Pápai Lapok. 34. évfolyam, 1907

1907-05-26

mely béraozgeimak esetén u sgypztetés fonti feladatát hathat.'san, ,'s a mai i i-ztán formális tikits oljiinisu.il sikeresebb módon teljesithe Dgyaaiutéa laüksége* egy oly fórumnak magi koiasa, mely kollektív munkaszerződések koi felmerülő különbözeteket, vitáz es,.t,.u,.t döutés által elintéz. E kel feladat teljeütésére a nemei ÍM bíróságok intézményét kellene nálunk meghon ártani, meri ezen német ipari bíróságok terjest beváltak; paritásos izervesetfiknél fogva nagv. sokban hozzájárultak a/. osztályellentétekenyhít •ehe« ós az ossz.-s érdekeltek valóban mél elismerését kivívták. Az ipari bíróságoknak legüdvösebb tev kenysége abból áll, hogy a kollektiv ímtiik egyezmények koi ül támadt differenciákat ítélt tel dönti el. A legtöbb sztrájk is kizárás ne is nagy kérdésekből ered, a kollektív szerződési be neiu tartása és többnyire kicsinyes SSÖrdöl delekre, hatalmi zsarnokságokra es hiaaágok és nagyon gyakran égessen jóhiszemű félr magy árazásokra vésethető vissza. Talán egéssi mas kenet alkotnának maguknak iparosaink kollektív egyezmények értékéről, ha ily ipH bíróság eldöntené azokat az aprólékos diliére etákat, melyek nálunk az értelmi színvonal al csonyabb voltánál fogva talán gyakoribb) mint másutt, miért az ily ipari hatóságokra nagyobb szükségűnk van. ^ ^ Hangverseny a színházban. A győri ének* és aeneegylel pünkösd m sodnapihangversenye kiválóan sikerült. A ssinhi egésaen megtelt városunk zenekedvelő és ni értő közönségével, amely nagy melegséggel t gadta a derék egyletet a függöny- felgördültéi es sziveseu előlegezte a tapsot, melyet ki is é demeltek ugy az előadó művészek, mint a da egylet is. Nekünk, a művészi előadáson kívül, kin nősen két igen figyelemre méltó dolog tetszet Az egyik dolog az, Imgy a dalegyesület a győ társadalom legkülönfélébb elemeiből van sae \ezve. Igazán jóleső érzéssel konstatáltuk, bog olyan szép egyetértésben láthattuk ott elöttünl együtt való működésben a társadalmi osztályt minden képviselőit. Kereskedő, iparos, bonon eiór szét nem valóan, egy érzessél bsaaeforrasatv liue a dal egyesit,, hatalma. A másik a rendk Vttlí legyeiéin. A legmeghódolóbb engedelmessé — Embörők, gyÜjjenekI Az édös apásai Csurgó Török Ádám, erre a sinímszőra n In/kés lépé.akkcl ueki indult. Tétovázva koOOgtl utána a többiek is. Ke;.' a torony padlásán elsárgult áhrázatt baayattvágodva, élet nélkül feküdt Samu beet de a harang kötelét görcsösen szorongatta markában. Pöszméte Ferene ezen í v á«z látára HMgíl Csal. szentes kádenciát mondott: Kiszállt tőle mindön velők, Nyugodjék a szögéuy lelök. D< Boris nem igen akart brlenyugodi PüeezséJN sietős természetű végnyilatkozatéb miért is jajongva szólott a többiekhez: — Minijének doktorét! . . . Egv-kettö a bámészok közül ment a dokti után, de bizony az kint járt a pusztán, alkalmi sínt a bérlő fiával kártyázott. Tehette is, ilyi dolog időben nem igeu betegeskednek az emberei A kórság elvárhat télig is. A jobb lelkűek tehát a borbélyért szaladta aki egyben szép koviíesmunkát is végez . . . Ennek a két mesterségnek rokoni volti máig sem ertem, de Kaszab szilárdan kijelentet kérdésemre: — Igy pifesol ez inam . . . Testvér fogla kozáa ez a . . . kettő. Ha megpiíszol — gondoltam — hát be kellett nyugodnom! Nehéz táskájával fölért teln Kaszab uram a toronyba. Tudákos áhrázatt! u vezénylő pálca előtt. Mikor láthatjuk mi mindezt Pápán? Talán soha. Nos. térjünk azonban át a hangversenyre A hangverseny kezdetét megelőzőleg körülbelül egy félórával érkezett meg a győri ének- és zeneegylet több mini III tagja aa esti személyvonattal. Az állomáson az izraelita nőegylet küldöttsége várt. rajuk, ahonnan megérke/.esök után 30 lógattál egyenesen a színházhoz hajtattak. A függöny fölgördülte előtt a színpadon dr. Lőwy l.aszlóné üdvözölte az egyletet, amelynek nevében Angyal Armand dr. a jeles zeneszerző válasz dt. meleg köszönetét tolmácsolván, Ezután megkezdődön az előadás, yielynek minden egyes számát a közönség zajos tapssal honorálta és főleg nagy ovációban részesítette mindenkor as egylet kitűnő karnagyát, Vajda Kuni dl -t. A műsornak csaknem mindegyik pontját megkellett, hogy ismételjék a nagy tetszésnyilvánításra és ujrazásra. A dalkör öt izben énekelt a legnevesebb magyar Szerzőktől, akiknek soraiban foglal) helyet Vajda Emil dr.. Angyal Árminul dr.. .'•> Kirchner Klek. A daiok cime végtére is nem toutos ,• helyütt, ahol nem is a daleset z.-stői kiválniuk kritikát mondani, de megemlítjük Vajda Emilnek pompás székely népdalait, Angyal Almáidnak igen szép dalát a „Boldog éjjel*

1-! és Kírohner Kleknek Sikerült dalait. Az énekkar minden egyei dalt leinek ŐSZhangban adott ehi. Gyönyörűek voltak a piano részletek, erőteljesek a forték es szépek az átmenetek. Két tenor szólót is hallottunk. Holló Alajostol és Pfeiffer Fülöp dr.-tól, akiknek behízelgő, tiszta tenorja lebiinc telte a közönséget. A dalokat Kirchner Klek kisérte zongorán uagv művészettel. A vonós hangszereknek is jutott kellő hely a műsorban két izámmal. Az egyik Lavotta „Tiszaparti jelent*-e, a m.isik Bihari kesergöje volt. Mindkét zenedarab telke természetesen dr. Vajda Emil volt. aki a prímet játszotta az ö nagy és elragadó művészetével, do kitűnő volt a kísérel is, melyet Bad u Dezső, Horváth Henrik, Csillag Gyula, Csillag László, .leck Kálmán és Fink Mihály szolgáltatott, mindegyikük kész zenei tudással. Még ké> igen nevezetes szama volt a miisornak. Egy cimbalom és hegedű kettős, magyar népdalok interpretálásával. A hegedűn Vajda Emil játszott. A futamok • késsége, a gyöngyként peregő hangok épp' oly nagy és közvetlen hakesdte vizsgálni az. öreg elernyedt testet és fontoskodvs jelentette a kórükillóknak : — Vagy él, vagy nem ! — t'gy lőhet . . . mormogták köröskörül. — Mindig mondtam, hogy jelös ész, ez a borbély, művelkedett Jiírniii István katonaviselt isolier . . . — Ediis apám, jó tanitó apáin, kelmed is itt hagy ! búgott fel zokogva Boris. A borbély-kovács gyöngédséggel tolta el innét a kétségbeesem asszonyt és önérzetes büszkeséggel vigasztalta: — Ne rüttügj, Boris 1 Ameddig az érvágás meg nem lösz, addig ki nem megy belőle a pára. Em bőrök, — kiáltotta - vigyük le az öreget . . . A parancsszóra néhány ember megfogta fejnél, lábnál .Samu bácsit i< lceepekedett véle a kertbe ... Ott szépen lefektették a pázsitra. Ekkor a borbély sietősen nekikészülődött a munkának. A gyöngéd természetűek arrébb húzódtak . . . Megcsillant az alkonyat fényében a borotva . . . ltorls remegve támaszkodott az öreg körtefának és reszkető aggodalommal lesle az eredményt. Pöszméte Ferene melléje került és lágyan súgta : — Boris! — No! — Ha megköt is oz apád, nem maradsz magadra ! Boris neheztelve a vállát vonogatta erre a i-igasztalésra. TASSAL voltak, tálán még áa egészet) laikus közönségre is, mint a bravúros tekuika. Arvay • •>'— zának oimbslomjátékát jobban meg nem dicsér* herj ük, mint azzal, ha azt mondjuk, hogy cimbalmon ritkán hallottunk meg ekkora művészettel játszani Végül Bados Deaső begedü-szólójál említjük. Az egészen fiatal ember kifejlett teklilkájil valóban meglepő volt. Hangfogásai könnyüdek és a hurok zengéseí t iszt ak es egy eilletesek voltak. Játéka mai most művészi. A kíséretet Fink Kálmán diskret zongorajátéka adta. Egy szám. a tárogató-szóló kimaradt, amit méltán sajnált a publikum. Előadás után tarsasvacsora vo|t a „t

•rill* uagv termében. Vacsora után pedig táncra perdült az itjusag i-s kitűnő bangalatban járta egeszén sildig, amig nem jetesték as éjjeli vonathoz vah> indulás', nagy fájdalmára a győri ifjaknak, akik mar egészeU otthonosan kezdték magukat érezni, a barátságos, vendégszerető és művészetet kedvelő pápai társaságban. (- i.) TOLLHEGYGYEL. Dárdás és Kürtös beszélgetései a varos dolgarul. Dárdás: pipázgat Jnó estiét kuomám, hát hun vuot kieud. Mán riegen nein beszíélgetbettünk. Kürtös; virgoniat szí Itt vimtam ién kuomám mindíég, csuk kiend nem látutt, mer' tán nem iegtek a billamoa ívlámpák. De micsnda dufaáat szíj kiend. az UördüÖgöt is meglehethe v iéle szalajtaayi, Dárdás: Há nem telik juobbra. Nem szijhat mindenki virgoniat, mint kiend. Kürtös: I' kaptam agyándiékba egy úrtól, aki egy suorsou van viélünk szegi.i: bakterokkuk mer' egi-'sz iéjjel ü sem alszik. Haidas: Sziep. »ziep. Hát mondja kiend kuomám, mi az a kapdeladel? I' u •! vasiam a Lapuban, hogy a Ifltiéreil vágynak. Kürtös: A i iégi lámpások azok kuomám. de nem jii'.l munttá kiend a nevöket, mer ugy hivgyák, hnogy kandaláb. De aziér miégís igaza vau kiendiiek. mer' a várus eladja, a zitci puógarok meg elkapkogyák raaj. Dárdás: No lám! Hat aszt hallotta-e mán kiend kuomám, huogy a ríendőr urak csákót kapnak ? — Nem, nem ! . . . ISŐtte a beszédet PÖSSinéte, miközben OSempS szájat egvengette. — Magam is özvegyi sorba vagyok . . . Azután inog a liaraiigozáshoz is értök . . . Jó lesz V Ezzel már a menyecske keze után iivult. Majd nagy begyesen ment a templom leié. mintha már is ő lett volna a harangozó. Az ajtóból odaszólott az ácsorgóknak : — Most hallgassák miig kendtek az Igazi liaraiigozást. l-l- kapaszkodott tel a tonuivpadlasra. A borbély ezalatt elvégezte a dolgát . . . De az öreg csak nem eszmélt. Kaszab kezdett iggóskodui . . . íls halk hangon nyilatkozott is : — Alighanem oda van ! — Nem csoda, — toldotta a szót az. egyik ireg asszony, névszerint Sajgóné — igen a szivére lőtte a halálesetet . . . — Jó lesz dokturért küldeni — sürgetozott I/ odaérkezett hiní. — Hál nem ártana . . . válaszolt a tudományában megakadt borbély. Egyszerre csak megkondult a harang és uagv tiigással kongott ki az utakra . . . Hol erősen, sebesen, hol meg lassau, gyámolatlanul szólott. Még a süket is hallhatta, hogy együgyű, hozzá nem énö kéz ráugatja a kötelet. Kongott . . . libegett össze-vissza n hang, mintha maga is röstelkedett volna azon, hogy igy dobálják haszontalmiul a levegőbe. Samu bácsi hirtelen megrándult. Előbb a lába húzódott tel, majd meg az ábrázatát linier-