapítson háta város más váro-í hogy olyan népek között, melyek magas sokkal karöltve szövetkezeti alapon biz- fejlettségű társadalmat tudtak létrehozni, tositási vállalatot. Ha kifizeti ez magái a fejlődésnek legalacsonyabb tokán maegy magántársaságnak, akkor ki' fogja radtak Egyéb tekintetben is teljesen magái Üzemi a varosuknak is, s itt is kulturálton barbár faj ez, de társadalomszép jövedelemre tehetnek majd szert alakítás szempontjából földünk népei Megemlítjük azt is. hogy miért ja« között talán csak az ausztrál-négerekkel vasuljnk ezi más városokkal karöltve [áll egy sorban, — a többi mind fölötte megcsinálni. Azért, mert ha e^yik várost! áll. A szoeioioon, hárotn fejlődési típusi a tüz el i> pusztítja, vagy a jég- el igjkülöuböztel meg aprimitiv társadalmak veri, a többiek azonban a jég vagy {között: a vadászé), állattenyésztő és tűzkártól mentesek — a befizetett biz- löldmivelő típust. A vadász és állattositási illetékekből a kár megtéríthető, tenyésztő törzsek kénytelenek egyik B a rizikó nem oly nagy. Egyes nagyobb helyről a másikra vándorolni B mintobjektumokat pedig viszontlliztosittathat bogy a kultúra fejlődésének első léltémás vállalatoknál, sigy alig lenne koc- tele az állandó lakás, könnyen érthető, huzata, s kisebb tőkével elláthatná ez hogy az igazi társadalom esak a földa vállalat is. mivelő népeknél kezdődik. Es e három Az ilyen vállalatokba befektetendőPP

us Uziil élgÉilyaink azon a fokon tőkéi pedig igazán hasznosan volnának »H«»ak, ahol a vadászó törzsek, felhasználva, — mert ujabb tokeket Mikor egj fej társadalmilag nem teremtenének. fejlődik, noha erre a külső feltételek A város vezetőségén áll tehát most, megvannak, akkor azl mondjuk, hogy bogj komolyan foglalkozzék javaslata- ;|/- ;t faj képtelen a kultúrára. A magyar inkkal és azokat meg is valósítsa, üou- faji senkisem vádulhatja az életrevalódolkozni pedig fölötte éppen nem árt *ág hiányával, ha meggondolja, hogy [azért nein érhette el nyugati szomszédjait, mert belsó fejlődésében örökösen külső tényezők : török és osztrák támadások akadályozták. Mikor azonban egy fuj olyan al.i-sony fokon maradi, mini embert, ha egy napbarnított, esőverte, |a cigányság, b'Xt folyton kultúrnépek fantasztikus cigány karavánt Iái maga!között élt. akkor biztosra vehetjük, előtt elvonulni. Van ezekben az érzé-lhogy a fajban vau a hiba, hogy a faji sekben valami abból a sajnálkozással tulajdonságokból hiányoznak az n. u. vegyes elégedettségből, mellyel o tra-|szociális ösztönök, erények, amelyek a gédia hősének sorsáj kísérjük, ki erős]társadalom alkotásához szükségesek, egyéniségének tudatában ujjal húzott B szociális erények legfontosabbika, az Egyetemessel. Es van bennük valami a feji részvél s ennek kereten belül a sejtése annak az Irigységgel veg\es,|;,ji szeretet, az önfeláldozás, a hazasajnálkozásnak, araelylyel megszelídített szeretet, a lelkesedés a közjóéri stb. házi állataink gondolhatnának vadon élő Amily mértékben elemei ezek valamely rokonaikra. jnép faji tulajdonságainak, amily szereA cigányság szociológiai szempont- pet foglalnak el valamely fáj moráljából igen érdekes, különálló életet élJbao, oly mértékben mondhatjuk azt a Nekünk még alkalmunk van személye- fajfenntartás szempontjából fejlődéskéEgy antiszociális faj. Különös érzések fogják el a kulturpesnek. Mert az a fej tarthatja fenn imagát a létért való küzdelemben legkönnyebben, amely a Legnagyobb mértékben rendelkezik a szociális erényekkel. A zsidó faj fennmaradását pl. igy magyarázzuk. Voltuk fajok, melyek nem ismertek a szociális ösztönöket. N i e t z s c h e ezt a tipnst. a másikkal, a „csordaIemberrel" szemben az erősen egyéni s egyéniségét geuie-erőszakkal érvényesítő emberek tömegének fogja fel, kik nein mondanak le egyéni képességeikről s jogaikról a köz javára, kik nem egyesülnek társadalomban, mert egyenkint is elég erőseknek érzik magukat. A nagy költő-filozofus lelkesedik aztán ezért a típusért s megveti a „Ressentinient-lajok"at. melyek gyengéknek érezvén magukat ezekkel szemben, szövetkeztek, társadalma! alkotlak, s egyesülésük erejével legyőzték az egyenkint .1 r-J ss. hatalmasokat. Azoknak a fajoknak tehát, melyekben nem lejlődöll ki a szociális ösztön, pusztulliiok kellelt a természetes kiválás során. Valamint azonban az állatok világában a gyengébb típus ideig-óráig fenntartja magát, igy a gyengébb emberi fajok is az erősebbek mellett nyomorúságosan fennmaradtak. Igy tarthatták fenn fajukat a cigányok is. [gaz, hogy nein a Níetzsehe egyéniségtől, akarattól duzzadt') emberei ezek! Es bár a faji kiválás az ö védelmükre is intézkedett, nagyobb ellenálló képességei kölcsönözve szervezetüknek, meuis meg van pecsételve a végzetük. Pusztulliiok kell. Vagy átalakulni, ami a faj len tartás szempontjából egyértelmű a megsemmisüléssel. H mi esetleg abban a szerencsében Irészesülhetünk, hogy láthatjuk, mint veszi át a társadalom tudatos intézkedéseivel, a természet ludatalan kiválasztó működését. A'. //. Iskolai értesítők. Ev ref. főiskola. As <v ref főiskola igazgató.ága az idei iskolai évről i> vaskos kötet ben számul be, Mindjárt • legelejéu dr. Lakot Béla tanárnak, a föisMegint hallgattak, A nyári lakbál <'gy fiatal ember lépeti ki és egyénéén a kugaa i"«-1 • - tartolt. — Itt vagytok leányuk'.' Itt. Te vagy Qábor? - kérdette Olga — Szolgálatodra i — Az éjjel nagyon kéaőa jöttél hasa moudá ssamrehányá hangon Lih a bátyjának. II üat.i a koes'z.örejt. ugy hajnal li'lé leleteti. — Bocsáss, meg, -/.tilt kis-é ironikus udvariassággal I ialior — hogy édes álinaidlian za\ártalak. A kaszinóban voltam az este, ... és iiiondhatom ... l>e nem, ine^se mondóin . . . Kz nem Beatek vahí. — l>e esak mondd el, - szólt Olga. — No mondd el, könyörgött l.ia. Ám legyen. Tis Örs lehetett, amikor Tőváryval a kaaainöba mentem. — Tőváryval'.' kérdezte rgy zene mutdki t leány. — Vele. A kártyaterem aattslsi mellett javahan folyt a játék. Az e^yik asztalnál negyén ültek. köStök egy fiatal Ügyvéd, akit kovetki letSSH u k< rŰll a szerencse, l'olvton veszített. A hoinlokiin nehéz veritékcseppek gyöngyöztek, asnrea fskő volt. Miit vagy húszezer forint i úszott. — Ki ez nz einher'.' kérdezte Továry. — Ahg ismertek. Csak annyit tudtak róla, hogy Ugy véd és bog) a vesztesége miért osaksem az egáss vagyonával. Valaki arról is tudott) hogy . e- 'i' - [elesége es négy eped gyermeke van. Tőváryi a hallottak nródnélk&l felháborították, Odalépett az a-ztalhoz. — Itoesánat uiouilotta — azt hiszem az IÜgyvéd nr mára i

liegst veszített. Engedje ál nekem ! a helyét I De kiesodl On, és minő jogon avatkozik la le a játékunkba, - fortyant föl uz. figyvéd es I sápadt aroát igy pereraj elöntött* a pir. \ lohliiek is felugráltak. In- kérlek, Miklós' .val Tóváiv szétugrasztotta a pártit, s )ieru mnlvs névjegyet eseteit a fiskálissal, mban elhagyta a kessioőt, A párnáit, ugy rnn reggelre állapították meg. Vslóssiafileg IIOli l al I Kkkor csikorogva nyílt meg a kertajtó s a kavie- utón léptek közeledtek. A lúgos előtt ITéváry átlőtt. — Nini itt van! -• kialtá Olga. — Hala istennek, - rebegte Lili. — lírai undok, — szólt Gát HM, — amint látom tiiue- semmi bajod. — Nilies. — K- a tnasik ? — Annak sínes. — Hogyan? Hál nem volt meg a párbaj? — Amint vasasAb. Ilit magyarázd meg . . . — Amikor a nsgádsk tohfllitottak beuainketi • és a szokásos hekeltetesl kísérlet elnangzott, valami esodát érasa eikkáaotl at rajtam. Átvillant as agyamon, hogy annak az emh<>iuek, aki sz< miien áll velem, hitvest es Begy gyermeke vau. Aztán meg beláttam, hogy jöszandékomhan az, este kissé túlléptem a kellő határt, szóval igaztalan voltam . . • Is volt kél i óiv szótlanul, merevet hamuit Ks

.' Bocsánatot kértem, Te?